A Nemzetközi Kepes Társaság fényművészeinek bemutatkozása

„Gyakran mondjuk azt, hogy »zenét játszani«, de sohasem hangzik el a »festményt játszani« kifejezés. Az új médiumok használatával „lehetőségünk nyílna arra, hogy szinte ugyanolyan felszabadultan játszunk a fénnyel, mint ahogy a gyermekek játszanak a tengerpart homokjával” – jegyezte meg Kepes György ötvenöt évvel ezelőtt.

1993-ban a fény kreatív használatának új távlatokat nyitó Kepes György életművét Egerben bemutató múzeumban rendezték meg az első nemzetközi fényszimpóziumot. A találkozót az új képalkotó eljárásokkal, köztük a lézerrel már évtizedek óta kísérletező Csáji Attila festőművész, a magyar neoavantgárd egyik kulcsfigurája szervezte. Csáji több évet töltött ösztöndíjasként a cambridge-i MIT-n (Massachusetts Institute of Technology), abban a vizuális kutatásokra szakosodott központban, amit Kepes György 1967-ben hozott létre. A kezdeményezés, hogy a világ vezető fényművészei rendszeresen találkozhassanak egymással, páratlan volt a maga nemében. Talán az sem véletlen, hogy ennek a fórumnak az ötlete Magyarországon fogant meg, hiszen kevés más olyan hely létezik, amelynek a szülöttei olyan mély és szerteágazó módon vették volna ki a részüket a fényművészet történetéből, mint ahogy azt Moholy-Nagy László, Kepes György, Nicolas Schöffer, Gyula Kosice és a következő generáció egy-egy, az ő örökségüket követő alkotója tette.

Kiállító művészek: Carlo Bernardini, Michael Bleyenberg, Bohus Zoltán, Bolygó Bálint, Bordos László Zsolt, Bortnyik Éva - Tubák Csaba, Csáji Attila, Dieter Jung, KELLEelle Antal, Kuchta Klára, Lugossy Mária, Lux Antal, Mattis-Teutsch Waldemár, Vera Molnár, Pócsy Ferenc, Szvet Tamás, Telek Balázs, Waliczky Tamás, Kepes György, Mengyán András, Victor Vasarely