A címadás is jelzi, hogy a kiállítás egyáltalán nem törekszik teljes körképet adni az alföldi festészetről. Alföldi iskola illetve alföldi festők néven emlegeti a művészettörténet azokat a festőket akik a 20. század első felében Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Baján, Debrecenben, a szolnoki művésztelepen, azaz a Nagyalföldön működtek. Művészetükben Munkácsy Mihály mágikus realizmusát és a nagybányai iskola plein-air stílusát követték. Céljuk volt a Nagyalföldet megfesteni olyannak, amilyennek ők látták.

Művészetükkel céljaikat betöltötték, megelevenítették képeiken a Nagyalföld korabeli tájait, civilizációs szintjét, hangulatát, az ott élő emberek életmódját. Az alföldi festők képei számot adnak egy szűk évszázad művészi törekvéseiről: vágyakról, álmokról, elképzelt valóságról, a hétköznapok poéziséről. A külvilágra mindig figyelve, de a belsőre koncentrálva a világ ezen szögletében olyan életművek jöttek létre, melyek a nagyon színes európai palettán, egy-egy sajátos színfoltot helyeztek el.

Ezek az alkotások szerves részét képezik a Völgyi- Skonda Gyűjteménynek. Bemutatásukkal hozzá szeretnének járulni annak az adósságnak a törlesztéséhez, mely szerint az utóbbi időkben ez a varázslatos világ elkerülte azt a fókuszt, mely méltán megérdemel.

Kiállító művészek: Baranyó Sándor, Bozsó János, Chiovíni Ferenc, Endre Béla, Góth Móric, Gyalai Béla, Hézső Ferenc, Iványi-Grünwald Béla, Járitz Józsa, Kurucz D István, Lóránt János Demeter, Németh János, Pólya Tibor, Szalai Ferenc, Szurcsik József, Tornyai János, Varga Patricia Minerva