A címet olvasva szinte mindenkinek az elsődleges cél jut eszébe: érzékelhetővé tenni látássérült embertársainknak is a nép évszázados értékeit, megismertetni a hétköznapok egyszerű, de nélkülözhetetlen tárgyait, az élet fenntartásához szükséges eszközöket. Közel hozni számukra is, hogy mi az a paticsfal, milyen a zsindelytető, hol található az eke szarva, milyen magas az asztalszék. Miből készültek a mindennapok eszközei, hogyan használták ezeket, mi a különbség a gyapjú és a lenvászonból készült viseletdarabok között.

Azonban gondoljunk csak bele mélyebben: valóban csak nekik kell ezeket magyarázni? Hát bizony, hogy nem! Így érthető, hogy a másik célunk az oktató-nevelő munka segítése volt. A hon- és népismeret, történelem órák jelentős szemléltető anyaga lehet a kiállítás. Rögtön a tárlat bejáratnál elhelyezett makett a múzeumfaluban való tájékozódást, az épített falu megismerését segíti. (Bár eredeti helyéről már az épület tornácának védelmébe kellett helyeznünk, mivel óvatlan kezek pár fát, galambdúcot, tornyot letörtek.) A kiállításban a tájékozódást a látássérültek számára a vezetőcsík, a nyomtatott nagybetűs felíratok és a braille írás segítik. A tárgyakkal történő ismerkedés egyhangúságát töri meg az archív kisfilmek megtekintése és a kiállító végén található "próba" szoba, ahol fel-, illetve leöltöztethetik megyénk viseletébe öltöztetett Terka babát és Gyurka papát, kipróbálhatják a mosás és a vasalás eszközeit és berendezhetnek egy parasztszobát bababútorokkal az érdeklődők. A látók számára - a tolerancia jegyében -, az utcai szoba közepén elhelyezett asztalon egy kosárban különböző anyagokból készült használati tárgyak kicsinyített mása található. A székekre helyezett kendőkkel a szemük bekötésével megtapasztalhatják milyen is a látássérültek vilá...