Trapp Dominika egyéni kiállításában a népi kultúra által kijelölt mozgástér határait vizsgálja és feszíti szét. A népi motívumkincs, valamint a népzene és a néptánc által közvetített ideálképek mögé nézve ezeknek a mintázatoknak és a bennük megnyilvánuló közösségi normáknak a jelenre gyakorolt hatását tárja fel. A kiállítás a népi kultúra hagyományos keretének radikális eltérítéseire, kisajátításaira és a közösség által elfogadott normák különböző testekre (a néptáncos nő testére, a parasztasszony testére, a fétistárggyá tett testre, a halottak testére) gyakorolt befolyásaira mutat rá, és így egy sajátságos, többrétegű kritikát fogalmaz meg, mely a jelen kríziséből az archaikus felé fordulva keresi a kiutat.