A Czóbel Múzeum 2016-os újranyitását követő évenkénti újrarendezések sorában ez a negyedik tárlat több tekintetben is eltér a korábbi koncepcióktól. A leglátványosabb változást az jelenti, hogy ezúttal nem csupán a múzeum területére, hanem az ún. Ilosvai épületszárnyra is kiterjed a kiállítás. Ebben az épületrészben Czóbel elveszett, lappangó művei közül válogatva azon – főleg a korábbi korszakokhoz köthető – remekművei, illetve az azokról készült archív fotók felnagyított kópiái kerülnek bemutatására, melyek előkerülése a legerőteljesebben befolyásolná az életmű megítélését. A WANTED – Czóbel elveszett művei című tárlat – valamint a hozzá kapcsolódó médiakampány, internetes megjelenés stb. – nem titkolt szándéka, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a lappangó, elveszett, kallódó művekre, s hogy a kiállított művek eredetijei közül minél több előkerüljön.

A főépületszárnyban megrendezendő új, ideiglenes „állandó” kiállítás koncepciója több szállal is kapcsolódik a Wanted tárlat programjához, illetve a két kiállítás valamelyest együvé tartozóvá válik, ugyanis az új „állandó” kiállítás alcíme: Fókuszban a kutatás mindkét tárlat meghatározó eleme. A másik alcím, „Rejtélyek a múzeumban” szintén a keresésre, a kutatásra és arra utal, hogy számos megfejtésre váró kérdés merül fel a múzeum törzsanyagával kapcsolatban is. Hozzátéve, hogy az újonnan kölcsönzött művek többsége is hasonló kérdéseket vet fel, sőt némelyike korábban elveszettnek hitt, vagy nem is ismert lappangó mű volt, s csak az elmúlt években kerültek elő.

Alapvető művészettörténeti és muzeológiai problémákra, datálási és attribúciós kérdésekre, a művek keletkezésének helyszíneire, az ábrázoltak kilétére stb. keres választ az új kiállítás. A legfrissebb kutatások eredményeit nem csupán a művek mellett elhelyezett magyarázótáblák segítségével követhetik nyomon a látogatók, de az előző évekhez hasonlóan a kulisszák mögé is betekinthetnek, azaz egyes művek hátoldalait is megmutatjuk. Ebben az évben még több mögétekintésben lehet részük, ugyanis a kölcsönzésre kiszemelt művek között is szerepelnek ún. kétoldalas képek. Mégis az összes kiállított mű közül kiemelkedik a múzeum tulajdonában lévő Bergeni szélmalom című festmény, melynek hátoldalán az utóbbi évek kutatásai eredményeképpen és a restaurátori feltárást követően egy korábban teljesen ismeretlen, konstruktivista Huszár Vilmos kép került elő, melyet a művész legerősebb, ún. De Stijl-es korszakában alkotott. E felfedezés eredményeképpen a Ferenczy Múzeumi Centrum büszkélkedhet ismereteink szerint a legkorábbi magyar, teljességgel nonfiguratív, absztrakt művel. A 4.0 kiállítás koncepciójának továbbra is sarkalatos pontja maradt az életmű azon korszakainak bemutatása, amelyek egyáltalán nem, vagy csupán nagyon szerény mértékben képviseltetnek a múzeum gyűjteményében. Így ebben az évben is számos olyan festmény érkezik a múzeumba, amelyek a korai, párizsi, nagybányai, brügge-i korszakban születtek, és igazi remekművekkel egészül ki a hollandiai és a berlini periódus is. Idén először komolyabb figyelem irányul az 1925 utáni párizsi és hatvani periódusra, sőt egy nagyon is Szentendréhez köthető, de Párizsból érkező mű is szerepet kap az új kiállításon.