1969 őszén a magyar származású, de már Franciaországban élő sikeres op-art művész, Victor Vasarely Budapestre érkezett. A látogatás célja az volt, hogy a magyar közönség egy kiállítás keretében megismerje az absztrakt művészet Vasarely által képviselt irányvonalát. Az addig csak megtűrt absztrakt művészet egyik első és mindmáig legnagyobb – nem utolsósorban hivatalosan is jóváhagyott – retrospektív magyarországi bemutatójának a művész volt az előkészítője, instruktora és a megnyitónak ő volt a főszereplője.

A kiállítás 1969. október 18-án nyílt a Műcsarnokban, és november 9-én be is zárt. A mindössze huszonhárom napig nyitva tartó tárlatot közel 100 ezer látogató kereste fel, ami akkoriban abszolút rekordnak számított.

A 2020. március 1-ig látogatható kamarakiállítás ennek az ötven évvel ezelőtti eseménynek állít emléket korabeli fotókkal, filmekkel és dokumentumokkal, melyek segítségével a látogatók felidézhetik, mekkora szenzációt keltett a tárlat, és milyen ellentmondásos fogadtatásban részesítette az akkori közönség és a művészeti élet képviselői.

A pop-up tárla egyik fókuszpontjában Herskó Anna művészi igényű dokumentumfilmje áll. Az archív felvétel a saját kiállítását rendező, a nézőt kulisszatitkokba avató és ars poeticáját különös intimitással megmutató „ismeretlen ismerősről”, a kultikus tisztelettel körbevett Victor Vasarelyről lebbenti fel fátylat.