A szerzőkkel Fekete Richárd beszélget

Izsó Zita – Bekerített erdő
Visszaszámlálás. Egy űrhajós leszáll az édenkertben, és három sétát tesz: látja egy elfejtett nyelv írásjeleit, a pusztulás és a teremtés körforgását, a lassan csobogó folyót. Látja, hogy az eső elől eresz alá menekülő emberek halkan beszélgetni kezdenek; gyereket lát, aki először találkozik élő rókával, lányt, aki először húz selyemharisnyát, és látja, hogy úgy szaporodnak a sebeink, mint a kóbor állatoknak kitett húsdarabon a fognyomok. Izsó Zita negyedik verseskötete mindannyiunk bekerített erdejének szigorú látlelete. Megéri bolyongani benne.

Szabó Márton István – Betonszféra
Volt egyszer egy Betonszféra. Ez a mese ugyanakkor mégsem a régmúltban játszódik, de nem is a jövőben. Hiszen az elveszett utópia lenyomata máig itt lappang az arctalan hatalmak által tervezett tudattalanunkban. Szabó Márton István második verseskötete ezt az utóéletet próbálja feltárni egyfajta lírai archeológia keretében. Hogy az épített környezet mennyiben élővilág az ember számára, hogy milyen módon ülepedik le az emlékezet a beton médiumában, és hogy mit hagy örökül az elveszett jövő egy új, digitális nemzedék számára. Mert a techno-törzsfejlődés utolsó himnusza a Betonszféra-zenéje.

A Scolar Kiadóval közös program.