J. S. Bach: János-passió, BWV 245
Ha létezik hangokból emelt katedrális Bach János-passiója biztosan az. Az emberi szellem teljesítményének olyan égbetörő műemléke ez, mely idők, divatok, ízlések felett világít az örökkévalóság irányába. Jézus szenvedéstörténetén keresztül Bachnak sikerült boltívet húznia Krisztus kora és a ma embere között, így a hallgató a bibliai események megidézése mellett a német protestantizmus barokk hangulatába éppúgy beleélheti magát, mint ahogy rá kell döbbennie saját világának erkölcsi kérdéseire, sőt akár személyes életének morális súlyára. A János-passió érzelmi hullámvasútját végigutazni mindenkinek a bakancslistájához kell tartozzon. Olyan mű ez amely nem maradhat ki egyetlen civilizált ember életéből sem.
A János-passió Jézus szenvedéstörténetét és halálát jeleníti meg János apostol evangéliuma alapján. A mű 1724 Nagypéntekére íródott oratórium.
A bibliai szöveget a szereplők beszélik el, legfőképpen az Evangélista (tenor), aki a narrátor szerepét tölti be, illetve Jézus (basszus) és az ún. turba kórusok, amelyek a népet szimbolizálják. A cselekménybe ékelt áriák és ariózók, a darab érzelmi oldalát tükrözik.