Km.: Baráth Emőke (szoprán), Midori Seiler (barokk hegedű), Dinyés Soma (csembaló); művészeti vezető. Midori Seiler
Johann Bernhard Bach: 4. (D-dúr) zenekari szvit
Wilhelm Friedmann Bach: D-dúr csembalóverseny, F. 41
Carl Philipp Emanuel Bach: 5. (h-moll) szimfónia, WQ 182/5
Johann Sebastian Bach: d-moll hegedűverseny, BWV 1052R (Midori Seiler rekonstrukciója)
Johann Sebastian Bach: Non sa che sia dolore – kantáta, BWV 209
Bach: a zenészdinasztia, amelyben kedvünkre válogathatunk az igazi tehetségek közül. A „barokk hegedülés legsokoldalúbb és legkiemelkedőbb” alakja, a BFZ régizenei koncertjeit évek óta kézben tartó Midori Seiler a Bach család négy tagjának műveit tűzi műsorra. Az általa rekonstruált hegedűversenyben a szólót is ő játssza, mellette a zenekar állandó csembalistája, Dinyés Soma és a világhírű szoprán, Baráth Emőke kap főszerepet a koncerten.
Bach másodfokú unokabátyja, Johann Bernhard legtöbb műve elveszett, de négy zenekari szvitje az 1988-as első kiadás óta meg-megjelenik a zenekarok repertoárján. A nyolctételes D-dúr szvit franciás, nyújtott ritmusokban gazdag nyitánnyal indul, ezt kötetlen caprice-ok, induló, fürge, táncos passepiedek és lírai air követi.
Johann Sebastian legidősebb fia, Wilhelm Friedemann Bach nemcsak apja első életrajzának megírásában játszott fontos szerepet, de meghatározó alakja volt a késő barokk stílus kialakulásának is. Csembalóversenye az első tétel kontrasztot alkotó fő- és melléktémájával már a klasszikáig ível, miközben a kánonszerű szerkesztés még barokk jegyeket mutat.
A legismertebb Bach fiú, a másodszülött Carl Philipp Emanuel a zenei klasszicizmus megalkotója. Gottfried van Swieten báró bécsi koncertjeire írt hat „hamburgi” szimfóniája 1773-ban született. A kora klasszikus háromtételes formában írt h-moll darabot éles dinamikai váltások, merészen egymás mellé pakolt motívumok, szokatlan harmóniák jellemzik.
Kutatókat megosztó kérdés, hogy Bach BWV 1052-es d-moll csembalóversenye vajon egy elveszett hegedűverseny vagy egy orgonamű átirata-e. A szólórészekben gyakran tipikus hegedűfogásokat találni, ezért 1873 óta folyamatosan születnek a feltételezhetően Vivaldi concertóinak hatására íródott versenymű rekonstrukciói. Akárhogy is: a nyitótétel egyre növekvő hangközugrásai és izgalmas zárómotívuma garantáltan és tartósan fülbe mászik majd.
Bár egyházi kantátái ismertebbek, Bach számos nem vallásos témát is feldolgozott. Egyetlen olasz nyelvű világi kantátája szoprán énekesre, fuvolára és vonósokra íródott, egy hadba induló fiatalember búcsúját és tengerre szállását meséli el. A versenyműszerű nyitótétel (és a két recitativo) mellett egy elválás fájdalmáról szóló áriát hallunk gazdag fuvoladíszítésekkel és tengert imitáló kísérettel. A kantátát a viharban hajója felett uralmát visszanyerő kormányos története zárja.
Érdekességek J. B. Bach zenekari szvitje valamikor 1730 előtt, W. F. Bach csembalóversenye 1735–40 között, C. Ph. E. Bach szimfóniája 1773-ban íródott, J. S. Bach 1730–34 között komponálta hegedűversenyét, kantátája pedig 1747-ben Lipcsében csendült fel először; a Fesztiválzenekar J. S. Bach hegedűversenyét legutóbb 2018. szeptember 26-án Budapesten adta elő (szólista és koncertmester: Lesták Bedő Eszter), a többi művet most játssza először.
Mi történt a művek keletkezése idején? Jonathan Swift angol-ír író 1729-ben megírta Szerény javaslat című szatirikus esszéjét / 1738-ban megjelent az első német mesekönyv (Költői fabulákban és elbeszélésekben tett kísérletek) Friedrich von Hagedorn tollából / 1739-ben megjelent David Hume angol-skót filozófus Értekezés az emberi természetről című esszéje / 1773. december 16-án került sor az úgynevezett „bostoni teadélutánra”, amely megadta a jelet az angolok elleni általános felkelésre, és hozzájárult az 1775-ös amerikai függetlenségi háború kitöréséhez / 1731-ben megjelent a francia Antoine Prévost abbé regénye, a Des Grieux lovag és Manon Lescaut története / 1747. március 15-én Versailles-ban bemutatták Jean-Philippe Rameau francia zeneszerző Les fêtes de l’Hymen et de l’Amour című opera-balettjét / Canaletto olasz festő 1747-ben megfestette London a Westminster-híd íve alól című képét
