Beethoven: 21. (C-dúr) zongoraszonáta, op. 53 („Waldstein”)

Schumann: C-dúr fantázia, op. 17
Bartók: Szonáta, BB 88

„Ajánlott mérföldkövek” – akár ez is lehetne a címe Nagy Péter zongoraestjének. Az 1804 nyarán befejezett C-dúr zongoraszonáta Ludwig van Beethoven középső, „hősi” alkotókorszakának egyik legjelentősebb darabja, amelyet barátjának és mecénásának, Waldstein grófnak dedikált. Robert Schumann C-dúr fantáziája 1836-ban készült el, de szerzője az 1839-es kiadása előtt még jelentősen átdolgozta azt. A revideált forma szerzőjének és a korai romantikának is az egyik központi alkotása. Ajánlása a nagy kortársnak, Liszt Ferencnek szól. Bartók Béla egyetlen, 1926-ban kelt Zongoraszonátáját ezzel szemben igencsak közeli hozzátartozójának, feleségének, Pásztory Dittának dedikálta. A Szonáta a szerző „zongorás évének” egyik kulcsműve, egy új, klasszikusabb-letisztultabb alkotói korszak korai hírnöke.

A fekete-fehér színei