Szergej Prokofjev: I. (Klasszikus) szimfónia
John Adams: The Chairman Dances (Az elnök táncol)
Aaron Copland: Appalachian Spring (Tavasz az Appalache-hegységben – nagyzenekari változat)
Március 6-án 20.00 órakor igazán különleges zenei programot ígérő hangverseny élő közvetítésével jelentkezik ismét a Pannon Filharmonikusok a Kodály Központból. A pécsi zenekart az a Howard Williams vezényli újra, akit 1989-ben az akkor még Pécsi Szimfonikus Zenekar néven működő társulat vezető karmesterének, és művészeti igazgatójának jelöltek majd választottak meg. Ő volt az első brit karmester, aki magyarországi kinevezést vállalt és ezt a posztot 1993-ig töltötte be, majd 1997. január 1-től újra felvette. Többek között Williams munkája nyomán került a Pécsi Szimfonikus Zenekar a magyar zenekarok élvonalába, illetve lett az európai klasszikus zenei színtér elismert tagja.
Egy olyan meghatározó, alkotó-gondolkodó személyiséggel való ismételt találkozás és elmélyült munka, aki nagy hatással volt ránk a múltban, még magánemberként is összegzésre, visszatekintésre ösztönöz bennünket. Ez talán még inkább így van, ha egy folyamatosan fejlődő, új utakat kereső és éppen 210 éves jubileumát ünneplő szimfonikus zenekarról van szó. A pusztán megemlékező múltidézés soha nem volt a pécsi zenekar sajátja, minden évforduló inkább lehetőség, eszköz volt számukra, hogy a maguk mögött hagyott időszakot áttekintve, elemezve a folytonosságot ne csak fenntartsák, hanem már több lépéssel előre megtervezzék a jövőt. Howard Williams érkezése, az általa képviselt gondolatiság és minőség, az a tevékenység, amit a zenekar formálásában kifejtett, az eltelt idő távlatában jó alkalom értékelésre és előremutatásra. Ennek egyfajta áttételes zenei lenyomatát a közönség talán a hangverseny során is megtapasztalhatja.
Howard Williams pécsi időszaka megkerülhetetlen jelentőségű volt. Szerénysége rendkívüli muzikalitással és szakmai alapossággal párosulva a zenekart belülről alakította át, feltétlen elmélyüléssel járó pálya felé terelte. Az új karnagy Pécsre kerülése előtt már Nagy-Britannia szinte összes jelentős zenekarát vezényelte, és több mint 500 műből álló operaházi valamint koncerttermi repertoár tapasztalatát hozta el. Segítségével a Pannon Filharmonikusok a magyar zenekarok élvonalába került. Pécsi munkálkodásának elismeréseként 1993-ban elnyerte a Pro Civitate kitüntetést, illetve a Szerzői Jogvédő Hivatal díját az új magyar zenéért végzett tevékenységéért. Williams Örökös Tagságának kimondásával a Pannon Filharmonikus zenekar az európai zenei örökség több száz éves hagyományával való elköteleződését, valamint a megújulás szándékát deklarálta. Az elkövetkező hónapokban egy videó-interjú sorozat keretében többek között a vele készült beszélgetést is megtekintheti majd a közönség online.
A Kiengesztelődés című hangverseny zenei anyaga március elején nyilvánvalóan egyrészt az újrakezdés, a szimbolikus tavasz parafrázisa is lehet. Ezen a hangversenyen minden mű valamiképpen az üdeségről vagy éppen az új lendületről szól. Ugyanakkor szinte egyértelműen és könnyen juthatunk egy mélyebb, komolyabb áthalláshoz-megértéshez is, ennek egyik kulcsa maga
a brit karmester személye. Üzenheti az est programja és címe azt is, hogy a művészetek mindig is elősegítették bizonyos nehézségek, ellentétek feloldását, a kiengesztelődés egyfajta belátást, azaz elfogadást feltételez, amely elvezethet az adott probléma megoldásához. Akár egyéni szinten, akár az egyén életét is befolyásoló nagy európai, vagy világszintű össztársadalmi változások, a társadalmi folyamatok mentén gyűrűző, felmerülő problémák esetében. Kevés ennél aktuálisabb kérdés áll előttünk.
Prokofjev I. (Klasszikus) szimfóniájában Haydn és Mozart vidám szimfóniáinak állít emléket, ugyanakkor a bravúrosan fürgére hangszerelt, gyorstételeiben már-már örökmozgó jellegű zene túl is mutat a bécsi klasszika keretein. Prokofjev úgy döntött, hogy ezt a művet teljesen zongora nélkül, pusztán belső hallással komponálja. Ezáltal fantáziája elszakadhatott a zongora hangjától, és
a kísértéstől, hogy a szólamokat egyetlen zongorán eljátszhatóra írja. A zenei anyag ennek kapcsán egyfelől nagyon szellős, sok hangszerre írt lett, másrészt rendkívül fürge. Az első tétel minden ízében örökmozgó és humoros, sőt, a melléktémáról talán még a jódlizás is eszünkbe juthat.
Prokofjev vidám hangulatú műve után John Adams Az elnök táncol című zenekari foxtrottjában újra az ostinatóé, azaz a makacs ismétlődésé a főszerep, az örökmozgó darab csak a középső, lírai szakaszban csillapodik egy kicsit, hogy aztán újra visszatérhessen a játék. Adams amerikai zeneszerző zenekari darabja 1985-ben keletkezett, azaz valójában ekkor öltött önálló koncerttermi alakot, előtte a Nixon Kínában című operájának volt egy jelenete. A mű egyrészt magán hordja Adams zenéjének gazdag hangszerelését és repetitív jellegét, másrészt a középrészben egy filmzenés, hollywoodi jellegű dallam is kibontakozik. A mű érdekessége továbbá, hogy a végén a zene elnémul, és csak néhány ütőhangszer jelzi a gramofonlemez sercegését és recsegését, mintha a mű már véget ért volna, és csak a lemez „menetzaját” hallanánk. A zenét később egy számítógépes játék és egy film kísérőzenéjeként is felhasználták.
Zárásként egy igazi tavaszi kompozíciót hallhatunk, mely eredetileg kamaraműnek és balettzenének készült, de szinte rögtön elkészült a zenekari szvit is belőle. Aaron Copland Tavasz az Appalache-hegységben című művében egy fiatal pár építi fel új házát a vadonban. Az ébredő tavasszal együtt az ő életük is kitavaszodik. Copland 1944-ben Martha Graham és balett társulata részére írta a darabot, amely tehát eredetileg balettzene volt, 1945-ben elkészítette belőle a zenekari szvitet. 1954-ben Ormándy Jenő felkérésére Copland nagyzenekari változatot is készített a szvitből. A szerethető, valóban amerikai ihletésű mű Copland egyik főművévé vált, melyre sok amerikai afféle nemzeti szimfonikus költeményként tekint.