Soha nem készített még olyan lemezt Kurt Elling, mint a SuperBlue. A világ egyik vezető férfi jazzénekesétől nemigen vártunk groove-orientált, funk- és hiphop-alapú zenét, márpedig a Charlie Hunter gitárossal közösen jegyzett album ezt kínálja, na meg napjaink aktuális kérdéseit feszegető, gondolatébresztő dalszövegeket, mindezt az Ellingre jellemző igényességgel. Nem maradhatnak otthon sem az öltönyös Elling rajongói, sem a legfrissebb lüktetésekre vadászó hiphop-arcok.

A kétszeres Grammy-díjas és tizennégyszer jelölt Kurt Elling nem először dolgozik Charlie Hunterrel. Még az 1990-es években találkoztak, amikor mindketten a Blue Note kiadóhoz igazoltak, majd Elling vendégszereplést vállalt a gitáros 2001-es Songs from the Analog Playground című lemezén. Közel két évtizeddel később találtak megint egymásra, amikor a pandémia miatti lezárások idején Elling heti webcastjaiban Hunter is szerepet kapott. Aztán jött a SuperBlue. A nagy kék útvesztőként megjelenő betűk a lemezborítón azt sugallják, elveszettek vagyunk ebben a covid-labirintusban, de az igazán kreatív művészek, mint Elling, a karanténidőszakot is alkotásra, új utak keresésére tudták használni. Hunter nagy szerepet vállalt a produceri munkában és a közvetítésben az énekes, valamint a két funk- és hiphop-sztár, DJ Harrison billentyűs és Corey Fonville dobos - a zenei alapok lefektetői - között (mindketten a Butcher Brown zenekarból), ugyanis a lemezfelvétel során Elling nem találkozott velük személyesen. A groove-ok dögösek lettek, Hunter hangja most is összetéveszthetetlen, Elling pedig szárnyal mint történetmesélő, humoros hipszter és érzelmes húrok pengetője.

A Jazzlegendák kiemelt támogatója a Lexus.