Nagyon jó film, sokkal jobb, mint a Saul fia.

Én azt gondolom, hogy a holokauszt/zsidó vonal mindössze egy szimbólum a filmben. Annak a bûntudatnak a szimbóluma, ami menthetetlenül felzabál. Annak a bizonytalanásgnak a jelképe, amire ha az életedet, egzisztenciádat, nyugodt mindennapjaidat építed, akkor sosem lelsz békére, mert az a genezisében rohad.

Csalódott lennék, ha - ahogy korábban írták - ez egy holokauszt propagandafilm lenne. Lehet, hogy megengedõ vagyok, de azt hiszem, hogy mivel a film alapjában véve is nagyon rövid, így nem lehetett volna egy olyan konfliktussal alapozni a történetet, amit ki kell bontani. Erre a célra szerintem tökéletes választás volt a "zsidó-para".
Egyébként bármennyire tetszett nekem a film, úgy érzem, hogy a kofliktusok ábrázolása - nemhogy megalkotása! - komoly gondokat jelent a mai napig a magyar filmesek számára. Én legalábbis ritkán érzek magyar filmet igaznak és érvényesnek.

Érdekes volt, hogy a film magyar filmekre sokszor jellemzõ kínos feszengést nem váltotta ki belõlem. Bár egyetértek, hogy a színészek helyenként valóban modorosak és idétlenül hatnak a falusi közegben, mégis elég sokszor sikerült belefeledkeznem a látványba és a szülõfalumban érezni magam a '70es években. A fõbb szereplõk közül senkit sem vádolnék jó teljesítménnyel. Szarvas József kocsmai kiborulása, Rudolf és a felesége szóváltása, a fiatalok civakodása mind-mind valahogy megszokottan bénának tûnt...
DE és ez itt egy nagy DE, mégsem tudta ellaposítani a filmet, mert mindegyik konfliktust nagyon-nagyon rövid, néhány mondatos dialógusokba fojtották bele a készítõk. És ez nálam nagyot ütött! Amikor kezdtem volna érezni, hogy kezdõdik a kínos, konfliktusnak álcázott vergõdés, akkor rövidre zárták a helyzetet: elcsattant egy pofon, vagy az egyik fél kiviharzott a színrõl. Ez a megoldás nekem végtelenül tetszett és sokat oldott a korábbi magyar filmek által bennem kialakított méla undoron.

Nagy elõnye a filmnek az, hogy - legalábbis számomra - nem volt izzadtságszagú. Nem próbált meg jó film lenni, a szó modern értelmében. Van egy határozott erkölcsi mondanivalója és mindent alárendel annak, hogy ezt jól el tudja mondani. Ez szerintem nagyon becsülendõ! Becsülendõ az, amikor egy film a mondanivalóját nem váltja aprópénzre a szerethetõsége érdekében.
Azt is gondolom, hogy ez egy olyan film, ami komolyan veszi a nézõt. És ha ezt egy film megteszi, akkor ildomos túllépni az ügyetlenkedésein - pl. a temetõ elõtt kapával-kaszával felsorakozó falusiakon... ppffffff, igazán röhejes volt!... -, arról nem is beszélve, hogy ezeket a bénázásokat rendre követi egy-egy kimondottan megrázó, erõs jelenet, amivel igyekszik kiengesztelni a nézõt.

Pl. a kocsis fiának elképedésbe forduló õszinte kiváncsisága a zsidó ceremónia láttán végtelen emberi volt. Hasonlóképpen az is, ahogy a kocsi rendre utasítja, mondván, hogy ne bámészkodjon. Szerintem az alkotól ezeken a karaktereken keresztül tudták jól bemutatni az igazi falusi parsztembert, számomra õk voltak a film dolgos, tiszta, szerethetõ karakterei.

És a filmrõl mi a véleményed?

Van egy hangulata a filmnek. De az, nem nekem való!

Már csak a hozzászólások kialakítottak bennem egyfajta véleményt. Gonosz pap. szerethetõ zsidók, holokauszt téma. Egyértelmû, ez egy holywwodi ízû zsidó propaganda. Perry igazi liberális, de tetszett, amit Tormayról írt. Dantes pedig igazi bolsevik.

Csatlakozom, kiváló, szenzációs film.

Hi,
a film az általad javasolt jelzés nélkül is megáll "magában". Ez a film arról szól, amirõl és n e m a teljes magyarság (v az egész világ) 1945-ös bemutatásáról.
Példa: pár napja láttam ezt a filmet: https://port.hu/adatlap/film/tv/te-nem-vagy-te-youre-not-you/movie-155934 és sok éve láttam ezt a filmet: http://port.hu/adatlap/film/tv/esoember-rain-man/movie-16584
Mindkét film és számtalan más film 1-1 betegség köré épít fel 1-1 történetet, h még régebbre menjek vissza pl ez is:
http://port.hu/adatlap/film/tv/love-story-love-story/movie-1531
Mindegyik film megáll magában, mivel ezen filmek halmaza nem kell h kiadja az orvostanhallgatók Anatómia c. tantárgyát.

A film alapjául szolgáló eseményekrõl évtizedekkel ezelõtt kellett volna már írni és akkor a film is korábban elkészül(hetet)t volna. A szerintem sok tekintetben hozzá hasonlító, akár elõképének is tekinthetõ Jób lázadása jócskán megelõzte korát, Oscart érdemelt volna. Ebbõl a szempontból az 1945 kissé talán megkésett (és kissé didaktikus) alkotás, de sosem késõ. Sosem késõ a szembesítés, a tükröt mutatás, jelképes és valós értelemben. Jelképes értelemben: "tükröt" mutatva, a szõnyeg alól sosem késõ elõseperni az elõseperni valót (bár már réges-rég meg kellett volna tenni), valós értelemben: meg kell mutatni, elõ kell szedni azokat a tükröket (bútorokat, szõnyegeket, használati és értéktárgyakat, ingatlanokat, földeket stb.), amiket az "elhagyott" (eldeportált lakosságú) zsidó otthonok ezreibõl, tízezreibõl lopkodtak szét és/vagy amiket az "érintettek" megõrzésre átadtak nem-zsidó ismerõseiknek, szomszédaiknak, akik aztán "elfelejtették" azokat visszaadni tulajdonosaiknak vagy tulajdonosaik utódainak, már ha egyáltalán valaha elõkerültek. Csak ismételni tudom korábbi (4) beírásomat: a "téma" komplex, hiteles, történelmi feldolgozásának https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=118349&type=22 ismeretében a film tökéletesen érthetõ, szinte illusztrálja a könyvben leírtakat: a zsidótörvények majd a deportálások valóságos célja az "érintettek" kifosztása volt. Gazdagoktól földeket, gyárakat, ingatlanokat, mûgyûjteményeket stb., szegény(ebb)ektõl azt, amijük volt: ágynemût, ruházati cikkeket, szõnyeget, bútordarabot...vagy éppenséggel szobatükröt. Igen, azt, amibe jó volna már belenézni.

Rövid elõzetest láttam csak a filmbõl, a híre és a címe miatt mentem el megnézni. Az én hibám, hogy azt hittem, a háborúból az új életbe való visszatérés sokféle nehézségét mutatja majd be. A film elsõ felében dühöt éreztem, amikor azt láttam, hogy a holokausztban való felelõsségen kívül más nem tárgya a filmnek. Ezen kívül sok dolog zavart még. A sematikus alakok: a reverendájára tokáját lógató, ellenszenves pap, aki virágokkal babrál gyónás közben és az Úr iránti tiszteletrõl \"papol\", az érdekbõl házasodni akaró, de mást szeretõ fruska, aki a az esküvõi ruhapróbája elõtt még kefél egy jót a szeretõjével, a kapára, kaszára kapó, zord arccal várakozó parasztok a temetõnél, ugyanez a tömeg, amikor nem indul oltani a tüzet, mert mélyen megveti a jegyzõt ... stb. Az is nagyon zavart, hogy szinte mindenki rohadt ellenszenves: alkoholista, haszonlesõ, parázna, áruló, aljas, vagy szolgalelkû... Ezért lettem dühös! Mert ez sértõ. Anyám egy 5-6 száz fõs faluban élt 13 évesen 1945-ben, a háború miatt félbemaradtak a tanulmányai, az õ falujukból is elvitték a szatócsboltot vezetõ zsidó özvegyasszonyt és a lányait, akiket a faluban szerettek és sajnáltak, s akik nem voltak gazdagok, sõt, pláne autójuk nem volt. Mellesleg anyám falujában még a \' 70-es években is csak a postáról lehetett interurbán telefonálni, senkinek nem volt telefonja, nem úgy mint a filmbeli faluban, bár ez biztos nagyobb település, ha egy órába telik a vasúttól a temetõig eljutni...(??)
Nem derült ki, hogy a két zsidó miképpen kötõdött a faluhoz. Azt hiszem, az is egy sztereotípia, amilyeneknek õket ábrázolta a film (\" ezek mind egyformák\"), az ortodox viseletû zsidók talán \"egyformának\" tûnhettek a dualizmus korában, de nem 1945-ben.
A film utolsó harmada felpörög, a temetési jelenetben van drámai erõ, s a végsõ üzenetben is: \"a zsidók elmentek, nektek maradt a bûntudat\", de összességében csalódás volt a fim.

Egyet nem értek veled, de nem is ez a lényeg ez a te értékítéleted.
Számomra nem volt üresjárat a filmben, és nem is venném magamnak azt a jogot, hogy szakképzetlen vágóként vagy rendezõként újra alkotnám az 1945-t.
Azon lehet vitatkozni, hogy mit jelent ez az érintetteknek és mit azoknak akiknek semmilyen kapcsolódása sincs a történethez.
Szerintem már maga a novella sem sablonos Szántó T. Gábor egy olyan élethelyzetet ábrázol ami életekrõl viselkedésekrõl ír koránt sem sablonos módon. A film sem tesz mást mint képileg megjeleníti ezeket a történéseket.
A pap szerepe is egy szín vagy átmenet a bûnösség és az ártatlanság között. Ezen a skálán mozognak és nyilvánulnak meg kinek kinek érdeke és emberi mivolta szerint.
Magam részérõl, számomra õ közvetíti a hit és az emberi cselekedet közti konfliktust.
Így kerül egyensúlyba vagy is inkább érthetõvé kollaboráns, bûnös, ártatlan, áldozat.
Ekkor lesz érthetõ ki miért cselekszi azt amit. Arról nem is beszélve, hogy dramaturgilag már az is provokatív, hogy a szerkezet hajaz spagetti western és krimi elemekre ezek sem idegenek az 1945-tõl.
Már csak ezért is kell mondjam sem formailag sem pedig tartalmilag nem sablonos, akkor lenne az , ha Spielberg nyomdokain és a "lélek húrokon" játszana.
Szomorú inkább az, hogy egyetlen más a közelmúltunkhoz tartozó nemzet tragédiát képtelen feldolgozni a mai mûvészek , mûvészi színvonalon.

Igen, valóban elég sablonos volt a film. A pap jeleneteit simán ki lehetett volna vágni, hosszú perceken keresztül peregtek a súlytalan képsorok.

Ha a történelmünk egy szappanopera hasonlat akkor tényleg nagy baj lehet.

SPOILER:

Sajnos számomra ez a film a kihagyott lehetõségekrõl szól. Nagyjából annyit tudunk meg a falu kollektív pszichológiájáról, hogy a jegyzõ gonosz, de nagyon, egy magyar Dzsoki a II. világháború zûrzavarában.

A film vége felé a jegyzõné a jegyzõ szemébe vágja, hogy látta, mikor a férje az ablakon át nézte az elhurcoltakat. \"Láttalak\" mondja. Az igazi kérdés, mellyel a film egyáltalán nem foglalkozik, hogy a jegyzõné, honnan figyelte a férjét. (???) Tippem szerint az ágyból fekve. Természetesen nem ítélkezem az akkori emberek fölött, de a FÕGONOSZ egyáltalán nem izgalmas, kit érdekel, de most komolyan?

Persze lehet, hogy én vártam kicsit több \"mélységet\" a filmtõl, de mostanában elkényeztettek kicsit a magyar produkciók e tekintetben.

Szabó Kimmel szerepe egyáltalán nem felesleges, elég a történetet pár évvel tovább gondolni, amikor már õ és ruszki barátai lesznek az urak a faluban, és az egykori jegyzõ üldözött kulák lesz, esetleg egy koncepciós per halálraítéltje.
A filmek sohasem érnek véget a "Vége" feliratnál.

Talán megbocsájtják olvasóim, hogy nem igazán a filmrõl esik szó, amúgy is megszokhatták tõlem, hogy inkább a történés mögötti gondolatok azok amik inkább izgatnak és remélem önöket is..
Látok egy filmet, és el kezd az agyam kattogni miért, hogyan, ki, mikor és mit tett?
Finom megközelítésben 1945.április 4. Magyarországon hivatalosan véget ér a II. világháború. Még minden mámoros, hitek és örömök között várni valami újra , valami olyanra ami nem volt és hinni, hogy a holnap szebb lesz. Korai örömök talán egy csapásra jobbak leszünk, ami volt meg sem történt. Olyan életet élni ami a múlt sötét pillanatait nevetõ holnapra váltja. Azok az emberek akik nyilasok voltak istenítették a germán mítoszt,
meghozták az x. zsidó törvényt egyszer csak semmivé foszlanak a számûzöttek hazatérnek mint azt Radnótinál olyan szépen lélekhez szólóan olvasni lehet.
Egyszóval olyan lesz ez az ország mint egy ív tiszta papír-lap amit csupa szép szavakkal, tartalommal lehet majd tele írni.
Pedig számos olyan megválaszolatlan kérdés van még napirenden, amelyek szintén döntõ jelentõségûek a zsidóság múlt századi történetében. Ezek közé sorolhatjuk a háború utáni kivándorlási hullámot. Igaz, ebben az esetben sem szakadhatunk el teljesen a holokauszttól.
Mi bírhat rá embereket, hogy elhagyják ezt a kis föld darabot (?)melyet hazájuknak mondanak és éreznek, maguk mögött hagyva múltat a lehetséges jövõt, gyökereket apák és anyák sírjait, zsinagógát rítusokat a megélt és hozzájuk tapadt Magyarországot.
Nehéz erre válaszolni, talán csak mint köd szurkáló homályos okok merülhetnek fel. Egy ország mely kitaszított, egy ország amely megbélyegzett, egy ország mely tevékenyen részt vett honfitársai kiirtásában ki akarna vissza térni oda hol magyarok köptek le magyarokat, boldogan és önfeledten kacagtak a deportáló vagonok mellett és még "útravalóval" is ellátták õket. Ennek tükrében talán érthetõ, hogy azok akik kivándoroltak csak új életet szerettek volna kezdeni, maguk mögött hagyva a borzalmakat.
Számomra mégis sokkal izgalmasabb kérdés - ha szabad izgalmasnak nevezni - az, hogy mi bír rá embereket arra miszerint visszatérjenek meghurcolásuk és megaláztatásuk helyszínére?
Errõl szól az 1945 Szántó T. Gábor elbeszélése önmagában is szikár végletekig lecsupaszított történet tele csendekkel feszültséggel és emberi pillanatokkal. A film ezeket a csendekkel teli pillanatokat viszi tovább már-már gyötrõ feszültséggel mesél az életrõl, arról, hogy miképpen is létezünk a mi kis világunkban. Szégyenrõl a mások ellen elkövetett bûnökrõl.
A létezõ vagy nem létezõ kollektív felelõsségrõl arról amit olyan könnyen feledni tudunk.
Önvizsgálatról, széthordott vagyonokról melyek darabjai még a mai napig fellehetõek polgári lakásokban, vallási tárgyak melyek jobb korban a vallás letéteményesei voltak, mára pedig olyan polcokon díszelegnek melynek gazdáinak fogalma sincsen mire használták õket.
Természetesen mûködik az átalakulás a csendõr mára rendõr és nagyon vigyáz a szocialista ember életére vagyonára (Terhes Sándor). A fókuszban pedig ott van Szentes István (Rudolf Péter) a "jég hátán is megélõ" magyar mintapéldája. Aki átível korokon és helyzeteken, kiszolgál, elvesz változik és az a kaméleon akinek nehéz azt hinni létezik-e erkölcsi tartása?
Emberi volta a szerzés és megoldás keresése körül forog. Írhatnám az ettõl sokkal becsmérlõbb jelzõket is, de nem teszem mert saját emberi tartásomat aláznám meg azzal ha ezt megtenném.
Ejtenék néhány szót a fényképezésért is mert bõven megérdemli. Azért is (Ragályi Elemér volt az operatõr) mert a képek és a rendezés olyan mélységekig kapcsolódik, fonódik egymásba , hogy nem lehet elválasztani és külön venni õket. Támogatják erõsítik egymást, ahol a történet, rendezés hallgat ott a képek beszélnek, ott pedig amikor a gondolat erõsödik fel szemérmesen a film képi világa engedi a történést elõtérbe.
Súlyosan és szomorúan borul a filmre a felelõsség gondolata. Az a pillanat meddig szabad és lehet hallgatni, meg nem történtnek láttatni emberi tragédiákat és itt tényleg nem a holokausztról akarok beszélni és a film sem teszi. Egyéni tragédiákról fest képet életekrõl a faluéról a visszatérõékrõl. Emberekrõl akik hallgatva tértek vissza és hallgatás fogadta õket.
Bûnökrõl és megbocsátásokról belsõ vívódásról, félelmekrõl az elkövetett bûnök súlyáról.
Mitõl válik Passióvá kis képzavarral a két zsidó útja az állomástól a falu közepéig, kik miképpen fogadják õket kinek van félni valója és így tovább?
A balladai megfogalmazású képek pedig csak peregnek egymás után színeiben eltartott fényképezéssel a képi élmény a nézõé mint ahogy a törénet sem ítélkezik.
Szikáran és tárgyilagosan elmond egy történetet, nem kínál feloldozást sem oktrojáltan,
nem mesél a nézõre bízva a döntés jogát.
A kérdés mennyire vagyunk benne ebben a történetben? Lassan eltûnik az a generáció akik megélték ezt a világot. Az emlékezet ezt az állandóan változó valamit új élmények fogják érni, lassan történelemmé nemesül és nem lesznek holokauszt áldozatok és nem lesznek
az áldozatokon élõsködõk sem. Csak az emlékezet marad egy társadalom emlékezete és az tényleg nem mindegy hogy milyen lesz. Acsarkodással teli vagy megértõ talán megkövetéssel
feloldó.
Végezetül kedves kollégámtól Klág Dávidtól idéznék:
"És mielõtt jönnének a huhogók, akik megint Saul fiát kiáltanak, meg zsidó uralmat kiáltanak, azokat el kell keserítenem: az 1945 magyarokról szól. De nem biztos, hogy örülünk neki".
Ehhez az igen pontos megállapításhoz csatlakozva csak annyit: talán nem veszett ki a humánum az emberekbõl, talán nem leszünk saját múltunk foglyai talán nem lehetséges a jövõben torz eszmék újra éledése .
Szeretnék hinni benne!

Majd, ha a Bujdosókönyvbõl is csinálnak filmet, akkor ezt is megnézem.

Ez a film akkor üt elõször, és nem utoljára, amikor már az elején kiírják rögtön egymás után, hogy Fényképezte: Ragályi Elemér, és Rendezte: Török Ferenc. Csakhogy ez a két zseni sokkal jobb stábot érdemelt volna.
Eléggé döcögõsen indul a sztori, és így sok technikai ügyetlenkedés jobban feltûnik. Egyrészt elviselt volna egy sokkal jobb zeneszerzõt a film, helyenként arcbamászóan ügyetlen a vágás, az utószinkron többször illúzióromboló. A tökéletes fogsorú pesti színházi színészek modoros falusiak, akiknek a Pesten megálmodott falusi mondataitól sok helyen kiver a hideg verejték. Mégis, a film a második felétõl már nem érdekes ez a sok bénázás, mert teljesen beszippant a sztori és a végig a szemünket karcoló bivalyerõs képi világ.

De a sok apró és bosszantó technikai hiba és modorosság miatt, na meg Szabó Kimmel és a néma zsidófiú teljesen felesleges szerepe miatt ez csak 8/10 nálam.