Igazi különlegesség, nem egy sablonos film. Az anyát kivéve egy családban kicsit mindenki zakkant :) Minket nagyon jól szórakoztatott, sokat nevettünk és pozitív az üzenete. Tartunk össze a családban és szeressük egymást.

Túlértékelt kissé bugyuta film. A vége pedig egyenesen szánalmas

4/10

Nagyon kedves film, minden pillanatát élveztem. Egy road movie, az út során a család tagjai összerázódnak, a meghökkentő, minket megmosolyogtató helyzetekből győztesen kerülnek ki. Remek a forgatókönyv, a színészek lubickolnak a szerepükben.
És a film üzenete is nagyszerű. Szeretetre, elfogadásra tanít, és görbe tükröt tart felénk. (csak túl erősek a beidegződések, változtatni nem könnyű)

Esendőség, szeretet, elfogadás, a rossz minták, ócska alkuk felmondása, összetartás. Az egyik legkedvesebb és legbékésebb módon rebellis film amit valaha láttam. Szinte minden pillanatát és karakterét kedvelem, a tánc pedig nem csak Füzesabonyban fontos és jó, mindenhol legyen, lehetőség szerint inkább ilyen. A szépségversenyről alkotott kinyilatkoztatás, a kollektív hazugságokkal való leszámolás és végül a családi tánc, valami fantasztikus... Egyébként pedig a zene is remek ebben a filmben.
Én azt mondanám, hogy minden társadalomnak megvannak a maga káros és előnyös mellékhatásai, amely károsak közül néhány vezethet persze rosszabb irányba, mint távolabbi káros társai, az USA azért bír reánk tekintve nagyobb jelentőséggel (szerintem abszolút és nem is mindig megkésett hatással), mert az angolszász globalizmus nyugati felén még a keleti nyitások közepette is bizonyos fokig a kulturális gyarmata vagyunk. Az persze további alproblémákat okozhat, ha ezekre a káros mellékhatásokra még rá is építenek további gazdasági és egyáltalán nem társadalmi szempontú kulturális mintákat (az infantilizálás tükrében a fogyasztás és a problémák felvetésének mértéke és minősége is megfelelő a fejnehéz rendszer szempontjából, például a hergelés eszköze kiválóan tereli el a kérdéseket a kényesebb területekről), de ez már egy más kérdés a film szempontjából.

Ez a film nagyon jó! Higgy magadban, nem számít mit mondanak mások. És az összetartás ereje is nagyon erős üzenet benne.

Én remekül szórakoztam rajta, még némi üzenetféle is átjött (nem attól lesznek boldogok az emberek, ha olyan álmokat kergetnek, amiket nem is kéne) a görbe tükrön. Talán csak azért nem adtam 10 pontot, mert azért mégis amerikai mézes-mázos lett ez a görbe tükör végül, nagyon vígjátéknak/család filmnek akarták tartani, időtartamában is. Ezzel azt hiszem sok, a témában rejlő lehetőséget hagytak ki, tisztább tükröt és poénokat egyaránt.

Egy komoly zavar támadt az Erőben. Ráadásul nem ma és nem is tegnap. Egy 15 éve készült filmben a nagypapi drogozik, és vetkőzős koreográfiát dolgoz ki az unokájának. A nagybácsi szerelmes lesz egy fiú tanítványába. Apa két táborra osztja Amerikát: győztesekre és vesztesekre. A gyermek szépségversenyen aprócska szörnyecskék ugribugriznak, igaz rendkívül ügyesen.
Ha ezek a picike gondok már 15 éve jelentkeztek a Föld vezető nagyhatalmánál, akkor mára az egy velejéig romlott dekadens társadalom lehet. Egy atomkori Birodalom, amit rövidesen elsöpörnek a barbárok. Picit azért megnyugodtam. Igaz, hogy szinte mindenben követjük a nagyvilág hülyeségeit, de ebben a mi posztkommunista vidám kis barakkunkban akkora a fáziskésés, hogy mire meggárgyulnánk, addigra a barbárok majd helyre teszik a világot.
Kénytelen voltam ilyen zöldségeket írni, mert a film nagyon gáz. Kizárólag a vége menti meg az unalomba fúlástól, midőn popón döfi Kaliforniát.

Imádom ezt a filmet, ha lehet mindig megnézem.

Ügyes!

Szomorúan olvasom, hogy ennyi ember van rossz véleménnyel erről a filmről, és hogy sokaknak le se esett miről szól, jelentéktelen dolgokon akadnak fenn, értelmezik félre, és nem tudják az értéket kiolvasni ebből a filmből. Ez a film zseniális. Rengeteg mindenről szól: a képmutatásról, az amerikai álomról, a gyengeségeink felvállalásáról, a saját magunkkal és sorsunkkal való megbékélésről és azzal harmóniába kerülésről. Lehet használ kliséket, de maga a művészet a másolásra épül! A különbség, ami naggyá tesz egy műt, mindig az, hogy ezeket hogyan használod, milyen az összhatás, hogy tudod úgy összekeverni, h mégis friss, új és nagyon érvényes legyen. Itt ez sikerült, bombasztikus elegy a film. A családi történetbe beágyazott sztori a szépségversenyek világáról, ami innen megközelítve nagyon tanulságos, és társadalmi problémákra valamint a modern világ és ember problémáira vonatkozó üzeneteket rejt, mindez egy nagyon vicces, bohókás roadmovie keretében, épp annyira és ott használva a drámát ahogy kell. A stílus, a karakterek szintén markánsak, annyira esendő mindenki, de ettől szerethetőek, és mindenkinek megvan a maga igazsága, az anyának, aki amúgy a legszimpatikusabb és valójában próbálja összetartani a családot, az apának, aki valójában kűzdelemre próbálja tanítani a gyerekeket, hogy ne legyenek teszetoszák az életben, a nagyapának, aki az élet szeretetét testesti meg, és falja azt, a kislánynak, aki annyira cuki, szép, vagány kis egyéniség, de még nem igazán érti az életet, de ez így van jól, ő még gyerek maradt, a többi szörnyszülöttel ellentétben, és a család minden tagjának az a kis jellemzősége, amit bedobtak a közösbe, ennek összességének lett végül az eredménye, hogy egy ilyen nehéz dilemmába mint a végén, meghozta az egyetlen jó döntést, kiállt, merte vállalni magát, boldog volt, és rettentően nagy fityiszt mutatott ennek az egész álszent, vízfejű bagázsnak. És az egyik legfontosabb karakter (nem is tudom ki volt, mert mindenki nagyon fontos és nagyon jó volt), a srác, aki szemén keresztül kicsit szemléljük a családot, ő nem akar oda tartozni, mindent megtesz, h ne legyen közéjük való, ne legyen fura, gyenge, vesztes. És az a jelenet nagyszerű, amikor kiakad, és lehordja a családját ezeknek, mert ekkor szembesül azzal, rövid időn belül, ami ellen évekig harcolni próbált, hogy ő ugyanolyan, mint ők, és megbékél a sorsával, meglátja benne a szépet. És a meleg csávó karaktere is annyira fontos, intelligens, és mégis azt a jövőt mutatja a családnak, hogy ha peches vagy, ugyanúgy vesztes lehetsz, a jelenléte a sorsával már nagyon fontos, de ő is próbálja a józan gondolkodásával összetartani a családot, ez talán egy fricska is, h a legagyalágyultabbnak tartott a legnormálisabb, és végül ez is lekerekedik mert neki a család adja vissza azt a hitet és boldogságot, ami belőle kiveszett a kudarcok miatt. A történet végül nagyon kerek lett, és ez is olyan örömmel tölti el a nézőt, 1 perc felesleges momentum nem volt. Bemutat a film egy realizmust, az élet ilyen, nem olyan egyértelműek, fekete-fehérek a dolgok, hanem sokkal összetettebbek, és igen kérdéses mitől találsz rá a megfejtésre, itt a ez a kissé szerencsétlen család egymás által rá tudott találni. Annyira keserű, de mégis édes, pozítiv és boldog, tele drámával, örömmel, kételyekkel, döntésekkel, mint az élet, olyan ez a film! És ami nekem még fontos, hogy szeretem azokat a filmeket, amiknek tanításai vannak, de ezek sokszor nem engednek közel magukhoz, vagy egyszerűen nem jó őket nap, mint nap nézni, viszont amit nap, mint nap néznél, az sokszor túl könnyed, abból az értékéből veszíthet, itt viszont mindkét szempontból erős filmet láthatunk, akár most szívesen megnézem újra meg újra, közben pedig tényleg elkísérhet a mondanivalója egy életen keresztül. Úgyhogy ha nagyon utóbbit veszem, akkor talán azt mondom, még van feljebb, inkább egy jó karban lévő 9-es, ha előbbit, akkor akár a 10-es is becsúszhat, de mivel egy pontot lehet adni, és próbálom a kettőt összehozni, így egy nagyon teljes élményként megadom rá a 10est.

Nem a film hibája, hogy nincs humorérzéked. És hogy hülye vagy hozzá

Iszonyatosan túl van pontozva. TOP5 nyaralós vígjáték listáján találkoztam a filmmel ma, és gondoltam (látva az elért pontszámot), hogy teszek vele egy próbát, de nevetni azt hiszem akkor tudtam rajta egyedül, amikor beragadt a duda. Na az tényleg poénos volt, de ami a többi jelenetet illeti, maximum aranyos. Am a kislányt, meg az autót mintha egyenesen a hetvenes évekbõl rakták volna bele, pedig elvileg nem abban járt a film. Nem is értem hogyan következett ebbõl a szépségverseny. Csöppet talán másik bolygóról is származott a család :-D No nem mintha ízléses dolognak tartanám a talpig vastag púderben úszó 5 éves versenytársakat, de azért erre lehetett volna számítani. No mindegy. Aki kacagásra vágyik, szerintem ne ezt a filmet válassza. Ellenben egy délutáni matinének megteszik :-)

Világ legnagyobb filmje,én többször láttam,és imádom! :D csak ajánlani tudom,igazi kikapcsolódás ez a film,a párbeszédek,és a karakterek is nagyon jók,akinek ez nem tetszik az nézze a sok szennymûsort a tv-ben!

Közepes kezdés után erõs visszaesés. Kicsit meglepõdtem hogy legjobb eredeti forgatókönyvért Oscart adtak ennek a filmnek. Egy olyan roadmovie, amiben ugyanazok a klisék mint kb Mr Bean-ben: az öreg elromló gépkocsitól kezdve; az eltévedünk és mindenki ordít; az utolsó utáni percben érünk oda és a csúnyagonosz néni nem, de a jószívû fickó segít-en keresztül; a célért megteszünk MINDENT (aki látta tudja) kliséig. És akkor még nem is voltam spoileres, mert amit a nagypapával tesznek az már erõs feketehumor, innen már teljesen bezuhant C kategóriába. A karakterek sincsenek kidolgozva, talán csak a srácé. Meg lehet nézni, vannak benne jó poénok, de erõsen túlértékelt. 10/6

Teljesen egyetértek. Kiemelve azt, hogy volt ehhez hasonló film már egy csomó, végig azt kérdeztem magamtól, hogy SPOILER miért kell feltétlenül mindig meghalnia valakinek az ilyen road movie-s családi nyaralásokon. Na és persze a hullát is feltétlenül végig kell cipelni az egész úton. De legalább annyi volt a forgatókönyvíróban, hogy nem ez az esetlen pocakos kislány nyerte a szépségversenyt. Hozzáteszem, igen koravének és idegesítõen kikentek voltak a versenyzõk, mint minden ilyen hülye szépségversenyen. Ezért nem néz ilyet normális ember, és nem nevezi a saját gyerekét ilyenre.

Kösz.

Szokásos kisbusz-betolás, kifelé is a sorompó átszakítása, és a szokásos hülye dudálással ráhajtanak az autópályára. Ennyi.
A film kurvajó.

Tessék, itt van a fanyalgóknak ("pfúj, ezek a szirupos amcsi filmek" meg "Hollywood egy nagy sz**" stb.), szóval itt van egy szellemes, "európaias", maróan (ön!)ironikus film, görbe tükör, amibe bele mernek nézni, deheroizálva, kesernyésen-keserédesen. És tökéletes ritmusérzékkel, idõtartammal. Persze, a road-movie keret elmaradhatatlan és a család is tipikus...tényleg, tipikus? Az milyen?
Sajnos az utcsó (másod?)percekrõl lemaradtam, megírná valaki? Köszönöm.
(Már a verseny után vagyunk, hazaindulás, mikrobusz ajtó becsapódik, snitt.)