http://www.youtube.com/watch?v=wVx-TywhJ8w

Azt hiszem, ez a részlet nem egészen illik az utolsó témákhoz, de remélem , hogy Gale rajongói megbocsátják!!!

Scott és Peter megint nagyon nagyot játszottak,
***SPOILER***
amikor a 4. évad végén bicikliznek vissza, és éjszaka eltévednek, és Tedre rájön a pánikroham, és végül Em javaslatára megtartják a tehenek társaságában a "terápiát" :D, és tulajdonképpen itt békülnek ki igazából, és itt szilárdul meg ténylegesen újból a barátságuk. és olyan jól játszanak... :)

ja, és Gale is egyszerûen olyan csodás a 413-ban, olyan meghatóan mondja Mikey-nak azt a történetet, amikor kulcscsonttöréssel teker és megállnak az út szélén cigizni. 'ha ezt túlélem, bármit túlélek!' :(

viszont a Sunshine enyhén felidegesített. :P amíg õ elbulizgatott meg hetyegett LA-ben, Bri majd megdöglött, meg róla vizionált út közben, amikor célba ért, õt nézte, érte csinálta meg az utolsó métereket... látszott mennyire szereti, megkérte, hogy kötlözzön hozzá, meg minden, a Szöszi buta kis fejében meg csak LA járt... :S

Sziasztok, nekem ez, a képen látható könyv nincs meg, de a három novellás kötetet megvettem. Egyszerûen egy idegennyelvû könyvesboltban kaptam meg. Tudtommal nincs lefordítva egyik sem magyarra.

Kicsit plagizálok, az egyik fórumon találtam. Jó szórakozást.

A legszebb karácsony

Justin belépett az üresnek ható, sötét lakásba. A függönyök el voltak húzva, sehol nem égett egy lámpa sem, mintha ezer éve lakatlan lenne a loft. Csodálkozva kezdett Brian után kiáltani, hátha a férfi mégiscsak itt bújt meg. De semmilyen választ nem kapott. Körbejárta a lakást, és a hálószobát is, ahol végre árulkodó jeleket talált párja hollétérõl.

- Szóval itt bujkálsz. – mondta magának mosolyogva a szöszi, majd gyors iramban a fürdõszobába nyitott.

Nem csalódott, Brian valóban ott volt, talpig vizesen, arcát a zuhanyrózsa felé fordítva élvezte a víz simogatását. Justin arcáról letörölhetetlen volt a vigyor. Az ajtófélfának dõlve gyönyörködött Brian tökéletes testén. Ahogy lassan végigfolytak az izmos hasán a vízcseppek, ahogy megrázta a fejét, hogy a zavaró, csöpögõ tincsek ne lógjanak a szemébe. Aztán Brian is oldalra nézett, egyenesen az õt bámuló szöszire. Gyorsan elzárta a csapot, majd egy törülközõvel takarva magát kilépett, és köszönés helyett csak mélyen, szenvedélyesen megcsókolta barátját, majd továbbment felöltözni.

- Hoztam egy nagyon szép fát. Nem olyan nagy, de szerintem nekünk bõven elég lesz. – ölelte át hátulról az öltözködõ férfit Justin.

- Kiharcoltad, hogy legyen fánk, de azt ne várd, hogy majd én feldíszítem. – szögezte le már a legelején Brian.

- Akkor neked marad a fõzés. – közölte huncutul a szõkeség.

- Mi lenne, ha inkább elmennénk valahova? – fintorodott el a fõzés gondolatára Brian, majd megfordult, hogy szembenézhessen kedvesével.

- Karácsonykor? Na nem! Tudod mit? Kössünk kompromisszumot. Te feldíszíted a fát, én meg csinálok valami briliáns vacsit, na mit szólsz? – Justin már elõre tudta a választ és örömmel töltötte el, hogy most végre sarokba szorította Briant.

- Jó, rendben. Feladom. Te nyertél. - nevetett fel a férfi, majd száját Justinéhoz nyomta, majd szépen lassan az ágy felé tolta a srácot. - De elõbb van egy kis elintéznivalónk. – szakította meg a csókolózást Brian cinikusan mosolyogva.

Eszeveszett szenvedélyjel csókolta a fiút. Képes volt fél pillanat alatt elérni, hogy a szöszi testében és fejében egyaránt az õrült, õsi vágy uralkodjon, az ösztönök vegyék át a szerepet minden más gondolatot kiszorítva.

***

Nem sokkal késõbb kimerülten zuhantak a matracra, s percekig csak kapkodták a levegõt. Justin odakúszott szerelméhez, mellkasára hajtotta fejét, és ott pihegett tovább. Brian elgondolkozva, szórakozottan simogatta a szõke üstököt. Jó ideig feküdtek így, csendben, élvezve a másik társaságát. Justin örült a legjobban, hogy édes kettesben töltik a karácsonyt, az elsõ, igazi ünnepük együtt. Gyertyafényes vacsora, a karácsonyfa izzóinak romantikus fénye! Ajándékok! Szebbet el se tudott volna képzelni a szöszi. És még fogalma sem volt a fõ ajándékról. Arról, amit Brian már jó ideje kitervelt.

- Na jó! Ideje dologhoz látnunk. Elõ az edényekkel meg a díszekkel. – állt fel nagy sokára Justin.

Brian nem szólt semmit, csendes beletörõdéssel bontotta ki a hálóból a fát. Aztán szépen belerakta a talpba és elkezdte felrakosgatni a díszeket. Míg Brian ezzel foglalatoskodott, Justin a konyhában szorgoskodott, a leves és a fõ fogás már nagyban készült.

Pár órával késõbb, mikor végre készen lettek, leültek a kanapéra, és onnan gyönyörködtek a fában. Az égõk, a különféle színekben pompázó üveggömbök, csengettyûk csodálatos hatást keltettek. Megették a finom vacsorát is, és boldogan, nyugodtan tértek aludni. Aznap este kivételesen nem szeretkeztek, bõven elég volt, hogy egymáshoz bújhattak, érezhették a másik testének melegét.



Reggel elsõként Justin ébredt, izgatottan pattant ki az ágyból, majd sebtében nyomott Brian arcára is egy puszit és a fához sétált. Alatta már ott volt az ajándékhalóm. A szöszi leült a földre és a feliratokat tanulmányozta.

- Egy nekem, egy Briannek…ez is neki, á, ez megint csak az enyém.

- Máris az ajándékokat bontogatod?- lépett oda nagyot ásítva az elõbb emlegetett férfi.

- Még szép. Megvan!! Tessék, ez az én angyalkámtól neked. – lépett oda Justin szerelméhez. - Boldog Karácsonyt!

- Neked is Justin. – felelte Brian, majd lágyan megcsókolta a fiút.

Egy gyönyörû szép sálat, egy cd-t és egy portrét kapott saját magáról. Brian rengeteg rajzot látott már barátjától, de ez mindent felülmúlt. A színek, a test ábrázolása…egyszerûen tökéletes volt. Ahogy maga a srác is.

Justin, mikor újfent az ajándékok szortírozásába mélyedt, csalódottan vette tudomásul, Briantõl nem kapott semmit. Egy fikarc ajándékot se!
Reggeli közben is morcosan hallgatott, és Brian „Mi bajod?” kérdésére se válaszolt rendesen. Persze a férfi nagyon jól tudta, mi bántja a szöszit, de egyelõre nem akart semmit tenni.

- Készülj, elmegyünk Mickeyékhoz. Debbie már nagyon vár minket a szokásos nagy ebédre.

- Nem megyek. Most valahogy nincs kedvem a bájvigyorgáshoz. – felelte fintorogva Justin.

- Ugye tudod, hogy nagyon meg fognak sértõdni? Na…ne csináld már! Hiszen mindig nagyon várod ezt a lakomát! És mindenki ott lesz, Melék, Micheyék, Ted és Emmett… - beszéd közben Brian odament Juastinhoz, majd leült mellé a kanapéra és az arcát kezdte cirógatni. Tudta, ennek a srác úgyse tud ellenállni.

- Rendben, megyek. De ha lehet, ne üljünk ott túl sokáig.- duzzogott továbbra is a szõke srác.


Pár perccel késõbb már a kocsiban repesztettek. Justin unottan nézte az utcán lézengõ járókelõket, és közben magában morgott. Nagyon rosszul esett neki, amit Brian csinált vele. Azt még megértette valamelyest, miért nem tartja nagyra a szülinapokat a férfi, de ez azért mégis más. Legalább karácsonykor mutathatna egy kis gyengédséget és adhatna valami jelképes, szép ajándékot.

Annyira elgondolkodott, hogy szinte észre sem vette, elhagyták Debbiék utcáját. A belváros felé tartottak.

- Héj, nem az elõbb kellett volna betérnünk?- kíváncsiskodott Briantõl.

- De. – felelt a férfi egy hosszú körmondatban.

- És…? – nyomta meg a kérdést a nyomaték kedvéért a szöszi.

- Elõbb teszünk egy kis kitérõt. – válaszolta továbbra is rejtélyesen Brian.

Újfent csend ereszkedett rájuk, egészen addig, míg egy kis utcába be nem kanyarodtak. Justin nem ismerte a környéket, úgyhogy érdeklõdve nézelõdött. Egybõl észre is vett egy kis galériát, ami csak úgy vonzotta a tekinteteket bájos fa burkolatával, hívogató kirakatával.

- Gyere, menjünk be. – húzta maga után párját a férfi.

A kis galéria ajtajára szerelt csengõ kedvesen csilingelt, ahogy beléptek a helyiségbe. Brian még mindig fogva Justin kezét felment az emeletre, ahol hatalmas meglepetés várt rá. A falak az õ rajzaival voltak kirakva, telis tele a bekeretezett festményei, rajzai. Minden, amit alkotott.

- Ezt…ezt te csináltad? – nézett rá ámélkodva Justin.

- Ez lenne az én ajándékom. – mosolygott barátja meghatott arcán Brian. – Boldog Karácsonyt.

Justin hevesen magához ölelte szerelmét, és boldogan csókolta meg. Mióta álmodott valami ehhez hasonlóan szép, romantikus gesztusról és most kívánsága teljesült. Már most tudta, ezt az ajándékot és ezt a karácsonyt soha nem fogja elfelejteni. Élete legszebb ünnepe volt, együtt a szeretett férfivel, békében, szeretetben, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Sokáig, nagyon sokáig maradtak így, egymást ölelve, kirekesztve a környezetük zavaró hangjait.


VÉGE

fürcsi2

:D

Ejha csajok! Nem rossz, átmegyünk lassan a 18-as sötét szobás verziókra?

:)

És ez?

A többi mûsort, sorozatot nézve úgy láttam nem vagyunk rossz pozícióban. A közel 2800 hozzászólással - amit majdnem mindig ugyanaz a pár ember generál (akik természetesen zsigerbõl rajongók) - folyamatosan életben tudjuk tartani ezt a nagyvárosi meleg mesét. Köszi mindenkinek az infókat, az újdonságokat.

Igen, ez az egytestes változat, de emlékezzünk a tömegjelenetekre ("tömegvonzásokra" - ha már fizika)is.

Vhogy így?:)

"Kinetika: a testek mozgását a rájuk ható erõkkel együtt vizsgáló tudományág."
Errõl jutott eszembe egy kis szócsavarás. Kinnetic = a testek erõteljes mozgásban tartásának tudománya Brian módra!? :)

A mediterrán club, háát, szerintem nincs még egy olyan hely mint a Babilon, de jah fogjuk rá, bár azért light-osabb verzióban tudom elképzelni. Pécsi vagyok, de még nem voltam bennt, remélem ami késik nem múlik! Annyiból azonban hasonlít az említett édenkerthez hogy csak klub-tagsági kártyával lehet bejutni,amit külön kell igényelni, szóval zárt körû buli! csak diszkréten!:P

na arra én is kiváncsi lennék egyszer! olyan Babylonos lehet? :DD

Kívánnék itt is mindenkinek jó bulit a pécsi mediterrán clubba, remélem egyszer még én is eljutok oda!:d Akik meg nem valami buliban szórakoznak, azok pedig élvezzék a ma esti qafot(ahogyan én is....)

Azt hiszem, sokunk kedvence. Nekem is megvan, sokszor elõveszem.

A színész, aki a kristálydokit játssza, szintén nagyon jó! Az a jelenet mindenki részérõl nagyon szuper, amikor Ted a dokival elmegy a Babylonba, mert ki akar vele békülni, az Em részérõl megbánt közös kristályozás után ( Brian - szokásához híven - helyre teszi ) .Ahogyan a két színész eljátssza a szerencsétlen kábfüggõt, kóvályognak üveges, semmit nem látó tekintettel, az felejthetetlen.

na jah. :) de ezt az ellentétet csak 2 nagyszerû színész volt képes kihozni.
ja és a forgatókönyvírókról se feletkezzünk meg. annyira jó párbeszédeket írtak nekik, fõleg a már említett idõszakban, amikor összevesztek...

Scott meg akkor nyûgözött le, amikor a Blake szakít vele, utána felkeresi újra a kristályos brancsot, vesz is tõlük port, de nem szipózik be újra, hanem megvárja az utcán Blake-et, és beszélgetnek... és akkor elkezd esni a hó... akkor úgy eleredt a könnyem... :,(

:)