Programkereső

Téma: A gyanú árnyékában

Spoiler
offtopic
umma 2012 szept. 13. - 11:31:44
(281/581)
De át tudom érezni, mert a húgom sokkal fiatalabb mint én, tehát "neveltem". Azt is tudom, hogy nehéz volt tõle elszakadni, amikor elköltöztem. Meg voltam gyõzõdve, hogy sokkal jobb neki, ha mellette vagyok, mintha nem; ennek ellenére nem én voltam az anyja, nekem más életem van, azt kell élnem és azzal kell elszámolnom, ami az én életem, és nem azzal, ami a másé. Ami nem az enyém, az nem az enyém; azzal kell törõdni, ami az enyém, és ez ilyen egyszerû, akárhogy is bonyolítjuk. Egyszóval szerintem jobban tudom, mirõl van itt szó, mint te, mert én már voltam hasonló helyzetben, te meg nem. Nem csupán ragaszkodni kell megtanulni, hanem elengedni is meg kell tanulni, hogy igazán az lehessen a miénk, ami tényleg a miénk. Ha a kezem tele van csupa idegen holmival, nem fér bele a sajátom; és akkor arra ki vigyáz? Ami az enyém, azzal ki törõdik, ha az eszem, a lelkem, a szemem azon legel és azzal foglalkozik, ami a másé???
Válasz
vénasszonyok -nyara 2012 szept. 13. - 08:59:05
(280/581)
Logikus amit mondasz valóban. Én mégis úgy érzem, azt a a megoldást választottam volna, mint a filmbeli családok. És vedd figyelembe, hogy vannak gyerekeim és tudtommal Neked nincsenek, tehát nyilván mások az érzéseid ezzel kapcsolatban. Talán nem tudod átérezni, milyen kapocs alakul ki 4 év alatt egy gyerekkel.
Ezzel együtt nem vitatom, lehet, hogy erkölcsi szempontból az a helyes, amit te gondolsz.
Válasz
offtopic
umma 2012 szept. 12. - 23:21:18
(279/581)
Szerintem meg teljesen mindegy, hogy mennyire kötõdik hozzá, ha egyszer az a gyerek nem az övé, mert vannak igazi szülei, akkor nincs joga megfosztani a valódi szülõket a saját valódi gyerekeiktõl. És ahhoz sincs joga, hogy eközben a saját magzatáról ne gondoskodjon. Mert mindenki a saját gyermekéért felelõs, és nem mások gyerekeiért. Természetesen ettõl még lehet örökbe fogadni, ha nincs más megoldás. De egy saját gyerekrõl lemondani valaki más gyereke kedvéért.... hát ez szerintem elképesztõ.
Nem véletlen, hogy a filmben az apa azt mondta: amikor kiderült, hogy a két nagyobb lányomnak én vagyok az apja, az akkora öröm volt, mintha hirtelen született volna még két gyerekem. Ez õszinte, hiteles és jogos reakció; meg a végén a másik anyuka, aki könnyes szemmel azt mondta, nem tudja, ezt hogy fogja feldolgozni. Sehogy. Ezt nem lehet és nem is szabad feldolgozni, hanem vissza kell csinálni és kész. Nekem az a hajmeresztõ, hogy nem ezt kínálta fel a film megoldásul.
Válasz
offtopic
umma 2012 szept. 12. - 23:08:48
(278/581)
Nem, nem vonatkozik arra, hiszen az örökbefogadásnál a szülõ elõre tudja, hogy más gyermekét fogja nevelni. És azt is tudja, hogy közben neki nincs olyan saját gyereke, akit más nevel. A helyzet inkább a válások és újraházasodások miatt kialakult kavarásra hasonlít, amikor tudom, hogy nekem más gyerekét kell nevelnem, miközben az én gyerekemet valaki más neveli. Aki ilyen helyzetbe kerül, az biztosan nem tartja a dolgot jónak, van benne valami keserû és tisztességtelen. Az sem véletlen, hogy Madách az emberiség elképzelt jövõjében, a falanszter színben arra helyezte a hangsúlyt, hogy Éva harcol a saját gyermekeiért. A gyerek nem valami szabadon osztogatható cucc. Ha valaki "létrehozta" a gyereket, az olyan mély kötelékkel kötõdik hozzá, amit nem szabad szétszaggatni.
Ami pedig a rossz szülõket illeti - amikor kicsi voltam, azon gondolkoztam, hogy másoknak miért van jobb anyukájuk és apukájuk, mint nekem. Aztán késõbb folyton szerettem volna elköltözni a szüleimtõl (a nagyszüleimhez). De soha nem lehetett. Volt egy távoli nagynéném, benne felmerült egyszer, hogy bárcsak én lennék a gyereke a saját fia helyett. Az anyámban pedig az merült fel, amikor egyedül maradt, hogy a húgomat állami gondozásba adja. Persze mindenki maradt ott, ahol volt - és nézd: utólag tudom, hogy a sok lenyelt keserûség is jó volt valamire. Nem kell minden nehézséget megúszni. Nem biztos, hogy jobban jár az, aki burokban nõ fel. Ugyanez vonatkozik az abortuszra is. ha a jövõ kétségbeejtõnek tûnik is, az sem mentség arra, ha valaki elkapartatja a magzatát. Nincs rá semmilyen mentség, mert nem kell minden nehézséget megúszni. Nagyon sokat lehet tanulni a nehézségbõl is; az élet arra való, hogy tanuljunk abból, amin keresztülmegyünk.
Válasz
5/10
idõjós1010 2012 szept. 12. - 22:10:41 5/10
(277/581)
A szülõ oldalára is kitértem korábbi hozzászólásaimban, melyeket gondolom már olvastál. Szóval ismered az álláspontom. nem írom le mégegyszer az egészet. értelek én téged is, de úgy vélem hogy nem vettél számításba mindent. Nem vetted számításba azt a tényt hogy talán a szülõ kötõdik úgy nevelt gyermekéhez is mint a vérszerintihez, és nem kalkuláltad bele azt a lehetõséget sem hogy mi van akkor ha minden optimálisan és rendben alakul a nevelt gyermek körül.
Válasz
vénasszonyok -nyara 2012 szept. 12. - 21:02:00
(276/581)
Az is igaz, amit írsz. Nem nagyon van jó megoldás ebben a szituációban. Viszont, amit írsz az vonatkozik minden tudatos örökbefogadásra is. Óhatatlan, hogy a nevelõszülõknek minden konfliktus eszébe juttassa, hogy nem a vér szerinti gyerek okozza a problémát. Mégis van létjogosultsága az örökbefogadásnak, mert sok olyan szülõ van, aki nem képes és nem is akar egy gyereket felnevelni, terhesen iszik, lövi magát stb.
Egy gyereknek csak jobb a nevelõszülõ, mint a nevelõotthon.
Válasz
offtopic
umma 2012 szept. 12. - 20:26:36
(275/581)
Én a szülõ szempontját néztem. Képzeld magad a nevelõszülõ helyébe - ha a tudomására jut, hogy elcserélték a gyerekét, és csak azért marad nála a mások gyermeke, mert ne bolygassák meg a kis lelke nyugalmát, akkor ezek után a gyerek bármi rossz fát tesz a tûzre, vagy bármiben is rosszul teljesít, nem az elvárásoknak megfelelõen cselekszik, rögtön ott van a magyarázat - azért ilyen, mert nem is a miénk. Folyton ott bujkálna a gondolatok mélyén a kisördög, a tudat, hogy ez az egész helyzet nem tisztességes, át lettem verve, be lettem csapva, olyan helyzetbe lettem kényszerítve, amibe nem akartam belemenni, egyáltalán milyen is ez a gyerek.... megszakad a bizalom, hidd el. A hamisság olyan árnyékot vet, amirõl nem lehet elfelejtkezni. Arról nem is beszélve, hogy ha megbeszélték, hogy 18 évesen mindent elmondanak a lányoknak, akkor állandóan arra gondolnak elõre, hogy majd vajon 18 évesen hogy fogadja a bejelentést, hogy egész életében hazugságban neveltük? És addigra milyen életre készítjük fel? És különben is, amire mi felkészítjük, annak gyümölcsét majd a másik pár fogja learatni, hiszen azokat fogja támogatni, amikor már felnõtt, nem minket. És vajon a mi saját lányunk kötõdni fog hozzánk felnõtt korában, ha egész gyerekkorában nem engedtük meg neki, hogy hozzánk kötõdjön, hiszen mi idegen gyereket neveltünk helyette? És a mi lányunknak mi lesz a sorsa, mit adnak neki útravalóul? Mi lesz vele egész életében, ha mi most nem tudunk gondoskodni róla? Biztosan megkapja azt, ami kell neki? Nem lesz beteg? Nem éri baleset, mert mondjuk nem vigyáznak rá eléggé? Stb stb stb, a gondolatok õrjítõ zúgásba kezdenek, ettõl kezdve nincs megnyugvás. Semmi értelme fenntartani a hazugságra épült rendszert, az mindig összeomlik elõbb-utóbb; és nincs értelme megvárni, hogy magába korhadjon.
Pont ez a sorozat címe is - a gyanú árnyékában. A cím találó: amíg a helyzet nem egészen tisztességes, a gyanú árnyéka ottmarad és mindent megkeserít.
Válasz
5/10
idõjós1010 2012 szept. 12. - 20:08:04 5/10 Előzmény umma
(274/581)
Erre azt mondanám hogy gyerek, és szülõ, nevelõszülõ függõ a dolog. Azon szülõk gyerekei akik teljesen megvannak a szüleikkel, nincsenek gondok otthon, és minden rendben van, nem fognak olyan könnyen befogadni a szívükbe egy másik alternatív anyukát, vagy apukát, netán mindkettõt egyszerre, sõt! Nyilván ha otthon nincs meg a kellõ szeretet akkor szinte kortalanul húzódik a gyerek oda ahol megkapja azt a gondoskodást amire vágyott egész életében.
Válasz
5/10
idõjós1010 2012 szept. 12. - 19:59:16 5/10 Előzmény umma
(273/581)
Azzal egyetértek hogy kínzó dolog maga a tudat hogy a saját vér szerinti gyermekem valaki más neveli, de hasonlóan kínzó dolog lehet az is, mikor saját nevelésû gyermekem(aki persze biológiailag nem a sajátom) át kell hogy engedjem idegen embereknek, akik nem csak az én számomra lesznek idegenek hanem annak a gyermeknek a számára is akit én neveltem, s magaménak tudtam eddig, továbbá borzasztó dolog lesz tovább nevelnem azt a gyermeket akit se én nem tudok majd a kezdetekben elfogadni teljesen sajátomnak, sem pedig õ engem.
Válasz
5/10
idõjós1010 2012 szept. 12. - 19:46:27 5/10 Előzmény umma
(272/581)
Nem értek egyet. ha egy gyermek nulla hónapos kora óta egy pár keze alatt nevelkedik hosszú éveken keresztül, akkor már igenis hozzájuk tartozik az a gyerek(is), és az számít teljesen normális emberi reakciónak ha az adott szülõk a történtek ellenére is magukénak éreznék azt a gyereket. Nagyon fontos a vérvonal, de mégsem az határoz meg mindent. Én hiszem hogy a nevelés is legalább annyira tesz egy gyermeket szüleihez tartozóvá, mint maga a vére.
Válasz
offtopic
umma 2012 szept. 12. - 13:00:25
(271/581)
Ebben azért vagyok biztos, mert fél évig együtt laktam egy négygyerekes elvált nõvel, direkt azért, hogy segítsek neki, szeretne leérettségizni, legyen ideje tanulni. A nõ sógora röhögött, hogy pont rád bízni gyerekeket, hahaha. Én se tudtam, ebbõl mi fog kisülni, hát az lett, hogy a gyerekek egy pillanat alatt megkedveltek, és egy bizonyos idõ után azt kezdték mondogatni, hogy olyan, mintha én lennék az anyukájuk. Ami kicsit furcsa volt; de mivel láttam, hogy az igazi anyjuk nem bánik velük kesztyûs kézzel, hogy úgy mondjam, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha végleg velem maradnának, az anyjuk meg csináljon, amit akar, ha úgyis csak nyûg neki a négy kislány. Komolyan úgy gondoltam, hogy velem jobban járnának. Aztán fél év múlva úgy alakult, hogy el kellett költöznöm. Ez így normális és így jó. Azok a gyerekek nem az én gyerekeim voltak, egy kisit segítettem, és ennyi épp elég.
Válasz
offtopic
umma 2012 szept. 12. - 12:34:02
(270/581)
Értsd már meg - ha a VALÓSÁGBAN megismered a másik párt, ha látod és tudod, hogy élnek, mirõl mit gondolnak, és felfogod, mennyire mások, mint te, és tõled az õ életfelfogásuk mennyire idegen, akkor képtelen lennél rájuk bízni a saját gyerekedet, és inkább azt mondanád - itt van az õ gyerekük, ez az övék, neveljék úgy, ahogy nekik tetszik, csak a sajátodat visszakaphasd. Gondolj a szomszédaidra! Milyen közel állnak hozzád, nem? Hiszen a szomszédaid! Elviselnéd a tudatát, hogy te neveled az õ gyereküket, õk pedig a tiédet? EZ a VALÓSÁG, az pedig a fantázia, hogy rápillantasz egy helyes kis fiatal párra és idealizálod õket, és egyáltalán nem gondolsz bele, hogy milyenek, hogy mennyire mások, mint te. Még a legközelebbi rokonok is annyira mások lehetnek, hogy az csuda. Amikor meghalt a nagymamám, a családi összejövetel politikai veszekedésbe fulladt bele, a férfiak nagy hangon vitatkoztak egymással, még ennyi kis idõt se bírtak ki összhangban. Még az is nagy problémát szokott okozni, hogy az elvált párok tagjai igyekeznek másképp nevelni a gyereket, vagy a nagyszülõ neveli másképp, vagy az iskolában lát teljesen mást, mint otthon... ha még ezzel is nehéz megbirkózni, akkor hogy lehetne nyugodt szívvel együtt élni azzal a tudattal, hogy mondjuk a gyerekedet Bochkor Gábor neveli? Te meg az övét? Téged nem zavarna, hogy az a gyerek, aki nálad van, nem is a tiéd, mert vannak igazi szülei, és aki náluk van, az valójában a tiéd?
Felhoztam példának az Amerikai anzix c. filmet. Szerinted ott a nevelõszülõ hogy volt képes elengedni azt a kislányt, aki mondjuk 10-11-12 évig volt nála? Úgy, hogy tudta, hogy nem az övé, és a gyereknek az igazi szülei mellett van helye. Örült annak az idõnek, amit együtt tölthettek, de ennek vége és kész. A saját gyereket is el kell tudni engedni, ha felnõ, még a saját gyereket sem lehet túszként fogva tartani. Hát még valaki másét. És a gyerek képes megszokni és elfogadni valaki mást szülõként, ha szeretet kap, annak örül, és nem fog kettéhasadni a személyisége vagy ilyesmi. A gyerek mindenkinek örül, aki szereti õt, és viszonzásul bárkit elborít a bájosan bohókás lényével. Megszokja, hogy mások a szülei, ha eléggé szeretik.
Válasz
vénasszonyok -nyara 2012 szept. 12. - 10:27:43
(269/581)
Én pusztán beleképzeltem magam egy szituációba. Hogy kiderül a 4 éves gyerekemrõl, akit 4 év alatt már megszerettem és a testvérével együtt a legfontosabb a világon számomra, hogy nem a vér szerinti gyerekem.
Nem tudom elképzelni, hogy erre az lenne a reakcióm, hogy szépen kicserélném az én vér szerinti gyerekemre és a továbbiakban megszûnne számomra létezni.
A filmbeli példatörténetben a legjobb megoldást választotta két család. Marad minden a régiben, de tartják a kapcsolatot, sokat vannak együtt, figyelemmel kísérik a saját gyerekük fejlõdését is, aztán nagykorúvá válásukkor elmondják nekik az igazságot.
Ezt szülõként mondom és akkor még gondolj bele a 4éves gyerek érzéseibe, mi játszódna le benne egy ilyen csere hatására?
Válasz
offtopic
umma 2012 szept. 12. - 03:19:15 Előzmény vénasszonyok -nyara
(268/581)
Ahogy látom, nagyon megtetszett neked ez a nevelõszülõs dolog. De gondolj bele józanul, ha rólad lenne szó, és mondjuk kiderülne, hogy a te gyerekedet Schobert Norbi neveli, te meg a kis Norbikát eteted; vagy hozzád került a kis Donatellácska, miközben a te fiadat Kiszel Tünde rázza gatyába; vagy például Somamamagésa gyereke van nálad, a tiéd meg nála; vagy (ó, irgalom atyja ne hagyj el) te neveled Gyurcsány Petikét, a te fiadat meg õ; és így tovább, sorolhatnám napestig - nem tennél meg mindent sikítozva a miharabbi csere érdekében? Biztos, hogy akkor is azt mondanád, hogy a nevelõszülõnél még jobb helyen van valaki, mint az igazinál? Nézd más dolog a képernyõn LÁTNI egy helyes kis párocskát, pár percig - és más dolog a valóságban TUDNI, hogy valójában kikrõl van szó. Legyenek azok csak a szomszédaid. Te rábíznád a szomszédaidra a gyerekedet, és szívesen nevelnéd helyette az övéket? Ugye hogy nem?
Még ha egy nõ rossz anya is, ha nemtörõdöm is, akkor is sokkal jobb, ha õ neveli a gyerekét, mert a valóságos gyerek legalább minden pillanatban figyelmezteti az élet komolyságára - mintha elvennék tõle, hadd bulizzon tovább zavartalanul. Igenis az a legjobb neki, ha vele marad a gyereke.
Válasz
5/10
idõjós1010 2012 szept. 11. - 20:27:50 5/10
(267/581)
Ember te mirõl beszélsz ? Ez egy sorozat, nehéz lett volna nem észrevenni hogy nem a valóságot kapjuk élõ egyenesben. Persze az megfordult a fejemben hogy ezek a kis történetek valós eseményeket dolgoznak fel, de az egészen biztos hogy távol van a valóságtól az ahogyan ezt eljátszották a képernyõn rendkívül bénán.
Válasz
1/10
RolandPax 2012 szept. 11. - 20:02:57 1/10 Előzmény idõjós1010
(266/581)
Te ezt elhiszed? Ekkora madár vagy? XD Látom vannak itt még rajtad kívül páran, akik úgy gondolják hogy ez valós cucc. Ti vagytok a legnagyobb idióták a világon, húzzátok le magatokat a wc-n!
Válasz
5/10
idõjós1010 2012 szept. 10. - 19:39:06 5/10
(265/581)
Hát ez a mai család nagyon sötét. Utaznak egy órát a gyerek nélkül, aztán meg eszükbe nem jut megkérdezni a két másik gyerektõl hogy hol van testvérük, elfogadják a kislány fejrázását, és ezzel le van tudva. A kamera felvételével meg csak másnap foglalkoznak. Az ember az meg teljesen sík, gyakorlatilag egy idióta (KB mint a pénteki)!
Válasz
1/10
tonyrulez 2012 szept. 10. - 19:29:42 1/10
(264/581)
MI EZ A SZEMÉT? Azt hittem hogy a Jóban Rosszban színvonala alá nem lehet menni. De elérték a céljukat. 2 percet bírtam nézni, színészi munka 0, NULLA, a kocsma elõtti 70 éves alkeszbácsi jobban tudna színészkedni.
Válasz
1/10
RolandPax 2012 szept. 09. - 23:41:11 1/10
(263/581)
VAN AKI NÉZI EZT A SZART?? NEVETSÉGES... GET A LIFE!
Válasz
8/10
pneklara 2012 szept. 09. - 14:10:34 8/10
(262/581)
Van rá egy fogadásom, hogy nem - de ez már egy másik film története lesz:)
Válasz