10/10
_Dávid_ 2009 dec. 10. - 21:15:58 10/10
(80/120)
Szerintem az atya azért ült bele a székbe, mert ismerte régebbrõl Sebestyént, valamint az Õ anyját, és azzal, hogy beleült jelezte, hogy "pótolni" akarja az elvesztett édesanyját. Nem véletlenül forgolódott az úton, nyilván nyomokat akart hagyni Sebestyénnek, hogy ha nem találkoznak, akkor tudja, hogy mi a szitu.
10/10
kgyuri0 2009 dec. 10. - 02:21:30 10/10
(79/120)
Érdekes megfigyelés, hogy Sebestyén árvagyerek lehet. Belefér abba, hogy õt kicsit titokzatosnak képzeljük, szerintem, nem is hiányzik, hogy róla több legyen az információ.
Azt hogy érted, hogy a pap „zsarolni„ akart? Kit, hogyan?
Szerintem játékosságból ült bele a székbe, egyébként amikor elõször jelenik meg a filmen, a templom belsejében , ha jól emlékszem, akkor is tesz néhány „legényes” tánclépést. Ez pl engem tekintve „bejött”, különben nem igen szoktam pappal rokonszenvezni, vele viszont határozottan.
10/10
kgyuri0 2009 dec. 10. - 02:11:50 10/10
(78/120)
Azt kérdeztem, miért tartod õket, s tkp kit, melyiket, „selejtesnek”. Erre nem válaszolsz, ha csak azt nem szánod válasznak, hogy „gyakorta elfog a hányinger, és ez épp elég”. Már megbocsá, de ez legfeljebb arra bizonyíték, hogy gyönge a gyomrod, vagy inkább az idegeid gyengék.
Úgy egyébként a mentalitásodat akár úgy is meg lehet ítélni, hogy természetellenesen eldurvultak az emberi reakcióid, nem vagy képes szolidarításra, rokonszenvre fajtársaiddal szemben, s ha esetleg komolyan és szigorúan vesszük saját magad által kifejtett elveidet, akkor pont te lehetsz „selejtes”.
Mivel én inkább „humanista lennék, mentséget keresek neked (nehézgyerekkor?), végül is lehetséges, hogy pusztán vagabundnak vélt cinikus legénykedés pózában tetszelegsz.
10/10
kgyuri0 2009 dec. 10. - 02:00:09 10/10 Előzmény zampano
(77/120)
Hu, de szigorúak vagyunk, Zampi!

Figyelj! Olvastam, hogy persze az evolucióban nem az egyed a lényeg, hanem a faj, esetleg a fajta. Ez pedig mindig egy kisebb-nagyobb populáció, az evolucióban adaptív érték, ha ez a közösség prosperál, ami azt is jelenti, hogy harmonikusan, megelégedetten, belsõ harc, idegeskedés, káros stress nélkül tud létezni, így könnyen lehet, hogy az általad becsült 3%-nyi “selejtes hulladék” szükségeltetik a faj(ta) létért való küzdelmében, hogy pl a hozzád hasonló alfa-hímek elégedetten rázzák a hátsójukat alfa-hími mivoltukban.

Sõt! Ez pláne tetszeni fog neked, a szerzõ szerint(OszoliTamás), még a nagyjából 10%-nyi homoszexuálisnak is hasonló értelemben adaptiv szerepe van a fõemlõsök társadalmaiban.
10/10
cseh.b 2009 dec. 09. - 21:59:33 10/10
(76/120)
Arra én is kíváncsi lennék, mert engem is érdekelne hogy hol lehet letölteni. Egy oldalt tudok de oda fizetni kell és elég gagyi
far vik 2009 dec. 09. - 18:57:35
(75/120)
A pap azért ült a székbe, mert látta Bódy Gáborral "A kutya éji dalá"-t...
Kgyuri0-nak röviden: A mai világban a dolgokat a legkomolyabban a gyerekek, a kiskamaszok - és a szellemi/lelki betegek - veszik. A család szétesett, a jó élet-minták, példaképek generációkkal ezelõtt sírba szálltak, a szülõk fáradtak, érdektelenek, tanácstalanok, az egyház mellébeszél és elkurvult, jórészt készül újra a harmadik rend szerepre, a vulgár-ezotéria pedig lila köd és pénzlehúzás - tisztelet mindegyik kategóriában az igen kevés kivételnek.
Tényleg: ha jól belegondolnánk, igazából kétségbe kellene esnünk, nem? De. Nem? DE! Igen. Nem? De. Besenyõ Igazam Van István aki ezt mondja. És a Lipót is bezárt. És még igazából viccelni sincs kedvem.
cbs 2009 dec. 09. - 18:29:10 Előzmény kgyuri0
(74/120)
szerintem meg az a süketelés, hogy a szolidáris attitûd álarcát felvéve görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy márpedig minden emberi lény méltó a megértésünkre/segítségünkre.
nem kell megfogalmaznom egyetemesen ki selejt, és azt sem, hogy mikor és miért váltak azzá, vagy boncolgatnom van-e isten, ugyanis ha kimegyek az utcára, vagy bekapcsolom a tv-t gyakorta elfog a hányinger, és ez épp elég
kacsa. 2009 dec. 09. - 18:18:53 Előzmény kgyuri0
(73/120)
Szerintem a kunyhóban talált fényképek Sebestyént és az anyját ábrázolták (utóbbit tolókocsiban). A filmben többször is tologatja a kocsit üresen, mintha sétáltatná, de amikor esik az esõ, akkor maga helyett az üres kocsi fölé tartja az ernyõt, mintha ülne benne valaki. Szerintem meghalt az édesanyja és a srác meg bekattant... aztán persze lehet, hogy rosszul gondolom.
Azt nem teljesen értem, hogy miért ült bele a székbe a pap. Kíváncsiságból? "Zsarolni" akart?
benistr 2009 dec. 09. - 16:56:59
(72/120)
Sziasztok!

Nem rég énis láttam ennek a filmnek egy kis részét, és tettszett!

De teljes filmet megakarom nézni. Tudna valaki segiteni, hogy hol tudnám letölteni ezt a filmet, vagy online-on nézni valamelyik oldalon?

Elõre is köszi.

Beni
zampano 2009 dec. 09. - 01:28:20
(71/120)
Akármit is mond k0, én egy lelkiismeret nélküli, bûntudat nélküli pszichopatát selejtes hulladéknak tekintek. (Az persze egy fogós kérdés, hogy az evolúció miért nem szelektálta ezt az antiszociális típust, mert a legóvatosabb becslések szerint még ma is stabilan néhány százaléknyi a populáción belüli arányuk. Az õseink talán a harcokban vették hasznukat. Ki tudja...)
10/10
kgyuri0 2009 dec. 09. - 01:08:08 10/10 Előzmény cbs
(70/120)
Nem így van!

Et süketelés.

Nézzük onnan, hogy indokold meg: Miért is selejtesek?
cbs 2009 dec. 08. - 13:36:43
(69/120)
a "nem használ" és "nem gondol" nem ekvivalens azzal, hogy "nem létezik". tehát a kérdésre, hogy "miért ne lehetne valaki...?", nem válasz. de mivel te nem használsz ilyen kifejezést, és nem is gondolsz létezésének lehetõségére, én pedig azt állítom, hogy létezõ dolog, zsákutcába fordultunk
Vinogradov 2009 dec. 08. - 12:28:43
(68/120)
Tehát, A hetedik kör karakterei nagyon erõsen próbálnak kitörni a sivárság determinálta közegükbõl.

Mert az õ közegüket csak a sivárság determinálja.

Míg a Céllövöldében az egész rothadó államszocialista gépezet hõseink feje felé tornyosul, a legszélsõségesebb esetben akár életüket is veszélyeztetve, a Torzókban a nyomást elsõsorban a zárt, szûk közeg világa jelenti, addig a Hetedik körben nem beszélhetünk társadalmi nyomásról.

A Hetedik kör - és ez alatt egyáltalán ne csak pozitív fogalmat tessék érteni - demokráciában játszódik. Gyakorlatilag bármi megtörténhet - ezért aztán meg is történik.

Sopsits végkövetkeztetésének tehát az tûnik, hogy minél nagyobb a szabadság, minél kevesebb a korlát, annál elviselhetetlenebb az élet ebben az országban.

Nem új végkövetkeztetés ez - "Nekünk Mohács kell!" - mondja Ady...

De mindezt gyermekek sorsán keresztül bemutatni ezerszer hátborzongatóbb...


Ami nem öl meg, az erõsebbé tesz.

De ha nincs semmi, ami erõssé tehet, akkor mi értelme van az életnek?

Erõ nélkül nincs életerõ, s életerõ nélkül nincs élet.

Már tizennégy évesen sem!


Kedves barátaim!

Ez 2009. Magyarországa, ilyenné tettétek nekünk.

Joggal mondhatom ezt, hiszen 23 esztendõs vagyok - nekem nem volt szerepem abban, hogy a rendszerváltást sikerült elb*sznotok, nekem semmi közöm nincs ahhoz, hogy visszasírjátok a Kádár-kor posványát...

De ti, akik be akarjátok tiltani ezt a filmet (és szinte mindegyikõtök negyven év fölötti!) - gondoljátok végig, hogy miért akarjátok ezt annyira?

Ugye, azért, mert kib*szottul kellemetlen érzés, hogy nem tettetek ez ellen?

Úgyé, kellemetlen érzés, hogy a ti kollektív felelõsségetek is, hogy nem vigyáztatok jobban gyermekeitekre?

Mert, kedveskéim, többet ér az a társadalom, amely elnyomó, de megedzi az emberek lelkét, és erõs, egézséges, lázadni kész felnõtteket nevel, mint az, amelyik nem is létezik polgárai számára, akik csak úgy vannak, s a Kontroll csoport dalszövegének igazságával élve gyakorlatilag "azt csinálnak, amit akarnak"...

8.9/10
offtopic
Vinogradov 2009 dec. 08. - 12:12:52
(67/120)
Így, immár egységében szemlélve Sopsits Árpád "nevelõdés-trilógiája" nem mindennapi élményt jelent. A Céllövölde (1989) és a Torzók (2000) után (elõbbi a rendszerváltó idõk egyik alapfilmje, utóbbi sajnos méltatlanul elfeledett látlelet a hatvanas évekrõl az ezredfordulónak) a Hetedik kört kellene szintézisnek, lezárásnak éreznünk.

A Céllövölde, amelyben a primitív, bunkó, mucsai apa szinte rákényszeríti már majdnem felnõtt fiát, hogy lelõje (és elrejtse az ágynemûtartóba!), s a Torzók, amelyben a 60-as évek rideg intézetében a fõszereplõ kilencéves kisfiú jelenti a leginkább magasrendû szépséget és szentséget, most egy olyan filmet kapunk amely gyakorlatilag kétségbeejtõ kilátástalanságot sugall.

Vajon valóban ez a vége mindennek?

Vajon tényleg nincsen semmi remény arra, hogy akárcsak kicsit is úgy éljük meg a gyerek- és kamaszkort, ami méltóságot, felsõbbrendûséget hordoz, nem pedig a szülõk és a társadalom deformációit...


Sopsits hihetetlenül sok mindent zsúfolt össze két órás opuszába: szinte érezzük vállunkra nehezedni a szintézis terhét.

A Céllövölde és a Torzók karaktereibõl egyaránt kapunk egyet-egyet Jakab, illetve Szilárd személyében (s mi a fene: Danyi Judit, aki a Céllövölde fõkarakterének szerelme volt, itt anyát alakít, Kovács Lajos, a brutális apa pedig ismét felbukkan - egy rövid jelenet erejéig), plusz némi társadalomkritikát a magyar ugarról (azért az elõzõ két filmben ebbõl jóval több volt), sõt, az egyházról is, amely minden eredetiségét és lendületét elvesztette (ld. a pap értetlenkedõ, primitív, nem kicsit szánalmas alakját), valamint, ami a legjobban meglepett, egy mind inkább kibontakozó, furcsa thrilleres vonulatot, amelyet Sebestyén karakteréhez köthetünk, és talán leginkább valamiféle ördögi beavatkozással magyarázható eseménysor hozza létre.

És persze Sopsits megint megpróbálta a lehetõ leghitelesebben bemutatni a gyerekek és kamaszok világát, ami nagy részben (és ez kiemelten értékelendõ manapság e tájékon) tökéletesre sikerült, köszönhetõen végre ismét olyan gyerekszínészeknek, akik nem idegeskednek, tehetetlenekdnek a kamera elõtt, hanem olyan, szinte minden elvontságot nélkülözõ, mégis rendkívül egyedi szituációt kell megvalósítaniuk, amely nagyon-nagyon, szinte kétségbeejtõen közel áll az õ világukhoz.

Mert senki sem volt, évtizedek óta, aki annyira értett volna a gyermeki világ, és leginkább is sötét oldalának ábrázolásához, mint Sopsits. Hátborzongató szemlélni, mennyire otthon van ebben a közegben, mennyire tisztában van az itt uralkodó viszonyrendszerekkel, mennyire tudja, milyen nemes, milyen felemelõ, és egyúttal milyen elkeserítõ, kiszolgáltatott, és vérlázítóan magányos dolog gyereknek lenni.

E csodálatos lendület íve azonban (sajnos) itt, e filmben törik meg elõször. A fõszereplõ Sanyi naplójának túlságosan felnõttes, túlságosan kiérlelt szavai ugyanis nem illenek egy tizenkettõ-tizennégy éves gyerek világához, vagy ha el is hangozhatnak ilyen mondatok az õ szájukból, akkor a szövegkörnyezet minden bizonnyal sokkal egyszerûbb és gyermekibb, mint ezekben a monológokban.

S gondoljuk csak el, mennyivel jobb lett volna az, ha, Sopsits másik két remekéhez, különösen a Céllövöldéhez hasonlóan itt is elsõdlegesen a csönd az úr.

Mennyivel jobb lett volna, ha e monológok helyett inkább a nagy és üres diegetikus csöndnek szánja Sopsits a fõszerepet, ahogy azt tõle már megszokhattuk.

Kár, hogy ez nem sikerült.

Valahogy úgy, ahogy a már említett számtalan gyöngyöt sem sikerült úgy felfûzni egy láncra, hogy az hibátlan gyöngysort alkosson. Bizony, ez a mintegy tíz-tizenkét különbözõ történetelem nem tud olyan áradó egységet alkotni, mint a trilógia másik két darabjában, ahol Sopsits kevesebbet markolt, de azt nagyon erõsen fogta.

A szintézisteremtõ szándék (majdnem két órás a film - ne felejtsük el, hogy ez az alkotó eddigi leghosszabb mozija!) sajnos legfõképpen abban nyilvánult meg, hogy Sopsits óriási rendszertani katalógust próbált meg létrehozni a mai világból, a mai gyerekekrõl - s ezt bizony bebukta.

Ha higgadtan, a sztoikus szellem szemével nézzük a filmet, legalább is...


De lehet-e egy olyan filmet higgadtan nézni, mint ez?

Egy olyan filmet, amely ennyire mélyen megérint, és ennyire tudja, hogy hol érintsen meg, hogy az felemeljen vagy fájjon?

Egy olyan filmet, amely az alapvetõ strukturális ív hiányosságai ellenére hihetetlenül erõs, a szörnyû végtanulság ellenére, megkockáztatom, bizonyos helyeken és tekintetben gyönyörû szép is?

Azt hiszem, nem lehet...

Amellett ugyanis, hogy tökéletesen bemutatja a gyermekek nem ritkán kegyetlen világát, a film rengeteg mindenre ráébreszti az embert, mindenfajta erõltetett didaktikus szándék nélkül.

És atmoszférát teremt!

Bizony, atmoszférát!

Istenem, mióta nem írhattam már ezt le magyar film kapcsán!

Várpalota szinte megszépül, misztikus-romantikus szentéllyé válik Gyõri Márk káprázatos képein, s baljóslatú, álmos-szövevényes, lenyûgözõ dráma helyszínévé Erdélyi Péter és Tóth Péter zenéjének áradása nyomán.

Ami hála Istennek nem sûrûn csendül fel a film során, mert a fõszerep itt is a diegetikus hangoké, ahogy ezt már megszokhattuk Sopsitsnál.

Különösen a film utolsó, rendkívül megrázó jelentének esetében, amihez hasonlatos öngyilkosság-jelenetet csak egyet ismerek a magyar filmtörténetben: Szabó István Redl ezdredeséét.

S milyen érdekes, szinte ugyanazt a motívumot ragadja meg mindkettõ: az illetõ fõhõs nem azért lesz öngyilkos, mert meg szeretne válni életétõl, hanem az elkerülhetetlen - s ne fukarkodjunk a fatalista fogalmakkal - a végzet teszi azzá. Redl-nek muszáj öngyilkosnak lenni, mert Ferenc Ferdinánd színdarabjának sikere csak így lehet teljes, Sanyinak pedig muszáj megölnie magát (és itt a világ legigazságtalanabb dolga, hogy még csak tizenhárom-tizennégy éves!), mert Jakab már megtette ezt szeme láttára, s ennek az információnak a birtokában egyszerûen nem maradt már választása, ha még "férfi" akar maradni...


A Céllövölde fõhõse szûkségszerûen öli meg apját és kerül az államgépezet taposómalmába, a Torzók fõhõse a kor nyomása alatt kényszerül, idejekorán beletörõdni a társadalom törvényszerûségbe, a Hetedik kör két fõkaraktere viszont semmilyen felelõsség nyomása alatt nem áll.

Senki nem kényszeríti õket semmire - szüleik szerencsétlensége, tehetetlenségi nyomatéka nyomasztja õket annyira.

Talán ezért is olyan fegyelmezetlenek, betörhetetlenek.

A Céllövölde fital karakterei rendkívül visszafogottan viselkedtek az idõsebbekhez képest, mégis a dac szinte sugárzott a szemükbõl - mi sem bizonyítja ezt jobban egyébként, mint az "ártatlan gyilkos" fiú és a Nagy Feró alakította nyomozó kíméletlen párharca.

A Torzók apró nebulói felpillantgatni is alig mertek.

A
10/10
kgyuri0 2009 dec. 08. - 11:24:11 10/10 Előzmény cbs
(66/120)
Azért nem lehet valaki selejtes hulladék, mert az embert nagyrészt az teszi emberré, hogy szolidáris embertársaivaL szemben. Ekkor viszont nem használ, s nem is gondol ilyen kifejezéseket
(ld. kereszténység, humanizmus, morál stb-stb.)
far vik 2009 dec. 08. - 00:02:22 Előzmény kgyuri0
(65/120)
Na, visszanéztem... Kedves kgyuri0, ma már ölég fáradt vagyok, de majd holnap megprószálom összeszedni az akkori intuíciómat: szóval egyelõre csak annyi, hogy a pap szerintem valami erdélyi legényes-félét táncolt, asszem székit, és bár elég furán/hülyén hat reverendában a csapásolás, elég ereje is volt. Nekem ez feleselés, káromkodásféle volt, hogy deazúristenitmostmárcsináljál valamit, mert én nem bírok vele. Amolyan kulturált bazmegolás. Na jójcakát!
9/10
offtopic
Cheer 2009 dec. 07. - 23:12:57 9/10
(64/120)
Azt az oldalt én is megtaláltam, de nem biztos, hogy ajánlatos oda fizetni. Elég gyanús az oldal... nehogy ne kapj a pénzedért semmit...
10/10
cseh.b 2009 dec. 07. - 21:49:46 10/10
(63/120)
Köszi Dávid!
10/10
_Dávid_ 2009 dec. 07. - 21:44:40 10/10
(62/120)
Eddig egy oldalon találtam meg, ahonnan le is lehetne tölteni, de azt hiszem, oda pénzért lehet csak regisztrálni. Ha a Google-be beírod, hogy 'A hetedik kör torrent', akkor a második találat...
10/10
_Dávid_ 2009 dec. 07. - 21:41:30 10/10
(61/120)
Azért figyeltem fel erre a filmre, mert Várpalotán forgatták. Csak úgy kíváncsiságból néztem bele. Azon kevés filmek közé tartozik, amik elõl nem tudtam felállni.
Vasárnap hajnal óta keresem a szavakat, hogy eltudjam mondani a véleményemet, de nem találom a szavakat (és akkor ezzel mindent el is mondtam). Két dolog zavart. Az egyik, hogy ez is egy nehezen érthetõ mûvészfilm. A másik pedig az, hogy a szereplõk a szövegüket sokszor úgy mondták, mint amikor ált. isk. 5-dik osztályában felmondják a verset. (10/10)