---SPOILERES!---
A 6. és 7. rész végre annyira jól összerakott és izgalmas volt, hogy nem maradt bennem bosszúság vagy hiányérzet. Maximum egy bakit említhetnék, amit persze hogy elkövettek - ha már egyszer Stefan Nyomingert rendõri megfigyelés alá helyezték, akkor hogy volt képes a lakásából észrevétlenül kivinni egy hullát? Most figyelték a rendõrök vagy nem figyelték?
A másik, hogy ha az áldozatok valamiért személy szerint fontosak, akkor ugyan miféle személyes bosszú vezérelhette az iskolabusz vezetõje ellen? És korábban a bolondok által elkövetett gyilkosságok (pl. egy busz utasai vagy egy postás ellen) vajon a bolondok saját személyes ellenségei voltak, vagy azé, aki a szálakat mozgatja?
Ezek talán még kiderülnek - vagy sem...

Az viszont nagyon tetszett ezekben a részekben, hogy eddigre talán a szerzõk is felszabadultak már, és egész jó humort csempésztek a sorozatba. August és Daniel karaktere is jól alakult attól, hogy valamilyen módon poénos, mókás dolgokban vettek részt.
Persze a legjobb poénforrás Saga és Martin volt, ezen hangosan röhögtem:

- Nem éhes? Kotyvasztok valamit.
- EZT nevezi maga kotyvasztásnak?
- Miért? Nem elég meleg?
- De, éppen jó.

---SPOILERES!---
Végül is arra jutottam, hogy azért ilyen a szerkezete, mert ugyebár a klasszikus krimik arra épülnek (pl. Agatha Christie) hogy az olvasó maga is nyomoz, és magának is találgatnia kell, hogy vajon a szereplõk közül ki lehetett a tettes. Az író finoman adagolja az információkat és igyekszik tévútra terelni az olvasót, miközben õ maga mindig egy lépéssel az olvasói fantázia elõtt jár - és a végén nagy az öröm, amikor a szerzõ által megteremtett nyomozó leleplezi a tettest, hiszen az olvasó maga is aktívan részt vett a nyomozásban, ezért nem bánja, ha neki nem sikerült rájönnie a megfejtésre. Sõt - akkor élvezi igazán a krimit, ha az írónak sikerült õt is lóvá tennie, és nem jött rá idõ elõtt, hogy mire megy ki a játék.

Lehet, hogy ezt a mintát követik ebben a sorozatban is, de - a klasszikus krimi akkor jó, ha az elkövetõk körét viszonylag jól be lehet határolni, és az olvasó biztos lehet benne, hogy a regény szereplõi között kell keresgélnie, a végén nem egy teljesen új karakter lesz a gyilkos. Neki az a dolga, hogy az író által felvázolt szereplõk indítékait mérlegelje, és azok között válogasson, akiket az író elébe tett.

Nos, épp ezen szabály szerint természetesen nekem is minden egyes szereplõ gyanús lett a sorozatban - a dán nyomozó, mert bõrkesztyûben jelent meg a hídon és túl hamar odaért, ráadásul mindig elõbb akar kihallgatni vagy utolérni valakit, mielõtt azt a svéd rendõrség hivatalosan is elintézné; ráadásul a tettes furcsa módon nem bántotta.
Meg a fia, aki lövöldözõs játékoktól függ, és túlságosan is felnéz I.B.-re.
Meg Stefan Nyominger, mert elvitte a drogos családját az elhagyott tanyára.
Meg a "rendes" újságíró, aki folyton torzsalkodik a gerinctelen Daniellel.

De ez a történet túlságosan nyitott ahhoz, hogy jogos legyen a szereplõk közt gyanúsítottat keresgetni. Szóval nem adja meg az együtt-nyomozás izgalmát, mert a felbukkanó szereplõk száma túl kevés ahhoz, hogy izgalmas legyen közöttük válogatni, és az egyszerûen túl direkt lenne - ugyanakkor a szóba jöhetõ potenciális gyanúsítottak száma túlságosan nagy, két ország teljes lakossága. Mivel ennyire nyitott a kör, ezért nem lehet a klasszikus krimi szabályai szerint belevonni a nézõt az együtt nyomozásba. Legalábbis szerintem.

És még egy, ami zavart: a homlokon lõtt idõs nyomozó ügye is teljesen elsikkadt, egy pillanatig mutatták, aztán elfelejtkeztek róla. Pedig nyilvánvalóan követni kellett volna azt a szálat is.

Hát nyilván magára a számra :) Hogy megjelent egy felirat, 911. :) Nekem a 911 csak egy szám, semmi más.

----SPOILERES!----
És még egy, ami zavart - hogy a dán nyomozó már nem tudom, hanyadszor mondja, hogy "úgy érzem", " ez megérzés".... - így próbálják eladni a logikátlanságot?

És hogy a magas barna kékszemût Antonnak hívják - áááááááááááá..... még jó, hogy nem egyenesen Anton Sandor Levay (vagy más írásmóddal - Anton Szandor LeVay).

---SPOILERES!---

Az 5. rész.... hát, tulajdonképpen izgalmas. Lenne. Ha nem lõnék le az egészet a logikátlanságokkal, brrrrr. Miért írnak és rendeznek nõk bûnügyi sztorikat, miért?
Például - ha a dán nyomozó tegnap még kórházban volt, mert felszakadt a mûtéti sebe, akkor ma miért dug félre? Hm?
A paki srác hogy jutott be észrevétlenül a megvádolt rendõrtiszt konyhájába, és honnan tudta, hogy az ürge éjjel oda ki fog menni?
A drogos férj hogy jutott be észrevétlenül Nyominger lakásába? Hiszen még hallotta is, hogy valaki jött, miért tért vissza a telefonáláshoz?
Ana miért nem maradt a dilinyós lakásában, amikor az direkt megígérte neki? Miért menekült a rendõrautóktól? Mégis mit képzelnek a szövegírók, mi járhat egy kamaszlány fejében? Hogy télen milyen klassz shortban, étlen-szomjan kültéren csövezni, amikor egy jól fûtött lakásban, puha ágyban is iszogathatná a zöld teát?
Egyszerûen bántóan primitíven "jött rá" Saga arra, hogy Ana a dilinyós lakótársa, és hogy a képen a gyanúsított van stb. Ez a rész fájdalmasan bugyuta volt, csakúgy, mint a folytatás.
Tegyük fel, megtalálják Anát a rendõrök. Akkor miért nem rángatják be a rendõrautóba, miért várják meg, amíg az épp szexelõ nyomozónõ odaérjen? Ááááááááá...
Ez a rész annyira kiábrándítóan ostoba volt, hogy igazán feldühített. Ja és a csúcs - a kórházi jelenet: Ana, rajzold le - a meglõtt lány persze azonnal beszélni kezd és profikat megszégyenítõ módon rajzol.... jaj. És a félrekúró dán nyomozó is azonnal tudja, kit ábrázol a rajz, hát persze.
Aztán - a dilinyós ötször elmondja egymás után: magas, barna, kékszemû! Két jelenettel késõbb Saga egy magas, barna kékszemûvel kefél.


Hát ezek engem baromira zavarnak, roppant idegesítõ. Na persze most már végignézem a sorozatot, de! Sokkal jobban tették volna, ha úgy készítik el, hogy a nyomozást egy szempontból követik végig - vagy az elkövetõ, vagy a rendõrök szemszögébõl, és soha nem tudnánk többet, mint a nyomozók (vagy ha elõször ki akarják teregetni a részleteket, akkor az elkövetõ szempontjából nézzük végig a nyomozást). Ha a rendõrök szempontja számít, akkor legföljebb utólag nézzük vissza, hogy egy-egy szál miképpen kapcsolódik az ügyhöz - akkor, amikor már a rendõrök biztosak lettek abban a nyomban. Akkor visszamenõlegesen le lehetett volna játszani, hogy ez a szál hogy keveredett ide, pl. az Ana-ügy, vagy Nyominger - olyan tempóban, ahogy a rendõrök is rájönnek az elõzményekre. De ha elõre tudjuk, hogy õk fontosak, ráadásul bután és hiteltelenül van elõadva, hogy a nyomozók hogy kapcsolják be ezeket a szálakat a nyomozásba, akkor az nagyon bántó.
Saga karaktere lett volna annyira érdekes, hogy tényleg mindent az õ szemén keresztül lehessen megérteni.

Azt hiszem, egy kicsit tényleg Columbosra akarták venni a figurát, mert ott elõre lehetett tudni, ki az elkövetõ, és az izgalom forrása csak az volt, hogy minderre Columbo hogy jön rá. De vagy így tálalják, vagy úgy, vagy amúgy - mindenféle szemszög összemixelésétõl nem lesz jobb.

És ami az egészben a legidegesítõbb, hogy a sorozat közvetlenül Breivik merénylete elõtt készült, komolyan az az ember érzése, hogy neki készítette elõ a terepet. Fú de fasza ez a tömeggyilkos, õ az Igazság Bajnoka! Már évek óta készült rá, zseniális, tisztára, mint Michelangelo a pancser mázolók között! És ez még el is hangzik, így :(


Ja és a kihallgatási jelenetek - hát, az már csak a bónusz..... a mézesmázos rendõrtiszt, aki mindenkinek simán hazudik és somolyogva benyal, épp a kihallgatásokon viselkedik ordenárén. Hát persze, világos. Így megy ez, tök hihetõ.

"Csatlakozom az elõttem szólóhoz", az enyhe autizmus nekem is eszembe jutott, csak nem néztem utána a tüneteknek.
Ami azt illeti, a dán nyomozó figurája is túlzott, szerintem - nincs olyan pasi, aki ennyire alkalmazkodó lenne és mindenhez jó képet vágna, mindenen csak mosolyogna. Az meg kissé vicces volt, hogy dühösködéssel szedte ki az információt a besúgóktól, és a végén még fenyegetõzött is - "legközelebb maga kerül sorra". Ha egy rendõr fenyegetõen viselkedne, amikor információhoz akar jutni, nem hiszem, hogy bármilyen bûnözõ is szóba állna vele.
Ja igen, még egy - az is fura volt, hogy amikor a dán említette a svéd nõnek, hogy találkozott Stefan Nyomingerrel Koppenhágában, akkor az azonnal kapcsolt és tudta, kirõl van szó, noha elõtte csak egy pillanatra találkoztak. Hitelesebb lett volna a név nélküli körülírás: "Tudod, a pasi a kórházból, a hajléktalan nõ bátyja... fura, hogy mindenhol felbukkan." És naná Stefan Nyominger is azonnal tudja, hogy hol és kit kell keresni. Pedig egy nagyobb városban több rendõrség is szokott lenni.
Na persze ezek csak mellékes megjegyzések, összességében apróságok.

SPOILERES
Megnéztem a 4. részt is; kicsit zavaros volt, de elég izgalmas.
Kicsit furcsa, mennyire el lehet rondítani egy ilyen szép nõt: http://www.imdb.com/name/nm0385026/ azzal a rémes parókával. Nem tudom, miért adták rá. Azon túl azt is furcsállom, hogy egy cirka 40 és egy kábé 30-35 éves, nagyon csinos nõ egyszerre legyen partnere egy nyolcvannak kinézõ öregembernek. A férj szerepét egy másik színészre kellett volna bízni - mondjuk arra a háztulajdonosra, aki legutoljára nyújtotta fel a kezét, és jó karban levõ ötvenesnek tûnt.
Voltak benne elvarratlan szálak, nyilván a kivágott jelentek miatt - például nem derült ki, hogy amikor a nyomozópáros elment ehhez a gazdag nõhöz, akkor mirõl és miért beszélgettek.
Aztán az is zavart, hogy amíg az elsõ részben a dán nyomozókat egy prosti ügye miatt helyzeték vád alá, most már valaki más miatt vannak vád alatt.
Björn fogva tartása miatt pedig azon is el kellett volna gondolkozni, hogy miképpen lehet a vádlottnak komplett orvosi felszerelése, és nem csupán hogy van, hanem profi módon használni is tudja. Gyakorlás nélkül ezt nem lehetséges megcsinálni. Arról nem is beszélve, hogy szerintem sokkal hamarabb, sokkal rövidebb idõ alatt rosszul lett volna Björn - elsötétül elõtte a világ, hányingere lesz és hány is, remeg, kiveri a víz stb... egészen addig, amíg be nem következik az anafilaxiás sokk, a keringés összeomlása. Mivel hajléktalan, ezért nem lehet túl jó egészségi állapotban - nemhogy több liternyi, hanem már néhány deci vérveszteség elég ahhoz, hogy rosszul legyen. Ez a szál szerintem kissé naivra sikeredett. Arról nem is beszélve, hogy ha Björn olyan jól tud morzézni, akkor sokkal több mindent elmorzézott volna, hiszen rettentõ sokáig mutatta a kamera. És akkor nem csupán homályosan utalgatott volna, hanem konkrétan beszél - leírja, mit lát és mit gondol az elfogójáról. Na mindegy, ez nem fontos.
Annyiban igaz volt a feminizmussal kapcsolatos elõérzetem, hogy amint olvasom, a rendezõk közt van Lisa és Charlotte, a forgatókönyvírók közt Camilla, a vágók között pedig Sofia és Margareta, tehát erõs a nõi jelenlét az alkotógárdában. A többi majd a végére kiderül.

Megnéztem a 3. részt is, és egyre inkább azt látom, hogy itt valami nagy gebasz van a nemi szerepek körül. Nem tudom, végül ez mennyire lesz relevánssá téve, de folyton visszatér.
A dán rendõrfõnök - mi más volna, mint nõ.
Ki vesz virágot a svéd kolléga születésnapja alkalmából? Hát a dán nyomozó, a svéd nyomozónõ számára ez a gesztus értelmetlen.
És a kamasz lány szála - hát.... a lányka elég fiús ábrázatú és a dolgait is úgy intézi, mint egy fiú. Áruházi tolvaj, aztán félrelökdös az útból mindenkit és végigrohan az áruházon a biztonsági õr elõl. Az anyja egy árva szót sem szól hozzá és nem ad neki enni, még a pofozás is némán történik (ez sem nõies konfliktuskezelés). A lányka ahelyett, hogy bõgne vagy hisztizne, nem mutat semmiféle érzelmet (csak lesöpri a szekrény tetejét, tehát rombol). Nem a barátnõihez fordul (telefonon, számítógépen vagy személyesen) - nyilván nincsenek is barátnõi, pedig ez ennél a korosztálynál szinte elképzelhetetlen.
Elmegy az apjához, ahol az új feleség nem hívja be, nem kínálja meg semmivel, nem kérdezi meg tõle, hogy éhes-e, szomjas-e, fáradt-e stb. Ez tehát már a második teljesen érzéketlen anya három percen belül.
A lányka se kér semmit (pedig késõbb majd fog kérni, egy totál ismeretlentõl), nem nagyon kommunikál, még az apja ajánlatát is visszautasítja (hogy elvigye kocsival a vasútig). Pedig már nagyon éhes, szomjas és fáradt lehet, de akkor is gyalog vág neki az ismeretlennek. Ez egyszerûen nem jellemzõ a kamasz lányok viselkedésére, de nézzük tovább. Tehát a lányka világgá megy. És ahogy melegszik egy lépcsõházban, belebotlik egy hímnemû egyed, aki bezzeg megkérdi tõle, hogy nem szomjas-e. De még mennyire. És a lányka azon nyomban megkérdi egy ismeretlentõl, aki némileg kedves volt vele - itt is maradhatok? Ó, persze, ameddig csak akarsz.
Mi persze tudjuk, mire megy ki a dolog, de hogy a lányka ezt ne tudja, meglehetõsen furcsa. Mivel az összes tinimagazin (Bravo etc), amit a felsõ tagozatos lányok olvasnak, elképesztõ bõséggel ontja magából a szexuális információkat. Meg a tévék, rádiók, a lányok trécselése egymás között és úgy általában a kamaszok viselkedése - ha hozzá mindebbõl semmi se jutott el, és egy öt éves naivitásával lóbálja a harisnyás lábait a fiatalember elõtt, akkor valami agyilag vagy hormonálisan nem stimmel nála. Mert közben meglehetõsen lengén, sõt kissé kihívóan van felöltözve - míg a dán rendõr sose veszi le a prémes télikabátját és a svéd rendõrnõ is vastag bõrnadrágban flangál, a lánykán mindössze egy nyári short van és vékony harisnya.
Valahogy ez az egész nem áll össze, legfõképpen az nem, hogy a nõi szereplõk következetesen férfiasabban viselkednek, mint ahogy a nemükbõl fakadóan elvárható lenne.
Pl. nem gondoskodóak. A három részben a leginkább gondoskodó személynek Stefan tûnt (no persze nyilván van hátsó szándéka, de akkor is).
A másik gondoskodó személy, akit foglalkoztat a körülötte élõk boldogsága, a dán rendõr.
A harmadik a vendéglátó srác, aki azonnal teát ajánl fel az átfázott kamaszlánynak. No persze nyilvánvaló rosszindulatból teszi, de akkor is különös a kontraszt a hidegen, érzéketlenül viselkedõ anyák és õközötte.

Egyelõre az a gyanúm, hogy arra fut ki a dolog, hogy ebben a rémes hímsoviniszta világban a nõknek férfiasabbnak kell lenniük a férfiaknál, különben nem érvényesülnek - ez persze mindenkinek rossz, úgyhogy a világ bajainak okai a férfiak, akik miatt a nõk elvesztették a bájukat. A rémesen hímsoviniszta férfiak nélkül mennyivel jobb lenne egy csupa nõbõl álló világ... tehát én még mindig feminista végkifejletre gyanakszom, de majd meglátjuk.


Egy kicsit skandináv feelingje volt A hálószobában c. amerikai filmnek is. http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=45818 Hallgatag, zárkózott emberek, kifinomult enteriõrök, durva gyilkosságok.

aha, most már értem, a 911 egy Porsche http://en.wikipedia.org/wiki/Porsche_911_classic

Hol volt a "pilot"-ban (micsoda szakmabeli fogalmazás) 911? Nem láttam.

Én is eddig két részig jutottam, és a következõ lett a véleményem (persze még sokat változhat, amíg végignézem mind a tíz részt):
Ez a sorozat talán valami feminista kiáltvány? A kérdésem nem csupán a nyomozónõ szexuális szokásaira vonatkozik, bár kétségtelenül az volt a mélypont.
De - a malmöi polgármester - nõ.
Az újságíró gátlástalan, erkölcstelen fõnöke - nõ.
A nyomozást vezetõ rendõr - nõ, aki ráadásul sokkal kíméletlenebb és figyelmetlenebb, mint bármelyik férfi. Neki rendszerint éjjel fél négykor jut eszébe telefonálni, és ha õ telefonál, akkor a másik fél ne aludjon, hanem ugorjon, mint a bolha, és vágjon a dologhoz jó képet. Ez már egészen groteszk, csakúgy, mint a szexjelenet.
A kórházban levõ nõ is durva és kíméletlen, leural és irányít maga körül mindenkit, és a férje már csak a halálba tud elõle menekülni, mert az életben nem bírná lerázni.
A hajléktalan csaj meztelen felsõtesttel jár, nincs melle (persze ez a legkisebb baj); és úgy verekszik, mint Chuck Norris, akármennyi férfi is támad rá egyszerre, õ leveri mindet, és már szinte kannibál, a hajléktalan pasit egyszerûen megrágja, tiszta vér lesz tõle a szája.
A dán rendõrt ijesztõ férfi álarcban fogadja a felesége, amikor hazamegy.
Számomra ijesztõ ez a kép. Nem tudom, mire akarnak kilyukadni ebben a sorozatban - ez feminista mûalkotás, esetleg pont a feminizmus kritikája akar lenni, és a végén kiderül, hogy a háttérben álló gyilkos arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a világ kifordult magából, mert a nemi szerepek felcserélõdtek.
Persze az is lehet, hogy ezt az egészet az alkotók már észre sem veszik, öntudatlanul, automatikusan így állítják be a szituációkat. Persze kötve hiszem, hogy ez automatikusan generált véletlen lenne; ha a sorozatban erre tudatosan nem fognak figyelmet fordítani, akkor az a helyzet, hogy a feminista világképet normálisként akarják elültetni a nézõk tudatalattijában, és alattomos romboló munkát végeznek vele.

A Biblia azt mondja - atyámfiai, legyetek férfiak, legyetek erõsek. A férfi tehát erõs - pontosabban erõs lesz. Mert még nem az. A férfi feladata az, hogy erõssé váljon, a nõ feladata pedig az, hogy segítse a férfit, hogy erõssé váljon.
Ha a nõ nem segíti a férfit, hogy az erõssé váljon, akkor nem áll a helyén, és akkor a szerepe romboló és pusztító. Ha a nõ romboló, akkor a férfi sem tud megerõsödni.
Isten azért teremtette az embert, hogy erõs legyen; erõssé akkor tud válni, ha ebben a férfi és a nõ együttmûködik.
József Attila ezt úgy fogalmazta meg - Én mondom, még nem nagy az ember, de képzeli, hát szertelen; kísérje két szülõje szemmel, a szellem és a szerelem.
Itt a nagy helyére be lehet helyettesíteni az erõset - Én mondom, még nem erõs az ember, de képzeli, hát szertelen; kísérje két szülõje szemmel, a szellem és a szerelem.
Épp ez a kettõ: a szellem (Isten) és a szerelem (a nemiség) az, ami segítheti az embert erõssé válni.
Ha ezt a két lehetõséget nem használja ki, gyenge marad.
A világnak az a baja, hogy az ember gyenge - és épp a sorozat által sugallt világkép és felállás az, ami lehetetlenné teszi, hogy megerõsödjön.
Jellemzõ, hogy amikor a nyomozó megkérdi a nyomozónõtõl (nem tudom, eredetileg milyen nyelven beszélnek) - szóval megkérdi, hogy ha öt perce lenne hátra az életben, mit csinálna, akkor valami olyasmit válaszol, hogy ha csak öt perc van, akkor mindegy. Az újságírónak is azt mondja, hogy nem mindegy magának, ha meghal?

Én nem azt látom, hogy ez a nyomozónõ becsületes lenne, inkább azt, hogy végletesen cinikus és értéktelen. Persze ez csak egy karakter, úgyhogy a valóságban azok cinikusok, akik ezt a karaktert megteremtették.

Még két apróság, ami kiakasztott - az egyik a nõ vetkõzése az irodában, bárki elõtt. Ez is annyira nyomasztóan tiszteletlen, mint általában az egész viselkedése. És különösebben nem is esztétikus. (Picit ahhoz hasonló, amikor a Rövidre vágva filmben Julianne Moore bugyi nélkül veszekszik a férjével).
A másik - a férfiak meztelenül. Nyilván nem véletlenül cserélték fel a szokásos dudákat fütyikre; ha ebben nincs feminista hátszél, akkor nem tudom, mi van.

Na mindegy, inkább végignézem, hátha megértem, mire megy ki a dolog.