pirosubi!!!
Hiányolod a filmbõl a szenvedélyt, az életet, „az amerikaiak meg sem közelíthetik az európai rendezõket, õk valahogy csak a felszínt tudják karcolgatni” – írod...
Hopp: a rendezõ angol, a zseniális forgatókönyvíró pedig a nagyon is francia Claude Chabrol... Az jó, hogy te jól szórakoztál, de ha ezen a filmen, az már kevésbé. Asszem inkább a te készülékedben lehetett a hiba, ha nem vetted észre pl. Connie reszketõ testén a szenvedély elég nyilvánvaló jelenlétét.
És hogy itt valami karcolgatva volt...??? - Ha valahol, akkor itt nagyon is finoman kidolgozott a téma, a csáberõ, a vágyódás, a tépelõdés, az ellenállás... Valaki írta alább, hogy komoly lélektani ismeretre vall az eredmény. És hát ja, elég alapos munka... (Persze biztos lehet mélyebben belemenni, más oldalról, más körülmények között, nyilván, de nem hinném, hogy felszínesnek lenne nevezhetõ ez a csodaszép és igencsak mélyen szántó dráma...)
De nem is szaporítom tovább a szót... Nem akarlak megbántani, de szerintem maradjunk annyiban, a te kritikád rólad sokkal többet mond el, mint a filmrõl... talán csak annyit, hogy még keveset éltél-éreztél... Rajta! Soha nem késõ elkezdeni! :) )

Spoiler is van benne nyomokban.

Dehogy logikai bukfenc. Lehet valakit szeretni és lehet valaki másba szerelmes lenni egyszerre. Ráadásul itt a nõt nem csak a férje iránti szeretet tartotta ott, hanem az egész család, gyerekkel együtt, az addigi élete. Saját tapasztalatom, amikor még fõsulis koliban laktam, hogy elég sok lánynak volt állandó kapcsolata otthon. Közben ott, ahova az otthoni pár nem lát, állandó dolog volt a bulik utáni szex, a néhány hetes szeretõ sem volt ritka. És olyan szépen hazudtak a telefonba, hogy mit csináltak egész nap, hogy ha nem a saját szememmel látom és nem vagyok a részese, én is elhittem volna nekik. Otthon gondolom szépen folytatták az ottani életüket. Ráadásul itt a filmben is érezte a pasi, hogy valami nem stimmel, már azelõtt, amikor kezdtek leleplezõdni a nõ hazugságai. A nõnek azért nem volt egyszerû minden napra találni valami indokot, hogy miért is megy be a városba. Szerintem nem volt gond azzal a jelenettel sem, amikor a férj meglátogatta a szeretõt. Gyakorlatilag maga sem tudta mit akar, talán csak beszélni vele, megtudni mi is volt, nem akarta õ megölni vagy verekedni sem érzésem szerint. Egyszerûen a pillanat hevében egy ütés volt az egész.
A film vége érdekes volt. Ha tovább gondolom, akkor nem igazán úszhatja meg a férj, mert túl sok nyom vezet hozzájuk. Kb. ezzel tisztában vannak õk is.

Több kérdés is felvetõdik a film kapcsán.

A kapuzárási pánikban nem vagyok jártas, de szerintem ott direkt keresi a viszonyt az illetõ, hogy bizonyítsa magának, még kapun belül van. Itt inkább a kapcsolat egyhangúsága keltett hiányérzetet a nõben, ami elnyomta a hûséget.

A tíz év után is csinos vonzó nõ, önzõ elvárás. Hisz a nõk is tisztában vannak vele, hogy a macsó pasijuk hamarosan pocakos, kopasz öregember lesz.

Az érzélem nélküli fergeteges szex egyénfüggõ lehet. Szerintem amelyik nõben ilyen vágy él, nem egy évtizedes kapcsolat után kezdi ezt keresni, és továbbra is félre lépne. Bár az én tapasztalatom, hogy az érzelmektõl lesz fergeteges a szex, mert az a tudat fokozza az érzelmeket, hogy pont Õ az aki hozzád ér. És ez nem csak a nõknél, fiútól hallottam azt, hogy érzelmek nélkül nem nem tudja elképzelni. Ha csak arra az egy éjszakára is, de mindig szerelmes volt abba a lányba akivel lefeküdt.

Többet vártam attól a jelenettõl, mikor a férj felment a szeretõ lakására, azt hittem megkérdezi- Miért?
Volt már olyan film, ahol nem a féltékenység, hanem a felismerés jött elõ a megcsaltból, s netán megkérdezte a szeretõt, vagy a párját, hogy mi az amit nem kapott meg tõle és másnál kereste?

Húúúú... Ez egy nagyon jó film, igazán fogamra való :)
9/10

SPOILER lehet

Hogy tud a csalás után visszamenni a nõ a férjéhez, és úgy tenni, mintha szeretné? Nem logikus? Logikai bukfenc? Itt nincs logika, ezek érzelmek. Nagyon, nagyon sokan csinálják így. Gyakorlatilag...inkább nem mondok számokat. Pillanatnyilag könnyebbnek tûnhet a hazugság, mint az azonnali döntés, felvállalás, színvallás.Sõt, többen ekkor még úgy gondolják, hogy minden helyre jöhet teljesen, esetleg maguknak is hazudnak, persze nem szándékosan.

A hozzászólásom SPOILERt tartalmazhat! Nos ez a film sajnos közel sem volt akkora durranás, mint amekkorára számítottam. Addig még egész szórakoztató, amíg a férj el nem teszi láb alól a szeretõt, de onnan már csak tipikus amcsi film. Ami a röhej az egészben, hogy nyilván nem véletlen ment félre a feleség, és nem csak egyszeri botlás volt. Ezek után hogy tud a férjével tovább élni, mintha minden oké lenne, mintha szeretné? Ha szeretné, nem csalta volna hetekig/hónapokig. Nem ítélem el, csak ez számomra egy logikai bukfenc. Nekem valami élet, szenvedély hiányzott a filmbõl, nem hiába az amerikaiak meg sem közelíthetik az európai rendezõket, õk valahogy csak a felszínt tudják karcolgatni.

Kicsit más oldalról is meg lehetne közelíteni.Bár nincs tapasztalatom 10 évnyi együttlétben de boldog 5 évnyiben van. Ehhez az kell, hogy a partner pont megfeleljen az elképzeléseknek, tehát igazi, jó szex mellett lelki, szellemi oldalról se mutatkozzon hiányérzet. (Hangsúlyozom: sokat kell keresni az ilyen partnert,ritka, mint a fehér holló) De az is fontos, hogy az ember a saját életével tisztában legyen, megfelelõ önértékelése legyen, találja meg magát és a helyét a világban. Egy jó hobbi vagy elhívatottság sem árt. Szerintem a megcsalások hátterében gyakran állhat a rossz önismeret, és a céltalanság, belsõ ûr. Ebben a filmben sem volt rá utalás, hogy a nõ (férjen gyereken kívül) ambicionált volna bármit is, ami saját magáról, önmegvalósításáról szólna. Szóval, úgy gondolom, hogy a megcsalások nagy hányada magatehetetlen vergõdés,elégedetlenség, melynek okai igen mélyen keresendõk...

értem amit mondasz, de akkor a ribanc szó sajnos igaz kell, hogy legyen....nem kúrvát írtam direkt, de azért nem például hûtlent, mert azt gondolom a hûtlen kifejezés túl finom egy olyan nõre, aki jól láthatóan ment a másik férfi után, tehát nem pl. tezsem azt egy céges parti estén megbotlott és csalta meg férjét....azaz õ ment a férfi után és tervezte a megcsalást....Úgy is írhatnám ha bíróságon lennénk, hogy ez nem hirtelen felindulásból elkövetett dolog volt, hanem igenis tudatos.....Ez egy nagyon fontos dolog!!! és ezzel az is a baj, hogy ha most megtette, nagy eséllyel megteszi máskor is, hiszen nem hirtelen megbotlás volt, hanem tervezett!

Ebbõl kifolyólag a hûtlen szó nekem túl finom, a kurva túl kemény, ezért érzem jogosnak a ribanc szót a fõszereplõ nõre.

akkor ribancozok, amikor az a véleményem és ez a nõ a filmben ribnac....nem véletlen megbotlás volt, hanem õ ment a férfi után...a férfi nem tehet a dologról mégis meghalt miatta....ennyi.

Fogalmilag vajon mit jelent a r*banc? Ne adja ég, hogy bármelyikünkkel elõforduljon, hogy elcsábul, és odébbáll egy megunt férj mellõl.Murphyre gondolva ez azokkal szokott elõfordulni, akik ilyenkor a "leghangosabb" pocskondiázók...

Hagyjuk már emberek....a nõ tudatosan kereste a pasit és tudatosan csalta meg...semmi véletlen hirtelen hévbõl megbotlás nem volt, hanem tudatos volt!!

Ezek után egy büdös nagy ribanc és kész!!!!

Természetesen túl vagyok már a Closer-en is- a magam részérõl.Nem egy 2012-es darab az sem. Igen, remek alkotás, tanulságos. Sokfélék vagyunk, sokfélén reagálunk. Jó hosszan elemeztél, és végül is hasonlóan gondolkodunk: én sem ítéltem el a férjet a férjet, pont azért, mert bár a tette súlyosabbnak minõsül, mint a feleségé, ugyanakkor minden csak nézõpont és átélés kérdése. Valahogy úgy fogom fel, hogy megtapasztalni, tanulni jöttünk ide, nem tudhatjuk, mit terít elénk a sors. Koromnál fogva nagyon is megértem e filmben a feleséget, de ne adja ég, hogy valaha a férj helyében legyek. Nem szabad tehát ítélkeznünk, talán csak okulnunk...és reménykednünk...

Ez a film az emberi lélektant jól ismerõ személy(ek) figyelemre méltó alkotása. Telisteli van morális kérdésekkel, emberi reakciókkal és viszontreakciókkal. A színészek tündökölnek, mert megtehetik, manapság ez is nagy erény egy filmnél. Végig hiteles, izgalmas és fájdalmas történet. 10/9

Elfogadom a véleményedet maximálisan. Egy kissé eltér az enyémtõl, de úgy gondolom, hogy mélységében egyformán érzékeltük a filmet, és ez a lényeg.

Spoiler

Igen, lehet, hogy a férjben felmerült a gyilkosság gondolata, talán csak az utalhat "véletlenszerûségre", hogy nem vitt eszközt, és mikor megtette ezt egy ott talált számára kedves tárggyal, akkor sem tudta hirtelen, mit tegyen. Talán órákig ült a hulla fölött. Nem úgy, mint a Columbóban az elõre tervezõ gyilkosok.Ez persze nem menti fel a tette alól. Szerintem az alapvetõ gond az volt, hogy bepánikolt, hogy elveszti a feleségét, az eddigi életét, vagy hogy egyszerûen lecserélik egy fiatalabbra, széthullik a családja...(Arra biztosan nem gondolt, hogy egy ilyen tettel börtönben végzi, és pont ezért hullik szét az élete.)

Spoiler vége


Szép, amit a házastársi lojalitásról írsz. Nincs mögöttem még 6-8 év együttélés sem,így érdeklõdve olvastam a véleményedet. :-)

Spoiler

én másként látom ezt a dolgot:) a férj nem csak úgy odament a szeretõ lakására, és fõleg nem szándék nélkül. Talán a szándék nem volt egyértelmû benne, de jelen volt, az ital csak felszínre hozta. (olvastam régebben egy cikket arról, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett cselekedetek mindig szándékosak. azaz, amikor pl. egy férj megveri a feleségét, mert "feldühítette", akkor az általában abból fakad, hogy eleve ott volt a szándék, hogy megverje. Mert már régóta utálja vagy féltékeny vagy egyéb banális dolgok, amit nem tud másként megoldani csak erõszakkal.) Az ital egyébként sem mentesít a felelõsség alól, számomra ez inkább csak egy menekülés az elõl, hogy pontosan tudta, mit akar tenni. Az állítólagos "ok" a "hirtelen" cselekedetre a hógömb volt, de ha belegondolunk, eleve miért is megy fel a felszarvazott, sértett és dühös férj a szeretõ lakására? Elbeszélgetni egy pohár viszki mellett? Nyilván nem. Számomra egyértelmû volt, hogy minimum meg akarja verni.
A nõ színjózan volt, ez igaz, de egyáltalán nem átgondolt a viselkedése, és semmiképp nem szándékos. A találkozás véletlen volt, és elemi érzelmeket, vágyakat keltett, amik legyûrték a józan észt. Sztem ezt sokan átélték, ha nem is hûtlenség kapcsán, hanem olyan formában, hogy tudták valamirõl, hogy az nem jó, káros, romboló, de hihetetlen izgalmasnak tûnik (pl. drog, dohányzás), mégis kipróbálják és sokan benne is ragadnak. Nincs kényszerítõ körülmény, de van titkolózás és függés. A feleség itt nem hosszú ideig csalta a férjét, sztem max pár hétrõl lehetett szó, viszont nagyon intenzív és szexcentrikus volt. Nem magyarázni akarom a hûtlenséget, csak annyit akarok mondani, hogy vannak helyzetek, amikhez gyengék vagyunk és elbukunk, még akkor is, ha 20 évvel korábban komolyan hittünk a stabilitásában. És ez mindenkivel elõfordulhat. Ahogy egy kapcsolat kezd ellaposodni, úgy válunk egyre bizonytalanabbá és kaphatóbbá az izgalmas helyzetekre, még akkor is, ha valahol leghátul biztosan tudjuk, elõbb-utóbb belebukunk.
Hogy miért nem volt egy szava sem a nõnek? Biztosan nem azért, mert õ egálban látta a kettõt (megcsalás vs gyilkosság). Szégyen, a tény, hogy miatta történt (ergo hibásnak tartotta magát), és a hitetlenkedés, hogy ebbe a helyzetbe kerültek. Kifejezetten döbbent, iszonyodó arcot vágott, amikor rájött, mit tett a férje. A házastársi lojalitás erõs volt kettejük között, és az (élet)ösztön azt diktálja, hogy védje azt az embert, aki eddig a társa volt. És az utolsó képsorok is ezt bizonyítják. Ezt a terhet nem lehet sokáig cipelni, és nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna meg.
Nem lehet tudni, hol kezdõdött el az egész, mitõl romlott el minden, miért lett lapos és egysíkú a házasság, de egészen biztosan nem ott, amikor a feleség összeütközött a késõbbi szeretõjével. Magyarul, én nem azt láttam, hogy csak a nõ volt hûtlen, hanem azt, hogy a férfi is az. Csak õ másképp, sokkal fontosabb területen vált azzá: hûtlen lett a gyerekéhez, a családjához, az egész életéhez azzal, hogy valószínûleg börtönben végzi, és elvágja magát mindentõl.
Igaz, az én véleményem az, hogy egy félrelépést hülyeség nem megbocsátani, eldobni mindent csak mert a partner mással hált. Ha mérlegel az ember, könnyen rájöhet, hogy a család, a gyerekek boldogsága sokkal fontosabb annál, mint hogy apu haragszik anyura vagy fordítva, és jól elköltözik, megveri stb. mert attól biztosan minden jobb lesz.
Na, de végül is, mindeninek mást jelentenek a képsorok:)

Spoiler vége

Spoiler

szerinted folytatták?
akkor miért búcsúzkodtak sírva a rendõrség elõtt álló autóban?

vége

SPOILERÉRT KIÁLT!!!

Hosszú film volt. Voltak olyan részek a közepén, amikor csak néztem, és nem fogtam fel igazán, mi történik, mert nem volt érdemi történés. Amit viszont jól megoldottak a filmben, az az, hogy a férj végül nem bukott le a rendõrség elõtt, így megbocsáthatott a feleségének, rendezni tudták a viszonyukat, és folytathatták eddigi életüket. A szereplõválasztás remek volt, Lane és Gere is illett a filmbe. A sztori kicsit sablonos, hétköznapi, de viszonylag jól húztak rá egy ilyen rendezést. Nem volt rossz film, még egyszer nem nézném meg, az biztos.

10/6

Mindent elmondtak elöttem, de ez volt a legjobb, ez hsz áll hozzám a legközelebb.
Persze Gere is remek, de Diane Lane fantasztikus, már a Napsütötte Toszkánában is az volt.