Összességében, azok a nagyobb mellékzörejek hiányoztak, de ez nem az. Nem erre vártam, nagyon untam, másnak készült KETTŐ/TÍZ

Gyönyörű filmalkotás, rengeteg gondolattal, csodálatos képi világgal, humorral.

Túl hosszúra hagyták, a végére teljes érdektelenségbe és unalomba fullad. Nekem a színészi alakítás is hiteltelen volt, egy percig sem tudtam beleérezni, hogy mit is élhet át az elnök. Pedig jó lett volna a téma.

Azt éreztem, amit Sorrentino filmjei után szoktam: kár, hogy vége. Lassú, sok fontos mondandóval, néha humormorzsákkal fűszerezett film. A hatalommal bíró hivatal mögött látható tépelődő emberről, az erkölcsi lényről szól a film. Milyen a szuverén módon, a lelkiismeret alapján meghozott döntés egy ember, egy köztársasági elnök életében, legalább filmen látható. Akit tisztelnek és megbecsülnek, szívből köszöntenek a Scala-ban. És mi minden dolgozik az emberben, 40 éven keresztül, ami a mindennapjait is meghatározza. Az igazság keresése: és kiderül-e, mi az igazság? Hazafelé jutott eszembe, milyen poén lett volna, ha Jonathan Pryce játssza a pápát... 10 pont.

Aki szerette az Ifjú pápát vagy az Ifjúságot, annak ez is tetszeni fog.

Kegyelem.

Miért adja és ki? És milyen alapon, és főleg miért...
Azt hisszük tudjuk, aztán kiderül mégsem értjük, mert a szó, a kifejezés mélysége beláthatatlan.
A kegyelem - szvsz - felfogása meg kell, hogy változzon, ha valaki ezt a varázslatos alkotást megnézi. A szó, a varázslat nem elfogultságtól mentes, mégis higyjétek el, ezen a ponton egzakt.
A varázslat, a kegyelem varázslata átszáll, és biztosan értelmet gyújt a lelkekben.
Egészen sajátos - vagy inkább Sorrentínós - módon.

A kegyelmet nem osztogatjuk. Arra meg kell érni, hogy valaki adhassa.
A kegyelem nem a megbocsátásról szól, mert nem azonos vele.
A kegyelmet rendszerint kérjük, holott a tett, amiért kérjük nem törölhető el.
A kegyelmet nem lehet megérdemelni.
A kegyelem meg nem érdemelt jóindulat.
A kegyelemnek talán ez a lényege. Akkor jár csak igazán, ha csak az érzés, a belső hang súgja.

A kegyelem, ha kiárad, olyan irányból és módon hat vissza az életfolyamra, mint semmi más...
A kegyelem dilemma. A kegyelem dilemmája az az út, amiről érdemes gondolkozni, mert már az elmélkedés is hat. A kegyelem változtató hatása pedig érték: ez maga az érzés.

Persze csak idea formájában.
A kormányfő, a nemzet egysége: a bölcs.
A bizalom, hogy a bölcs gondolkozik helyettünk is végtelen megnyugtató.
Megnyugató, ha a bölcs tanult és nézőpontjait a legszélesebb körből származtatja.
A varázsszó, a kegyelem, pont az élet nagy kérdéseit erősíti meg és írja felül egyszerre. Mert a kegyelem, ha van, akkor belső erővé válik, éppen annyira, mint külső erővé is... Bizonyosan változást generál. Jót!

Elaltassuk?

A lovat, kutyát, macskát és a többi fogságban tartott lénynél az ember megteheti. Szabadon.
Hiszen a lény szenved és az az embernek nem jó. Az emóció felold mindent, ha állatról van szó.
Embert?
Dilemma. Pedig, talán ennek kellene a legegyértelműbbnek lenni...
Hit, Tudat, Szeretet (1kor, 13:26)* és ezek közül a legnagyobb a szeretet.
Ha parancsnak vesszük, akkor a dilemmából fény születik, és a halálban feltámad az értelmes élet (inkább: feltámadhatna).
A kegyelem ezért - szerintem - az Istenember legnagyobb kihívása, és talán csak a Bölcs képes rá. Ha nála van a lehetőség, akkor megnyugodhatunk. Addig viszont nem.

Ez a film mesterműve a Mesternek, mert a fentebb írtak válasza - ki nem kényszerített válasza - ott van a műben. Kérdés van, probléma van, káosz is van.
De van válasz mindenre, ami érthetővé teszi a szót, a tettet és az embert.
A kegyelemet

Mondatról, mondatra konstruált, képről képre, szimbólumról szimbólumra főleg sugall és a sugallatba csomagolva értelmez. Így belelátatni a mélységbe, csak kevesen tudnak a világban ilyen könnyeden, ráadásul - szerintem - egyszerűen és érthetően.

A Magyar szál a filmben pezseg, és bizonyosan nem véletlen! Egy nagy ide, hozzánk kacsintás. És össze-kacsintás is a filmben Coco karaktere.
Talán azért, hogy mi magyarok jobban értsük ezt az alkotást...
Mert lehetséges, hogy pont nekünk van a legnagyobb szükségünk a kegyelemre!



*Remény = "teremtő várakozás"