Kedves Bori!
Igazán nem akarok rád erõltetni semmit, hidd el. :)
De Te már többször leírtad, hogy nem tudod elfogadni a cserét, én meg szerintem csak most elõször, hogy számomra miért elfogadható...
És mivel a csere alapvetõ a történet szempontjából, ezért elgondolkodtam, hogyan oldhatták volna meg máshogy...
Mondjuk az egyik vagy akár mindkét anya halálával? De Lee mama fontos és kemény karakter.
Vagy örökbefogadással egy árvaházból? De a szegény család erre nem lett volna képes, különben is miért tették volna?
Más verzió most nem jut eszembe, úgyhogy maradok az eredeti verziónál, nekem tökéletesen megfelel... :)
(Egyébként a babák sem újszülöttek voltak - még jó -, hanem pár hónapos, formás csecsemõk. De ez már csak szõrszálhasogatás.)
Jó éjt! :))

Tudom, hogy ez a gyerekcsere Téged nagyon zavar az elejétõl fogva, de én valahogy úgy vagyok vele, hogy mégiscsak emberségesebb dolog volt az ápolónõ részérõl, mintha megölte volna a csecsemõt és slussz-passz. Szerencsére erre nem volt képes.

A cserére mindenképpen szükség volt a szereplõk jellemének kibontása miatt, hiszen ez a történet alapmotívuma, a jó és a gonosz harca, ahol végül a jók felülemelkednek a rosszak gonoszsága felett (bocs, hogy megint ilyen patetikusan fogalmazok, már biztos unod… :)))))
És hogy lehetett megcsinálni (a forgatókönyv megírásán túl)?!
Elõször is Lee mama nemigen vágyott az újabb gyerekre, szidta is eleget a bányász férjét. Amikor a kicsi végül megszületett, talán meg sem nézte…
A gazdag igazgatóné - bár egy kedves asszony - eléggé nebáncsvirág-típus volt kezdetben, talán nehezen megszülte a fiát és kellõen elfáradva pihent; azért az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a ’60-as évek eleje, nem volt még alternatív szülés, meg azonnali mellretétel, meg rooming in, a babát csak a szoptatások alkalmával láthatták a kismamák. A cserét viszont rögtön az elsõ éjjel megtette az ápolónõ (legalábbis úgy rémlik).
A bányász apa és DongChul ugyan üvegen át látta egy rövid ideig az öcsit, de azért valljuk be, Koreában minden kisbaba vágott szemû, sûrû fekete hajú cukiság (ráadásul itt a születési súlyuk a kiírás szerint 3,1-3,2 kg volt); míg nálunk Európában azért lehet sötétebb/világosabb bõrû, ezerféle hajú vagy éppen hajatlan egy-egy újszülött…
[És már írtam korábban, hogy a kisebbik fiamat mindössze 8 perc különbséggel szültem egy másik kisfiúval, mindketten 4 kg feletti súllyal (4,15 ill. 4,21) születtek, és bizony nekem is megfordult/-fordul néha a fejemben, hogy vajon nem cserélték-e össze õket…:)]

De ha nincs a csere? Shin fia, aki DW-ként a Lee családban nõtt fel, vastagon túltett volna az apján keménységben, gonoszságban, mert a kedves, de gyenge mama bizony nem tudta volna ellensúlyozni az igazgató mindenkin átgázoló kegyetlenségét; így viszont a másik családban felnõve, még ha meg is ingott késõbb, azért jó emberré válhatott.
MH pedig hiába volt szelíd, jólelkû kisfiú 10 éves koráig, mivel Shin az „apjaként” addig vadította, míg már önmagával meghasonulva olyanokat tett, amikre az alaptermészete miatt soha nem lett volna képes - de JH segítségével végül vissza tudott szelídülni (ez azért már a 23. részig is feltûnhetett).

Ikerkutatások szerint - bár fontos a genetika, pl. bizonyos betegségek kifejlõdésében - rendkívül nagy jelentõsége van a nevelésnek és a környezetnek, amiben egy gyerek felnõ. És ezt egyértelmûen megfigyelték olyan ikrek esetében, akik késõbb külön családban nevelkedtek.
És én azért is szeretem ezt a sorozatot, mert a történetmesélésen túl rendkívül hangsúlyos a fõszereplõk jellemének alakulása, ami viszont egyáltalán nem mond ellent mindazoknak az ismereteknek, amiket eddig itt-ott „felszedtem” és tapasztaltam.
Bár ez nem csak az East of Eden kapcsán vagy így, számtalan más koreai sorozatban is megfigyelhetõ (mint pl. az elsõ ilyen élményem Silla Bidamja volt - na, õ is egy külön "tanulmány"… :)))))))

Kép: OFF, egy lelkizõs másik kedvenc, az Agymanók érzelmei: Derû, Bánat, Harag, Undor és Majré... :) Amik néha uralják a "gazdatestet", pláne ha még csak tinédzser... :))))

Szép napot!
Tkp. csak az 1980-1993-ig terjedõ idõszakról akartam írni, de a megtalált linken annyi más (számomra legalábbis) érdekességet találtam, ezért lett ilyen hosszadalmas az összefoglalóm. :))))
Az Éden kapcsán mindenesetre érdekes a kvangdzsui felkelés leverése, a korrupció, az illegális titkos külföldi alapok, a szöuli olimpiai elõkészületeinek említése a wikin a két elnök kapcsán (még akkor is, ha a sorozatban nincsenek konkrétan megnevezve, csak 1-es számú, meg 2-es számú, meg a Tábornok, meg Cheon Teok Bo)…

Az elmúlt években meg már persze sok-sok infót összegyûjtöttünk mindannyian, akár könyvekbõl, a netrõl, a sorozatokból (a Sandglass-t olvastam, mikor vetítettétek, le is töltöttem, és talán még a Giant is idesorolható, az Édenhez hasonló korszak, de ott az építkezéseken van a hangsúly, vagy akár a Gangnam Blues, a ’70-es évek szöuli fejlesztéseirõl…)

Sõt, én még arra is képes voltam tavaly õsszel, hogy elmenjek az ELTE korea-szakos hallgatóinak konferenciájára (a facén tették közzé, hogy bárki mehet, én meg szó szerint vettem :))))))
Bár még fiatalnak tartom magam, de minden csak viszonylagos; már túl sok emlékem van… :))))
Az egyetemista lányokhoz képest én már vastagon ahjumma vagyok, tkp. az anyjuk is lehetnék, sõt még dr. Csoma Mózes tanszékvezetõ úr is fiatalabb nálam, de azért elvittem a könyvét és jól aláírattam vele… :)))))))