Nyilván az a jelenet ÚGY azért elég erős túlzás (ilyen mennyiségű adat megismerése és fejben tartása azért fizikai képtelenség :) ), de az tény, hogy az amerikai filmek visszatérő jelenete, amikor az új munkahelyen/egyetemi kollégiumban/könyvtárban/bárhol először találkozó emberek két szó után tudják a másikról, hogy melyik államból jött. És ezt mi, magyar nézők rendszerint értetlenkedve figyeljük, hiszen még eredeti nyelven sem érezzük olyan jelentősnek a különbséget - szinkronnal meg lehetetlen átadni ezt, mert a magyar nyelvben egyszerűen hiányoznak az ilyen erősen elkülönülő dialektusok. Szinkronosok mondogatják, hogy néhányszor megpróbálkoztak magyarul tájszólást adni egy-egy figurának, de az eredmény inkább volt katasztrofális és nevetséges, úgyhogy mára lényegében felhagytak ezzel a kísérletezéssel.
Volt egy A nyámnyila (Pagafantas) c. 2009-es spanyol film, ott a főhős szerelme Argentínából érkezett, ahol egyébként szintén a spanyol a hivatalos nyelv. Az egyik jelenetben mond valami indulatszót, ami a spanyol spanyolok számára nevetségesen vagy ostobán hangzik - ezt úgy sikerült lefordítani, hogy "A csudába!", amin magyarul nemigen hiszem, hogy bárki megakadna - holott a jelenet fő humorforrása éppen ez lenne. :) De sorolhatnám a brit és amerikai angol különbözőségére építő filmeket: Hugh Grantnek van pár ilyen műve, illetve az Igazából szerelem egyik szála is arra épül, hogy Kris Marshall kiutazik az Egyesült Államokba, ahol a lányok természetesen imádják a viccesen cuki brit "akcentusát" :) - amit mi, magyarul szintén nem nagyon értünk.

Az általad említett speciális eset meg valóban nagyon speciális: a kisebbségi nyelv szavai vegyítve az illető kulturálatlanságából fakadó, erősen degradált többséginyelv-használatával, és ez az egész leöntve jókora adag palóc tájszólás-szósszal... Ami ebben inkább érdekes és/vagy fura, hogy Palócföld jóformán szomszédja a fővárosnak, mégis egy budapestnek sokkal idegenebbnek tűnik a palócos ë hang, mint a földrajzilag jóval távolabbi nyírségi vagy akár békési beszéd.

Dany Boon jó ötletekből készít filmeket, de a sötömikről szólóval megküzdöttek a szinkronizálók, pont azért, amiért írod: nálunk nincsenek igazán dialektusok, és az irodalmi nyelvtől ennyire erősen eltérő tájszólások sem. Így maradt az s-sz és a z-zs cseréje. De a reggeli eligazításos jelenet "elmondom, hogy mi az ábra" mondatát és az azon való problémázást nem értjük, hiszen számunkra érthető a kifejezés. Ahogy a "haver" is.

Egyébként a dramaturgok, a szinkronrendezők és maguk a szinkronszínészek is rendszeresen elmondják pl. az amerikai filmekkel kapcsolatban, hogy rengeteg plusz információ elsikkad a fordítás során, hiszen lehetetlen lefordítani az egyes államokra jellemző tájszavakat és nyelvjárásokat, pedig egy amerikai filmben ha egy szereplő csak megszólal, arról már szinte biztosan tudni lehet, hogy melyik államból jött.