Jaj, ne haragudj!
Sokszor csinálok olyat, hogy kimásolom a kommentet, így könnyebb válaszolni a felmerülõ kérdésekre, gondolatokra.
Most meg "átemeltem" az egyik sorodat, hogy folytassam a gondolatod, de (jóval lejjebb) ott maradt a többi.
Elnézést a félreérthetõségért. Ugye megbocsátasz? :))

Hogy van-e másvilág?
Ki tudja? A hívõk szerint van...
Én nem tartom magam a szó szoros értelmében hívõnek, de ateistának sem.
Meg vagyok keresztelve, gyerekkoromban minden Karácsonyt és Húsvétot együtt töltött a rokonság Anyuék szülõfalujában, jártunk misére és körmenetre (de csak olyankor, itthon sosem). Azóta is a legkedvesebb ünnepem a Karácsony, és még ma is "A Jézuska" hozza az ajándékot a gyerekeinknek (még férjem szerint is, aki 'hithû ateista'...:)).
Istenben igazán nem hiszek, inkább abban, hogy mi magunk alakítjuk a sorsunkat, életünket (vagyis felelõsek vagyunk a tetteinkért!), de valami eleve elrendeltségben - sorsban, karmában - hiszek, olyasmiben, hogy nincsenek igazán véletlenek.
Hiszek Jézus tanításaiban, ami számomra inkább egy gyönyörû filozófia a szeretetrõl, a megbocsátásról, mások elfogadásáról.
A túlvilágban nem hiszek. A múltat megváltoztatni nem lehet (nem is kell), a jövõt nem ismerhetjük - ezért a jelenben élek, de belátható távokra tervezek.
Nem érdekel túlzottan, mi lesz velem évtizedek múlva, de azt nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekeinknek biztos hátteret teremtsünk, amivel megalapozhatjuk a jövõjüket.
Nem vagyok hajlandó olyan dolgokon idegesíteni magam, amiket nem tudok megváltoztatni, de a kellõ mértékben kimorgom magam, és ettõl megnyugszom. (Sokszor az a konfliktusok legfõbb forrása, hogy a benne lévõk nem kommunikálnak egymással, hanem mindenki mással...)
Valami ilyesmi... Akkor én most hiszek vagy sem, és miben? Ámen.

A hozzátartozók megsiratása egészen más dolog.
Ott leginkább önmagunkat, az emlékeinket sajnáljuk. És minél hangosabban gyászol valaki, annál inkább a saját lelkiismerete zavarja, a ki nem beszélt konfliktusok, a megbocsátás hiánya, az önsajnálat (ez persze így általánosság, ne vegyétek szentírásnak!).
Megint egy kicsit más - a túlvilágról.
A kórházban sokszor találkozunk újraélesztett beteggel - de sem betegtõl, sem hozzátartozótól, sem kollégától nem hallottam a "fényes alagútról".
Olyat viszont tapasztaltam, hogy az órák óta öntudatlanul haldokló beteg - mintha hallotta, értette volna, hogy a lánya nem fog odaérni hozzá - végül csendesen elment. De ez inkább a családtagok között lévõ szoros kapcsolatot mutatja, nem mást (szerintem).

Elizabeth Kübler-Ross fogalmazta meg a halál, haldoklás szakaszait (ugyanezeken a szakaszokon megy végig a gyászoló hozzátartozó is): elutasítás - düh - alkudozás - depresszió - belenyugvás. http://www.lelkititkaink.hu/halal_fazisai.html
És közben találtam mást is: http://www.lelkititkaink.hu/elisabeth_kubler-ross_ne_feljunk_halal.html

Ezek hosszú, nehéz gondolatok, felkavaró tartalommal, ezért óvatosan olvassátok. És nagyjából szöges ellentétben állnak mindazzal, amit fentebb írtam.
És elnézést kérek ezért a hosszú bejegyzésért és a lelki kitárulkozásomért ilyen késõi órán.
Most nagyon ideillõnek vélem Orosz elköszönését: "Legyetek szeretve!"
Jó éjt! :)

És még a színészek játékáról, hogy mennyit visznek egy szerepbe önmagukból illetve ha több szerepben vagy meghatározó szerepekben látom õket, akkor már nagyon is önmagukat adják. akkor már nem a szerep irányítja õket hanem a õk a szerepet. Igenis lehet a színészek játékából következtetni arra hogy õmaguk milyen emberek lehetnek.
Belegondoltam most Latinovits, Hugh Laurie ( dr. House) illetve KNG és Angyalmosoly játékába .
Nem hiába vagyok éjszakai bagoly típus, jár az agyam rendesen :)))

Én is, Thank you 7:))
Nagyon érdekes gondolatok merültek fel bennem most ahogy gondolkodom az egész koreai társadalomról.

Filmet nézek!:))))))

Lesz mirõl értekeznünk ha legközelebb találkozunk :)))

Jó éjt, aludj jól !!

Engem is ez izgat, hogy mekkora idetitás válságot hoz mindez magával. Hányan mûtetik át a szemüket, festik át a hajukat....? Ez a felszín, de a magas válási statisztikák és egyebek másról is tanúskodnak.....

Azért nem biztos, hogy a lelkivilágulnak használ, hogy majdnem mindegyik sorozatukmak olyan "koreais" a vége....
Valahogy a filmjeil is kicsit szélsõségesek az érzelmek terén, miközben csöpögös dalok szólnak a szerelemrõl, rendkívül visszafogott a tradicionális társaskapcsolat... lásd "vakrandik". "elrendezett házasságok" intézménye.... olyan felemásak ezek a dolgok, mintha túl sok minden lenne egészségtelenül lefojtva.....

További szép hajnal/éjt!:))) Silla 8 csillaga ragyogja be álmaink!:))))

Ahol luxuscikknek számít ( igaz a más kultúra miatt is ) a kenyér illetve a kávé.
A filmek belesujkolják a mai koreai kultúrája a nyugatit. Szinte minden modern filmben a gazdagok nyugati stílusú, étrendû étteremben, kávézóban esznek, házaik a legmodernebb nyugati jellegeket mutatják, igaz rendkívül finoman elegánsan keveredve a koreaival.
A szegényebbek rétegeknél található meg a "házias" azaz a hagyományos koreai étkezés, lakás berendezés .
A viselkedési kultúrában is megfigyelhetõ ez a kettõsség, a gazadagok nem szürcsölnek nem csámcsognak nem böfögnek.

Nagyon kíváncsi vagyok hogy a valóságban mennyire tudott ez a nyugati kultúra beépülni a koreaiak életébe, vajon azok a mostani fiatalok akik ilyen nyugati stílusú sorozatokon nõnek fel és úgy gondolom tetszik is ez nekik annak minden jóságával és ellentmondásosságával mennyire fogják Korea arculatát megváltoztatni az elkövetkezõ években , évtizedekben.

A média mindenesetre nyilvánvaló üzenetet közvetít feléjük.

Hát ilyen szempontból sem rossz ez a film, némi kerti budi és a lakáskultúra innen-onnan....
Érdemes megnézni az idénymunkákat is.... Vajon ki hány tintahalat szedne össze naponta?

Fõként az "angel ahjussik"!:)))))

Hihetetlen milyen szegénység van Korea bizonyos részein. Nem is hinné az ember.
Nem csodálom hogy annyi történet szól a gazdag fiú, szegény lány vagy fordítva meséjérõl.

Nekem már nem az oppák hanem az ahjussik tetszenek . Hiába no, öregszem :))))

Azért vam egy kis vidéki fílingje is!:))))) Egy kis kirándulás Szegény Földére!:)))))

A szirupos könnyen ragad az elsõ helyre!:))))) Persze azért "oppa" függõ a dolog, nem mindegy ki is?!:)))))))))

Most tartok a Thank you 6.részénél. Igazán kényeztetik bizonyos jelenetekkel az ember szemét is nemcsak a lelkét :)))))))

Biztos valami csöpögõs, "oppás" sorozat :)))))))

Akkor viszont várok, hátha fent lesz az online-on hamarosan :))

Nem siklottam át, a 2. résznél volt egy hullámvölgy, de onnantól stabil 2., vajon mi elõzi meg nézettségben?:))))))))))))

24 rész, legalább nem egy "végtelen történet"!:)))))))
Én most kicsit leállok, túl sokat néztem viszonylag rövid idõ alatt!:))))) Nég a végén egy reggel vágott szemmel ébredek: Aigooooooo!:))))))))))))))))))))))

Igen, már leforditották az elejét.