Most viszont aludni térek, mert már csak alig 3 órácskám maradt munka elõtt... :(
Bízom benne, hogy hétvégéhez méltóan nyugisabb napunk lesz.

A szemem és a pilláim tuti nem lesznek ilyen szépek holnap reggel (sem),
de azért jó éjt, szépségeSSH álmokat, kellemeSSH ébredést!

Meg persze jó hétvégét! :)

Ez egy nagyon jó kérdés: én is erõsen gondolkodtam rajta, hogy vajon milyen nemzeti hagyományokat szimbolizál ez a neonzöld vagy milyen szín... :)))

A tongai fiút még muszáj idetennem!
"Pita Taufatofuára mindenki azért emlékszik, mert beolajozott felsõtesttel vitte Tonga zászlaját a riói olimpián." Na ja, ha láttam volna azt a megnyitót is... :)
https://24.hu/sport/2018/02/09/sieles-kozben-mindig-egy-kicsit-meghal-a-tongai-felisten/

Én végignéztem a megnyitót, nem is mertem volna kihagyni, mert azt írtad, muszáj! :))))

Egyébként éppen szabadnapos voltam, pont a konyhában tébláboltam, meg ettem is, így aztán elkezdtem nézni és ottragadtam. :)
Soha nem néztem még egy olimpiai megnyitót sem, nem nagyon érdekel a sport, ami persze nem nagy dicsõség.
De ez a megnyitó annyira látványos és monumentális volt (gondolom, mint a többi is), hogy örülök, hogy láttam.
Jó volt nézni, ahogy a sportolók mosolyogtak, sok országból csak 1-2 sportoló jutott ki, mindjárt az elején pl. Ghána - na, az az egy darab fickó olyan vidám volt, hogy öröm volt nézni. A tonga-i sem volt semmi a "fûszoknyájában"... :))))
Tetszett az is, hogy pl. Oroszországot ugyan diszkvalifikálták az elõzõ, általuk rendezett téli olimpián kiderült állami dopping miatt, de a tiszta sportolók mégis részt vehetnek a versenyeken, az "olimpia orosz atlétái" (OAR) gyûjtõnév alatt, esetükben az NOB himnuszát fogják játszani.
http://www.nemzetisport.hu/teli_sportok/teli-olimpia-a-cas-elutasitotta-az-orosz-sportolok-fellebbezeset-2617981

A végén bevonult KOREA - semmi észak és dél meg egyéb jelzõ, csak így egyszerûen. Úgy folytak a könnyeim, hogy nem láttam rendesen. :)
És akkortájt a zene is mintha szintipop-ra hangszerelt Arirang lett volna...

Itt egy lelkes beszámoló a megnyitó érdekes pillanatairól és további képek: https://millyfansub.blogspot.hu/2018/02/olimpiai-lazban-egve.html

Én is olvastam errõl, amikor a method acting kapcsán keresgéltem a neten. Szomorú! :(

Kedves Hanguktaekwondoo!

Elõször is megköszönném azon megállapítását, hogy kedves barátjához, Min-Rin-hez hasonlít… de van néhány aprócska problémám.
Ad1) az elmúlt hónapokban lezajlott nyíltszíni levelezgetéseink alapján azt gondolnám, Ön tisztában van azzal, hogy szókincsem nem a gugliból származik, s gondolataim némileg összetettebbek, mint egy faék.

Ad2) Min-Rin nem szeret engem, ráadásul idõközben YWJ-oldalán újonnan írt egy (a lelki nyugalom megzavarására tökéletesen alkalmas) bejegyzést, melyben a szokásos általánosító módján lesajnálja a „Port koreai szekcióját”, a 3. bekezdésben engem meg szimplán plágiummal „vádol” (ez utóbbit azért teszem idézõjelbe, mert nincs különösebb, pláne jogi jelentõsége, ez ugyanis nem egy tudományos szakfolyóirat, csak egy snassz mezei civil fórum…)
Fel nem foghatom, miért gondolja azt (bárki), hogy a széles tömegek számára elérhetõ interneten egymaga felfedezhet bármit, amit a másik csak róla „ollózhat”, mer’ ugye az a cikk csak rajta keresztül érhetõ fel… Ehelyt töredelmesen bevallom, hogy anno a Luca napi évfordulón én is olvastam a nankingi mészárlásról (amit aztán M-R. aktuálisan linkelt YWJ-topikjában), de ez késõbb mégsem akadályozott meg abban, hogy egy Illionával a Man of Will (vagy a Battleship Island?) c. film kapcsán folytatott beszélgetésünk alkalmával én is megosszam a tõle függetlenül, más úton felfedezett cikket… mert egyszerûen a japánok egykori kegyetlenségét akartam illusztrálni.

Ad3) Ön ezt (is) írta a film kapcsán: „Well, többet az életben nem nézném meg, még az az idõ sok volt, amit a kattolásra szántam.” (YWJ, jan. 22. 22:19), Min-Rin pedig ugyanott emígy kezdte: „Bár nem néztem rendesen végig - errõl nem én, hanem a film készítõi tehetnek: idõnként muszáj volt beletekernem - így is kénytelen vagyok néhány megállapítást tenni.” (jan. 23. 07:23) Bocs az ollózásért! :))))
Nos, fordítsuk meg. Önök a film felületes megtekintése után leszólják azokat a fórumtársakat, akik a filmet többször is megnézték, azt élvezték, szétszedték, elemezték, bogarászták - mert a filmben „nincs szeretet”, sem társadalomkritika… Hm, eddig nem tudtam, hogy csak ilyen filmekrõl lehet társalogni hosszasan…

METHOD.
A szereplõkrõl elég részletesen írtam ez elõbb Illionának, olvassa és értelmezze saját ízlése szerint.
A „nem tudok egyetérteni Önnel abban, hogy Walter lezárta magában a cuccot” megjegyzéséhez annyit fûznék hozzá, hogy bár nem fejtettem ki bõvebben (nem gondoltam, hogy szükséges lenne), de ez a lezárás a külvilágnak szólt, természetesen Walter attól még belül szenvedett.
Nyilván nem hagyta a lelkiismerete, hiszen bántotta a nõt, aki a társa, és bántotta a fiút, akit azokban a napokban tán jobban kedvelt, mint azt kellene, illene… de vissza akart térni a talán unalmas, de biztonságos mindennapjaihoz - és akkor ez a fiú még rátett egy lapáttal, amikor a bemutatón szinte „palira vette”, bár azért Singernek is sérült a lelke rendesen, de a korából adódóan õ ezt majd nyilván könnyebben lezárja magában.
„Ez a film, bár úgy tûnik, a szereprõl szól, de igazából két ember szereppel álcázott magánéleti konfliktusát mutatja be. elég gyatrán ugyan, de azt csinálja” (YWJ, jan. 24. 14:40)
Ezzel még egyet is értek, de a magánéleti konfliktus szerintem 3 embert érintett…
És ez persze csak egy film volt, ami Önök szerint nem is túl jó - mégis töménytelen mennyiségû karaktert összeirkáltunk róla eddig is… :)

Az Ön által is lelkesen említett kötõdésrõl eszembe jutott, hogy anno még 2011-ben Silla többedszer történõ alapos megnézése után írtam „pár” sort itt a Port-on… mer’ amúgy szoktam néha Önök nélkül is gondolkodni… Ha gondolja, olvassa el, bár ha jól tudom, Ön nem szokott történelmi sorozatokat nézni, talán a Sillát sem látta…

A képet pedig a „bisztossh” miatt kapja, büntibõl. :))))

Ebben sem értünk egyet.. :)
Szerintem a feleség nem volt jelentéktelen, csak amolyan átlagos nõ, aki rettegett attól, hogy elveszíti a férjét, a párját, a lelkitársát - ráadásul nem is egy másik nõ, hanem egy fiatal fiú miatt.
Talán kevésbé aggódott volna egy „kislány” esetében (minden csoda három napig tart), de ez a kapcsolat magában rejtette a botrányt is.
A szemet takaró haj nem csak hamisságot, õszintétlenséget, sunyiságot jelenthet, hanem ugyanígy lehet a bizonytalanság, a kétségbeesett rejtõzködés jele is - a viselõjétõl függ. Szerintem a feleségnél mindenképpen az utóbbi.

Mivel ezt a „boldog vagy?” jelenetet már elõzõleg is írtad és én akkor is máshogy értelmeztem, így újranéztem ezt a részt (8. perc környéke).
Walter a telefonján próbál valami videót megnézni Singerrõl, de a telefon nem tölti be a klipet (létezik ilyen Koreában, hogy nem mûxik a net, a wifi? vagy egy „mûvész-házaspár” olyat nem használ otthon?)… és végül elég feszülten huppan le az éppen festegetõ felesége mellé egy hintaszékbe, s ekkor beszélgetnek a boldogságról.
W: „Mondd ki. Most nagyon boldog vagy, ugye?”
Feleség: „Nem túlzottan. Te boldogabbnak tûnsz nálam.”
W. (elfordulva maga elé morog): „Akkor neked is boldognak kéne lenned…”
A feliratért Sohoney-t illeti köszönet! :)

Számomra elég egyértelmû Walter feszültsége, a kérdésében rejlõ irónia, mintha úgy érezné, a felesége mulatna rajta. A nõ ezért válaszol tagadólag, miközben mosolyogva visszafordul, de ebben a mosolyban pajkosság van, amivel azt jelzi, hogy érti-érzi Waltert - így az végül megnyugszik. Számukra ez a kapcsolat maga az idill, a kölcsönös egymásrahangolódás, még ha (számodra?) unalmasnak tûnik is.
(Egyébként ebben a párbeszédben eredetileg egyáltalán nem hangzott el a boldogság (haengbokhan) szó… :)))

Ami Lee Joont illeti, anno olvastam a Gap Dong-ról szóló vetítéseteket Edimirrel, és bár azóta sem láttam a filmet, igazad lehet abban, hogy jobb Singer lett volna. ;)

Ezt nem értem: itt mire válaszoltál? :)

Szép estét Mindenkinek!

Még mindig Method.
Walter lehet, hogy emberként, férfiként „középszerû” volt, de színészként szerintem egyáltalán nem.
Mint írtam, nem igazán ismerjük a valós természetét, hiszen a film elején a rendezõ és késõbb a felesége is mondta, hogy „õ most Walter”. Viszont a visszaemlékezésbõl a kapcsolatuk kezdetére elég egyértelmûen kiderült, hogy nem õ volt a kezdeményezõ fél, hanem a feleség, õ csak hagyta magát - elég langyos típus, de ezzel nincs egyedül a világegyetemben… Ráadásul, ha mindenki ezer lánggal égne, vajon hol tartana ma az emberiség? Talán már ki is pusztítottuk volna egymást…

Ami a színészetét illeti, azt gondolom, hogy Walter olyan „szakmunkás/szakember” (ezt egyáltalán nem pejoratív értelemben értem/írom), aki elsajátította a mestersége csínját-bínját, a method-acting-ot pedig mintegy segédeszközként használja, hogy bele tudjon bújni az adott szerepbe - ez nála elsõsorban az adott karakter indítékainak RACIONÁLIS elemzését, megismerését jelenti, ahogy korábbi hsz-aimban idéztem.
[A magyar nyelv megkülönbözteti a színész és a színmûvész fogalmát.
Szerintem színész az, aki megtanulja az elméletet és a gyakorlatban alkalmazza azt, mint egy szakmunkás - megint csak jó értelemben. A színmûvész ennél annyival lehet több, hogy rendesen beleteszi a maga érzelmeit, átszûri magán a karaktert, nem kell agyonelemeznie, mert anélkül is ÉRZI annak a lelkét, mert mondjuk kellõ érzelmi intelligenciával rendelkezik…
„Egyik legmegrendítõbb emberi élmény az együttérzés: megsejteni azt, amikor a másik veszteségtõl vagy fájdalomtól szenved.” (A pontos idézetet nem találom, azt sem tudom, kitõl-honnan származik, lehet, hogy valamikor az empátia kapcsán jegyeztem meg - mert azért egy ápoló számára nem árt, ha rendelkezik vele, még ha nem is mindig könnyû…)]

Vissza Walterhez.
Ez a módszer nyilván jól mûködhetett eddig mindig, mert mondjuk szintén képzett színészekkel dolgozott, de ez a fiatal fiú teljesen más: amatõr, akit nem is érdekel a szerepe, a darab, sõt semmi - és ez fokozatosan feldühíti Waltert, vagy a benne lévõ „szakmunkást”. Úgy tûnik, Waltert sokkal inkább a szakmájához fûzik heves érzelmek, semmint a feleségéhez.
Talán emiatt vonódik be a kelleténél jobban ebbe a szerepbe, mert már az elejétõl fogva nem közömbös a fiú iránt, aki a tetemes késésével megalapozza Walter indulatát saját maga felé. És ahol bármilyen érzelem van, abból a két végpont, gyûlölet-szeretet, taszítás-vonzódás egyaránt lehet…
Az biztos, hogy Walter valami olyasmit tapasztalt meg ezzel a fiúval, amit a feleségével (vagy bármilyen nõvel) még sohasem, hiszen akkor nem égett volna meg. Az meg pláne sokk volt neki, hogy mindezt egy azonos nemû fiatallal élte át - ami a fiúnak talán csak egy fellángolás -, de Walter számára hiába volt esetleg több, a nyilvánosság elõtt nem vállalhatta fel ezt a kapcsolatot. Ahhoz Singer túlságosan megrágta és kiköpte, megalázta és „lejátszotta” a színpadon…

Na, persze ehhez az is kellett, hogy elõtte Walter egyértelmûvé tette a fiú számára, hogy a tengerparti boldogságnak vége - õ ott akkor hozott egy ésszerû döntést. Szerinted mindez gyávaság, lemondás a boldogságról, miközben szerintem meg egy felnõtt ember nem ugorhat fejest csak úgy az ismeretlenbe egy hirtelen fellángolás miatt, legalábbis akkor, ha felelõsségteljesen gondolkodik (…mondjuk azokról, akik függnek tõle: itt most a felesége és Singer).
Singer az elutasítás után (a sajtótájékoztatón) láthatóan összeomlott, de mégis megrázta magát és inkább ifjonti hévvel bosszút állt - hát hogyan lehetne egy ilyen fiúra jövõt alapozni?!
Ráadásul mint írtam is, nekem Singer eleve nem volt szimpatikus. Elõször a fotózáson viselkedett rendkívül kihívóan, amivel zavarba hozta Waltert, majd a csóknál, amit Walter olyan finoman, óvatosan, de mégis határozottan kezdett, hirtelen átvette a kezdeményezést, úgy somolyogva, mint egy Lolita (és ezt most kifejezetten pejoratíve értem). Ott ez a fiú kifejezetten b*zis volt, és semmiképpen sem olyan, mint aki most próbál ki életében elõször valami számára érthetetlenül furcsa, mégis izgalmas dolgot… talán ha ott nem fordít a „szereposztáson”, akkor számomra elfogadható lett volna, de így én abszolút nem bánom, hogy Walter nem hagyott hátra mindent ezért a fiúkáért…

(Egyébként htw Waltert a hõmérsékletét tekintve tkp. latens melegnek titulálta, na persze nem ennyire eufémisztikusan fogalmazva. Pontosabban nem Waltert, hanem az õt alakító színészt és a fiút is. Bár ez nyilván árnyalná a filmet, de ettõl függetlenül szerintem bárki nemi identitása csak és kizárólag a saját magánügye, amíg nem tárja a nyilvánosság elé…)