Ez egy életrajzi film Katherine Johnsonról, egy különlegesen nagytudású matematikusról, akinek történelmi szerepét a NASA is elismeri, és ő az egyik első afrikai-amerikai nő, aki NASA tudósként dolgozott.

Ez egy érdekes és jó film!

Ha esetleg azóta nem sikerült megnézni, holnap lesz a TV2-n. :-)

Hollywoodi film, az elején szépen be is lövik a polkorrektséget több dimenziósan is. Az USA sajátos rasszizmusa viszont történelmi tény. Ha elfogadjuk az előzőt, hogy ma ez olyan a filmekben mint Marx idézetekkel telenyomni egy tudományos könyvet 1950-90 között, akkor igazából egy jó filmet láthatunk. Motiváló és történelmi édesség.

Szeretem ezt a filmet..de elejétől még sosem láttam. Gondoltam kérek értesítőt...kértem....: 2018.10.13-ra, megkaptam.... : 2018.10.15.-én. !!!!!
2018.10.24.-én újra vetíti az HBO... kértem értesítőt....

Fantasztikus film, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Arról szól, hogy milyen nehéz volt akkoriban a szegregáció korlátait ledönteni, ehhez hozzátéve egy izgalmas történet arról, hogy küzdött a nasa az űrprogrammal a 60as évek elején.

Zseniális alkotás, bár bevallom csak Jim Parsons miatt ültem be rá. De minden percért megérte.

igazán remek film, emiatt többször is nézhető. A legfontosabb üzenete: a tudás hatalom.

Az pedig, hogy egy alapvetően bevándorlókból álló ország ilyen filmeket készít, az nyilván természetes arrafelé, mintahogy pont ilyen természetességgel készülnek a sokszinüségről jobb-rosszabb filmek Franciaországban vagy éppen Angliában. Hiába értek el ezek az országok sok eredményt a rasszizmus visszaszorításában, a probléma máig nem szünt meg, sőt ismét egyre problematikusabb.

Zseniális, elsősorban az érzelmekre ható film, nagyon tetszett. Erre most ment egy 10-es.

Nagyon nagyon szerethető film!! :)
10/10

Tíz per tíz.

Az utóbbi idõk egyik legjobb, legkiemelkedõbb filmje.
Sehol nincs ehhez képest például a Star Wars 257654. része.

9 / 10 Nagyon jó film.

Akinek nem csak IQ-ja hanem EQ-a is van, annak a film szvsz. legalább 8-as. Nálam inkább 10/10-es. Ez a film az emberrõl szól pozitív és negatív értelemben a 60-as évek Amerikájában.

Jó film. Bár én hiányoltam még egy kis NASA témát. Nem hiszem, hogy sikerült megtalálni az egyensúlyt az önéletrajz és az ûrkutatás/utazás között. De ezzel együtt is egy korhû mûvet kreáltak. 7/10.

Lángeszet ??? Hogy mit ?

A rasszista így szokta kezdeni nem, nem, nem nem vagyok az de... majd egy elegáns klaviatúra lejtéssel el kezd fekázni.
Mert õ nem az, mert neki biztos van jó cigánya és jó zsidaja, de... és már itt is vagyunk csak kicsit sugalmazok mert nem kedvelem, mert gyûlölöm, mert taszít és még hosszasan sorolhatnám a rasszista eszköztárát. Igaz, szót sem érdemelne az akinek nem mondjuk ki a nevét és én is inkább A számolás joga címû filmmel foglalkoznék.
Az ember talán arra van programozva, hogy heroikus küzdelmet folytasson. Országokat fedez fel meghódítja a világûrt és még sok minden másra is képes.
Igen , sok minden másra, háborúra, ölésre a természet irtására szóval fura egy szerzet.
Jelen esetben azt az arcát láthatjuk ami elõre vitte az emberiséget, a tudásvágy a gondolkodás joga és lehetõsége az emberi agy zsenialitása. Ezen a ponton nekem és remélem sokunknak teljesen mindegy milyen a bõre színe, turbánt hord vagy pajeszt, és melyik rasszhoz tartozik.
Ami távol van tõlünk és kényelmetlen az valahogy kihull az idõ rostáján az agyunkból. Már nem tulajdonítunk neki nagy jelentõséget, történeti fogalmakká merevül. Már csak ilyen filmekbõl mint A számolás joga kaphatunk képet milyen is lehetett a busz hátulján ülni külön illemhelyen végezni dolgokat, szórakozni úgy, hogy helyekre nem tudott valaki bemenni mert tilos volt számára. Amikor privilégiumok hálójában megszégyenítõ emberi viselkedések folyamatával kellett találkozni.
A történelem tele van ilyen és ennél szörnyûbb kirekesztésekkel talán az idõk kezdetétõl fogva.
A számolás joga azon filmek sorába tartozik amit úgy nevezünk: megtörtént eseményekbõl feldogozva és mint ilyennek korhûnek kell lennie, de nem utolsósorban filmes értékeket is fel kell mutatnia.
Ami eleve jót tett a filmnek, hogy egyaránt vannak húzó nevek Kevin Costner vagy Kristen Dunst akik abban a szerepben melyet alakítanak megbízható korrekt lõadást nyújtanak, az igazi releváció a három afroamerikai színésznõ alakítása igazi jutalomjáték mondhatnám Három nõvéres brillírozás.
Elõször is visszafogott színészi játék, ugyanakkor tele belsõ tûzzel és szenvedéllyel három karakter ugyan akkor mintha három testvérrõl is lenne szó ha már irodalmi hasonlatokat gyártok akkor A három testõr nõi változatban.
Amint kapcsolatba kerülnek más szereplõkkel életre kelnek a az ábrázolt jellemek is.
Ezzel kapcsolatban számomra egy probléma adódott és ott sem a teljesítmény hiányáról van szó. Jim Parsons személyérõl van szó aki szerintem jó színész és itt jelentkezik az , ha egy arc elhasználódik egy sorozatban. Képtelen vagyok elvonatkoztatni az Agymenõk sorozatától, még a személyiségébõl is érzek áthallásokat de lehet, hogy ez csak az én problémám.
Nekem nincs averzióm a jól megépített amerikai filmekrõl. Bárhol a világon tanulhatnának ezekbõl a mozikból feszes dramaturgiát, dialógus írást, hova tovább hangulat teremtést érzelem keltést. mert a film gondolkodtat, üzenetet közvetít és nem törekszik ezt tukmálva sulykolni. Hogy kérem minden olyan tökéletesen simán mûködik lehet valakinek ez hiba én azt mondanám inkább szerethetõ a film közel enged magához hol elszoruló torokkal, hol pedig enyhe dühhel nézem a helyzeteket. A filmes kultúrák helyi jellegûek és a megvalósításuk is és bizony a itt is létezik a rasszizmus vagy csak egyszerûn léteznek trollok.
Persze lehetett volna ez a film dokumentum film is az másképpen "operált volna", itt viszont egy dinamikus játékfilmet látunk és ebbe egyáltalán nem szívesen keverném bele a politikát.

Alakult a feketéknek egy olyan mozgalma, amelyik a fekete felsõbbrendûséget hirdette?
Akkor, amikor a fehérek minden módon éreztették, hogy egyenrangúnak tekintik õket? És egy ici pici jele sem volt annak, hogy esetleg õk tartanák magukat felsõrendûne. Ugye?
Hogy a feketék hátrányos megkülönböztetése volt az alapmotívuma a filmnek? Lehetséges, hogy akkoriban tényleg hátrányos megkülönböztetésben volt részük.

Aki fekázik, az ne kiabáljon nagybetûvel, hogy "NEM VAGYOK RASSZISTA". De az.

Remek darab
Attól, hogy a film "nagyon amerikai" (értsd: hazafias), s korhûen ábrázolja a korszak nemzetiességi szellemét, attól még nem rossz.
Az emberi gyarlóságról szól (benne van a hajlam, hogy saját magát jobbnak, felsõbbrendûnek tartsa), egykori emeberségesség, empátia hiányáról, illetve hogy a változás milyen apró, de fontos lépésekkel történt.
Az összetartás erejérõl, a kitartásról.
Nemcsak a technológia fejlõdés volt történelmi, hanem az ember fejlõdése is.
Bármely értelmes ember ma már megbontránkozik, hogy külön kávés kiöntõ vagy vizcsap volt a fehéreknek és a feketéknek.
A rasszizmus még sokunkban bennünk van, de mind feltehetjük a kérdést - "vajon hogy érezném magamat az õ helyében"
8/10

Kár volt az áramért.
Annyira amerikai film, hogy ennél amerikaibb már nem is lehetne.