Elég beteg cucc!

Vajon milyen szert tolt a látványtervező? Jó cucc lehetett, kár, hogy nem szeretem a horror filmeket. Legalábbis ezt a fröcsögős fajtát. Ebből az alapötletből, egy kreatív sci-fit jobban értékeltem volna.

Zseniális és egyben gyomorforgató is! Remélem minden díjat bezsebel! Rendező, színészek, de a maszkmester is megérdemelné!

A film egy David Cronenberg-féle testhorror, lépésről-lépésre szemléltetett egyre brutálisabb eltorzulása a testnek. A film beteges és undorító, ami görbe tükröt tart a felszínességnek, a végtelen hiúságnak, a szépséget majmoló és a változást elfogadni képtelen embereknek. Ez a film jó lecke annak, aki bizonytalan abban mit is akar az élettől és annak, aki képes felfogni a film mondanivalóját. Bármennyire próbál kiakasztó lenni, szerintem akkor is lesznek, akiket nem tántorít el az eddigi viselkedésüktől, céljaiktól és tudatosan vagy sem, de tökéletes érzéketlenséggel végig ásítozzák a filmet, legyintenek rá és haladnak a korábbi úton.
Tudom ellentmondásos, de mégis jó, hogy elkészült ez a film. Jó, hogy úgy a kamera előtt és mögött voltak rá alkalmas emberek, hogy ezt elkészítsék. Egy száguldó tehervonat gyengédségével pofán bassza azokat, akik nem tudnak betelni önmagukkal, csak a tökéletesség bűvöletében képesek létezni és mindenkit leszólnak, ami a saját értékítéletük szerint önmaguknál kevesebbre tartanak. A középpontban az egyszerre fő- és antihős ember, aki belülről rohad. Kezdetben a lelke, végül a teste és hiába próbálja titkolni és elrejteni, amilyen gátlástalanul hajszolta a sikert és a szépséget, ugyanúgy tör felszínre a törtetés és a mértéktelenség következménye.

Elgondolkodtató film, már ha valaki akar filózgatni rajta. (Én már nem akarok gondolkodni). Azért volt csalódás, mert más témát vártam. Azt hittem, hogy dokumentum filmekből kiszedett ötletekkel fognak variálni, DNS manipuláció stb. Azért írom ezt, mert azt mondták, hogy három-négy, de maximum tíz éven belül kifejlesztik a szert ami meggátolja és akár vissza fordítja az öregedési folyamatokat. Ebben az esetben számomra izgalmasabb lett volna. Az asszony egész végig szídott, hogy miért nézzük ezt a hülyeséget, a gyerekkel meg nevettünk, főleg az utolsó negyed órában szétröhögtük magunkat. Hangsúlyozom, értettük a filmet, de nem akartuk megérteni! A rendezés egészen egyedi volt, legalább is néhány jelenetnél felkaptam a fejem, hogy hú bazdmeg ez nagyon jó. UI: Nem tudom hány éves Demi Moore, de majdnem olyan jól néz ki, mint a kilencvenes évek vége felé. Ja, és ebből a rendezőből lehet valaki.

Leültem, hogy megnézek egy jó filmet a színésznő főszereplésével. Ez nem horror, csupán egy beteg elme lázálma megfilmesítve. Egy film amit már mindenképp el kellett vállania a színésznőnek, hisz már kiöregedett, de kell a gempa. Témába vág.

Mindenki szeretne szebb és fiatalabb lenni de tudjuk, minden véges.
Nem nehéz rá hangolodni ha érted miről van szó.
Ebben megértettem a horrort. Aztán már majd elokádtam magam, ami már érthető is.
Nem mondanám rossz filmnek, ebbe végig lekötött HÉT/TÍZ

Coralie Fargeat második nagyjátékfilmje egy szimbolikus, bizarr, elborult, kafkai, sci-fi body horror-tanmese, ami rengeteg mindenről szól: öregedés, annak nem elfogadása, fiatalságkultusz, szépségipar, testképzavar, fiatalító beavatkozások, média-, showbiznisz- és sztárságkritika, szerhasználat, függőség, mohóság, felszínesség, továbbá az egyik főszerepet játszó Demi Moore magánéletére való reflektálás. Mindezek mellett 2 fontos metaforát visz végig: a fiatal én utálja a jövőbeli idős verzióját, az pedig egyszerre irigyli, gyűlöli, szereti az ifjúkorit + a fiatal, felszabadult változat magasról szarik bele abba, hogy milyen maradandó károkat okoz magának vénségére. Tehát a mozi okos társadalomkritika is egyben. A műnek az a fő üzenete, hogy „úgy vagy jó, úgy szeresd magad, ahogy vagy”.

Az alkotás sok másikra hasonlít: A légy, Jól áll neki a halál (amelyben meg pont Bruce Willis játszott), Dorian Grey, Dr. Jekyll and Mr. Hyde, Alien stb. A sztori 3 fejezetre van bontva, melyek a főkarakter variánsairól lettek elnevezve. A sci-fi része ötletes, átgondolt, ám helyenként azért zavaros. A játékidő nagyjából közepéig a történet érdekes, de visszafogott, aztán onnantól kezdve átcsap szürrealizmusba, groteszkbe, meghökkentőbe, túltolt vérengzésbe, brutalitásba, illetve kemény gyomorforgatásba. Láthatunk LSD-trippeket, valamint egy szuperhősfilmbe illő, viszont ultraerőszakos harcjelenetet, ami a főhős belső vívódását szimbolizálhatja. Fargaeat megint az arthouse-t keveri a trash-sel, ráadásként vérmennyiségben köröket ver előző munkájára.

Demi Moore-tól & Margarete Qualley-től megdöbbentő, hogy bevállalták ezt. Dennis Quaid valószínűleg élete alakítását tolja, aki lubickol a gátlástalan, gusztustalan, szarember, ”Harvey” nevű producer szerepében, ugyanakkor meglehetősen karikatúraszerűre vették a figuráját, és ő is viccesen túljátssza az egészet. A részvényeseket alakító tagokat egyébként szintén abszurd módon, humorosan eltúlzottan ábrázolják.

Az agymenés trendi képi világgal, díszletezéssel, jelmezezéssel rendelkezik, valamint leginkább luxuskörnyezetben játszódik. A fényképezés hosszú snittes, művészi képsorokból, patent beállításokból, kreatív vizuális megoldásokból, szuperközelikből, na meg FPS-nézetekből áll. A black & white színvilág menőn mutat a stáblista alatt. A techno zenei téma faszán megy az atmoszférához, ellenben a Pump it up iszonyat szar feldolgozásban szól.

A moziból simán lehetett volna egy újabb femináci kiáltvány, de szerencsére nem lett az. Az viszont tény, hogyha férfi rendezi, akkor a fejét követelték volna az erőltetett túlszexualizálásért, plusz a meztelen női testek hosszas mutogatásáért.

Sokan nem értették a filmet szóval elmagyarázom.
Spoiler!

A film nyitja az autóbaleset, onnantól kezdve csak egy álomszerű helyen a főszereplő szemszögéből látjuk a dolgokat, az sem kizárt, hogy meghalt és ez az ő saját pokla. Vagy egy test-lélek metaforát látunk, vagy azt amit itt írnak többiek ez a film négy szinten értelmezhető, ezt így megírni nehéz lehetett. Alább részletezem az első kettőt:

1.
Az első esetben a fejsérülést szenvedett, vagy hogy a szülinapján kirugták és még balaesetet szenvedett és amiket mondott róla a főni megtörte a személyiségét.
És innentől kezdve elkezd képzelődni és ketté válik a személyisége, az egyik Elisabeth marad, a másik pedig Sue lesz akit a helyére vettek fel, tehát Sue valóban létezik csak nem ő az, ő egy létező ember, de mivel féltékeny rá beképzeli, hogy ő az csak fiatalabban, így érthető a tévés rész, amikor Sue (az igazi) mondja, hogy egy kis farmról származik és csak az anyja nézte a régi műsort.
A mi "Sue-nk" ritkán lép interakcióba az emberekkel csak a főszereplő fejében létezik, (ezért nem ismeri fel a motoros), de nyilván néha elmegy Sue ként bulizni meg ezt azt venni, de nagyrészt nem létezik.
A film ordít róla, hogy nem a valóságban vagyunk, a főnököt leszámítva mindenki normális volt vele, de utána meg mindenki utálja, jön a doki segítője és megvizsgálja a hátát, hogy jó alany lenne-e !!! ő semmit nem tudhatna a cégről, hogyan szerzezhetné be, senki mással nem lép kapcsolatba az a személy csak ő látja.
Jah igen és a "cég" egy raktárban rejti el a csodaszert, miért nem ők örzik a testeket és miért nem ők felügyelik ezt az egészet, az is furcsa, hogy csak úgy fel lehet hívni őket és mindig egyből felveszik... Full kamu, ebből semmi nem igaz.
Talán a raktár létezik, de morfiumot vagy valami drogot szokott ott rendelni és ezért szurogatja magát a film alatt, ha beadja magának, akkor személyiséget vált, de csak kéthetente jön szállítmány ezért csak 7 napig lehet "Sue".
Lehet, hogy a testi elváltozások is ezért vannak, de én szerintem a raktár csak a fejében létezik.
Amikor "Sue" val vagyunk ő valószinüleg a tv-ben nézi az igaz Sue-t és az képzeli, hogy ő az.
Amikor Elisabeth-et látjuk akkor nagyából a valóságban vagyunk, csak kiegészítve néha az eseményeket, itt hang és kép haluciácinációkat, paranoiát, tehát paranoid skizofréniát és a fenti diszociatív személyiségzavart és testképzavart állapíthatunk meg, esetleg dtogfüggőséget, szóval Elisbeth súlyos beteg.

A film vége felé a másik énje Sue elhatalmasodik felette és hosszú ideig parkoló pályára állítja és a pasival összejön, de amikor a fürdőszobában van más a hangja, ebből derül ki, hogy Sue személyiségének más hangja van, mint amikor Elisabeth.
A "hangok" állítják, hogy ha beadja Suenak a fekete szert akkor egyedül marad.
Ha ott megöli, akkor valószínűleg meggyógyult volna és újra úgy látta volna magát mint a film elején, de nem tudta, itt történik egy harc a személyiségek közt, ami közben Sue győz, de ripityomra veri a közös arcukat és három foga is kitörik, így viszont már nem tudja eljátszani a szépleányt, így ezt a megtört személyiséget akarja újra megtörni, de ennek eredménye az lesz, hogy mégtorzabban kezdi látni magát és ezután öngyilkos lesz, vér kerül a csillagra, de az emberek elfelejtik és idővel, csak a jó dolgokra emlékeznek.

2. Az autóbalesetben meghalt vagy kómába esett és próbára teszik a túlvilágon vagyis megmérettetik, hogy elfogadja az öregedését, ami miatt meghalt vagy sem, el-e megy a régi iskolai osztálytársával vagy sem, megöli-e a fiatal énjét vagy sem.
A legtöbb próbán elbukik, de a végén képes elfogadni magát és az öregedést és az eredeti énje kiszakad és a mennyekbe jut.

Nem értek egyet a negatív kritikákkal. Végre egy film, ami világos, mégse kommersz, mély, de nem művészkedi el. Sulykol, ordít. A hullajósága tényleg fura, mert nem röhögtem, de nem tudom, mi lett volna jobb megoldás. Nekem az Anyám! ugrott még be, amit imádok. A mai kínálatban üdítő, nálam jó közepes.

Kifejezetten jó film. Ritkán látni manapság, a szuperhősgagyik és a woke feldolgozások korában olyan szórakoztató mozit, amely önálló koncepciójú alkotás, nem öncélúan művészkedik, el is gondolkodtat és üzenete is van. A plasztikai műtétek, a szájfelpumpálások, a botoxkezelés, a ráncfelvarrások, a műmellek stb. nem fognak senkit sem megfiatalítani, viszont a túlzások mindig megbosszulják magukat, szóval nagyon fontos az arany középút ezen a területen is, ahogy az a filmben is többször elhangzik. Demi Moore egyébként elképesztően jól néz ki 62 évesen. (A filmben 50 éves fitneszmodellt játszik, de még ebből a korból is letagadhatna néhány évet.)

A férfiak leszarják hány éves vagy, ha jól nézel ki. Az meg ösztönös dolog, hogy jobban gerjednek a fiatalabb csajokra. A filmbéli volt osztálytársat sem érdekelte hány éves a főszereplő. Pont nem arról szól a film, mint amit írsz.

A munka világában sok helyen nők mondanak ítéletet, istent játszva. Ezt nem jelenítették meg a filmben. Itt amúgy csak a show bizniszről van szó.

Azt inkább hadd döntse el mindenki saját maga, hogy megnézi-e v sem..

Te melyik vilagban elsz róóland??? Te hulye vagy ocsem, nem kicsit.

Keves szarabb film van a vilagtortenelemben. Agyon kene verni az egesz stabot. Egy rakas szar! Nincs is mit rola irni. Hulladek. Meg ne nezze senki!!

Ha valaki szeretné így is értelmezheti, majdnem, mint a közelmúltban megbukott Joker-film címszereplőjénél, de szerintem az ilyen inkább a "megúszós dramaturgia".

Szerintem aki azt gondolja, hogy az öregedésről szól a film félreérti.
SPOILER
A substance egyik jelentese drog, a film címe azért is ennyi: A szer.
Szerintem Demi egy kiöregedő celebet játszik. A film elején volt egy autóbalesete. A klinikán meg is állapitja, hogy serülés nélkül megúszta. Szerintem meg bedrogoztak, hogy a maradandó sérüléseket és a fájdalmat kibirja. (A doki ad is neki elérhetőséget, ahol tud még szerezni).
Szóval elkezd kemény szert használni, behaluzza, hogy két teste van. A műsorban bevallalosabb lesz, és rendszeresen jár plasztikáztatni. Ennek az eredménye több meghívás /Felteszem mindenki hallott már magát fiatalosnak gondoló ciki celebekről/ amikor tiszta eleinte csúnyának, majd szörnyek látja magát (A történetet az ő szemén/agyán/ keresztül látjuk.)
Ha így nézed, akkor a logikátlanságok, tudománytalanságok magyarázatot kapnak, és a film vége is teljesen értelmet nyer.

Erre az értelmezésre rengeteg utalás van a filmbe.

Vannak SPOILEREK, nem írom ki soronként...

Lényegében leírtatok róla mindent, pro és kontra. Azt gondolom a kontra érvekben van több igazság, még ha értem is, hogy aki mellette próbál kampányolni, az miért teszi (groteszk , társadalomkritika, Kafka, testhorror, helyenként gilliami képi világ stb).
Az alapötlet, az elmondani szánt üzenet kétségtelenül értékes és figyelemreméltó, de azért ne felejtsük el, hogy ez itt egy FILM. És mint FILM, sajnos nem túl kiemelkedő, a témához méltatlan a kidolgozás (hogy csak egyet említsek a sztori kidolgozatlanságai közül, semmi nem derül ki abból egy pillanatra sem, hogy mi Elisabeth előnye abból, hogy elkezdi, majd folytatja az egészet. Amikor még látszólag sínen van a dolog, akkor sem profitál belőle semmit [értsd, semmilyen szinten nincs bemutatva az, hogy ha a két csaj egy, akkor ami az egyiknek jó, az a másiknak is jó. Csak a fordított irányról van szó, ami az egyiknek szar, az a másiknak is szar lesz; vagy hogy az egyiknek csak a másik (és végső soron saját) kárára lehet jó. Ennélfogva teljességgel érthetetlen, hogy az első gikszer után miért nem állítja le azonnal az egészet, hiszen a külvilág nem köti őket össze és szemlátomást Sue sikereinek boldogsághormonjából se részesül Elisabeth]), a filmnyelven való megvalósítás. Mindezek fényében semmi nem indokolja a játékidő hosszát, a néző nem az (idővel önmaga paródiájává és inkább nevetségessé váló testhorror) undor(á)tól feszeng, hanem a sok üresjárattól (másfél(!, ellenőriztem) percig nézzük, hogy kiesik 3 foga Sue-nak). Egy 30 perces Alkonyzóna-epizódként lehet jobban működött volna ilyen elnagyoltságban. Vagy legyen 12 epizódos sorozat 720 percben, de akkor legyen rendesen kidolgozva, legyen igazi dráma. Ez így sajnos fércmunka és nehéz jó szívvel 5/10-nél többet adni rá, azt is csak a mondanivaló miatt.

Összességében kapufa, kihagyott ziccer.

Quaidet viszont mindig jó látni :D

A Jól áll neki a halál (szépség és fiatalság hajhászása) vagy A légy (tragikus testhorror) jobban leköti az embert és jobban vannak elkészítve, a Hullajó meg jobban fordul át önmaga paródiájába.

Ebben a filmben a legjobb jelenet talán az, amikor Elisabeth a konyhában szakácskodik.