Helyesbítek. Igen, a vallomás valóban nem a hotelszobában történik, hanem egy kevéssel elõtte. A hotelszobában már nem történik Fujiwara részérõl szerelmi vallomás, inkább csak egy válaszra vár Hideko részérõl. És amikor Hideko átmegy hozzá, nem mond nemet, nem utasítja el õt. Fujiwara pedig a mint szerelmes, hinni akar abban, hogy Hideko-ban is felébresztheti azt, amit õ is érez. De nagyot téved.
Milyen érdekes, egy férfit is az érzelmeinél fogva lehet a leginkább átverni, megvezetni... A profi csaló, aki nem hagy magán támadási felületet, kidolgoz egy nagyon is mûködõ tervet és végül az általa szeretett nõ - akivel a tervet végig közösen hajtották végre - húzza csõbe.

Örülök, hogy írtál választ, ritka manapság az olyan vita, eszmecsere, ami nem anyázással van övezve.
Fujiwara egy értelmes férfi volt és tudta jól, hogy hogyan kell közeledni egy úri hölgyhöz. Éppen ez a lényeg. Amikor a film 95%-ában udvarolt, az csak egy imitált udvarlás volt a közönségnek, ez a Hideko-val közös tervük része volt, hogy eljátssza a korának közhelyes úri fiatalját. De õ nem ez volt. Akkor volt önmaga és lépett ki a szerepébõl, amikor a hotelben valóban szerelmet vallott Hideko-nak. Az teljesen rendben volt, ott magát adta, maga a kitárulkozás nem volt sem rámenõs, sem bunkó, sem agresszív. És mivel nyílt elutasítást nem kapott, õt is elkapta a hév. Lázas lett, ugye. De nem bántotta Hideko-t, az nyilvánvalóan egy teljesen más kategória. Hideko azonban nem viszonozta az érzelmeit és Fujiwara sebezhetõségét kihasználva elkábította õt. Nem meg akart lépni az összes pénzzel, nem csak az õ részével akart távozni.
Fontos az is, hogy a szenvedélyes ,"magamhoz ölelést" válasszuk szét a Hideko-t gyerekkorában ért traumáktól, borzalmaktól. Mert azt hiszem, hogy azt te sem gondolod, hogy a Fujiwara elutasítással nem találkozó szerelmet vallása utáni szexuálisan felfokozott állapota egy és azonos dimenzióban helyezkedik el, mint a beteg és zord nagybácsi beteges terrorizáló emlékképei. Ez a kettõ éppen, hogy ellenezõ oldalon helyezkednek el. Fujiwara szerelme és a nagybácsi embertelensége.
Azt egy merõ tévedésnek érzem, hogy Fujiwara felfokozott szerelmi állapota bármiféle ártó, illetve bántó szándékkel lett volna feltöltve. Azt persze el tudom képzelni, hogy egy kiskorában traumatizált nõ túlságosan szenzitíven érzékel bizonyos dolgokat és nem tudja a helyén kezelni azokat, de egyfelõl a félreértést és az ijedtséget Hideko-n egyáltalán nem láttam a jelenetben, sem akkor, sem utána, másfelõl, ha a filmtõl elvonatkoztatva egy traumatizált ember egy másik embert a saját traumája miatt félreért és vélt önvédelembõl megtámad, azt nem nevezném jogosnak. Persze, pszichológiailag érthetõ, levezethetõ, de semmit sem tesz semmissé és nem ad felmentést a nem ártó szándékú ember megtámadása tekintetében. Teszem hozzá újra, hogy a filmben errõl nem volt szó.
Feltûnt ez sokaknak, de ismét csak több részre szedhetõ az õ beteg lelkületének szociális legalitása. Egyfelõl, abban a korban az arisztokrácia ha már nem is volt ugyanaz, mint a középkorban, még mindig közelebb állt hozzá, mint ma, vagy 50 évvel ezelõtt. Az arisztokrácia pedig mindig is egy kivételezett, feljebbvaló körnek tekintette magát és úgy is kezelte. Van az a mondás, hogy ami egy közember részérõl perverzió, az egy arisztokrata részérõl különcség. Errõl a mentalitásról van szó. Másfelõl, a japán kultúra rendkívül sajátságos. most nem mennék részletesebben bele, de amellett, hogy az esztétikai érzékük magas fokon járt szinte mindig is, erkölcsileg, attitûdben mégis infantilisek. Még a mai napig is, csak más formában. A japán társadalom rendkívül hierarchikus volt, kitûnt még a többi kollektivista keleti társadalom közül is. Ez a merev hierarchia sajátos neurózist alakított ki a japán társadalomban, ami megspékelve egy "kis" II. világháborús vereséggel - nem kicsit durván bántak el a japánokkal - még a mai napig is tart. Nem hiába van a japánoknál bugyi automata, nem hiába szûz a japán nõk jelentõs százaléka még 30 év felett is és ha az egyik legbetegebb pornójuk például a japánoknak van, a nemi szerveket ezzel szöges ellentétben - és képmutatóan - kikockázzák. De ha valakit csaláson érnek a kormányból, a legkisebb indok miatt is rögtön lemondanak az illetékesek. Szóval rendkívül összetett és különös társadalom a japán, régen is többé-kevésbé az volt. Így talán még a paraszti sorban élõ emberek sem háborodtak fel igazán az arisztokrata réteg különbözõ visszás cselekedetein.
A film talán közepénél derül ki, amikor a film a II. fejezethez ér és ugrik az idõben. Akkor mutatja meg Chan-wook Park, hogy a Fujiwara-Sook-Hee -féle összeesküvés igazából egy Fujiwara-Hideko -féle összeesküvés. Ekkor kerül bemutatásra az is, hogy Fujiwara felajánlja Hideko-nak, hogy megszabadítja a nagybátyjától az öröksége feléért. Konkrétan szó esik róla a filmben.
A bolondok házánál mindenki szerepet játszik, persze. Fujiwara az arisztokratát, Sook-Hee az odaadó szolgálólányt és Sook-Hee meglepetésére Hideko is ugyanazt a szolgálólányt. Ekkor lesz Sook-Hee számára világos, hogy az eredeti tervnek õ csak egy eszköze volt és nem a bûntársa.
Fontos különbség van Sook-Hee és Fujiwara átverése, elárulása között. Elõször is Sook-Hee úri hölgynek beállítása és az intézetbe való elhelyezése Fujiwara és Hideko közös, eredeti terve volt, ebben a tervben a Hideko-t kisemmizni érkezõ szobalányt, Sook-Hee-t csapták volna be közösen, egy olyan embert, aki eleve tönkretenni jött az úri hölgyet, Hideko-t. Fujiwara ezzel ellentétben sosem akarta tönkretenni Hideko-t, õ egy ajánlattal állt elé, hogy pénzért megszabadítja õt.
Hideko Fujiwara-t egy már "nyert" helyzetben verte át, méghozzá azért a pénzért, amiben elõzõleg õk már megállapodtak. Még egyszer, Fujiwara sosem ártott Hideko-nak, sõt, meg is szabadította a nagybácsi zsarnoksága alól. Bántani Sook-Hee-t pedig csak annyira bántotta, amennyire Hideko is, jobban egyáltalán nem. Továbbá Hideko nagyvonalúan közönyös maradt Fujiwara-val a kifosztása után is. Azaz Fujiwara sosem ártott Hideko-nak, a megállapodást végrehajtotta, szerelmet is vallott ezután Hideko-nak, majd erre Hideko nem csak hogy kifosztja Fujiwara-t, de még ott is hagyja a hotelban, aztán lesz, ami lesz. Én sem azt írtam, hogy biztos vagyok abban, hogy Hideko biztosan tudta, hogy Fujiwara-ra rátalálnak a nagybátyja emberei, de minimum sejthette, gondolhatta, hogy ez lesz. Mivel a nagybácsi beteges, de gazdag arisztokrata kezei elég sokáig elérnek. Tehát ezt figyelembe véve, ha Hideko nem is volt biztos abban, hogy Fujiwara a pincében végzi majd - rendkívül indokolatlanul -, akkor is lehetett volna benne legalább annyi tisztesség ezek után, hogy a recepciósnak szóljon, hogy az ötven-x számú szobába jöjjön egy ébresztés. De Hideko nem így tett. Nyilván a saját lelkiismeretével kellett a késõbbiekben elszámolnia, bár a film szerint nem csinált belõle különösebben nagy ügyet... Mellesleg jegyezném meg, hogy ennyit a csak a két nõ maradt tiszta gondolatról... A szerelem pedig nem ad felmentést bármi alól. Fujiwara erkölcsileg tisztább ember volt, mint Hideko. És orvul elárulva mégis a pincében végezte. Személy szerint nem vagyok a heppi end elkötelezett híve, szeretem, ha egy film inkább drámai és életszerû. Az élet ugye nem mindig igazságos, mondhatjuk itt is Fujiwara esetében, elfogadom. De akkor ne úgy érjen véget a film, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mert ez nagyon nincsen így. Egyáltalán nem került minden a helyére. Én elfogadom, hogy szubjektíve a két nõ szerelmének való szurkolás mindent felülír, de erkölcsileg akkor se mondjuk azt, hogy minden a helyére került, mert maximum csak a szerelem, de a többi elem és szereplõ nem maradéktalanul. Nem az eseményekkel van a bajom, hanem a film üzenetével, záró akkordjával. Az számomra hamis.
Én is kedvelem a Dél-koreai filmeket, persze nem maradéktalanul. Van nagyjából 10, amit nagyon szeretek. Dél-Korea egy kis Európa a Távol-Keleten és ahogyan a kommersz is jelen van mind két helyen, úgy a komoly és mély tartalom is.
Na, a nagy különbség még a japán és a koreai kultúra között. Gondolom a japánok is csinálnak drámákat, de nem túl jók benne. Míg Korea az emberi történetekben, a drámákban erõs, addig a japánok inkább a horrorban, ha filmrõl van szó. Ez is beszédes a japán lélektan tekintetében...

Tudom hogy késve reagálok, de nem értem rá választ irni, és ujra meg akartam nézni a filmet, mert sok minden nem volt tiszta, és én régen néztem, (amikor megjelent a letöltõlinkje, akkor)
De ma sikerült ujranézni, ugyhogy nagyon friss az élmény.
Tehát: hogy Fujiwara szerette-e Hidekot, nagyon érzelemmentesre sikerült az a vallomás. Pont ugyanannyi érzelem volt benne, mint amikor csalásra kérte.
De a lényeg, hogy a végefelé, amikor Hideko a boros pohárral a kezében "hajlandónak mutatkozik" némi szexre, akkor Fujiwara nagyon brutálisan közelit, abban benne van, hogy csak annyit tud a szerelemrõl, szexrõl, amit ezeken a felolvasóesteken "tanulhatott", mert a "a nõk azt szeretik" - gondolja, de mondja is.
Egy szerelmes, szexuális kultúráltsággal rendelkezõ férfi azért tudhatná, hogy egy urinõhöz nem erõbõl közelitünk! Hát ettõl a fajta szeretkezéstõl Hideko már gyermekként megcsömörlött, és nem ilyen szerelmet gondolt magának.
Abban egyetértünk, hogy a nagybácsi beteg volt. De miért nem tünt ez fel senkinek? Mert egy beteg társadalom tagjaként ennyi simán belefért?
Emiatt nem tett senki semmit?
Azt hogy a kezdetekkor Fujiwara a fele pénzt Hidekonak igérte volna, azt nem találtam meg, lehet hogy pont félrenéztem, vagy levegõt vettem, de semmi ilyesmi nem volt. Mint ahogy azt sem találtam meg, amikor Fujiwara megigéri Hidekonak, hogy kiszabaditja majd Sook Hoo-t.
A bolondok házánál Hideko és Sook Hoo szerepet játszik. Ahogy Fujiwara megszabadul a szolgálólánytól, ugy fog tõle megszabadulni Hideko - vissza nem nézve.
Most azért már egyáltalán nem biztos, hogy Hideko tudta, mi vár Fujiwarára, hiszen õk már Japánban voltak, a nagybácsi pedig Koreában, vagyis elég nagy távolságot kellett letudni, és hát ugye tût a szénakazalban...
Azonkivül a nagybácsi keze messzire elérhetett, de ennyire azért talán mégsem- de mindegy, a rendezõ, és a forgatókönyviró igy álmodta meg a végét, hát el kell fogadjuk.
Nekem különösen kedves ez a film, hiszen koreai filmrajongóként sok különféle filmet nézek, és mindegyikhez szorosan kötödöm is.
A Szobalány az elsõ 10 között van mindenképp
De ez azt is jelenti, hogy talán megbocsájtóbb, elnézõbb vagyok a különféle hibákkal szemben.
Már több filmet láttam a japán megszállásról, igy azok az érzelmi ráhatásoktól sem vagyok teljesen mentes.

Próbálok csak egyszer válaszolni :)))
Elõször Fujiwara személyiségérõl: õ minden napot egyszerûen csak túlél. Ha sikerül amit eltervez, akkor jólétben élheti, de ha nem, akkor ott a cigi, és nem gondolkodik a többin. Az hogy honnan jött, milyen mélyrõl, ez igaz, de hát ez nem egy karrier: egészen a tolvajlásig vitte!
Sook Hee-vel való kapcsolata végig megmarad fõnök – és beosztott viszonynál, soha nem veszi igazán maga mellé társnak, végig fenntarja a feljebbvalóságát.
„Fujuwara inkább társként tekint rá, mint egy fajta beosztottként. Persze át akarja verni, de…” irtad. Ez igy nem lehet! Vagy valakire társként tekintek, VAGY átverem, abban hogy egyáltalán át tudom verni, már benne van a lenézés.
Az átverés a bolondháznál, az egy briliáns epizód volt, de végül is mi nézõk lettünk átverve, hiszen akkorra már a két nõ megegyezett, és mi errõl nem tudtunk, mint ahogy nem tudott Fujiwara sem, késõbb derül ki.
Hogy Fujiwara beleszeretett-e közben Hidekoba, avagy sem? én nem láttam nyomát a nagy szerelemnek, bár kimondta, az nem jelent semmit, lehet hogy a terve része.
De Hideko nem szerette viszont. Ez az, ami fontos. Koreában még most is megvan nyomokban a kasztrendszer, hát még az 1930-as évek Koreájában!
Hogyan is gondolta azt Fujiwara, hogy egy ilyen kiemelkedõ személyiségû nõ majd beleszeret?
Persze nem lenne lehetetlen, de azért õ a lelke mélyén megõrizte a tolvajszellemiséget, (és ugye a egy tolvajnak hogy is hívják a feleségét?)
Az hogy Hideko kit is szeretett? itt jön be a nemiség, emiatt elkerülhetetlen a filmnek ez az aspektusa. Egyedül a nemiség az, ahol nincsenek különbségek, nincs kasztrendszer, csak érzékiség van.(irhattam volna szerelmet is, de…)
Tegyük fel, ha Fujiwara egy intelligens ember lett volna, akkor lehetett volna–e Hideko párja?
Kizárt. Mert akkor a Távol –Keleten a férfiak mindent kiélhettek már, ami eszükbe jutott, a nemiség annyira eltávolodott az igazi érzelmektõl, és a filmben nincs olyan férfi, aki nem vett részt pl a nagybácsi szexualitást felvállaló felolvasó estjein. Ebben a romlott világban maradt-e valaki, aki a 2 nõn kívül tiszta maradt?
Felvetetted, hogy Hideko tudta-e mi vár Fujiwarára, miután a nagybácsi megtalálta?
Szerintem tudhatta is, de nem érdekelte.
Hideko gyerekkora óta részt vett a nagybácsi felolvasóestjein, ismerte, tudta, hogy mi lakik egy férfilélekben, tudta mit jelent az erotika, és ettõl meg is csömörlött már.
És még valami: a pénz az Hideko öröksége volt. Erre pályázott a nagybácsi, ezért tartotta a világtól elzárva, szigorú õrizet alatt, hiszen a pornográf irodalommal való kereskedés nem sokat hozott a konyhára! Az hogy Hideko elment vele, hát az az õvé volt.
Az viszont igaz, hogy Fujiwara segitsége nélkül nem jutott volna hozzá.

A történelmi kor ismerete természetesen fontos szempont, de ez egyáltalán nem magyarázza a film kimenetelének szellemiségét. Régi korban játszódó, ami üzenettel bíró film. Nekem nem a régi kor tényével van a bajom, a megszállt Dél-Korea megszállásának bemutatásával, hanem a kétséges végkövetkeztetéssel. Még egyszer, nekem nem azzal van a bajom, hogy a filmben Fujiwara meghal, méghozzá kegyetlen körülmények között, míg a nõk boldogan egymásra találnak és boldogan élnek, hanem hogy a filmnek az a végsõ üzenete mindezek mellett, hogy minden a helyére került. Nem, nem került.
Fujiwara személyisége több részbõl áll össze. Egyrészt a megszállt és lenézett Dél-Koreai öntudat, hogy bebizonyítsa a japánoknak és magának, hogy ér annyit, mint a japánok, illetve más tekintetben pedig a paraszti sorból való származása és az onnan való kiemelkedése.
Abban egyetértek veled, hogy Sook-Hee bizonyos szinten tényleg kiszolgáltatott helyzetben volt Fujiwara számára, ha Fujiwara nem is rendelkezett az egész tolvajbanda felett, munkát adva a pénzre rászoruló Sook-Hee-nak egyfajta alá és fölérendeltségi viszonyba kerülnek. Viszont ehhez a filmben újra és újra felmerülõ külön-kettesben megtörténõ beszélgetéseik hozzájárulnak, más színben festik le ezt az alá és fölérendeltséget. Ezekbõl tisztán látszik, hogy Fujiwara nem kezeli félvállról Sook-Hee-t, inkább társként tekint rá, mint egyfajta beosztottként. Persze át akarja verni, de emberként akkor sem egy senkiként tekint rá. Nem mellékes adalék, hogy nem Fujiwara akarja egyedül átverni a két nõt, hanem Fujiwara Hideko-val együtt viszik végre Sook-Hee átverését, tehát a csaló férfi és az arisztokrata nõ is mind benne van. Átverik azt a csaló nõt, aki az arisztokrata nõ átverésére szegõdött.
Egyébként, miután Fujiwara és Hideko bezáratta Sook-Hee-t az intézetbe, azután Fujiwara Hideko kérdésére elmondja, hogy nem akarja, hogy Sook-Hee az intézetben rohadjon meg, már intézett neki új személyazonosságot iratokkal, hogy új életet kezdhessen. Tehát még az átverés után is emberként, kollégaként áll hozzá Fujiwara Sook-Hee-hoz, nem pedig egy eszközként, nemtörõdöm kegyetlenséggel.
Nemiségében, érzéseiben Fujiwara is õszinte volt Hideko-hoz. Fujiwara szerelmet vallott Hideko-nak, csak Hideko ezt visszautasította. Ami persze emberileg érthetõ van, de e tekintetben megdõl az az elképzelés, hogy csak a két nõ volt õszinte egymáshoz, mert nem csak õk nyíltak meg egymásnak és beszéltek az érzéseikrõl õszintén. Fujiwara elõször bár megjátszotta a vonzalmat, a szerepe szerint, de késõbb bevallja Hideko-nak, hogy már tényleg szereti õt. Erre Hideko elkábította és elvitte az összes pénzét. Ezután találtak Fujiwara-ra a nagybácsi emberei.
Ez is érdekes kérdés, hogy miután Hideko elkábította Fujiwara-t és rátaláltak a "japán gorillák", vajon tisztában volt-e Hideko azzal, hogy ez fog történni? Hogy része volt-e abban, hogy Fujiwara így ért véget, vagy csak az összes pénzét eltéve hátrahagyta és kész. Sajnos azt is könnyen el tudom képzelni, hogy Hideko nagyon is tisztában volt azzal, hogy az elkábult Fujiwara-t a nagybácsi emberei meg fogják találni.
Nem hiszem, hogy akkor egy ilyen világ volt. Ma sokkal inkább egy ilyen világ van valamiért. Nem jó, de ez van. A film végén nem az õszinte emberek lettek boldogok és a hazug emberek bûnhõdtek meg, mert Fujiwara egyáltalán nem volt hazugabb, mint Sook-Hee, vagy Hideko. A férfiak mind megbûnhõdtek, nem csak az aljas nagybácsi, hanem Fujiwara is, a nõk, akik pedig nem voltak mind áldozatok, mind boldog véget értek. A film maga úgy ért véget, mintha minden a helyére került volna, de ez nem volt így.

A történelmi kor ismerete természetesen fontos szempont, de ez egyáltalán nem magyarázza a film kimenetelének szellemiségét. Régi korban játszódó, ami üzenettel bíró film. Nekem nem a régi kor tényével van a bajom, a megszállt Dél-Korea megszállásának bemutatásával, hanem a kétséges végkövetkeztetéssel. Még egyszer, nekem nem azzal van a bajom, hogy a filmben Fujiwara meghal, méghozzá kegyetlen körülmények között, míg a nõk boldogan egymásra találnak és boldogan élnek, hanem hogy a filmnek az a végsõ üzenete mindezek mellett, hogy minden a helyére került. Nem, nem került.
Fujiwara személyisége több részbõl áll össze. Egyrészt a megszállt és lenézett Dél-Koreai öntudat, hogy bebizonyítsa a japánoknak és magának, hogy ér annyit, mint a japánok, illetve más tekintetben pedig a paraszti sorból való származása és az onnan való kiemelkedése.
Abban egyetértek veled, hogy Sook-Hee bizonyos szinten tényleg kiszolgáltatott helyzetben volt Fujiwara számára, ha Fujiwara nem is rendelkezett az egész tolvajbanda felett, munkát adva a pénzre rászoruló Sook-Hee-nak egyfajta alá és fölérendeltségi viszonyba kerülnek. Viszont ehhez a filmben újra és újra felmerülõ külön-kettesben megtörténõ beszélgetéseik hozzájárulnak, más színben festik le ezt az alá és fölérendeltséget. Ezekbõl tisztán látszik, hogy Fujiwara nem kezeli félvállról Sook-Hee-t, inkább társként tekint rá, mint egyfajta beosztottra. Persze át akarja verni, de emberként akkor sem egy senkiként tekint rá. Nem mellékes adalék, hogy nem Fujiwara akarja egyedül átverni a két nõt, hanem Fujiwara Hideko-val együtt viszik végre Sook-Hee átverését, tehát a csaló férfi és az arisztokrata nõ is mind benne van. Átverik azt a csaló nõt, aki az arisztokrata nõ átverésére szegõdött.
Egyébként, miután Fujiwara és Hideko bezáratta Sook-Hee-t az intézetbe, azután Fujiwara Hideko kérdésére elmondja, hogy nem akarja, hogy Sook-Hee az intézetben rohadjon meg, már intézett neki új személyazonosságot iratokkal, hogy új életet kezdhessen. Tehát még az átverés után is emberként, kollégaként áll hozzá Fujiwara Sook-Hee-hoz, nem pedig egy eszközként, nemtörõdöm kegyetlenséggel.
Fujiwara is mert nemiségében õszinte lenni Hideko-hoz. Fujiwara szerelmet vallott Hideko-nak, csak Hideko ezt visszautasította. Ami persze a benne van, de e tekintetben megdõl az az elképzelés, hogy csak a két nõ volt õszinte egymáshoz, mert nem csak õk voltak. Fujiwara elõször csak megjátszotta a vonzalmat, a szerepe szerint, de késõbb bevallja Hideko-nak, hogy már tényleg szereti õt. Erre Hideko elkábította õt és elvitte az összes pénzét. Ezután találtak Fujiwara-ra a nagybácsi emberei.
Ez is érdekes kérdés, hogy miután Hideko elkábította Fujiwara-t és rátaláltak a "japán gorillák", vajon tisztában volt-e Hideko azzal, hogy ez fog történni? Hogy része volt-e abban, hogy Fujiwara így ért véget, vagy csak az összes pénzét eltáve hagyta hátra és kész. Sajnos azt is könnyen el tudom képzelni, hogy Hideko nagyon is tisztában volt azzal, hogy az elkábult Fujiwara-t a nagybácsi emberei meg fogják találni.
Nem hiszem, hogy akkor egy ilyen világ volt. Ma sokkal inkább egy ilyen világ van valamiért. Nem jó, de ez van. A film végén nem az õszinte emberek lettek boldogak és a hazug emberek bûnhõdtek meg, mert Fujiwara egyáltalán nem volt hazugabb, mint Sook-Hee, vagy Hideko. A férfiak mind megbûnhõdtek, nem csak az aljas nagybácsi, hanem Fujiwara is, a nõk, akik pedig nem voltak mind áldozatok, mind boldog véget értek. A film maga úgy ért véget, mintha minden a helyére került volna, de ez nem volt így.

A Szobalány egy nagyon jól megcsinált mozi.
Ismerni kell azt a történelmi kort, amikor ez született. Koreában japán uralom van, a megszállók pedig kegyetlenek. Sokan egyszerûen meghúzzák magukat, sokan csak látszólag állnak át, és vannak akik felemelt fejjel hirdetik, hogy õk márpedig "már" japánok. Egy ilyen átállt volt koreai a nagybácsi is.
Akkoriban nagyon nehéz volt koreainak lenni, szinte mindenki éhezett, egzisztenciában kiszolgáltatott volt, a árva gyerekek ezrei voltak ellátás nélkül.
Mint minden zavaros idõben persze a tolvajbandák ügyeskedtek, abban a tudatban, hogy bármikor a japánok megölhetik õket. Innen van Fujiwara „ semmi nem számit” viselkedése.
„A két csaló, Sook-Hee és Fujiwara, mind a ketten a maguk hasznát keresték kezdetben, csak éppen míg Sook-Hee magát Hideko-t, az arisztokrata nõt akarta átverni, addig ennek ürügyén Fujiwara nem Hideko-t, hanem az õt megkárosítani szándékozó Sook-Hee-t.”
Szerintem Sook Hee kiszolgáltatott helyzetben volt Fujiwarával szemben, aki egy egész tolvajbanda fölött rendelkezett. Az egészet Fujiwara tervelte ki, és egyenesen a japán Úrnõ pénzére utazott, kihasználva õt akarta a pénzét megszerezni.
Sook Hee is neki dolgozott, csak az események folytán, késõbb állt át, nem kis dilemma árán az Úrnõ oldalára. (a nagy fánál)
A két nõ hogy csak úgy egymásba szeretett volna? Én ezt másképp látom. Abban a hazug világban, ahol minden, és mindenki eladó, megvásárolható, beárulható, kizárólag a nemiség az, amiben õk õszinték lehettek egymáshoz, és csak egymásban bizhattak.
A végén pedig nem a férfiak bûnhõdnek a bûneikért, hanem a rossz bûnhõdik. És nem a nõk élnek boldogan, hanem azok, akik mertek õszinték lenni egymáshoz.
Hogy ez tulajdonképpen férfi és nõ? Hát, akkor ilyen világ volt!
Mi nagyon sokat beszélgettünk a filmrõl amikor megjelent, a Silla Királyság Ékköve topikon, érvekkel, ellenérvekkel, háttérmagyarázatokkal.
Ott voltak, akik nem osztották természetesen a véleményemet, ideteszem a linket, lehet olvasgatni...

http://forum.port.hu/viewtopic.php?topic_id=32769&start=1440&result_per_page=90

Chan-wook Park számomra egy etalon. Kimagasló rendezõ, aki idõtlen filmeket alkotott, nem csak korának egyik legjobbja, de minden idõk egyik legjobb rendezõje. De.
Lassan tényleg kezd tele lenni a hócipõm a \"kurzusista\" filmekkel. Elõre bocsájtanám, hogy A szobalány egy jó film volt, ha nem is volt egy Lady Vengeance, vagy egy Oldboy, de jól összerakott, szépen megkonstruált történetté állt össze. Számomra az a mára már ideológiának is nevezhetõ korszellem volt a taszító benne, ami a nõt, mint áldozatot mutatja be. Kétségtelen, bántanak nõket a világon. De bántanak férfiakat is. Mégis, már több, mint egy évtizede ha áldozatról van szó, akkor csak egy nõ lehet a fõszereplõ, a férfit nem sajnáljuk, az csak erõszakoskodik, vagy ha nem is, akkor csak szexelni akar. rendkívül leegyszerûsített világkép ez, konkrétan hamis. Nem az zavar, hogy az ilyen kifutású filmeknek sokszor nõk a fõszereplõi, hanem hogy 99%-ban állandóan. Ez egy hamis képet fest a világról és sulykolja is bele az emberekbe. (spojler)
A két csaló, Sook-Hee és Fujiwara, mind a ketten a maguk hasznát keresték kezdetben, csak éppen míg Sook-Hee magát Hideko-t, az arisztokrata nõt akarta átverni, addig ennek ürügyén Fujiwara nem Hideko-t, hanem az õt megkárosítani szándékozó Sook-Hee-t.
Aztán persze megváltoztak út közben az érzelmi viszonyulások és a felállás, ami alatt a két nõ egymásba szeretett, de Hideko-t nem csak Sook-Hee szerette meg, hanem Fujiwara is, aki õt sosem akarta átverni.
Aztán az arisztokrata nõ és Fujiwara végül Sook-Hee-t verték át, akit ugye egy elmegyógyintézetbe zártak hamis személyazonossággal.
De õs ügyes és persze megszökik onnan, eközben Hideko a neki szerelmet valló és a neki sosem ártó Fujiwara-t árulja el, veri át, elkábítja és \"lelép a pénzzel\". A film vége, hogy a két nõ egymásra talál, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, eközben viszont Fujiwara-ra az elkábultsága miatt a kegyetlen, beteg és zord nagybácsi, Kouzuki emberei találnak rá, akik el is rabolják és el is viszik az öreg pincéjébe. Ahol õt kegyetlenül megkínozzák, majd megölve önmagát és a nagybácsit egyféle higanyos cigarettát szív el. Kettõt. Tehát, a film szerint a férfiak megbûnhõdnek a tetteikért, a nõk pedig élhetik a jól megérdemelt boldog életüket. ? Persze a nagybácsi valahol megérdemli a sorsát, de Fujiwara miért? Nem kegyetlen és indokolatlan vég ez? Ha pedig az élet nem igazságos elv érvényesül a film végén, akkor miért ér véget karmikus büszkeséggel, mintha a jó elnyerte volna jutalmát, a rossz meg méltó büntetését. Csak részint, és hát elég furcsa volt nekem a pincejelenet után egy olyan nagyon esztétikusan szeretkezõs jelenet lezárásképpen. Mintha minden a legnagyobb rendben végzõdött volna.
Nem volt rossz film A szobalány, de az viszont szomorú, hogy a nagyszerû Chan-wook Park követi ezt a lassan mindent kényszeresen tematizáló \"szellemi\" áramlatot. Az érzékenység fontos, csak ezzel valahol az igazságérzet és az empátia is együtt jár. Több öntudatosságot és kevesebb efféle ideológiát vártam volna Chan-wook Park-tól, de hát ez van. Sajnos.
A Lady Vengeance például egy rendkívül erõs film, nõi fõszereplõvel, komoly és mély drámával, egy helyes végkövetkeztetéssel a bosszút illetõen. Hogy feloldozást végül nem ad, bárhogy is akarjuk, hiába áldozzuk rá az életünket, feloldozást, katarzist végül csak a szeretet adhat. Ott tényleg minden a helyére kerül, az egy remek film. Itt pedig sajnos nem ez a helyzet. egy egész jó film, sajnálatos ideológiával átitatva.

Szép a táj, és jók a képek, helyszínek a filmben (pláne a polipos akváriumos terem a végén),
de a film lapos, és kiszámítható.

Bevallom én sem estem hanyatt tõle.
Csavarosnak csavaros a story, de valahogy elmaradt számomra a katarzis a film végén, mély mondanivaló sincs benne.
Pozitívum a bevállalós leszbikus-jelenetek, na azok tényleg ott vannak, de amúgy semmi extra.

Nagy adag erotikával nyakon öntött kosztümös film. Gyönyörû képek, nagy fordulatok, de semmi plusz nincs mögötte.

http://port.hu/adatlap/film/tv/a-tolvajlany-fingersmith/movie-78404 Ennek a remekje :) Ahogy elolvastam tartalmat egybõl ez jutott eszembe.

Nekem nagy csalódás a film, az üres szépelgésen kívül semmi többletet nem ad. A Oldboy rendezõjétõl sokkal többet vártam.

Remek film. Van pár terület, amiben a tökéletestõl elmarad, de így is az év egyik legjobb filmje. Jó hangulat, szép díszletek, érdekes történet. Ajánlott

Nekem hiányzott a feszültség a filmbõl és túl soknak találtam a leszbi jeleneteket. Ezzel együtt üdítõ volt valami mást látni. Az erotika szót a felolvasós jelenetre tudom csak értelmezni - ott tényleg jelen volt a szövegben nagyon szépen.

Valaki nem tud valamit, a mostani vetítésekrõl lecsúszok, de valahol Budapesten vagy a környékén adják még valahol a közeljövõben?