Hahahahaha

Kedvelem a vidám és élcelõdõ némi máj nagyobbodással megáldott embereket.
Hiszen nekik kell az a jó borsos beszólás, hiszen ha megteszik akkor már érezhetnek némi elégtételt, hogy "meg aztán mondták" annak aki nézõpontuk szerint megérdemli.
Az én tisztem nem az , hogy megvédjem hiszen nem szorul rá Tarr Béla.
Táborok meg aztán mindig leszenk akik ujjonganak vagy sárral dobálnak ez a mûvészek és a mûvek sorsa.
Tarr elõreláthatólag nem fog filmet csinálni elmondása szerint, bár ismerhetjük a "soha se mondd, hogy soha" szlogent.
Azt nem hiszem , hogy bármiért is sorba fog állni, személyes ismeretségbõl mondom.
Gondolom Adyt idézni fegyvertény és mielõtt nekem is nekem szegeznéd a kérdést vele válaszolnék.


"Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek."

Igazából Tarr Béla munkásságában azt szeretem nagyon, amellett, hogy iszonyatos jó filmeket csinál, hogy magasról tesz a köz véleményre. Beint mindenkinek, leszarja a díjakat, a jó vagy a rossz kritikát. Csak teszi a dolgát,de azt minden tekintetben jól.

Gondolom a rokona, vagy az ismerõse vagy.
Ha egyik sem akkor érdekelt vagy a következõ filmes pénzek kiosztásánál. :-)

Tarr Béla a valaha élt egyik legnagyobb filmrendezõ, csak a miheztartás végett. Ez a film pedig egy páratlan életmû következetes, teljesen logikus lezárása, minden efelé tendált. Egyértelmûen úgy gondolom, hogy mestermû, méltó befejezés, kétszer is megnéztem moziban, nem egy elhamarkodott, friss élmény hatása alatt írom e sorokat. Egy nagyon különleges életmû ér itt véget, a filmmûvészet egészen addig nem halott, amíg ilyen alkotók dolgoznak. Akik tisztességesek, akik komolyan veszik az emberi méltóságot. Sokat kaptam Tarrtól, érzékenységet, feltétlen, egy másfajta látásmódot, megértést és igazi szépséget. Ez a kultúra, a mûvészet lényege és erre csak a legnagyobbak képesek, mint (többek között) Leonardo, Beethoven, Rodin, Shakespeare, Dante... és Tarr.

a kerekes band hogy jön ehhez a filmhez?

Tegnap este néztem meg a "filmet". Sajnálom, hogy önszántamból ennyi idõt feleslegesen elraboltam az életembõl. Ez a "díjnyertes alkotás" egy gaztett a nézõk ellen, de talán még a színészeknek sem tett jót. Filmnézõ, filmszeretõ embernek tartom magam, szívesebben nézek elgondolkodtató mûvészfilmet, mint értéktelen csihi-puhit, vagy gagyi vígjátékot. De ez tényleg egy álságos mûvészlepelbe burkolt taliga sz*r. Kb. a felénél már úgy éreztem, hogy mindjárt tökön szúrom magam. Csatlakozom az elõttem szólókhoz, akik felemelték a szavukat, hogy hogyan lehet ilyenféle dolgokra súlyos pénzeket elkölteni. (Soha nem szóltam hozzá még semmilyen fórumhoz, de ez kihozta belõlem a gonoszt...)

tavaszi12!-a részletes beszámolódon 1000x jobban szórakoztam mind a filmen.Láttam már néhány nézhetetlennek titulált filmet, de ez dobogós helyet vívott ki magának nálam.Nálam 1/10

Én alapjában véve nem ismerem Tarr Béla filmjeit, úgyhogy azt hittem ez borzasztó unalmas két és fél órás gyötrelem. De a kommentekbõl kiszûrtem, hogy talán az összes filmje ilyen? Mindegy is.
Ez egy olyan film, amit miután megnéztem, arra gondolok, hogy vagy én vagyok mûveletlen, vagy ez tényleg egy rakás szar... Sajnos vagy nem sajnos inkább az igazolódott, hogy mûveletlen vagyok. Biztos, hogy nem fogom senkinek sem ajánlani, vagy nem fogom az mondani a családomnak, hogy "gyertek nézzük meg a torinói lovat", sõt valószínû, hogy a távoli jövõben nem fogom megnézni még egyszer. Ja, és még a széken ülve is elaludtam közben.
Hogy jót is mondjak, nagyon tetszettek benne apróságok és az hogy fekete-fehér a film. Kb. ennyi jót tudok mondani róla.
10/4 - mert mûveletlen vagyok.:D

Nem a szimbólumokkal van baj hanem azzal a ténnyel, hogy Tarr és kollégái nem fordítottak figyelmet arra, hogy aki hülye az nem fogja megérteni 2 és fél óra alatt sem aki viszont nem annak elég lenne 20- 25 perc is.

Nem lesz a kép teljesebb mert többet beszéltek a munkásságáról mint a filmrõl. Persze én is ismerem Tarr munkásságát de direkt nem kívántam beleszõni mert ez a film nem jól sikerült és aki az ellenkezõjét állítja az hazudik. Nem a szimbólumokkal van baj hanem azzal a ténnyel, hogy Tarr és kollégái nem fordítottak figyelmet arra, hogy aki hülye az nem fogja megérteni 2 és fél óra alatt sem aki viszont nem hülye annak elég lenne 20- 25 perc is.
Tehát nem filmet készített hanem "befejezte" az életmûvét.
Ha valaki ezt megvágja akkor még 100 év mulva is arról beszélnek majd, hogy úgy kell kifejezni, úgy kell a szimbólumokat használni ahogyan a Tarr tette 25 percben 2011- ben.

Ha csak két óra lenne...
De két óra és 28 perc.

Szerintem attól jó ez film, hogy Tarr az életnek egy olyan formáját mutatja be, mely a mai világban igencsak meghatározó. Az emberek java része mit csinál? Felkelnek, megisszák a reggeli kávéjukat, elmennek dolgozni. Hazaérnek, beülnek a tv elé, megfõzik a másnapi ebédet, majd lefekszenek aludni. Monoton az egész. Érzelem nélküli. Nem véletlen ugye a hat nap megmutatása a filmben. Isten 6 nap alatt teremtette a földet, a fényt. Itt pont az ellenkezõje található. A fokozatosan megjelenõ, egyre sötétebb képek, a vízhiány a világvégét jelzik. A hatodik napon pedig teljes sötétség van. A szél már nem fúj, csönd és teljes sötétség van. A világ megszûnt létezni, persze szimbolikus értelemben.
A támadások elkerülése végett ez csak egy szubjektív vélemény, különbözõek vagyunk, nem tetszhet mindenkinek jelen esetben ez a film. Nekem maradandó élmény adott.

Hajlandó vagyok egy egész mozit kibérelni és újra megnézni a filmet, ha valaki megírja nekem, hogy mitõl jó ez a film. De ne általánosíts, percrõl percre úgy ahogy én tettem!

A film nekem nagyon bejött, bár nem tudtam egybe megnézni. Körülbelül a felénél ki kellett nyomnom, mert már annyira zavart a nyomasztó monotonitás. Tarr egy remekmûvel zárta filmes karrierjét. Mindig is bírtam a látásmódját, és filmjeinek a képi világát. Ennek a filmnek is szerintem lenyûgözõ és zseniális a képi világa. A zenéje is nagyon el lett találva, de ugye ehhez is hozzászoktunk már. Én részemrõl sajnálom, hogy Tarr Béla befejezte a filmezést, ugyanis szívesen néznék tõle még ilyen remekmûveket. A mai magyar filmgyártásban, ami valljuk be nagyon a padlón van, elkelnének még ilyen stílusú filmek. Szerintem a legjobban sikerült filmje ez.

A mai napot (a szabadnapomat) rászántam a film megnézésére.
Nem kellett volna.
Tudtam, hogy mûvész film lesz, tudtam, hogy magyar.  De, hogy ilyen rossz azt nem tudtam. Kb. 30 évet késett a rendezõ.
Az elején jól indul. Narrátor hang és egy jelenetábrázolás. Hogy utána miért megy a szekér 5 percig minden egyéb cselekmény nélkül az rejtély. Az elsõ 20 percben egyik szereplõ sem szólal meg, igaz hogy fúj a szél és szól a zene.  De a következõ 6 percben is csak egy szót hallunk: „Kész.”
A szegénység ábrázolására elegendõ lett volna 3- 5 perc is, de már ezzel is sokat mondtam. Fekete fehér film forgatásánál nagyobb fényre van szükség a zárt terekben játszódó jelenetekben. (vagy rádiójáték vagy film) Vegyük észre ha nincs fény (megvilágítás) akkor nincs mit nézni.
A 29 percben visszatér a narrátor lezárja ezt a jelent sort. Ezzel vége az elsõ napnak és következik a második nap.
A lány vizet hoz a kútról kb. 4 perc mert mindent vesz a kamera az elejétõl a végéig. (megjegyzés ilyen filmet én is készítettem a családomról: sétálunk a Margit szigeten, kipakoljuk a kocsiból a rengeteg élelmiszert, a gyerek fürdik, anya tereget, altatjuk a gyereket stb.)
Ahogy az elsõ jelentben is a lány segít a jobb karjára béna apjának öltözni, vetkõzni, csizmát fel és lehúzni. Mind ez szép de el kell dönteni, hogy filmet készítek vagy valami mást. Még mindig a süvöltõ szél a háttérzaj pedig már a 39 percben járunk.
A 42 percig befogják és felszerszámozzák a lovat. Hogy miért kell itt is minden mozzanatot mutatni, mint egy délelõtti ismeretterjesztõ filmben nem tudom.
A ló makacs állat és ilyen szélben nem hajlandó elindulni. Ezért kifogják és visszavezetik az istállóba, a kocsit meg visszatolják. Itt is minden egyes mozdulat megörökítve.
Az apa levetkõzik és lefekszik vissza az ágyba a lánya segít neki és máris a 47 percnél járunk.
A fél kézzel fát vágok jelenet igen jól sikerült, de miért kell ezt is 3 percig mutatni. Hogy mitõl forrt fel ilyen gyorsan a víz azt nem tudom, de a lány mosásba kezd. Hogy miért most kell egy kézzel szárító kötelet kifeszíteni azt szintén nem tudom, de igen nehéz feladat azt biztosan állíthatom.
Szorgos dolgos embereket ismerhetünk meg. És ismét ugyan az az étel, mint tegnap. Egészben fõtt burgonya. Lassan egy órája süvít a szél. Szöveg nincs, párbeszéd nincs. A színészeket nem állította nagy feladat elé a szövegtanulás. Kezd megfájdulni a fejem. Csak a sivító szelet hallani.
60. perc végre kopognak az ajtón. És a következõ 4 percben többet beszélnek, mint elõtte 60 percen keresztül összesen.
Az új szereplõ egy olyan eszmefuttatásba kezd, hogy még a városban nevelkedett rafinált ügyvédeknek és jogászoknak is nehéz lenne megérteni nem hogy egy tanyasi világban lakó egyszerû embernek. De azért válaszol és az új szereplõ, akirõl semmit nem tudunk, csak látjuk, a két gyûrût a kezén feláll és távozik.
Következik a harmadik nap.
Még mindig sivít a szél. Reggel van, a lány felkel és felöltözik. Kimentem WC- re. Mikor visszajöttem még mindig öltözködött.
Hogy miért kell másodszor is megmutatni a kútból való víz felhúzásának minden csínját azt nem tudom. De ezzel a jelenettel már is elérkeztünk a 75 perchez. Ismét segítünk a béna apukánknak.
Nagy meglepetés történik, a trágyát kihordják az istállóból.
Viszont most már komolyan fáj a fejem ettõl a rohadt széltõl. (engedelmetekkel lejjebb veszem a hangerõt.)
Így már egész jó.
Megtudjuk, hogy nem eszik a ló. De a gazda csak azt mondja: „Majd fog.” A lány egy kicsit jobban aggódik. De õ is otthagyja a lovat az istállóban.
Egy rövid idõre elhallgat a szél és bekúszik a zene. Sajnos korán örültem, mert megint csak a szelet hallani. 
Megint ugyan az az ebéd, de a szereplõk a süvítõ szél ellenére meghallják, hogy kb. 500 méterre az úton egy lovas kocsi száguld. Az utasokkal teli szekér feléjük kanyarodik. Még nem tudjuk, hogy kik jönnek, valószínû, hogy cigányok de máris el kell õket zavarni. Kisebb vita után a baltával felszerelkezett apa oldja meg a problémát.
A lány olvasni kezd, lassan szótagolva, mint egy alsós kisiskolás. Érezhetõ, hogy nem járta ki a 8 osztályt csak kb. 4- et.
A narrátor lezárja a harmadik napot.
Következik a negyedik nap.
Már felöltözve látjuk a lányt amint megpakolj a sparheltet. A víz felhúzását és behordását ma elkerülhetjük, mert baj van a kúttal, kiszáradt.
A 100. percben megtudjuk, hogy a ló még mindig nem evett. A lány egyedül viszi ki a trágyát az istállóból. Ezzel is elment 4 perc a filmbõl. A vödörbe honnan kerül víz azt nem tudni, de a lány aggódik a ló miatt.
A félkezû apa szorgosan dolgozik, csak azt nem értem a világosító miért nem teszi ugyan ezt.
A következõ jelenetben annyi hirtelen a fény, hogy még nekem is napszemüveget kell felvennem, pedig nem mozdultunk ki a szobából.
Az összepakolás aprólékosságát már csak az múlja felül, hogy most egy kisebb kocsiba pakoltak. Hogy miért az ember húzza a kocsit és miért nem a ló azt nem fogjuk megtudni de még nekem pesti gyereknek is van annyi eszem, hogy a befogott lovat vezetve húzatom a szekeret nem pedig én húzom a szekeret meg a lovat.
A szél nem adja fel és a két szereplõ útnak indul.
5 perc szélzúgás után látjuk, hogy visszafele jönnek az úton és máris 118 percnél járunk.
A ló bevezetése az istállóba és a kis kocsiról való lepakolás 3 percig tartott. Majd az ablakon kifele bámulunk a süvítõ szelet nézve. (Engem már nem zavar, lehalkítottam. A moziban kíváncsi volnék, hogy oldanátok meg, mert ott aztán hangos lenne.)
Az ötödik nap következik.
Apa ébred és felkel, lány segít felöltözni. Pálinka még van egy kevés.
A lovat mindenki hosszasan megcsodálhatja, ad rá elég idõt a rendezõ. Bár láthatóan szenved szegény pára, de sorsát nem kerülheti, el megint ott hagyják az istállóban.
A zene miatt nem hallani a süvítõ szelet csak látni a cikázó faleveleket. (Ebbe a pusztába, hogy kerül, ennyi falevél az rejtély marad, mert fa a környéken nincsen. Na jó egy van de az is vagy 500 méterre.)
Szomorúak vagyunk, mert döglõdik az egyetlen értékünk a ló.
Megtudjuk, hogy a lány varrni is tud.
És ismét étkezés következik. A zene elhalkul és jön a süvítõ szél, na meg az ablakon való bámulás.
Hirtelen besötétedik, hogy mitõl azt még nem tudjuk. Csak késõbb jövünk rá, hogy egyik szereplõ sem tudja meg. Holnap majd újra megpróbáljuk!
A narrátor lezárja a napot.
A hatodik nap.
Felgyorsulnak az események. Sötétséggel indul, de máris az étkezésnél találjuk magunkat. Enni kell! Sötétséggel zárul a jelenet és a film.
Kedves Tarr Béla!
Nem ismerem az Ön munkásságát, nem ismerem az Ön filmjeit. Biztosan vannak remek munkái, biztosan vannak fantasztikus ábrázolásai, de ez nem az a film. Kérem, hogy ne sértõdjön meg, de ezt a filmet v. újra kell forgatni, v. újra kell vágni. Szerintem egy nagyon jó rövidfilmet lehetne készíteni belõle.
És helyesbítem az elején írtakat nem 30 évet késett, hanem sokkal többet.
Tisztelettel: Tavaszi Gábor
Ui. én felkészültem, akartam, szurkoltam de B.M. Ami sok az sok!!!