offtopic
drProktor 2014 febr. 09. - 17:15:13 Előzmény Robert.Cz
(180/200)
Ez a beszéd!
De úgy sem értik!
offtopic
drProktor 2014 febr. 09. - 17:13:24 Előzmény kõmacska
(179/200)
Hajjaj, kõmacsek!

Jól emlékszem, te volzál Mrs Heathcliff még leánykori neveden?

Hát, nem semmi, amit ideborítottál, de ha elárulnád nekünl, hogy jön mindez a Torinói lóhoz?!
offtopic
Texas Bill 2014 jan. 09. - 17:07:14
(178/200)
Részben igazad van. Értelmetlenné teszi a filmeket a prognosztizálható befejezés. Ugyanakkor nem szerencsés, ha egy film, könyv, elõadás, stb nem képes a fentartani a figyelmet. Hiába alkotok egy remekmûvet, ha azt csak én, vagy csak néhányan tudjuk élvezni, értékelni. A fontos gondolatokat úgy kell megfogalmazni, hogy azok minnél több emberhez eljussanak. Ha ellenben az a célja valakinek, hogy direkt csak magának készítsen valamit, pl. magának írjon egy, más számára érthetetlen betûsorokból álló poézist, akkor nem szabad csodálkoznia azon, hogy mindenféle negatív kritika is éri.
2/10
offtopic
tesz-vesz 2014 jan. 09. - 09:37:01 2/10
(177/200)
így van, ezt mondják a sznobok: "örülök, hoyg mások nem értik, és csak én értem. csak én!"
Robert.Cz 2013 jún. 10. - 16:46:00
(176/200)
Azt hiszem, elõször is az embereknek azt kellene felfogniuk, hogy van az a filmtípus amely képes olyan érzelmeket is átadni, mint a fájdalom, az unalom, könyörtelenség. Ez a film nem véletlenül lett ilyen vontatott, nem véletlenül van benne körülbelül 10 mondatnyi párbeszéd, nem hiába ismétlõdnek ugyanazok a történések és az se véletlen, hogy 15 perces snittekbõl épül fel a film, mind ez egy gondosan megírt, profin megrendezett film és eléri a célját, pont olyan nyomasztó amilyen akar lenni. Azért sajnálom, hogy az emberekbe ennyire bele van táplálva a Hollywoodi filmforma, amiben mindennek pörögnie kell és mindig happy endnek kell lennie, pedig én ezektõl vagyok rosszul, ahol az elején tudom, mi lesz a vége a filmnek.
verda 2013 febr. 18. - 16:16:44
(175/200)
Tarr azt nyilatkozta, hogy soha nem ír forgatókönyvet. Ezt nem is csodálom, mert fogalmam sincs, hogy ezt a filmet hogyan lehet papírra leírni, annyira nem történik semmi. Valószínûleg teljesen üres lenne a lap.
Láttam a Sátántangót, de ott az elsõ fél órában több esemény van, mint itt a 2,5 óra alatt. Nem képletesen írom, ez komoly :(
offtopic
kõmacska 2012 aug. 01. - 00:36:35
(174/200)
Csak úgy, a miheztartás végett: El lehet gondolkozni, hogy ki, mikor, miért milyen üzenetet közvetít a "pusztáról", milyen képet sugall.

Gregus Máté, községünk megalapítója

„Igazi” iskolába nem járt. Mint visszaemlékezésében írja, – iskolai híján – mint a többi környékbeli tanyai gyermek, õ is egy fölfogadott, idõs, írni-olvasni, számolni tudó kõmûvesmestertõl sajátította el az alapvetõ tudnivalókat, de õ itt nem állt meg. Egész életében tanult, képezte magát. Sokat olvasott, nem csak szak-, hanem szépirodalmat is – és természetesen minden este a Bibliát.

A gazdálkodás alapfogásait az édesapjától tanulta meg, majd – miután családot alapított – 26 évesen a 11 holdnyi örökségén kezdett gazdálkodni. Látástól vakulásig dolgozott, részes munkát is vállalt, és lassan gyarapítani kezdte a kis birtokát, majd, bankhitelek segítségével modernizálta, gépesítette a gazdaságát. Mivel minden áron szabadulni akart Rosszjárásról, amint tehette, elköltözött hazulról, majd az 1890-es években a mai Székkutastól északra fekvõ Pósahalmon vásárolt 40 kishold homokos földet.

Sokan nem értették, hogy miért kellett neki a „sivatag”, csakhogy õ – kortársainak döntõ részével ellentétben – felismerte, hogy a gabonatermesztésre és állattenyésztésre alapozott gazdálkodás helyett kifizetõdõbb az intenzív, belterjes gazdálkodás. Ezért a futóhomokon évtizedek alatt csodálatos gyümölcs- és csemegeszõlõ-ültetvényt hozott létre, részben hungaricum-, részben nemesített fajtákból. (A gyümölcsös öntözésére ártézi kutat fúratott.) A nagyarányú gyümölcstermesztés csak az egyik jövedelmi forrás volt (csak õszibarackból jó évben 4-5 vagonnal exportált!), ugyanis nemesített, fehér parlagi tyúkokat neveltek, és nagyarányú tojástermelés is folyt a birtokán, ezen kívül méhészettel is foglalkozott, malmot épített és szeszfõzdét létesített.

Nem csak magának élõ ember volt: tõle tanult meg a környékben élõ több száz kisember fát ültetni, baromfit tenyészteni, szõlészkedni, szakszerûen gazdálkodni.

Élete összefonódott Vásárhely-Kutas nevével. Jórészt neki köszönhetõ, hogy virágzó tanyaközponttá vált Kutas-puszta. Az 1890-es évektõl tagja volt a hódmezõvásárhelyi törvényhatósági bizottságnak, ezért sokat tehetett – és tett is! – annak érdekében, hogy közigazgatási kirendeltséget létesítsen Kutason a város vezetése, és mint „a tanyai és a pusztai lakosság ügyének önzetlen harcosa” ügyes „lobbizással” elérte, hogy vasútállomás, utóbb áruraktár, és állatrakodó épült, mûködni kezdett egy postahivatal, lett heti piac is. Õ volt az, aki – nem csekély anyagi áldozatot vállalva – megmentette a tanyaközpont villanyvilágítását (ugyanis le akarták szerelni a meglévõ vezetékeket arra hivatkozva, hogy nincs elegendõ fogyasztás). Azt is elérte utóbb, hogy Kutas közvilágítást kapjon. Mint a református egyház hû tagja, és hosszabb idõn keresztül presbiter, természetesen nagy része volt abban, hogy 1926-ban megépült a kutasi református templom (de emellett támogatta a katolikus templom építését is!)

Egyik alapítója volt 1892-ben a Pusztakutasi Olvasó Egyletnek. Mint mintagazda, a század végén bekapcsolódott a kis- és középbirtokosok érdekvédelmi mozgalmába: elõbb tagja lett a Magyar Gazdaszövetségnek, amely megalapította a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezetét, közismertebb nevén a Hangyát – természetesen 1903-ban a kutasi szövetkezet alapításában is részt vett. A Gazdaszövetségben végzett aktív szerepét azzal ismerték el, hogy 1921-ben Gaál Gaszton nemzetgyûlési képviselõ és dr. Czettler Jenõ egyetemi tanár, a korszak egyik legnevesebb agrárközgazdásza mellé õt választották meg alelnöknek.

Az idõs Gregus Máté nem csak a kutasi kisgazdák érdekében lépett föl, hanem kivette részét egyes országos akciókban is. 1920-ban alapító tagja lett a Kisüsti Szesztermelõk és Kisüstösök Országos Szövetségének. 1929. augusztus 20-án a Szövetség Hódmezõvásárhelyen tartotta meg az országos kongresszusát, melynek fõ szónoka az akkor már országszerte ismert kutasi gazda volt. Beszéde akkora figyelmet keltett, hogy leközölték abban a Vásárhelyi Reggeli Újságban, melyben korábban, és késõbb is több figyelemre méltó írása jelent meg.

Elsõ cikkei még a huszadik század elején jelentek meg. Csak akkor ragadott tollat, amikor fontos mondanivalója volt – és amikor a gazdasága körüli munkák lehetõvé tették az írást. (Egyik vitacikkét így fejezte be: „Majd máskor többet, most már mennem kell kukoricát törni, mert az idõ kiderült.”) Több hírlapban is olvashatóak az írásai: Vásárhely és Vidéke, Vásárhelyi Reggeli Újság, Közérdek, Vásárhelyi Újság. Ezekben elsõsorban a vásárhely-kutasi gazdatársadalom problémáival, a modernizációs lehetõségekkel foglalkozott. Bátor, harcos publicista volt – törvényhatósági bizottsági tagként nem egyszer neki ment a város „urainak”, mert joggal érezte úgy, elhanyagolják a pusztai kisgazdák ügyét. Pártpolitikával sohasem foglalkozott (pedig többen be szerették volna vonni a ’20-as évek elején az akkori kisgazdapárt tevékenységébe…), mert nem szeretett volna lesüllyedni a kicsinyes pártcsatározások szintjére.

1922-ben egy százezer koronás alapítványt hozott létre (ebbõl az összegbõl akkor 40–50 hold földet lehetett volna vásárolni!), ezzel részben azokat a tanyai tanítókat szerette volna támogatni, akik az iskolán kívüli népmûvelés terén a legjobb eredményt értek el, valamint a törekvõ, szorgalmas, házasulás elõtt álló fiatalokat. (Érdemeiért a földmûvelésügyi miniszter gazdasági tanácsosi címmel ruházta fel.)
Éveken keresztül anyagilag támogatta a hazai és az erdélyi magyar irodalom kiadását. (A halála elõtti években már több mint ezer kötetes könyvtára volt!) 1927-ben az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság, 1935-ben pedig a Marosvécsen összeülõ Erdélyi Helikon mondott köszönetet az addig nyújtott támogatásért.

Neve országosan az 1935 nyarán megszervezett úgynevezett író–paraszt találkozó kapcsán vált ismertté. Ekkor megjelent Vásárhely-kutason a népi írók színe-java (mint például Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Sértõ Kálmán, Szabó Pál), valamint olyan országszerte ismert személyiségek, mint Ortutay Gyula, Tomori Viola, Matolcsy Mátyás agrár-közgazdász, Hódmezõvásárhelyrõl pedig Takács Ferenc szociáldemokrata országgyûlési képviselõ. Illyés Gyula és Féja utóbb meleg szavakkal emlékezett meg errõl a találkozóról. Utóbbi nevezte el õt a híres könyvében (Viharsarok) „homoki apostol”-nak.

Gregus Máté – hosszas betegség után – abban a tudatban hunyhatta le a szemét 1938. augusztus 23-án, hogy hagyatéka biztos kezekben van, az idõsebb fia, ifjabb Gregus Máté (vagy ahogy hívták: „Fiamáté”) folytatja a megkezdett munkát. Temetésén ott volt az egész Puszta, de számos illusztris városi polgár, valamint a polgármester is.

Az örökségét tehát „Fiamáté” vitte tovább – ám egy évtized múlva „új szelek” fújtak Vásárhely-Kutason is. A Rákosi-diktatúra parasztüldözõ politikája a Gregus-családot sem kímélte. A család több férfitagja börtönbe került – „Fiamáté” azonban sohasem látta meg a napvilágot, mert 1950. december 13-án – koholt vádakkal – két év börtönbüntetésre ítélték, ám egy jó évvel késõbb, 1952. január 10-én a váci rabkórházban elhunyt. Fiát, az akkor ifjabb Gregus Máté, miután meglátogatta édesapját, 1951. június 13-án letartóztatták, majd bírósági ítélet nélkül a hírhedett kistarcsai internáló tábor foglya lett. Végül 1953. október 8-án – föl nem jelentés miatt – három és fél év börtönbüntetést kapott. Mivel ebbe beleszámították a kistarcsai internáló táborban több mint két évet, a fennmaradt büntetési idõ pedig amnesztia alá esett, október 19-én szabadult. Hazatérve azzal kellett szembesüljön, hogy családját idõközben kitelepítették az otthonukból, a gazdaságát pedig elkobozták…

A híres Gregus-féle ültetvény az ’50-es évek elején ebek harmincadjára került, a „homoki apostol” mintagazdaságát a kommunisták felprédálták, tönkre tették – és nevét is igyekeztek teljesen kitörölni a köztudatból. Szerencsére ez utóbbi nem sikerült nekik…

http://szekkutas.hu/article/43/Gregus-Mate-kozsegunk-megalapitoja

A lap alján képeket is lehet nézni a családról.


Székkutasról még a következõket érdemes tudni:

1. Fehér Gárda

Az 1948-as évben nagyjából befejezõdött a kommunista hatalomátvétel a szovjet megszállás Magyarországon. A politikai hatalmat birtokló kommunista párt hozzákezdett a gazdasági hatalom megszerzéséhez is. Az iparosítás mellett megindult a mezõgazdaság szovjet mintára történõ kollektivizálása, a szövetkezetek létrehozásával. Sorra jelentek meg a parasztságot sújtó rendelkezések a szövetkezetesítésrõl, valamint a beszolgáltatási kötelezettségekrõl, a tanyarendszer felszámolásáról. A parasztság elégedetlensége érthetõ módon országszerte nõtt, az õket sújtó, megélhetésüket, létüket fenyegetõ intézkedések hatására. A Hódmezõvásárhely és Orosháza közötti tanyavilágban élõk mindennapjait is átható létbizonytalanság és a meglévõ az erõs remény hatására 1949-ben ellenállási mozgalom szervezõdött.

A szervezkedés motorja a Felvidékrõl származó Blahó János lett, aki elsõként Kovács István székkutasi szeszfõzdést szervezte be, akihez pálinkát fõzni járt. Blahónak a szervezkedéshez, egy Fekete álnéven bemutatkozó, minden bizonnyal az államvédelemnek dolgozó ember adta meg a „kezdõ lökést”, akinek kilétérõl a rendõrségi eljárás során sem derült ki semmi. Ezzel a mozgalom 1949 augusztusában megkezdte mûködését és a szervezõk aktivitásának köszönhetõen gyorsan gyarapodott a tagok létszáma, rokoni, baráti, ismeretségi kapcsolatokon keresztül több száz fõ került kapcsolatba a Fehér Gárdával. A szervezkedés társadalmi összetételét vizsgálva jelentõs létszámban vettek részt benne kulákok, vagy kuláknak bélyegzettek, szép számmal fordultak meg középparasztok és egyszerû földmûvesek is, sõt, akadt kézbesítõ, vadõr, rendõr, újságíró, ügyvéd, vagy orvostanhallgató is a szervezkedõk között. A szervezkedés fõként a tanyavilágban fejtette ki a legnagyobb aktivitást, de a városokban, illetve falvakban is elterjedt a mozgalom. A kezdettõl fogva jelen lévõ informátoroknak köszönhetõen az ÁVH viszonylag pontos képet alkotott a szervezkedés struktúrájával, személyi összetételével, területi elhelyezkedésével kapcsolatban.


1950. július 16-án este a nagymágocsi kocsmából motorkerékpárral hazafelé induló Blahót az útközben felvett ismeretlen utasa minden valószínûség szerint leütötte. Az árokban fekvõ Blahóra a tejeskocsis talált rá másnap reggel, kinél az orvosi vizsgálat során egy pisztolyt találtak. A kiérkezõ rendõrök Blahót õrizetbe vették, és a rendõrõrsre szállították. Az ÁVH a megfelelõ mennyiségû információk birtokában 1950 õszén látott hozzá a mozgalomban részt vevõk begyûjtéséhez. Az összegyûjtött embereket elõször Hódmezõvásárhelyre vitték, egy Ady Endre utcai ház pincéjébe, ahol már folyamatosan verték az elfogottakat, majd átszállították õket a szegedi Tisza szálló (akkori szegedi ÁVH parancsnokság) épületébe, ahol szintén a pincében, kialakított zárkákban, embertelen körülmények között tartották õket fogva. Az elsõ tárgyalásra 1951 januárjában került sor, ahol az elsõ- és másodrendû vádlottak – Blahó János és Kovács István – halálbüntetést kaptak, a többi vádlottat súlyos, öt évtõl életfogytig terjedõ szabadságvesztésre ítélték és további huszonkét fõt internáltak.

http://szekkutas.hu/index.php?act=main&kategoria_id=3&fo_oldal_id=76



2. A községben ma a következõ utcanevek találhatók: KUN BÉLA, MARX KÁROLY, BACSÓ BÉLA, SZTAHANOVISTA.

MIÉRT???



3. A világban Székkutas nevét tette ismertté Piroska a német író, Hugo Hartung regényének címszereplõje által (Gyakran gondolok Piroskára). A szerzõ 19 évesen, 1922-ben egy hónapot töltött az akkori Vásárhely-Kutaspusztán dr. Csiky János családjánál, és ismerkedett meg a regény hõsnõjével. Az író csak plátói kapcsolatba került Piroskával, és a történetet csak jóval késõbb, 1954-ben örökítette meg a világ sok táján ismertté vált regényében.
Hartung Lipcsében járt egyetemre, vonattal jött az Alföldre. Nagy szeretettel fogadták, diák úrnak szólították Kutason, amely akkor 6-8 ezer tanyát számlált. E területnek volt megbecsült orvosa vendéglátója, s a vendég magával hozta édesapjától kapott fotómasináját, hogy megörökítse a pusztát, a természetet, a gazdálkodást és az itt élõket. Egy ilyen fotózás során találkozott Piroskával, a vele egykorú leánnyal. Tóth Imre 19 éve került Székkutasra lelkésznek, és azóta kutatja - saját költségén - a történetet.
A regény hatalmas siker lett a német nyelvterületen, majd számos országban kiadták, és a megjelenést követõen egy évre meg is filmesítették, amely további ismertséget hozott Hartungnak és Kutaspusztának is. A filmet az eredeti helyszínen tervezték forgatni, azonban erre a magyar hatóságok nem adtak engedélyt, így azt a Délvidéken, Horgos környékén vették fel. A filmet játszották Svédországtól Caracasig, azonban magyar nyelvû kópia nem létezik, így az elõadáson a német nyelvû változatból láthatott a közönség néhány percet. A regényt magyarra a vásárhelyi pedagógus, Sipka Sándorné Serfõzõ Rózsa fordította.
Kevés külföldi író van, aki jót írt rólunk, és ez a regény ismertté tette Hódmezõvásárhely és Székkutas nevét a világban – indokolta Tóth Imre, miért is szeretné, hogy Székkutason szobrot állítsanak Hartungnak. Eddig három testülettõl nem sikerült támogatást szereznie - dr. Lázár János, Vásárhely polgármestere támogatásáról biztosította a szoborállítást. Tóth Imre biztos benne, hogy Székkutas számára nagyobb ismertséget és idegenforgalmat jelentene, ha a Piroska történethez méltó módon viszonyulna a település. Folyik a gyûjtés a szoborra. Az elõadáson Csorbáné dr. Tóth Mariann felajánlotta segítségét, hogy a film magyar fordítással is megjelenhessen.

http://www.radio7.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=44852


Mint látható, van egy VILÁGHÍRÛ REGÉNY, ami ebben a községben játszódik. X nyelvre lefordították, több millió példányban adták ki, azonnal megfilmesítették, a film óriási siker lett, a német adók azóta is, a mai napig újra és újra leadják - miközben Magyarország még csak a forgatást sem engedélyezte, a regényt nem fordították le és nem adták ki, a filmet nem forgalmazzák és nem szinkronizálják, errõl SENKI NEM TUD SEMMIT, de közben a hetvenes évektõl a pusztai romantikára kiéhezett német turisták nyomták ide a devizát, pont emiatt a film miatt, és ma is állandóan mennek Kutasra, keresik Piroschka nyomait!

ÉS MI ERRÕL NEM TUDUNK SEMMIT!!!


MI NÉZHETJÜK HELYETTE A TORINÓI LOVAT, NEKÜNK AZ ENGEDÉLYEZETT!!!


A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN 23 ÉVVEL!!!!!!!


MIÉRT????


MIÉRT FÉL A HATALOM ILYEN RETTENETESEN A KUTASPUSZTAI EMBEREKTÕL?
szimon01 2012 júl. 31. - 18:38:28
(173/200)
Azt még kifelejtettem hogy ekkora földön elég sok krumplit, paprikát, paradicsomot, és egyéb dolgot lehetne ültetni, nem beszélve egy kis búzáról. Nem hinném hogy aki akart az nem tudott volna némi magot szerezni. Úgyhogy aki azt mondja hogy ez a film az akkori szegénységet hivatott bemutatni az kapja be. Nekik még fedél is volt a fejül felett.
Ma százakat meg ezreket számolhatnál meg akiknek még fedél sincs a fejük felett. Nem hogy Kõház, ekkora istállóval, hatalmas telekkel :) meg kúttal..::): ) van fogalmatok mennyibe kerül egy kutat csináltatni?? :::)))
Ja és nem sopánkodni kellett volna amikor eltûnt a víz belõle hanem lemászni és kitisztítani és lejjebb ásni egy kicsit.. (szegénység mindig volt és és lesz, hol kisebb hol nagyobb, de egyvalami nem változik az emberi butaság és tehetetlenség, és önsajnálat) . Mindenesetre arra jó volt a film végig szaladtam rajta és hogy ezzel és a hozzászólásommal is elment 20 perc a mûszakomból és nemsokára mehetek haza ::))
Na sziasztok film szakik!
szimon01 2012 júl. 31. - 18:26:14
(172/200)
Ez a film döbbenet a köbön. Most azt mondanátok hogy hozzá nem értõ vagyok és ez egy mûvészfilm, de ez a mûvészfilmek megcsúfolása. Kíváncsi lennék a költségvetésére :):)
Minden esetre a legmeghatóbb és legszebb jelenet az volt amikor 30 másodpercig egy deszka ajtót kellett bámulni a félhomályban. Nem azzal van baj aki rendezte ezt a filmet, mert az egy beteg ember..hanem azzal van a baj aki ezt engedte forgalomba hozni. Szerintem egyszerûen tarkón kéne lõni az illetõt.
Ez a véleményem.
Uff
SpencerBarnes 2012 júl. 20. - 19:34:02
(171/200)
A legkomolyabb az ide felrakott 45 másodperces bemutató... 45 másodpercig egy égõ petróleum lámpát bámulok...
Biztos bennem van a hiba, nem értem az ilyen "filmeket"
perry 2012 júl. 09. - 10:25:37
(170/200)
Értõ Géza vagyok.:)
De komolyan sajnos nem én vagyok az aki.... szóval csak arra céloztam a bemásolással, hogy az érveidet nem igazán láttam, de csak a vita kedvéért tényleg nincs értelme tovább folytatni.
4/10
hpeter93 2012 júl. 09. - 01:03:59 4/10
(169/200)
ui: Ne haragudj azt hittem veled vitáztam egy másik fórumban.
4/10
hpeter93 2012 júl. 09. - 00:48:59 4/10 Előzmény perry
(168/200)
Jó hogy itt is egymásra találtunk :D

Egyébként nem tudom miért másolod be egy telesen más filmre irt véleményemet.
Két filmet nem lehet ugyanúgy kezelni, még ha hasonlóak lennének talán, de itt még ez sem mondható el.
Másrészrõl kifejtettem a kritikámat a filmmel kapcsolatban és nem értékeltem 1-re és degradáltam le teljesen, mint ahogyan te tetted a másik topicban.
perry 2012 júl. 07. - 11:08:48 Előzmény hpeter93
(167/200)
Amennyiben nekem címezted a választ akkor csak a te szavaiddal tudok élni:
" Hjaj..

Szerintem egyezünk meg annyiban hogy neked nem tetszett, összefüggéstelen , míg másoknak nagyon is érthetõ és egy nagyon jó film. Egyébként teljesen lineáris a történet vezetés de mindegy.

Aki még nem látta és olvassa a fórumot, pedig nézze meg és döntse el maga.
A vitának úgysincsen haszna mivel mindenkik ragaszkodik a szubjektív véleményéhez.
De ha már kritizálod talán alá is támaszthatnád érvekkel, nem csak leírom hogy rossz...
Az elõtted levõk között legalább voltak akik leírtak hogy miért nem tetszett nekik." :)
4/10
hpeter93 2012 júl. 05. - 14:39:41 4/10
(166/200)
Hát érdekes annyi biztos , de hogy túlértékelt, az is.
Sokan úgy tekintenek Tarr ra mint valami új féltalálójára a paraszti világ szegénységével tanuralisztikájával meg realista vonásaival, csak hogy Móricz 80 éve már megmutatta ezt.Másrészrõl egy mûvészfilm nem attól lesz mûvészfilm hogy mutatunk hosszú jeleneteket.Vannak jó mûvészfilmek amiben történnek is dolgok vannak monológok és mondanak is valamit de hogy mutatunk baktatást 5 percen keresztül és akkor belekel hogy lássuk hogy igen ez a megtörtség az emberi kilátástalanságot szimbolizálja.. Hagyjuk már ez a tipikus belemagyarázás. Fõként az a baj hogy saját magának csinált filmeket Tarr és ezt hangoztatta is, márpedig egy rendezõnek 1. vagy mûvészfilmet kell csinálnia amit ha kevesen is értenek elmondd valamit a társadalomnak valami lélektani emberei problémát stb.. vagy 2. Szórakoztatni akar. Egy rendezõ aki embereknek alkot ne már azt mondja hogy szarik mások véleményére és kész az ne mennyen rendezõnek.
tavaszi12 2012 jún. 30. - 15:17:49 Előzmény perry
(165/200)
Látod, tudsz te ha akarsz.
De a véleményemet fenntartom: A hülyék nem fogják megérteni 3 órában sem, viszont nekünk meg elég lett volna 20-30 perc is.
perry 2012 jún. 28. - 19:39:37 Előzmény tavaszi12
(164/200)
"Gondolom a rokona, vagy az ismerõse vagy.
Ha egyik sem akkor érdekelt vagy a következõ filmes pénzek kiosztásánál. :-)"
Írtad te, erre válaszoltam tiszteletben tartva véleményedet bár itt a filmre vonatkozólag egyetlen gondolatot sem közölsz.
perry 2012 jún. 28. - 18:23:29
(163/200)
Természetes, hogy tisztelem mások véleményét, most is csak azt tudom mondani senki értelmezésének ellenében sem akarok csak a vita gyõztes tudoraként "keresztes háborút" vívni.
Valamint sem a te, sem pedig mások véleményét nem lehet elvitatni, mindenkinek joga van hozzá.
Csak olyan eszmecsere híve vagyok amit a gondolat vezérel nem pedig a mások iránt érzett fölény, gúny vagy akarnok gyõzelem.
Volt szerencsém személyes beszélgetést folytatni az alkotóval A torinói lóval kapcsolatban.
Ezek alapján és mentén számomra sok olyan gondolati kapcsolat tárult fel amit magam sem gondoltam, hogy a film sajátja.
Tudnék saját gondolataimból is meríteni de talán Swarm blogja az ami annyira közel áll hozzám, hogy inkább õt idézném:-mielõtt azt mondanám A torinói ló számomra fontos alkotás ezzel együtt semmit sem oktrojálok másokra.

"Elõre leszögezem, hogy ez egy furcsa írás lesz (többek közt a pontozástól is eltekintek). Elsõsorban azért, mert a Torinói Ló egy furcsa film. Nagyon nehéz befogadni, felismerni az értékeit, ám annál könnyebb okoskodni róla a mûvészpalántáknak. Én nem vagyok ilyen. Bevallom töredelmesen, lassan a húszas éveim közepén járva, hogy én ehhez még pici vagyok. Azért az olvasóknak igyekszem hiteles képet adni a filmrõl.


Kezdjük Tarr Bélával. Lehet utálni, lehet imádni, de el kell ismerni, hogy amit filmmûvészetnek hívunk, abban õ nagyon ott van és letett valamit az asztalra. Sajátos stílusjegyei közt újra feltûnik a fekete-fehér képi világ, a végtelenségig elnyújtott snittek, filozofálás (ismét Nietzsche), szimbólumok, vallás. Amikor megkérdezik, hogy mirõl szól egy-egy filmje, nem mond semmi olyat, amit ne tudnánk. Meghagyja a nézõnek ezeket a dolgokat és nem is teszi rosszul. Hiába elismert mûvész õ, csak egy nagyon kis réteg fogadja be munkásságát. Alkotásainak célja nem a szórakoztatás. Aki megnéz egy Tarr filmet, annak fel kell készülnie arra, hogy gondolkodni fog és bizony kihívást jelent végigülni a mûvet. Címet direkt nem említek, mert szinte minden egyes filmjére igaz, akár szereti valaki, akár nem. A Torinói ló, Tarr utolsó filmje és ismét feladta a leckét a nézõknek, kritikusoknak, mindenkinek, aki látta és látni fogja ezt az alkotást. Vágjunk bele.

Hogy mirõl szól a Torinói ló? Laikus szemmel nézve semmirõl. Nincs történet, a cselekmény hihetetlenül repetitív. A lány felkel, kimegy a kúthoz vízért. Felöltözteti apját, megfõzi a mindennapi krumplit. Elvégzik a ház körül esedékes tennivalókat. Megetetik a lovat. A történetvezetés 6 napot örökít meg, melyben végig orkán erejû szélvihar tombol. Valami készül, a természet már nem az, ami volt. Az egybefonódó, monoton napokat elõször a szomszéd dúlja fel, amikor átjön pálinkát kérni és a világvégérõl hadovál, késõbb pedig néhány cigány lopja a kút vizét. A két és fél órán keresztül zajló apokalipszistörténetnek borzasztó súlya van. Igen, nehéz végigülni, a napok lassan telnek, már a nézõ is belefásul a mindennapi teendõkbe. Itt már rég kihaltak az érzelmek, robotmódjára végezzük bevett szokásainkat.
Térjünk ki az egyik legfõbb témára, aminek ismét köze van Istenhez. Mint említettem a cselekmény 6 napot ölel fel. Isten is 6 nap alatt teremtette a földet, itt ennek a reciproka történik. A 6 nap során mindig történik valami olyan esemény, ami erre enged következtetni. A szomszéd, a víz hiánya, a ló tétlensége. Nem marad más csak a sötétség, a megfoghatatlan üresség, a reményvesztettség, a semmi. Az addig felépített világ megszûnik létezni. A világ, aminek szerepét, most egy ócska kunyhó látja el. Tarr az efféle minimalista eszközökkel is kiválóan kommunikál. Ezt a szót pedig nem véletlenül használtam, hisz elképesztõen kevés a dialógus a filmben. Az 5 percre feltûnõ szomszédnak van a legtöbb szövege, azzal el is van mondva a lényeg. Egy bivalyerõs monológ fültanúi lehetünk, melyben benne van minden ember iránt érzett harag, szánalom és szembesítés. A Torinói ló epilógusa pedig elhozza nekünk azt a fajta torokszorító és fullasztó semmisséget, amelyben a szemünk láttára manifesztálódik a világ elmúlása."
tavaszi12 2012 jún. 28. - 17:45:00 Előzmény perry
(162/200)
Az a jó az internetben, hogy olyanok is hozzászólhatnak akik más véleményére nem kíváncsiak, csak a saját magukéra. Az a jó amit õk írnak, ha valakinek más a véleménye akkor abba belekötnek. Igaz Perry!
Általában az ilyen tipusú emberek szeretet éhes emberek, akik magukat tolják az elõtérbe. stb. Nem ragozom, hogy mennyire problémás az életük.
Kedves Perry!
3739 hozzászólás, nem tévedés, háromezerhétszáz- nál több hozzászólás. Mekkora tudos lehetsz? Mindenhez hozzászólsz, mindenrõl véleményt alkoztsz. stb.
376 indított téma. Te vagy a világ legjobb szakértõje!
Csak egy valamihez nem értesz: saját magadhoz!

Fogadd el, hogy a Torinói ló egy szarul sikerült film. Van ilyen, nem mindig sikerül.
De ha nem fogadod el akkor legalább tiszteld mások véleményét.
Dizzy Gillespie 2012 jún. 10. - 14:39:05
(161/200)
Nos, nagyjából elolvastam az összes hozzászólást, hogy egy kis háttértudással induljak neki a kommentnek.
Azon kívül, hogy rájöttem (már megint), hogy mekkora tahó vagyok, mert nem értem ezt a "mûvészeti alkotást", nem sok minden derült aki a majdnem 200 hozzászólásból. A filmet dicsérõ kommentek között általában azt olvasom, hogy Tarr Béla a mai élõ rendezõk közül az egyik legnagyobb, meg hogy mekkora zseni, és az összes fikázó kommentelõ egy nagy tajparaszt/bunkó/hülye/tahó/érzelmi és intellektuális roncs, amiért nem látják meg a filmben a mûvészetet.
Nos, akkor megkérhetem az egyik ilyen Tarr Béla fantól, hogy magyarázza el nekem, földi halandónak a filmet? Komolyan érdekel, nem hülyéskedek.
Az én nagyszüleim (mindkét részrõl) is paraszti családból jöttek, tudom, mi az a szegénység, sokat hallottam róla, de nekem anyukám nem azt mesélte, hogy a napi kommunikáció a "basszameg"-gel kimerült, és igen, volt mirõl beszélni, volt mit csinálni a szegénység közepette is. Nem vágom, miért kell két és fél órás filmet forgatni 20 perces jelenetekkel, amiben nem történik semmi (mikor a szerencsétlen csaj, aki mellesleg nem képes összekötni a haját, pedig egész nap mindenféle munkát végez - na, ilyen nincs a paraszti valóságban, másodjára áll neki vetkõztetni-öltöztetni az apját, ott kezdtem el magam kaparni). Akinek a paraszti világ újdonság, annak örülök, hogy végre ebbe is belelátott, de nekem semmi újat nem adott a film.
Na, az az értelmetlen monológ meg a film közepén - azok a hej de mélyen szántó gondolatok, most megmondom a tutit, csak az érti, akinek ugye van mûvészi érzéke (=beszélek itt össze-vissza mindenféléket a semmirõl, én sem értem, mi van, de jól hangzik), na, az végleg betette a kiskaput.
És azzal védeni Tarr Bélát, hogy szarik a közvéleményre... Nos, ez sem a legjobb a indok arra, hogy jó a film. Én is szarnék mások véleményére, ha közöm nem lenne hozzájuk.
Engem sem érdekel, hogy az itt kommentelõk mit gondolnak az én munkámról. Addig, amíg a munkaadóm kifizeti a havi béremet, elvagyok, mint a befõtt.

Szóval így saccperkábé 200 komment után továbbra is várom az érdemi hozzászólásokat (no, nem linkeket kérek, hogy ez meg az az okos kritikus milyen kritikát írt hozzá, azokat én is megtaláltam). Választ várok a kérdésemre.

Köszönöm elõre is.