Téma: A vakond

8/10
TheDriver 2014 dec. 03. - 17:37:08 8/10
(8/28)
Erre a filmre csak az tudja azt mondani, hogy rossz aki nem értette meg!
10/ 8 pontot szolgáltatnék rá mert szerintem sok benne a felesleges rész, bár így végére érve nem tûnik annak, viszont a film nézése közben néha - néha unatkoztam sok volt az ismétlõdés.

Örülök, hogy ezt a filmet is láttam!
Ez a Alejandro Jodorowsky egy zseni!
3/10
convar 2012 máj. 31. - 22:41:57 3/10
(7/28)
Mû vészfilm. A második fel mondjuk már jobb, de szuperlatívuszokban arról sem tudok beszélni.

A Jodorowsky filmeket pedig ezek után kerülni fogom.


3/10
feketevipera 2011 dec. 23. - 19:17:21
(6/28)
Furcsa hangulatú, szürreális-látomásos "keresztút", lényegében véve egy emberi élet összegezése (ebben egyertértek az elõttem szólókkal). Hogy manapság mennyire futna be? Hát nem tudom, szerintem az emberek jelentõs részének se ideje, se türelme nem lenne végignézni, ráadásul ma már talán nem is nagyon mondana újat. Elsõsorban a képi világ, illetve a téma feldolgozása lehet izgalmas, én is jóformán ezért néztem meg, bár érdekelt az is, hogy mi lesz a vége. Úgy érzem, valahol a komoly dráma és a kommersz film határán egyensúlyoz, idõnként picit vígjátéki, idõnként groteszk, de legtöbbször súlyos és nyomasztó. Érdekes, hogy hányféle mûfajt és toposzt elegyít Jodorowsky: van benne western, vígjáték, tragédia, szatíra; szerepet kap benne az ember énkeresése, a "világ" szimbolikus és szinte tényleges bejárása, a "pokolraszállás", a párbajozás stb. Szerintem némi vallásellenességet is megfigyelhetünk a történetben, hiszen a fõszereplõt a vége felé egyenesen megváltónak vélik, bár õ is csak gyarló ember. Úgy gondolom, a rendezõ ezzel az "egyszerû emberek" hiszékenységét állította pellengérre, de véleményem szerint egyúttal azt is kimondta, hogy önmagunk kiteljesítéséhez csak a szenvedésen át vezet az út. Értelmezni viszonylag könnyû a filmet, befogadni már talán nem annyira. A maga idejében valószínûleg nagy hatást váltott ki, ma már annyira más minden, hogy legfeljebb filmtörténeti csemegeként lehetne eladni. Érdemes megnézni, tudom ajánlani mindenkinek, aki kuriózumra vágyik és akit nem rettent vissza a szürreális hangvétel.
Coleman 2009 ápr. 15. - 13:36:00
(5/28)
Messze nem akkora film, ahogy azt sokan állítják, messze nem olyan rossz film, ahogy azt sokan állítják.
Úgy gondolom, hogy nem ás mélyre, felszínes marad, hiába a sok szimbólum, nem koherens és nem árnyalt a film. Nagy vonalakban, vázlatosan persze lehetne ez egy óriási mû. Ha ilyen spirituális western valamit kéne ajánlanom, akkor az Jarmusch Halott embere. Az El Topo persze nem rossz film mindettõl függetlenül, viszont inkább egy korszak érdekes - és bizonyos szempontból értékes - dokumentumaként tudnám ajánlani, semmint filmtörténeti óriásként.
7/10
efes 2008 máj. 12. - 18:47:27 7/10 Előzmény verdeleth
(4/28)
Szerintem sincs semmi konkrét köze a kábítószeres pszichedéliához ennek a filmnek, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy keletkezése idején volt a hippizmus nagy révület-bummja, mindenki fogyasztott, szívott, evett valamit, ami segíthetett átlépni egy másik univerzumba. Fõleg, ha mûvész volt az illetõ. Jodorowsky pedig abszolút mûvész, ír, fest, rajzol, rendez, játszik, és transzcendentális és misztikus dolgok iránti érdeklõdése is olyan, hogy én élek a gyanúperrel, hogy bizony, minimum egyszer evett õ a varázsgombából.

A filmmel kapcsolatban én úgy gondolom, hogy igen erõsen vallásos eredetû Jodorowsky szimbólumrendszere, ám ez nemcsak a nyilvánvaló keresztény kultúrkörbõl fakad, hanem sok más vallásból, a buddhizmustól az indián animizmusig. Mindez a fausti (vagy madách Ádámjához hasonló) pokoljáráson résztvevõ pisztolyhõs köntösébe öltöztetve igen meghökkentõen érdekes kísérlet. Fõleg, ha a spirituális vonulathoz hozzávesszük a rengeteg nagyon is testi, érzéki motívumot a szex legtávolabbi területeirõl.
A mitikus, apokalpitikus látomásfilm valóban Pasolini és Paradzsanov mûveihez mérhetõ, de azt hiszem, ma már közel sem érne el akkora hatást, mint amerikai bemutatása idején: az éjfélkor kezdõdõ vetítésekre kígyózó sorok vártak. Persze ettõl függetlenül alapvetõ mozi, jó hogy hozzáférhetõ még ma is...:)
verdeleth 2007 aug. 29. - 01:33:19 Előzmény Redfield
(3/28)
igazat adok neked is meg Murdocknak is Való igaz ennek a filmnek semmi köze a kábitószerekhez.De szerintem a film nem a vallásos jelképekrõl szól, itt nem az a lényeg hanem annak egy része Ahogy Murdock monta, ez maga az emberrõl szól, az emberiség pozitiv és negativ tulajdonságokról, emberi érzésekrõl magáról a világról Persze nagyon szimbolkus az egész, képileg és lényegileg sokszor jutott eszembe Bunuel és Pasolini Bár sok helyen véres, a hangsúly mégis azon van, hogy milyenek is vagyunk s ezt elég jól leképezi a film egy véres western keretben Ez nagyon jó elgondolás volt, csak felmerül a kérdés, mi értelme is ennek Ezt a témár sokan sokféleképpen körbejárták, Jodorowsky viszont ezt teljesen (vagy legalábbis eléggé) egyedien oldotta meg, és talán ezért számit klasszikusnak Szóval nekem nagyon bejött a film, még ha sokat nem is mondott, de formailag és képileg nagyon erõs film Kicsit nehezebb filmre számitottam, de hát ott van még a szent hegy Majd irok arrol is hamarosan
Redfield 2007 ápr. 01. - 20:44:36 Előzmény Redfield
(2/28)
Aki azt mondja erre, hogy csak egy szimpla stílusos, drog-szerû baromság, ami a szórakoztatásra irányul, az eláshatja magát. :) Ez a film sokkal többrõl szól, mint hinnénk.
Redfield 2007 márc. 28. - 13:29:39
(1/28)
A filmtörténet egyik legnagyobb alkotása.
Egy mûvészi, stílusos, falkavaró, apokaliptikus hangulatú western, ami ötvözi Pasolini pimasz tabu-döntögetését, Lynch elvont fantáziájával, tele van energiával és nyers brutalitással, valamint van annyira hitvallásos töltetû, hogy az ember kénytelen azt hinni: a rendezõ a bibliát próbálta meg átdolgozni. Nem csoda hát, hogy mindenki kajálta anno is, amikor bemutatták, és beindította az éjféli mozizást.
(Lynch fantáziáját persze nem nagyon ötvözhette semmivel, hiszen akkor még csak rövidfilmjei voltak, de úgy értem: mai szemlélettel).

Nem egy könnyû darab, de kötelezõ!