A sztori olyan, mintha a Hair átdolgozása lenne, csak kihagyták a túlságosan nyomasztó részeket. Sajnos eléggé kiszámítható, jobb lett volna, ha legalább néhány meglepõ fordulatot is belevisznek. Prudence karaktere komolyan nem értem, hogy mire kellett a sztoriban, azon kívül persze, hogy el lehet énekelni neki a "Dear Prudence" címû nótát. Az elején az "I Want To Hold Your Hand"-ben mintha az egyik pompomlány iránti vonzalmára utalnának a dallal, de aztán nem derül ki semmi - valami látens leszbikusnak szánták? Nem értem, mit akartak vele, komolyan mondom.

A dalok feldolgozása nagyon vegyes: néhol jó, néhol nagyon jó, helyenként közhelyes és akár rossz is. A "Girl"-lel és a "Helter Skelter"-rel indulunk. Kicsit belémfagyott a vér, amikor meghallottam õket, de szerencsére épp csak megszólalnak, nem kerülnek "kibontásra". A következõ blokk - még mindig a film eleje - igen magasra teszi a mércét. Itt hangzik el a "Hold me Tight", az "I Want To Hold Your Hand" és az "It Won't Be Long" újrafeldolgozása, amelyek kitûnõen sikerültek.

Az elsõ kilógó lóláb a "With a Little Help From My Friends" - igaz, a Ringo Starr hangterjedelméhez írt eredetit se szeretem túlzottan, de ez akkor is gyengécske. Ahogy a sztoriba megpróbálják beleszõni a tartalmát, az is.

A film közepe felé többszörös mélyütés jön. "Let It Be": közhelyes képek, pocsék hangszerelés. A zseniális - bár agyonjátszott - eredetibõl a zongoraszólam dallamát nagy hiba volt elhagyni. A "Come Together" szintén egy remek szám, amiben kulcsfontosságú az eredeti hangszerelés és ritmus. Itt mindkettõt totálisan elhibázzák. Joe Cocker ide vagy oda, ez pocsék lett. Aprócska mentség az alkotóknak, hogy ezt a számot még senkinek nem sikerült normálisan újragondolnia, éegalábbis az általam hallottak közül. Valahogy mindig a lényeg veszett el.

Ha az "If I Fell" az, amit Evan Rachel Wood énekel abban a kikötõben (vagy inkább a kikötõ faszerkezetében), akkor itt bizony átcsúszik 1-2 ponton hamisba. Az "I Want You (She's So Heavy)" rendben van.

"I Am The Walrus" és "Being For The Benefit Of Mr. Kite" - ezek a dalok már a szétesõben lévõ Beatles-tõl származnak, és gyengék is. Elég bizarrak és zavarosak, mint a legtöbb dal ebbõl az idõszakból, ezt a hozzájuk forgatott képek is tükrözik. Talán a képek kedvéért kerültek a filmbe. Tök jó, hogy válogatnak dalokat a kései korszakból is, de talán nem ezeket kellett volna.

"Something" - újabb csúnyán elhibázott adaptáció. George Harrison számánál szintén kulcsfontosságú volt az eredeti hangszerelés. Ilyen puritán módon elõadva teljesen elveszítette az erejét. Ugyanez vonatkozik a szintén Harrison-szerzemény "While My Guitar Gently Weeps"-re.

A "Revolution" kicsit pocsékba ment, ezt a részt jobban fel lehetett volna építeni.

"Happiness Is A Warm Gun" - ettõl a feldolgozástól nagyon, nagyon-nagyon féltem. A Beatles-számban annyi féktelen energia van, és annyira helyén van minden részlet, a kórus, a hangszerelés, ritmusváltások, hogy ezt csak elrontani lehetett. Nos, szerencsére nem sikerült. Az alkotók is értették, mi a lényeg: teljesen megtartották az eredeti elõadásmódot, csak az énekhang nem tökéletes - hiányzik belõle az a svung, mint Lennonéból. A hozzátartozó képi világ viszont tökéletes, tökéletesen tükrözi azt, amirõl a dal - legalábbis sokunk értelmezése szerint - szólhatott.

Ami ezután következik, az már meg sem közelíti az eddigi jobbakat. Az "All You Need Is Love" ezredik feldolgozása kifejezetten untatott, nem mintha az eredeti nagy durranás lenne.

Még mindig nagyra értékelem, hogy a teljes Beatles-életmûbõl válogattak, nem ragadtak le a korai fülbemászó daloknál, és olyan hasbakampókat sem akartak elsütni, mint a "Yellow Submarine" vagy az "Ob-la-di, ob-la-da". A választással viszont sokszor nem értek egyet, több olyan dal elhangzik a filmben, ami helyett lett volna millió másik jobb. A feldolgozások módjáról nem is szólva.

Élveztem a filmet, mert nagyon szeretem ezt a zenét, de a sztori itt inkább csak ürügy - nem tudom, mennyire fog tetszeni annak, aki egyáltalán nem fogékony a Beatles zenéjére. Az Across The Universe eszembe jutatja, hogy mennyire kellene egy, a Beatles dalaira építkezõ, igazán jól megírt film. Most, hogy ez elkészült, legalább újabb 10 évig nem lesz hasonló. Ezért lett volna fontos, hogy ez igazán zseniálisan legyen. Nem lett az, és ez kár.