A mai napon, teljesen véletlenül találtam rá ennek a ragyogó alkotásnak az Alfred Schnittke szerezte ragyogó zenéjére. Hihetetlen, de amikor a filmet néztem - pedig kétszer is láttam - fel sem tûnt, milyen összetett, nagyszerû muzsika is ez valójában. Talán mert annyira együtt élt és mozgott a filmmel, hogy legfeljebb az események és történések háttereként funkcionálhatott, holott ez a tétel a monumentalitás, a kozmikus válsághangulat és a tragikum különleges egyvelege. Pontosan azt mondja el a maga nyelvén, amelyet a film nyilvánvaló hibái és túlzásai ellenére az összeomlása elõtt álló cári rendszerrõl, Miklósról, Raszputyinról és mindarról a misztikus õrületrõl, amely képes volt az embert odáig süllyeszteni - mint azt már lentebb leírtam - hogy egy szent lyukat fúrjon a falba és azt imádja (ahonnan már tényleg csak egy lépés a bolsevizmus!).

Ha van zene, amelyet a válság dallamára komponáltak, akkor ez az. Na nem a mai válságéra - hanem a régi Európa és Oroszország összeomlásáéra. Ha egyszer megvalósíthatnám már eleve hamvába holt ötletemet (hiszen nem voltam és soha nem is leszek rendezõ!), hogy filmet csináljak Tisza Istvánról, akkor minimum hasonló színvonalú komponistát kéne keresnem és valami hasonlóan nagy muzsikát, mint Schnittké-é. Márpedig, ez legalább annyira kivitelezhetetlen ötlet lenne, mint Bakfark (Bálint) után lanthoz nyúlni.

Szavaim igazának bizonyítására pedig - íme:

http://www.youtube.com/watch?v=N1U4tN_ZUt0

Mielõtt részletesebben is írnék a filmrõl: gyakorlatilag minden szavadba bele lehet kötni.

Egy = Ez nem csak egy film, hanem A Film, Elem Klimov egyik legnagyobb alkotása

megkésve = ha ez alatt azt érted, hogy 1981-ben (amúgy a film tulajdonképpen már a hetvenes évek harmadik harmadára készen volt) nem készültek szovjet propagandafilmek, hát nagyon tévedsz. Csak abból következtettem ezt ki, hogy a propagandafilmet bizonyára a Sztálinizmussal azonosítottad.

mûvészieskedõre készült = végül is, ha a szovjet idõszak egyik legjelentõsebb, immár kanonizált filmrendezõjébe bele akarsz rúgni, hát tessék

szovjet propagandafilm = a Raszputyinról és a cári családról készült elsõ tárgyilagos orosz filmet, amely egyben a BREZSNYEV-ÉRA EGYIK LEGHÍRESEBB BETILTOTT FILMJE propagandafilmnek bélyegezni - ehhez vagy a témában való járatlanság, vagy óriási pofátlanság szûkségeltetik. Természetesen a te esetedben csakis az elõbbire tudok következtetni.

Érdekes, hogy ez egy terület, ahol a szovjet propaganda annyira erõs, hogy mára már a nyugati országokban is elhiszik, hogy ez történt

=

Mi van?

Ezt remélem te sem gondolod komolyan!

Pártatlan, elfogulatlan források zöme és számtalan történetí munka, alapos kutatásokon alapuló monográfiák sora bizonyítja legalábbis azt hogy Grigorij Refjemovics egy rendkívül visszataszító, kalandor-természetû figura volt, habár kétségtelenül az ügyes fajtából.

Ugye nem azt akarod mondani, hogy Raszputyin szent ember volt, a proletárok meg nagyszerû körülmények között éltek a cári birodalomban.

Ami pedig az akkori viszonyokat illeti: a már említett Paléologue-munkán kívül (A cárok Oroszországa az elsõ világháború alatt) nagyon tudom még ajánlani egy másik rendkívül hiteles személyiség munkáit: Ferdinand Ossendowski-éit.

Sajnálatos módon a kitûnõ lengyel publicista, közíró, író, egyetemi professzor és lengyel tiszt munkái legutoljára a húszas években jelentek meg idehaza (ám itt már felcsillanhat szemed, kedves szélsõjobboldali barátom).

No, Ossendowski természetesen nem volt szélsõjobboldali (hiszen korában még nem is beszélhetünk ilyen politikai kategóriáról), igazából mérsékelt újkonzervatív politikai gondolkodónak mondanám, rendkívül tág látókörrel és széles spektrumú mûveltséggel.

Könyvei korának bestsellerei voltak, de a legnépszerûbbeknek kétségtelenül azok a munkái bizonyultak, amelyek az Orosz Birodalomban, majd Szovjetoroszországban szerzett tapasztalatait taglalják.

Az "Istenek, állatok, emberek" minden idõk egyik legnépszerûbb útleírása, amely menekülését beszéli el, a bolsevikok fogságától a Csendes-óceánig. Az izgalmas, lendületes, ám hiteles munka az egyik elsõ részletes tudósítás volt a bolsevik elnyomásról, de némelyik "fehér" tiszt aljasságairól is - az Ungern-Sternberg báróról szóló leírás miatt már önmagában megér egy elolvasást a könyv. Az említett úriember Mongóliával határos orosz területeken ragadta magához a hatalmat, azt állítván, hogy õ a "Világ Királyának" nevében jár el, aki, mint a belsõ-ázsiai és tibeti legenda szerint ismeretes, földalatti királyságában székel - ld. René Guénon Világkirály címû, 1913-as kötetét. De visszatérve Ungern-Sternbergre elképesztõ vérengzéseket vitt végbe a területen és a babonás népség vakhitét kihasználva vakon követték a halálba. Nem véletlen, hogy vele csak 1921 végére sikerült leszámolniuk a bolsiknak - ekkor már Vrangelt is legyõzték és Lenin már elmondta híres beszédét a Békérõl, bejelentvén a gyõzelmet a reakció felett...

Egyébként róla csak azért beszéltem ilyen sokat, mert Raszputyinhoz hasonlóan az õ karaktere is rászolgált, hogy filmet csináljanak a történetébõl.

Nos, de nem errõl akartam beszélni.

Ossendowski, amellett, hogy Leninrõl írt egy példa nélkül álló életrajzi regényt (nem véletlen, hogy nálunk 1945 után tiltólistán volt) és a Sötét kelet árnyéka c. könyvét.

Na, ez utóbbit ajánlom figyelmedbe, mert nem csak Raszputyin válogatott aljasságairól számol be benne, de a többi, a cári család és a nemesi családok körül ólálkodó sarlatánról is - akik egyébként ebben a filmben is megjelentek, mikor a narrátor Raszputyin életérõl beszélt.

Értesülései azért hitelt érdemlõek, mert már a század elsõ felétõl rendkívül széles kapcsolati hálót tartott fenn Szentpétervár prominenseivel, többek között Paléologue-gal is.

Ebbõl a könyvébõl a legmegdöbbentõbb részlet, ami a nép körében terjedõ szektákról szól. Õ írja le, hogy a Baltikumban volt egy vallás a XIX-XX. század fordulóján, amely tulajdonképpen annyiról szólt, hogy hívõi összegyûltek és egy falba fúrt lyuknak áldoztak "Üdvözlény, Szent Lyuk!" felkiáltással.

Amellett, hogy ennél még Ron Hubbard is találékonyabb volt vallásalapítás szempontjából, azt is meg kell jegyeznem, hogy egy olyan néppel, ami ezt beveszi, bármit el lehet hitetni.

Grisa Otrepjevet, tizenhárom Ál-Dmitrijt, cár atyuskát, Patyomkin-falvat, Raszputyint, Lenint, Dzserdzsiszkijt, Rikovot, Zinovjevet, Tuhacsevszkijt, Ungern-Sternberg bárót, Sztálint, Hruscsovot, kolhozt, személyi kultuszt, személyi kultusz hibáit, termelési filmet, szocialista realizmust, javuló életszínvonalat, Brezsnyevet, Jelcint, Putyint, Medvegyevet, azt, hogy demokrácia van náluk 1990 óta - bármit...


Errõl ennyit, a filmrõl hamarosan...

ELég lassú film, de nézhetõ, és hát a propagandától elég messze van. A cselekmény, de az ábrázolt hangulat is megfelel a Maurice Paleologue könyvében írtaknak (Franciaország nagykövete volt Péterváron abban az idõben, és hát bolsevik-szimpátiával abszolúte nem volt vádolható).

Teljesen beleszerettem ebbe a képbe. :)
Egyre több helyen látom, és egyre jobban tetszik...
Ha ez a Te arcképed, akkor igazán találkozhatnánk 1 meghitt gyertyafényes vacsorára. :)

Ez is jó film!!!