feketevipera 2010 dec. 13. - 20:48:38
(1/1)
Szívszorító sorsokba nyerhettünk némi bepillantást a film segítségével. Nem lehetett könnyû pl. barátokat elveszteni a csatatéren, vagy azt elviselni, hogy valaki túlélte a szenvedéseket, míg mások nem. A hadifogság sem volt leányálom, ahogyan az egyik visszaemlékezõ elmondta, még a franciák sem bántak kesztyûs kézzel a foglyokkal, a szovjetekrõl pedig már ne is beszéljünk. Nagyon szépen fogalmazott az egyik úriember a filmben: rengetegen vannak, akiknek a csontjai jeltelenül, tömegsírokban porladnak, virágot nem tehetünk a sírjukra, néha ejtsünk értük egy könnyet. Gondoljunk rájuk kegyelettel és tisztelettel, megérdemlik.