Jujj szegény xDDDD ezt még szinte hallottam is!!! Mint a kétségbeesett arc (azóta is elõttem van) mikor felajánlottad, hogy õ is szeretheti Robot, nem leszel féltékeny :DDDDD az az arc :) mindent elmondott, csak nem a Rob imádatot :P

Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! :-D

No csajok és Les gratulálok ^^ Nagyon ügyik voltatok ám! Ezennel mind a Twilight Saga szakértõi lesztek :P Jó volt megint játszani, de egyhamar ne kérjétek megint xDDD minden hétvégén nem tudok keresni :P majd az egész könyvet kimásolom :DDDDDDDD

Ha hiszed, ha nem...éppen itt járt, mikor ezt írtam és mutattam is neki.
Azt mondta, hogy: "Már a vörösbor beszél belõled." :DDD

*irul-pirul* :DDDDD
Elvégre kétszer elolvastam. :DDD
(kb egy éve :DD)

1. BD
2. T
3. NM
4. E

Elsõ három könyvet olvastam, negyediket nem ezért nehezen küzdök. XD

:DDD Yenna! Ezennel az Alkonyat idézetek kiváló felismerõjének nevezlek ki :DDDD

Ha Alkonyatból lesz, akkor benne vagyok. Most ne várjátok tõlem, hogy a többit elolvassam. Nagyban benne vagyok a regényírásban, és ha most az utolsó két fejezet elõtt megy el az ihlet, mert olvastam, engem megölnek. :)))))

BD
T
NM
E

1. BD
2. T
3. NM
4. E

nyamm *csorog a kis bagoly nyála* ki gondolta volna hogy õt nézegeted :DDDDD Ezek a gondolatok is! Ilyenkor merre jár a zurad? :DD

1 BD
2 T
3 NM
4 E

2 - alkonyat

na majd ha kiolvastad villámkvízt kapsz! Csak Te :DDD Szegény Lesnek meg nem fog menni, hogy kitalálja xDD de próbálkozni lehet!

Oké! Ismét mindenki tarolt :DD ügyesek vagytok! Utolsó kör, tessék bizonyítani :P De már most is elmondhatom: Profik vagytok :DDD

1)
„Bella!” suttogta döbbenten Edward.
Akkor tudtam, hogy már mûködik, tehát még erõsebben koncentráltam, azokat az emlékeket hoztam felszínre, amiket erre az alkalomra tartogattam, hagytam, hogy ellepjék az agyamat, és reméltem, hogy Edwardét is.
Néhány emlék nem volt tiszta – homályos emberi emlékek, amiket gyenge szemekkel láttam és gyenge füleken keresztül hallottam: az elsõ alkalom, mikor megláttam Edward arcát…ahogy éreztem magam, mikor a réten magához ölelt…a szakadozó eszméletem sötétségén áttörõ hangja, mikor megmentett James-tõl…az arca, mikor a virágos baldachin alatt várt, hogy feleségül vegyen…minden drága pillanat a szigetrõl…ahogy a hideg kezei
megérintették a kisbabánkat a hasamon keresztül…"

2)
"Biztos, hogy nem tûnsz el reggelre? - kérdeztem. Tudnom kellett. Végtére is mesebeli lény vagy!"

3)
"Kinyitottam a dobozt, remélve, hogy ettõl okosabb leszek. De a doboz tényleg üres volt.
- Ööö... kösz szépen! Szinte hihetetlen, de még Rosalie is elmosolyodott. Jasper pedig hangosan felnevetett.
- Ez egy sztereó lejátszó a kocsidba! - magyarázta. Emmett éppen most szereli be, úgyhogy nem tudod visszavinni a boltba.”

4)
„Sajnálom.” mormolta lágy hangja a sötétben. „Nem akartalak felébreszteni.”
Megfeszültem, a dühkitörésre vártam- az övére és az enyémre is - de csak csend és nyugalom volt a szobájában. Szinte éreztem a levegõben az újraegyesülés édes ízét, jól kivehetõ, kellemes illatú leheletét, az ürességet, mikor távol voltunk egymástól, és a maga után hagyott keserû utóízt, amit nem érzékeltem tudatosan, csak mikor már megszûnt. Nem volt harag köztünk a levegõben. Békés volt ez a nyugalom- nem vihar elõtti csend, hanem mint inkább egy tiszta éjszaka, ami még csak nem is álmodott viharról. És nem érdekelt, hogy haragudtam rá. Nem érdekelt, hogy bárkire is haragudtam. Érte nyúltam, megtaláltam a kezeit a sötétben és közelebb húztam magam hozzá. A karjaival körülölelt, a mellkasához húzott. Az ajkaim keresésre indultak, végigpásztázták a torkát egészen az álláig, míg végre megtaláltam az ajkait. Edward gyengéden megcsókolt egy pillanatra, majd felkuncogott.
„Felkészültem a haragra, ami mellett a grizzlyk is elszégyellik magukat, és ezt kapom? Többször
kellene felbosszantanom téged.”
„Adj egy percet, hogy összeszedjem magam.” kértem és újra megcsókoltam.
„Várok, amíg csak akarod.” suttogta az ajkaimnak. Az ujjai a hajamban jártak. Rendszertelenül lélegeztem.
„Talán majd reggel.”
„Ahogy akarod.”
„Üdv itthon.” szóltam, míg hideg ajkait az állkapcsomhoz szorította.
„Örülök, hogy visszajöttél.”
„Az jó dolog.”
„Ühüm.” értettem egyet, karjaimat szorosan a nyaka köré fontam.
A kezei a könyököm köré fonódtak, lassan lefelé csúsztak a karomon, le a bordáimon és derekamon, végigsimítva a csípõmet, egészen le a térdemig. Ott megállt és megfogta a lábamat, majd hirtelen felemelte és az öléhez szorította. Elállt a lélegzetem. Ezt nem szokta általában megengedni magának. A hideg kezei ellenére hirtelen melegem lett. Ajkai a torkom mélyedésében jártak.
„Nem akarom idõ elõtt elõhozni a haragodat,” suttogta. „De elmondanád, mi bajod van az ággyal?”
Mielõtt válaszolni, vagy egyáltalán összpontosítani tudtam volna ahhoz, hogy felfogjam a szavait, oldalra fordult és maga fölé húzott. Az arcomat a kezei között tartotta, úgy állítva, hogy a szája elérhesse a torkomat.
Túl hangosan vettem a levegõt – eléggé kellemetlen volt, de még nem tudtam vele foglalkozni, hogy szégyelljem magam miatta.
„Az ágy?” kérdezte újra. "
Szerintem szép darab.”
„Szükségtelen.” sikerült végül zihálva kimondanom.
Az arcomat az övéhez húzta, az ajkaimmal megérintettem az övéit. Most lassabban fordult át, fölém került. Olyan óvatosan tartotta magát, hogy nem éreztem a súlyát, de azt igen, hogy testének körvonala a testemhez ért.
A szívem olyan hangosan vert, hogy alig hallottam a halk nevetését.
„Ez megkérdõjelezhetõ.” szólt.
"Ez kicsit bonyolultabb lenne a kanapén.”
Jéghideg nyelve lágyan körbejárta az ajkaimat. Forgott velem a világ- a levegõ túl gyorsan de alig jött.
„Meggondoltad magad?” kérdeztem levegõ után kapkodva. Talán átgondolta az óvatos szabályait. Talán nagyobb jelentõsége volt az ágynak, mint amire eredetileg gondoltam. A szívem szinte fájdalmasan vert, míg a válaszára vártam.
Edward felsóhajtott, legördült rólam, így mindketten a saját oldalunkon voltunk már.
„Ne légy nevetséges Bella.” szólt rosszallón- világos volt, megértette, mire gondoltam. „Csak
próbáltam bemutatni az ágy elõnyeit, amit úgy tûnik nem szeretsz. Ne ragadtasd el magad.”
„Túl késõ.” motyogtam. „És amúgy tetszik az ágy.” tettem hozzá.
„Helyes.” hallottam, hogy mosoly bujkált a hangjában, miközben megcsókolta a homlokomat.„Nekem is.”
„De még mindig úgy gondolom, hogy szükségtelen.” folytattam. „Ha nem ragadtatjuk el magunkat,
mi értelme?”
Újból sóhajtott egyet.
„Századjára is elmondom Bella- túl veszélyes.”

Akkor próbáld meg gondolatban kitalálni, hogy Alexa mit fog kérdezni, és öt perccel a kérdés feltevése elõtt már válaszolj rá. :DDDD

Nem aggódom. :) Próbálok versenyezni elsõ helyért. :D

Ne aggódj, én sem. Nekem állandóan homokóra van meg nagy üres fehérség. Én csak a sereghajtó vagyok mindig. :(
:D

Legalább valamiben legyek jó. :DDDD