Elgondolkodtató és szomorú. Nagyon megérintett.
Szomorú látni, ahogy jobb sorsra való gyerekek kerülnek ebbe a helyzetbe az anya felelőtlensége miatt. Csak a rövid pozitív pillanatok tudják felülírni ezt.
És hány millió és millió hasonló sors van a világban...

Kb. 10 éve egyszer leadta a Duna, vagy az akkor még normálisnak mondható M1/M2, nem tudom már. Azt viszont tudom, hogy gyerekfejemre nagyon különleges hatással volt, hisz kb. ez volt az elsõ távol-keleti film, amiben nem Jackie Chan ökörködött, hanem valóban az ottani kultúrát, életvitelt mutatta be. Sok másra nem emlékszem errõl a filmrõl, csak arra, hogy elvarázsolt és megrázott egyszerre.

Szia!
Köszi a hsz-t!Valóban nem ismerem ilyen mélységekig a kultúrájukat,és a szomszédok viselkedésére talán magyarázat lehet,de sztem a gyerekekére nem,mivel addig -a nagyfiún kívül-nem is mehettek ki a lakásból,tehát csak a ritkán otthon lévõ anyjuktól vehették a viselkedésmintákat,mert más felnõttet egyszerûen nem láttak!Az anyjuk meg az -életmódjából kifolyólag-nem kifejezetten lehetett hagyománytisztelõ,ahogy olvashattad lejjebb...nem egy hagyományõrzõ gésáról van szó...!

Igen,az õ hagyományaik a mi szemünkben,a mi értékrendünk fényében nagyon ridegnek hatnak!(De a hagyományos japán családon BELÜL talán jobban odafigyelnek egymásra,és a beavatkozás csak "külsõsöknek" tabu.Különben nem mûködött volna a dolog ott sem anno...)
Talán tényleg túl európai szemmel néztem:nálunk ez a sztori a legsúlyosabb elmagányosodást,a legteljesebb elszigeteltséget,a kívülállók részérõl a legnagyobb érdektelenséget(tehát ÖNZÉST)jelentené.
De ahogy itt is olvashattuk,(és én is azt hallottam),azért halál udvariasak,és megkérdezik,jól vagyunk-e,ha vm rossz ér!:))
(Végül is a fiút a közértesek ellátták élelemmel szánalomból,mikor már látszottak rajta a körülményeiben bekövetkezett változások...)
Kicsit az indiai érinthetetlenek kasztja jut eszembe:akkor sem szabad segíteni,ha életveszélyben van...

Amúgy egy érdekes eset. Mikor jöttem haza Japánból, akkor nem bírtam el a bõröndömet, és akkor segítettek a férfiak vinni (mind japán volt). Akkor most ezzel hálára köteleztek, vagy nem?

Pontosan. Pl. vagy egy ismim, aki teljesen hagyománytisztelõ családban nõtt fel, a többiek meg furcsállják, mert hogy nagyon... számukra már fura. Ma már sokan nõnek fel nyugati minta szerint, szerintem ez az amerikai behatás miatt van (a a japánok odavannak Amerikáért), ami persze a jó dolgok mellett, negatívumokat is hoz magával.

Így van. A filmbéli konfliktusok egy része is talán onnan ered, hogy a japán társadalom gyors ütemben változik, és nem mindig kerülnek "jó" dolgok a régi hagyományok helyére. Egyes hagyományok meg még tovább vegetálnak, holott már nem sok értelmük van.

Azt hozzátenném, már nem mindegyik család ilyen szertartásosan hagyománytisztelõ, rengetegen vannak, amik elnyugatiasodtak és nem követik úgy a hagyományokat. Persze, családja válogatja.

Ez igaz, egyszer Japánban én is elestem, mert egy durva pasi kivágott a vonatból és kis híján bevertem a fejem egy oszlopba (utána hetekig alig tudtam járni, mert úgy fájt a térdem), de nem segítettek fel, bár nem is akartam, hogy segítsenek, de megkédezték, hogy jól vagyok-e. Én nem tartottam udvariatlanságnak, mert ha megnézed, nálunk is ez van. Kevés ember segít a másiknak. Én nem csináltam belõle nagy ügyet, ez van, máskor is megtörtént már, és még élek.

Én is ezt hittem elõször,de gondolj bele,mekkora krízishelyzet,h nincs mit enni,bizonytalan könyöradományokra vannak bízva,ráadásul a kislány balesete,és halála!Ez bennem nagyobb félelmet szülne,mint h biztosan intézetbe kerülök(v esetleg külön adnak engem,és a testvéreimet nevelõszülõkhöz)!Itt már az életükrõl volt szó!

én szerintem, annyira nem fura ez ...mert ha bele gondolunk pont ezt szerették volna elkerülni hogy segítsenek rajtuk, tisztába volt azzal hogy mi lenne ha rájönnének erre... mert akkor valószínûleg beadják õket egy intézetbe ahol még rosszabb lenne a sorsuk vagy ami még rosszabb hogy elválasztják õket egymástól és csak õk négyen vannak egymásnak ha már anyjuk nincsen...sõõõt az a remény hogy anyjuk még vissza jöhet az is benne van...szóval szerintem ez nem döbbenetes sõt inkább meg lehet érteni...
viszont a kurvulásba egyet értek fõleg hogy mindegyik gyerek mástól van ez bizonyítja meg persze az amiket leírtál...

Én sem láttam az elsõ 20-25 percet,de amit itt írnak a tartalomról,az nem igaz!Többször történt utalás rá,h a gyerekek nem elõször voltak úgy egyedül(1hónapnál hosszabb ideig!),h nem tudták,hova lett az anyjuk,és ígérete szerint már meg kellett volna érkeznie!Nem tudom,milyen nõnek festették le az elején,de az addigi életmódja(mindnek más az apja),és az,h hosszú idõre elutazik egyedül"dolgozni",aztán hazajön annyi pénzzel,h a gyerekek fél évig tudnak belõle élni,mind arra utalnak,h prostituált lehet,de legalábbis olyan,aki abból él,h gazdag férfiak tartják ki.(talán ezért is kell titkolnia a gyerekeit!)Persze lehet,h ez azért nem mondatik ki nyíltan,mert a gyerek szemszögébõl akarja láttatni a történéseket:õ csak azt tudja,érzi,h nem rendes dolog,amit az anyja tesz velük,és szemébe mondja,h önzõ!(érdekes,h olyan zárt környezetben,amiben élnek,mégis kialakulhat benne ez a felismerés,a saját anyjáról,aki a világot jelenti neki(k),és meg is meri mondani!)
Az alapszitut viszont nem tartom hitelesnek,h vk bevállal négy gyereket(direkt szeretné megtartani õket,v nem tudja kifizetni az abortuszt?),DE eltitkolja még a hatóságok elõl is,aztán otthagyja õket vélhetõen végleg,pedig tudja,h ez számára anyagi kötöttség,de eszébe sem jut állami intézetbe adni õket...!(mint ahogy a kutyákat eleresztik nálunk az autópályán...rájuk bízza,h túlélik-e,lesz-e annyi életösztön bennük...)Ennyire infantilis nem lehet egy anya!Gonosz sem,mert az a gyerekek viselkedésén nyomot hagyott volna!
És igen,hihetetlen,h a lakók nem hallják,h kettõnél többen laknak abban a lakásban(egy gyereket nem lehet állandó csendre inteni,és megtiltani,h ne szaladgáljon,pláne,ha nem mehet ki a lakásból!);és hihetetlen,h a kutyás szomszéd(meg a közértesek),aki végül benéz elhiszi,h azok csak unokatestvérek,v nem hiszi,de nem intézkedik...!Ennyire ne lenne felelõsségérzet a környezetben sem,senkiben???!Csak azért mert metropoliszról van szó?!Na neee!
Az sem túl hiteles,h a gyerekek olyan hosszú ideig betartják azt a kötelezõnek mondott szabályt,h csendben kell lenni csöngetéskor,és tilos akár csak az erkélyre is kimerészkedni!És olyan sokáig nem mennek ki a lakásból,pedig tudják,h nincs aki ellenõrizné,h betartják-e!
Hihetetlen,h a"nagyfiú"mindvégig nem fordul segítségért illetékes felnõttekhez,még a húga balesete,sõt a halála után sem!Az életösztönhöz az is hozzátartozik,h ezek után már lépjen(úgy vártam volna,h ez lesz legalább a végén!)...de nem,õ tartja magát a"szabályhoz"végig!Olyan nincs,h ennyire bele legyen nevelve valakibe valami,fõleg,ha tudja,h az nem jó,ill aki a szabályt felállította,az rossz,és odáig eljut,h bírálja is õt!Sztem az eredeti sztori ezekben nem egyezik a filmmel.Nem egyezhet!

csak bele belenézegettem, de nagyon mélyre hatott és nagyon fontos dolgokra hívta fel a figyelmemet...a fiú aki be van kényszerítve ebbe a szerepbe amit nem õ választott magának egyszerûen csak fent kell tartani 3 testvérét és egybõl át kell változnia felnõtté...igazi átok egy kisgyerek számára...elvenni tõle a gyerek korát és nem lehet igaz gyerek aki játszik és éli rendesen az életét...nagyon tetszett
...a kamera állások is nagyon jók voltak a vágások is a csend háttérzajokkal és a színészekben való folyamatos változás amin átmennek...széép...

Ajánlom mindenkinek. Az a kategória, ami nyomot hagy.

Koreeda eddigi filmjei sem voltak éppen gyatrák, de ez a film mindent visz. A forma hasonló mint a többi filmjénél, de itt annyira egybeforr a cselekmélnnyel, mintha mi is ott lennénk a gyerekek szobájában. És ehhez még jön a sztori nagyszerû felépítése, a hangulat fokozása, a rengeteg képi szimbólum és metafora, mindez egy tökéletes egészet alkotva Az hogy megtörtént, pedig még jobban kiemeli a film elkészültének fontosságát. Felejthetetlen keleti alkotás, de mindenkinek meg kellene néznie 21.-én alkalom nyilik rá.

Tényleg lassú folyású és dokumentarista alkotás. Azért tegyük hozzá-függetlenül attól, hogy megtörtént- szerencsére a japán társadalomra nem jellemzõk az efféle anomáliák.

Mivel a sztori igaz, döbbenetes, mennyire atomizálódott Tokió (vagy egyéb világváros), ahol egy egész éven át nem tûnik föl senkinek, vagy ha föl is tûnik, nem érdekel senkit, hogy mit csinál négy kisgyerek egy egész éven át egyedül. Sok szingli anya passzolná le nagyon szívesen a gyerekét, van, aki egyetlen magzatát is (tudom, mondták). A "kulcsos gyerek" pedig egy egész kor szimbóluma is lehetne. (Persze, persze, az más...)
Ez itt a szép, új, szülõi felelõsségvállalás és családi kötõdés nélküli világ. Csókanyu.

Nagyon szép és megrázó japán dráma.. Utána elég lehangoltnak éreztem magam, de megérte megnézni, sajnos tényleg vannak ilyen problémák az életben.

Dokumentarista jellegû, lassú folyású, de távolról sem unalmas film az Anyátlanok.
A történet megrázó, de sajnos nem egyedi esetrõl van szó, ehhez hasonló dolgok viszonylag gyakran megesnek, és nem csak Japánban.:(
A film gyakran él apró utalásokkal, jelzésekkel, nem az a szájbarágós fajta.
Nagyon tetszett például az a jelenet, amikor az idõ múlását nem úgy érzékeltették, hogy kiírták hogy pl. 1 hónap múlva, hanem a kislány kezérõl csináltak egy közelit, és az ujjain látszott, hogy szinte teljesen lekopott az elõzõ jelenetben rá festett körömlakk.
Szóval ez egy megindító, vérbeli dráma, megtekintése után garantáltan senkinek sem lesz jókedve!

Én kb. két hónapja láttam japánul (magyarul az istennek sem nézném meg). Megindító, megrendítõ és nagyon szép film az összetartásról, a szeretetrõl, az emberségrõl. Amúgy igaz történet alapján készült, de a hatóság máig titkolja mi történt a gyerekekkel. Nem is csoda.

Én az anyjukat komolyan felrúgnám. Hogy képes valaki négy kisgyereket elhagyni csak úgy?! Az ilyen nem anya! Minek szült gyerekeket, ha a sorsukra hagyja õket? Komolyan, az ilyen szülõt fellógatnám az elsõ fára, mert nem fogja fel, milyen szenvedést és fájdalmat okoz a gyerekeinek.