Programkereső

Téma: Aranyborjú

Spoiler
Migya 2022 máj. 21. - 11:24:58
(11/11)
Esetleg nincs meg valahol ez a sorozat, ahol megnézhetném? Az egyik főszereplőt szinkronizáltam benne és emlékeim szerint nagyon jó munka volt. Jó lenne, ha a stáblistában is helyet kapna Reviczky Gábor, Szombathy Gyula és mind, a többiek.
Válasz
bluebird 2008 júl. 22. - 22:28:32 Előzmény Humpy
(10/11)
De jó!!! Nagy kincs... :-)
Válasz
Humpy 2008 júl. 11. - 12:39:31 Előzmény bluebird
(9/11)
A '12 szék' rádió hangjáték változata az egyik kedvencem volt. Sokat adnék érte, ha újra hallhatnám!
A másik kedvencem a felejthetetlen és csodálatos 'Bulgakov: Mester és Margaríta' 4 részes hangjátéka, Básti, Latinovits, Darvas, Ruttkai, Sztankay és sokan mások. Az megvan nekem valahol...)))
Válasz
Vinogradov 2008 júl. 01. - 21:52:46 Előzmény bluebird
(8/11)
Nocsak, miféle feldolgozás?
És mikor lesz kész?
Máris tûkön ûlve várom!
Válasz
bluebird 2008 jún. 29. - 21:54:12
(7/11)
Ne csüggedj, az a hír járja, hogy jön a 12 szék!!!!!!!! Na az egy szuper feldolgozás!
Válasz
Vinogradov 2008 jún. 29. - 13:55:25
(6/11)
Hát, hogy is mondjam...

Nem sikerült ez az adaptáció...
Nagyon reménykedtem, hogy legalább megközelíti a '74-es Kádár-korszakba átültetett magyar verzió színvonalát, amely a legnagyobb magyar színészeket vonultatja fel, és amely elképeztõen szellemes és maró szatíra, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az AUTENTIKUSABB feldolgozósa Ilf és Petrov munkájának, mint ez...

Ennek ellenére egyáltalán nem süllyed bele a középszerûség mocsarába.
Nem, nem azért bukott el, mert gagyi, átlagos vagy már ezerszer látott, érdektelen kliséket alkalmazó valami
lenne...
Nem, valójában ez egy nagyon érdekes, de hamvába holt kísérlet.

Kezdjük az egyszerûen jellemezhetetlen fõcímmel, amely távolról sem emlékeztet Ilf-Petrov világára, viszont semmi másra sem. Már itt lehetett érezni, hogy valami nagyon-nagyon furcsa dologgal fogunk szembesülni. Az egész ugyanis valami very stange, józan fejjel értelmezhetetlen képzelgéshez hasonlított: valami olyasmihez, mintha egy orosz buzinak a harmincas években kisebb mennyíségû ópium hatása alatt mindenféle hülye látomásai támadtak volna...

A legnagyobb baj az, hogy valahogy így is folytatódott...
Osztap Bender kb. negyvenéves lehet (mégha õ az egyetlen zseniálisan bemutatott karakter is a filmben), pedig a regényben az szerepel, hogy MEGLEHETÕSEN FIATAL EMBER.
A többiek tragikusak.
Az egész ugyanis valami egészen furcsa módon ûzött ripacskodás, erõltetett színészi játék terméke - ami meglepett, mert oroszoktól ilyet ritkán szoktam látni.
A film képeinek gyakran köze nincsen harmincas évek Szovjetuniójához, és az a nyomor, amelyet a szerzõpáros
gyakran csak finoman, néhol meglehetõsen fortissimo-ban érzékeltet, mintha nem nagyon létezne a filmben.

Ennek ellenére kétségbeesetten próbálják elhelyezni az egészet a huszas-harmincas évek Szovjetuniójában, amelyet Ilf-Petrov iróniája helyett mindenféle hozzáírt szövegekkel traktálnak (pl.: már megint letartóztatások vannak a szerkeztõségekben stb.)

Rengeteg hamvába holt jó ötletet látok a filmben (különleges megvilágítások, rajzfilmbetétek stb. alkalmazása) és ezt az adaptációt követõen még több kiaknázatlan filmes lehetõséget a történetben, de sajnos a fentebb leírtaknál több pozitívumot nem nagyon...

Hatalmas lelkesedéssel indultam neki a történetnek, és sokáig nem is értettem a negatív felhangokat, de a legutóbbi pénteki rész után...
S sajnos ajnos a nyolcból négy epizód már lement - nincs rá remény hogy a másik négy bármiben is jobb lesz...
És ez nekem, a szerzõpáros nagy kedvelõjének különösen is fájdalmas tény...
Válasz
atticusworld 2008 jún. 27. - 20:11:51
(5/11)
Valóban, a film - pontosabban EZ a feldolgozás - kiábrándító és meszze várakozáson aluli. Minden tekintetben. Ajánlom, akinek megvan és nem rest, vegye elõ Ilf és Petrov könyvét, a szórakozás még nyolcvan év múltán is garantált.
Válasz
offtopic
endor 2008 jún. 25. - 21:06:51
(4/11)
Én nem régen olvastam a könyvet, a filmbõl ma csak néhány percet áttam de nagyon kiábrándító volt.
De a köny kitünõ azzal együtt, hogy Szovijet felfogás és a többi.
Válasz
syrius 2008 jún. 24. - 18:09:16 Előzmény bluebird
(3/11)
Volt egy magyar filmváltozat is, amennyire emlékszem nem is volt rossz, Darvas Ivánnal a fõszerepben. Nem rég ismételték, de szokás szerint utólag vettem észre. (Segítséget elfogadok:-) Cserébe már élesítem is a felvevõmet.
Válasz
bluebird 2008 jún. 22. - 23:51:49 Előzmény Vinogradov
(2/11)
Mindenben egyetértek az általad leírtakkal, s csak jóindulatúan óvni szeretnélek, hogy ne várj sokat ettõl a filmtõl. Sajnos, megmagyarázhatatlanul középszerû és ez alól Menysikov sem kivétel..... Vajon miért?
Én inkább újra leemelem a polcról a könyvet...
Válasz
Vinogradov 2008 jún. 21. - 15:55:15
(1/11)
VÉGRE! VÉGRE! VÉGRE!

MIÓTA VÁROK ERRE!!!

ILF-PETROV FILMEN!!!

Vicces, hogy én elsõzök itt, aki mindössze három esztendõt (életének elsõ három évét) éltem le egy oyan népköztársaságban, amelyben e két szerzõ meglehetõsen népszerûnek számított (viszont aki egyébként, többek között ennek a hihetetlen szerzõpárosnak köszönhetõen tökéletesen megérthette annak mûködési mechanizmusát).

Amit Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov a húszas-harmincas években a Szovjetúnióban mûvelt, az világirodalmi jelentõsségû tett volt.
Lehet vitatkozni velem, de szerintem körülbelül egy szinten emlegethetõ olyan kortársakéval, mint Alekszej Tolsztoj, vagy Mihail Bulgakov.

Persze, minden jó orosz regény groteszk és szatírikus valamelyest, de a Tizenkét szék, a Szovjetmilliomos vagy az Aranyborjú, sõt, a szerzõpáros "szakmai önéletrajza", a Gondolkodó egyed a mûfaj csúcsai, ennél tovább már tényleg nagyon nehéz menni ezen a téren.

Emellett azt se felejtsük el, hogy Ilf-Petrovéknak sikerült úgy írni, hogy papírra vetett történeteik egyszerre válnak mindig idõszerûvé, örökérvényûvé, gunyorossá, irónikussá és szatírikussá, ugyanakkor a néhol rejtetten, néhol meglepõen leplezetlenül fikázott államszocialista politikai apparátus számára is elfogadhatóvá, sõt, egyenesen támogatandóvá - mindenközben pedig végig visszafogottan, tárgyilagosan, szenvtelenül, tökéletesen részlehajlás nélkül írták meg munkáikat.
Ez az õ nagy erejük, és ez az ami örökérvényûvé teszi - ne riadjunk vissza a nagy szavaktól - írói életmûvüket.

Munkáik másik óriási erénye a fantasztikus mellékkarakterekben, epizódszereplõkben rejlik. Természetesen írói erényeik a fõkarakterek esetében is kidomborodnak, de igazán a mellékszereplõk leírását teszik felejhetetlenné. S itt is, mint máshol regényeikben, a helyzetkomikum eszközeit használják mesterien - úgy, ahogy szerintem még senki soha azelõtt és azóta.

S íme, a huszadik század legnagyobb komédiásai között méltán emlegethetõ szerzõpáros egyik legzseniálisabb munkája, az Aranyborjú, VÉGRE FILMEN.

Fájdalom számomra, hogy nem a Tizenkét székkel kezdik a történetet, pedig szerintem az még az Aranyborjúnál is velõsebb és zseniálisabb, de a soha el nem készült trilógia második része is fantasztikus.

Persze nagy fába vágja a fejszéjét, aki Ilf-Petrovot akar megfilmesíteni, de az orosz adaptációk rendezõit általában nem szoktam félteni. Értik a dolgukat, jól tudják ábrázolni saját íróik világát (ld. a legújabbak közül pl. Vladimir Bortko Félkegyelmûjét és úMester és Margaritáját). Úgyhogy a magam részérõl nagyon-nagyon türelmetlenül várom, hogy mit hoznak ki ebbõl a történetbõl - meg persze a hozzászólásokat: hátha akad még egy ember, aki ismeri õket ma, 2008-ban, Magyarországon...
Válasz