Milyen különös és meglepõ, hogy Fóris alakjában Kosztolányi Friedrich Nietzschét ábrázolta. Szerintem. Fóris ugyanúgy klasszika-filológus, ugyanúgy megromlik a szeme, ugyanúgy a nyugdíjaztatását kéri és ugyanolyan ingerlékeny, az erõszakot dicsõítõ, mint Nietzsche. Kosztolányira nagy hatással volt N. esztétikája. Azt nem tudom, hogy idõközben átértékelte-e önmagára nézve ezt a hatást; valószínû. Mindenesetre egy is posztmodern cinkos mosolyt megér a felismerés.

(bocsánat; elfelejtettem törölni az elõzményt)

Nekem nem tetszett; csak a színészek miatt néztem végig.. újra látni, meg fiatalként látni õket.. nem is a filmmel volt bajom, hanem a történettel.. a mai élet már annyira más.. hogy nem lehet elérzékenyülni egy ilyen mesén... nem igen "tartanak" így ma egy fiatal lányt.. pl; és hát a tanár úr sem egy megható angyal a szememben sajnos.. nem jó ha egy apa a nagylányára támaszkodik, ahelyett hogy asszonyt hozna a házhoz, és egy igazi jó tanár nem így éli meg a diákokkal való jó/rossz történéseit.. az öngyilkosság meg végképp inkább patológia a szememben itt, mint valami megható dráma..




Szép film. Én is egyetértek abban, hogy elsõsorban a magányról szól.
Spoiler
Novák váltig hitte, hogy meg fog bocsátani az, aki megverte, de nem így történt. Az aranysárkány szimbólum talán az elvágyódást, a kiszakadást jelképezi egy szép valami, mégis egyedül van, fel száll a csillagok közé, ahová a tanár úr is vágyott, és ahol meglelné a boldogságot. A lányát nem akarta elereszteni, mert akkor tényleg egyedül maradt volna. Megbukott,mint tanár-nyilatkozta. Csak a tudomány foglalkoztatja. A másik támadó talán Imre volt a lány miatt, bár ez eléggé merész húzás lett volna.
10/10

Szép film. Én is egyetértek abban, hogy elsõsorban a magányról szól.
Spoiler
Novák váltig hitte, hogy meg fog bocsátani az, aki megverte, de nem így történt. Az aranysárkány szimbólum talán az elvágyódást, a kiszakadást jelképezi egy szép valami, mégis egyedül van, fel száll a csillagok közé, ahová a tanár úr is vágyott, és ahol meglelné a boldogságot. A lányát nem akarta elereszteni, mert akkor tényleg egyedül maradt volna. Megbukott,mint tanár-nyilatkozta. Csak a tudomány foglalkoztatja. A másik támadó talán Imre volt a lány miatt, bár ez eléggé merész húzás lett volna.
10/10

Nagyon szívesen! Remélem sikerrel jársz!

Nagyon köszönöm, este megpróbálom.

szép napot neked.

majd megírom, hogy sikerült.

üdv.

Elõször is be kell jelentkezni! Én úgy szoktam, hogy a nyitóoldal alján van egy keresõs ablak. Beírod, hogy Aranysárkány. Azt hiszem nem ad ki találatot, viszont egy bejelentkezõs ablakot igen. Lépj be. Aztán megint menj vissza a nyitóoldalra, hívd le az ingyenesen megtekinthetõ filmek listáját, menj rá az Aranysárkányra. Aztán ha ez is megvan, akkor a bal felsõ sarokban kell lennie egy kis képnek. Alatta meg ilyen "play" jeleknek. Arra kell ráklikkelni, amire ha ráviszed az egeret, azt írja ki, hogy teljes lejátszás.
Ha ezek után sem mûködik, akkor nem tudom... :-( Nekem így sikerült szombaton...

Petrapetrus: szót fogadtam, regisztráltam, levelet kaptam, visszaigazoltam.

idáig okés minden. De most hogyan tovább, mert az Aranysárkányra kattintva a szabadon nézhetõ magyar filmeknél, csak a részletekhez jutok el, de ahhoz meg minek kellett a regisztráció.

azt már csak megjegyzésként teszem hozzá, hogy a feketére narancssárgával ráírni a menü pontokat egyáltalán nem felhasználó barát tett.

nem vitatom, hogy a hiba bennem van. Segítsz?

Ha regisztrálsz a NAVA.hu-n, akkor ingyen megnézheted a filmet. :-)
Szombaton én is ezt tettem, bár megvan videókazettán. :-)

Utáltam az irodalom órákat és a tanárnõt is. Asszem egy kivétel volt, amikor figyeltem az éppen actualis olvasmány megbeszélésére, és az ez volt. Merem remélni, a film sem lesz rossz.

Ez egy hihetetlen film, csodás történet, fantasztikus alakítások. Örök kedvencem...

Vagyis Nyerge Lázár keres többet. De Fórisról azt ismételgetni, hogy nem hozott ostyepkát...Egy szerencséje Kosztolányinak, hogy a végén magyarázatot ad Fórisra; mert egészen addig dühített, hogy mennyire ellenségesen ábrázolja. Az jó csavar volt.

Kedves Mérlegelõ, azóta elolvastam a regényt, ahogyan megígértem :)) Remélem, értékeled. Bár mostanában tényleg nagyon aktuálissá vált, sajnos.
Nos, mit is mondjak: kicsit felemásak az érzéseim, így utólag is. Nagyon hiányoltam valamilyen mélyebb lélekelemzést vagy ilyesmit. Meglehetõsen impresszionista, azt hiszem. És így utólag sem csodálkozom azon, hogy az apja megsértõdött az ábrázoláson. valahogyan sok dolog nem stimmelt nekem. Pl., hogy a legnagyobb nyár közepén a papa nem csinál semmit, noha 4 holdas gyümölcsöse van, s mint tudjuk, a gyümölcsök nyáron érnek.. Ilyenkor Novák ki sem látszhatott volna a munkából, ha Kosztolányi ezt nem a Logodi utcában elképzelve írta volna meg.. Aztán az is fura volt, hogy mennyivel jobb módú, mint a többi kollega: Nyerges Lázár és Fóris sokkal szegényesebb körülmények között él, noha Fóris többet keres nála. Aztán fura volt, hogy a vallásnak semmilyen szerepe sincs az apa életében, egyáltalán nem is gondol rá, valahogy teljesen kimarad a gondolkodásából, de errõl már írtam is. Aztán az álmai a sötét szobában: hát,mit mondjak: egy mat-fiz tanár biztosan nem fog ilyen színes, élénk és ugyanakkor merõen amorális álmokat szövögetni, mint amiket Kosztolányi neki tulajdonít: ha idáig a 2x2 józanságával, hûvösségével élt és gondolkozott, akkor ebbõl nem TUD kilépni...
Aztán zavart az is, hogy, noha Hilda egy arisztokrata családba került, Csajkás Tibor nem kérte meg legalább levélben Hilda kezét. Nem vállalt felelõsséget, az anyukájával intézette az ügyet. és fura volt, hogy a grófnõ el is intézi, és Novák, a polgárember fenntartja magának a jogot,hogy még õ legyen megsértõdve; neki legyenek negyúri allûrjei az esettel kapcs.
És az a végsõ konklúzió, hogy a Szíriusznál már boldog volt: brrrrrr. Nagyon rossz befejezés.
Az külön zavart, hogy a könyv végén egy olyan ütõdött elemzést olvashattam a regényrõl, mintha maga Ebeczky Dezsõ követte volna el...

De ami nagyon tetszett, azok a friss, életteli megfigyelések, megállapítások; olyan, öntudatlan megfigyelésbõl fakadó részletek, melyek pszich-lag tökéletesen megalapozottak. Pl. Huszár Bandi utolsó látogatásakor a flört. Hogy Hilda hisztériás jelleme a következetlen nevelés miatt alakult ki. Már egyáltalán a hisztériás jellem jellemzõi. Hogy a legkisebb,a nõvérei miatt nem kellõ komolysággal kezelt gyerekbõl lett színész és így tovább...
Más most nem jut eszembe :)

Kedves Mérlegelõ, köszönöm a választ; erre persze MUSZÁJ válaszolnom:)
Csak a 3.)-tól: Hát igen, teljesen igazad van, a logikám gyászos; tképpen csak "összegereblyéztem" néhány kedvenc filmem hõseit :) Talán annyi köti össze õket, hogy vmiért kilógnak a környezetükbõl (lehet, hogy csak azért, mert õk a fõszereplõk :D). És a történetük szomorú véget ér. Szellemileg, lelkileg mindegyik olyan úton jár, ami lehet, hogy igaznak, tisztának, vagy vmiben különbnek tûnik, mint a környezetüké, de mégis lefelé tartó út ez, a pusztulásukhoz vezet. Maximum vmiféle végsõ beletörõdést talál élete végén a borbély, a lovag (aki végül nem találja meg Istent) és Kevin S. karaktere az A. sz.-ben; a végén Jozef K. is beletörõdik a pusztulásába, már nem lázad ellene; Makra és Heathcliff számára a halál a megváltás, "ördögi vigyorral ajkukon" halnak meg, mindkét holttestet ezzel a kifejezéssel jellemzi az írója, innen (és sok más momentumból, pl. a történetmesélés módja, egyebek) gondolom, hogy Kertész Ákos legfõbb ihletõje Emily Bronte regénye volt. (Meg biztosan Jimmy Porter tehetetlen dühöngéséé is :), (ha már megint összevissza kanyargok, akkor legalább jó messzire menjek el...)
Aki semmiféle belátásra, semmiféle nyugvópontra nem jut el, az Seymour, Anyegin és a Gimiboszi tanára. És Novák. Legalábbis a filmen. (De az elõbb felsoroltak nem haltak meg a történetük végén. A halál elõtt minden író legalább vmilyen minimális megnyugvásra, belátásra, valami lezárásra vitte el a karaktereket. A halál általi lezárulást minden történetben komolyan vették). Novák halála ezért is nyugtalanító: végül is nem egy lyukas cipõt dobott el: meghalni minden lelki-szellemi felkészülés nélkül - nagyon necces. Ez itt nem szokás. Ez nem az Amerikai pszicho (nem láttam, csak azért írom példaként, mert gondolom, nihilista film lehet). Szóval ennek a regénynek a fõhõse egy köztiszteletben álló kisvárosi tanár; gyakorlatilag egészen biztosan minden héten járt templomba; ha kat., akkor gyónt, áldozott; ha prot., akkor pedig biztosan presbiternek is meg volt választva. Egy ilyen karakter nem lehet öngyilkos iszonyatos lelki tusa nélkül, anélkül, hogy tudja, az egész neveltetésével, egész értékrendjével kerül, megy szembe. És anélkül, hogy ne tudná: az öngyilkosságával nagyobb vihart kavar, inkább szégyenbe sodorja a nevét, mint a megveretésével, vagy a lánya szökésével. És anélkül, hogy ne lenne tisztában ennek a mondatnak a súlyával: "És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik" (Zsidó 9:27). Ez olyan alapmondat, amit ezen a tájékon senki sem felejthet el. Úgyhogy az Aranysárkány befejezése, ilyen lezárása nagyon aggasztó a számomra. Vagy mondhatjuk úgy is: nem életszerû.
Kosztolányinak az a mondata, hogy: "itthon vagyok már itt e világban, de jaj, nem vagyok otthon az égben": jelzi, hogy ezt a témát a maga számára sem vette olyan könnyedén, mint ahogy Novák lelõtte magát. József Attila is sokat töprengett a bûn-bûnbocsánat kérdésén. Ezt egyszerûen nem lehet megkerülni. Még Kádár is megpróbált élete végén bocsánatot kérni Nagy Imre kivégzéséért, ha nem is sikerült neki. De kikerülni, elhagyni ezt a végsõ számvetést, és úgy belevetõdni a halálba: nagyon szorongató.
4.)Tudtam, hogy Petõfi kivágja a biztosítékot :); õt és az édesanyját az "átlagos család" miatt említettem. Petõfi életrajzából és verseibõl is kitûnik, hogy ha neki meggyûlt a baja a papával, akkor ott biztosan a mamának is sok sértegetést kellett lenyelnie. Ezt nem kegyeletsértésként feltételezem, egyszerûen így "életszerû", most már másodszorra használom a szót. Mint ahogyan ez nõk, feleségek százmillióival történt/történik szerte a világon. Ez van, ilyenek az emberek, ilyesmit szinte mki lát maga körül, nem sokan élnek olyan burokban, hogy a téma ne lenne ismerõs. Nem vagyok a NANE propagátora, de elég, ha csak itt a fórumon rákeresel egy olyan társalgásra, amiben fõleg nõk vesznek részt (pl. A társulat); és egy olyanra, amelyben fõleg férfiak (pl. Esti showder) - én erre a kettõre tévedtem, ezért említem: minden további magyarázkodásnál beszédesebb belepislantani a nõk és a férfiak társalgásának különbségébe - persze tisztelet a kivételnek. A férfiak fogcsattogtatva marják egymást, a nõk pedig a legjobb barátságban, vidáman diskurálnak). Nah szóval sajnos a világ úgy van berendezve, hogy ált. a nõknek kell a több sértést, fájdalmat és bántást eltûrniük, nem fordítva. És általában annak, amit Novák elszenvedett, a sokszorosát. És ehhez képest is Novák tette nyomasztóan elfogadhatatlan. Necces. Nem okés, nem hõsies, nem érthetõ.
Az Oidipusz-dologra való kitérés ennek a könyvnek a propagálása: Arno Gruen: A normalitás tébolya (A realizmus mint betegség: elmélet az emberi destruktivitásról). Ez az egyik legfontosabb könyv, amit valaha olvastam, pedig már volt néhány a kezemben...Olyan mély szinten magyaráz el néhány viselkedésbeli sajátosságot, hogy még a Biblia is érthetõbbé vált a számomra általa. Leginkább az embereknek a hatalomhoz való viszonyával foglalkozik, ami persze gyermekkorban lesz megalapozva; és így jellemzi a hatalommániás pszichopatát, a konformistát és a lázadót. Lehetetlen röviden összefoglalni, és szerintem lehetetlen kihagyni: mindenkinek el kellene olvasnia. (Még egy komoly mûelemzés is van benne Ibsen Peer Gyntjérõl).
5. Most már tényleg muszáj lesz elolvasnom ezt az eszmefuttatást :)
És még kifelejtettem a Gimiboszit: emmek is olyan megtévesztõ a címe, mint a Tétova tinédzsereknek. Ugyan tényleg tinik ezen filmek fõszereplõi, de mégsem buta pitefilmek: a Gimiboszi egy velejéig cinikus, szarkasztikus, keserûen gúnyos film. Minden szereplõje tele van önmagáról alkotott hazugsággal, és ezt nem is adják fel ; a film végén a tanár (is) ugyanúgy hazudik magának, mint mindenki körülötte. Egyébként vicces és könnyed, de rengeteg dupla csavar van benne elrejtve, úgyhogy tanulságos és elgondolkodtató is egyben. Én nagyon ajánlom, szerintem mesteri.
És elnézést, hogy ilyen bõbeszédû voltam.

Kedves Heathcliff - ha megengeded, itt reflektálok utolsó írásod egynémely gondolatára, alapul véve sorszámozásod.
1. Nem értettem félre. :)
2. Kiváló összefoglalás, A) és B) is - csak maximálisan egyetérteni tudok! (A súlyos baj, hogy "korszerûnek" titulált szemlélet[ek] szerint a B) axiómát próbálják gyakorta hitelteleníteni...)
3.Azért elég szerteágazó különbség rejlik az Általad "zsákutcás hõsök"-nek nevezett jellemében, erkölcsében, magam nem is venném õket "egy kalap alá" - és igen: A "Gimiboszi" szereplõit, történetét nem is ismerem, mert ez a cím mindig olyannyira taszított, hogy egy kockányit nem láttam a filmbõl.
4. Õszinte leszek: ezen az eszmefuttatásodon meghökkentem - no nem elsõsorban a tartalmán, annak igazán (bár, szegény, drága Petõfi miként került a zsarnokok mellé, az számomra egy bukfenccel ér fel) - hanem azon, hogy erre lyukadtál ki, szegény Novák A. magányos alakját analizálván, de ezen még magam is tovább töprengek.
5.Megnyugtatlak: nem teszi azt, szerencsére/!/, mitõl félsz; amúgy nem is a vallásokat veti össze, hanem bizonyos olyan attitüdöket, amelyek a két vallásban nevelõdött, azok alapszemléletét egyéni sorsukra vetített egyének jellegzetesen képviselnek. (Nem kizárólagosan, persze, hiszen itt jön be az egyén vérmérséklete, kedélybeli lelkialkata - mindazonáltal számomra nagyon friss, ugyanakkor találónak tetszõ gondolatsorral vázol egy köznapinak is mondható differencuiát.) Az egésznek éppen a Biblia mély/ebb/ ismeretéhez nincs sok köze; remélem, ettõl még eleve nem utasítod el Kosztolányi éleslátó megállapítását!
Üdv: mérlegelõ

No még annyit gondoltam hozzá, hogy
1. A kis versike "Ó Uram..." talán félreérthetõ volt. Ez az önkínzó, kilátástalan és hitetlen Mea Culpa nem a Biblia hivatalos álláspontja, ezzel Novák zsákutcás lelkivilágát óhajtottam jellemezni.
2. Az Üvöltõ szeleknél is nagyjából erre lukadtam ki:
"Emilynél szerintem azóta sem ábrázolta senki világosabban, hogy:
A.) a bûnt a fájdalom váltja ki; a sok bûnnek sok fájdalom az oka.
B.) a fájdalom mégsem ment fel senkit a tettei alóli felelõsség alól. Akármit is találunk a mélyben, a bûn akkor is bûn."
3. A zsákutcás hõsök sorát természetesen Heathcliff is gyarapítja, meg Anyegin, meg a Gimiboszi tanára etc. Mind igen rosszul végzi.
4. Abba senki sem gondol bele, hogy a nõk elég jelentõs része mennyi megaláztatást áll ki, és vajon ezt hogyan képesek túlélni? Amit Novák szenvedett el, az semmi ahhoz képest, amit mondjuk Hitler anyja szenvedett el az ördögien agresszív férjétõl. Vagy amit mondjuk Nagy Sándor anyja nyelhetett le. Vagy Oroszlánszívû Richárd anyja. Vagy Petõfi anyja. Nem sorolom.
Mindegyik nõ ugyanahhoz a technikához menekült, ami számukra a hosszútávú túlélés záloga volt: megpróbálták a maguk oldalára elkötelezni, a szövetségesükké tenni a fiaikat, testõrré, ha úgy tetszik. Ehhez elkényeztették õket. Így egy erõs lelki Oidipusz-viszonyt alakítottak ki velük. És ezzel elérték,hogy a fiaik felnõve agresszív, könyörtelen, másokat eltaposni kész zsarnokokká váljanak. (No persze, bár ez minden esetben igaz, a legtöbbször nem haladja meg az "átlagosan elfogadott" férfiasan macsó viselkedés kereteit). No persze az anyák célja nem ez, sõt éppen ellenkezõleg; de a gyermeki, ártatlan kis szemtelenségek, gonoszkodások elkenése, a bûnbánat elaltatása mégis, sokszoros megerõsítés után ide vezet. Ezek a nõk nem lettek öngyilkosok, noha a Novákot sújtó megaláztatás ezerszerese vagy százezerszerese érte õket. De fájdalmaik miatt a fiaik többé-kevésbé súlyosan fogyatékos jellemmel nõnek föl. Ez nem múlik el nyomtalanul.
5. Ha Kosztolányi dicséri a zsidó vallást, szemben a kereszténységgel (amitõl félek), akkor súlyosan téved. Akkor nem ismerte meg belülrõl sem a zsidó, sem a keresztény vallást. Ezt nem részletezem; de példaként megemlítem, hogy az én féltudásom is félrevitt Kosztolányi kapcsán; engedtessék hát megjegyeznem, hogy a hit és a Biblia felszínes ismerete még inkább tévútra viszi a magát tájékozottnak hívõ nyilatkozót.

Ha nem tudod meghallgatni (bár remélem, ez csak ideiglenes), a refrént leírom:
"Nem lehet, nem lehet,
értsétek meg, nem lehet,
hit nélkül sem alkotni,
sem élni nem lehet."
A részletet, amit említettél a regénybõl, feltétlenül megkeresem és elolvasom.
Minden jót, még biztosan összefutunk itt a fórumon :)

Kedves Heathcliff!
Ha megengeded, még - zárásképpen - néhány gondolat.
Számomra az Aranysárkány egy bizonyos szempontból legkedvesebb regényem. (Ezért is vagyok különösen érzékeny azokra a momentumokra, amelyekben a film csak részben követi méltón) Kulcskérdés éppen Novák A. személye, akinek vívódásaival, helyzetével a legmélyebben együtt tudok érezni, ám ez nem jelent azonosulást vele! (Hogy ettõl egzisztencialista-jellegû volnék-e, nem ítlhetem meg - "belülrõl" - noha erõsen meghökkentem e lehetõség Általd történt fölvetésétõl is.)
Köszönöm a you.tube utalásodat - sajnos jelenleg a hang nem üzemel a gépemen, így késõbbre marad a teljes megtekintése; rápillantva láttam, hogy a kõmûves Kelemen rockoperával kapcsolatos (25 éve láttam egy elõadását, számomra egyetlen rockoperaként - nem nekem kitalált mûfaj, de ezt nem bántam meg akkor sem, azóta sem!)
Hadd hívjam föl figyelmedet a Kosztolányi-regény azon részére, amikor /Novák A., természetesen/ Glück Laci tanítványát fogadván maga számára is váratlanul elmereng, mi is a keresztény és zsidó "világlátás" /nem tudok hirtelenjében jobb szót rá/ közti különbség. Nem akarom ügyetlenül, rövidítve taglalni Kostztolányi gondolatait, de nagyon eredeti és elgondolkodtató alapon nyúl hozzá a kérdéshez. Lehet, erre is azt mondod, egzisztencialista szemlélet, s könnyen lehet, igazad is van. De függetlenül a "besorolástól" nagyon létezõ hangulati paradoxot fogalmaz meg a "keresztény" világnézetet elemezvén - érdemes ezen is /tovább/gondolkodni!
Az eszmecserét én is köszönöm, serkentõ volt!
Üdvözöllek barátsággal, a biztosan leendõ újabb filmtéma kapcsán létrejövõ "mélyfúrásig"! :)

Kedves Mérlegelõ! Kérlek, nézd meg ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=d610RMRdTqw&feature=related
Fõleg a refrén az, amit szerettem volna elmondani, és amit én is átéltem egyébként.:) Ja, most éppen mosolygok rajta, bár... (ezt nem folytatom).
Még egy vers, ami a videóhoz hasonlóan fogalmaz:

Ó Uram, kishitû voltam minden nyárban,
pedig a te rettenetes teledet nem is láttam.
Nincs megbocsátás, én vétkeztem.
Jóságommal, rosszaságommal, mindegy.

(A szerzõt sajnos elfelejtettem. A Kántor Péter-idézetbõl ezt felejtettem ki:
"Kopog az esõ. Õsz. A föld kaput nyit."
És köszi a beszélgetést. Nagyon meglepõdtem és örültem.:)

Köszönöm - magam is hasonlót pedzegettem, de csak a szövegkörnyezet által! :)