Téma: Árva

9/10
zimzum1111 2025 okt. 21. - 21:05:36 9/10
(2/22)
Bárcsak lenne apám. Bárcsak hinnék benne.
Bárcsak kézeb fogna. Bárcsak megölelne...
(VAD Fruttik - Likó Marcel)

A kibogozhatatlan viszony.
Ha az apa hiányzik, ha nem véd, és nincs jelen, ha nem oktat, ha nincs lénye, akkor félelem keletkezik mindenkiben, hogy elbukunk, elbukom... Nem tudunk megfelelni ennek az egész élethosszig tartó "izének".
Talán egy fokkal rosszabb, ha az apa nem ismert, és egy ideakép. És ha a vágyálom egy kamaszban él, akkor talán az az élet egy pokla.
A virtuális apa, a szeretett és nagyrabecsült minden földi jóval felruházott lélek, őrülten tud hiányozni. Mindenhol és mindenkinek. Kivétel nincs.
A zsidó-keresztény kutúrkörben méginkább!
És elnézést a hasonlatért - de én így néztem a filmet, és így láttam csodálatosnak - az Istent, az apát tudó, és érző ember lény azonosulást keres, szeretné látni, szeretné érezni. Isten és fia Krisztus története minden, e tájékon született emberbe beivódik, ha akarja ha nem. Ez az érzelmi trauma, a "miért hagytál el engem" szinte kezelhetetlen, kobogozhatatlan a sorsban.
A szent kamasz (Hamvas) az emberé válás határán mozgó lélek, az igaz gyermeki és a hamis felnőttség határán... Örjöngő egész és tomboló töredék, egyszerre, hogy még jobban fájjon.
De túlélhető, ha az értelem egy kis beletőrődést hoz a kamaszos szellembe...

A film érzelmei - szvsz - ezen a mezsgyén mozognak.
A közösünk, a sajátosan magyar történet '56 csak felhangosítja egy tini keserves érzelmi rejtekét...

Remek film...

(Nem szoktam szereplőkről írni, de itt meg kell említeni a főszereplő fiatalembert és az apját alakító francia színészt... bravó!)