"azt is figyelembe lehet (kellene?) venni, hogy tömegeknek gyártotta, meg kell(ett) értetnie, érthetõbbé/érthetõvé tennie, hogy minden nézõnek kérdés nélkül világos legyen a mondanivalója." - azért ezzel csúnya bizonyítványt állítasz ki az átlagnézõ szellemi kapacitásáról. :D
Nem azzal van bajom, hogy a "természet fontosságáról" beszél, hanem hogy ezt hamisan teszi és manipulatív, hatásvadász módon. Kilóg a lóláb.

Kedvenceim azok a nézõk, akik a film megnézése után depressziósak lesznek, mert el akarnak menni a Pandórára, és a mi világunkat szürkének és érdektelennek látják. Az ilyeneket kiküldeném egy közparkba katicabogarakat számolni, vagy hogy szívják magukba a gesztenyefák virágának illatát. Vakok! Az ilyenek azok, akik ki akarják irtani a nyesteket, mert azok elrágják a kocsik kábelezését, meg akik megtiltanák a madarak etetését, mert azok odapiszkítanak a betonra.

Érdekes, hogy ezt a filmet aki lehúzza, az minidig a "látványfilm"-el érvvel. Ennek nincs értelme. Ez olyan, mintha a futást fikázná valaki, hogy ott mindig csak futnak...
Nem értem ezt. Miért baj, hogy látványos? Amellett igen fontos a film üzenete. Pont szembe megy a globalizációs össznépi akasztófás játéknak, ami az emberiség rovására történik. Cameron azt állítja, hogy az emberiség rossz úton van, és szembe megy a természettel, aminek a vége a teljes pusztulás. És még ott az ego, ami az egészet okozza. Az én. A természeti népeknél nincs én, ott mi van. Mi vagyunk, nem csak én vagyok. Másokért élnek, nem önmagukért. Ezért fontos az az út, amit Jake Sully bejár a film során. Szerintem ez fontos dolog, és sok olyan zombihoz is eljutott ez az információ, vagy inkább gondolatmenet, akik nyálcsorgatva nézik az éden hotelt.

Ezt a filmet csak azért fikázni mert látványos, és nem észrevenni a tartalmat, szerintem hiba. Azt lehet mondani, hogy a Nav'ik naívak, és maga Cameron is az, de attól még a tartalom igaz, és fontos. Sajnos idõszerûbb mint valaha.

Cameron maga akart egy mély mondanivalóval bíró sztorit kreálni. A rendezõ bevallott szándékai szerint is reflektál az indián kultúrákra, az iraki háborúra, a na'vik pedig humanoidok, antropomorf teremtmények - úgyhogy talán nem nagy bûn, ha én is emberi szemszögbõl, társadalomkritikai aspektusában vizsgálom ezt a "fantasyt". ;)

Á, kisasszony! :D
A brióssal semmi bajom, szeretem én azt - azt nem bírom, ha dió és fahéj helyett mesterséges aromát és színezéket adagolnak hozzá, miközben egyesek meg akarnak gyõzni, hogy ez nem pusztán briós, hanem háromfogásos ebéd ;)

Kiváncsian várom. Az elsõ részben szinte csak a levegõ világa és lebegõ hefgység volt benne.

Nagyon jó meglátások.

Háddetélleg! Tessék má' nyálcsorgató idiótába lemenni fater, ha má'moziba megy!

Szerintem túlzottan próbálnád realizálni a film sztoriját.
A Pocahontas is csak egy mese, akárcsak ez. Lényegében fantasy. Nem szabad ennyire "Föld"-höz ragadtan filózni rajta. ;)

"senkinek sem kell több,mint ami másnak van" - ezzel pont azt mondtad, hogy máséra irigykednek, hogy mohók és kapzsik :D

Ööö... Elõre szólok, nem fogtok szeretni :D

Ezzel a filmmel alapvetõen két bajom van. Az egyik, hogy propagandafilm. Nem olyan direktben és gonosz módon, mint a náci propagandafilmek, vagy a sztálinista szovjet agymosó-partizán-mozik, inkább finoman (épp ezért veszélyesebben), mint a kései szovjet filmipar termékei. Egyrészt a fõszereplõ természetesen angolszász, háborús rokkant, kemény, de érzelmes fickó, vagyis magán viseli a vietnámi/iraki háborús veteránokról szóló propagandafilmek fõszereplõinek összes klisés tulajdonságát. Annyira evidens, hogy ez a csávó könnyekben tör ki a SuperBowl vagy július 4. említésére, hogy ezt még a száknba sem kell rágni a moziban. Szóval õ a tipikus "felsõbbrendû" white anglo-saxon protestant, a toleráns amerikai, a mintajenki, az angolszász kulturális fölény megtestesítõje.

Társadalomkritikáról akkor beszélhetnénk, ha a negatív pólust képviselõk is amerikaiak lennének, de nem azok. Izolálják õket, hogy véletlenül se azonosítsuk õket az amerikai kormánnyal. Õk a - roppant jellegtelen - RDA nevet kapták. Ez egy cég. Ezzel a film manipulatív módon azt sugallja, hogy az amerikaiak jófiúk, mint a kemény, ám emberséges Sully, semmi közük a gonoszokhoz, a mohó, militáns RDA-hoz. Ez pedig hazugság.

Ez olyan, mintha a Pocahontasban (ami a mû alapjául szolgál) a jófiút játszó John Smith-t meghagynák angolszász karakternek, az antagonistákból meg svédet vagy kínait csinálnának.

Másik problémám a filmmel a természeti népek és a természet viszonyának TÚLZOTT idealizálása. Cameronék egyik kézzel felépítettek egy élõ, lélegzõ ökoszisztémát, ami tényleg, aláírom, rohadt jól mûködik, látványos, magával ragadó - másik kezükkel viszont ezt a hatást lerombolták. A na'vik és a Pandora ökoszisztémájának viszonya gejl, Disney-feelinges, hamisan idealizáló és hiteltelen. Az gondolkodik így a természet és a természeti népek relációjáról, aki életében nem hagyta el a városa közigazgatási határait, és aki az ötven méterre lévõ szupermarketbe is autóval jár.

A természet és az ember viszonyának központi kérdése sosem a "harmónia" volt, hanem az életbenmaradás. Hogy földi párhuzamot hozzak - elvégre az emberrõl szólna az Avatár, bármennyire is idegen bolygón játszódik -, a természeti népek tagjai sosem lovagoltak, teszem azt, antilopháton, önfeledten kacagva és "huhúúúú"-t kiabálva. Legfõbb gondjuk valószínûleg az volt, hogy megtöltsék a gyomrukat, hogy elrohanjanak a tigris elõl, hogy ne haljanak bele valami mérges pók csípésébe. Ha járvány, például vérhas ütötte fel a fejét? Ha szerencséjük volt, a varázsló véletlenül kikotyvasztott valamit, amitõl jobban lettek, ha pechjük volt, meghaltak. Az átlagéletkor a még a középkorban is, pl. a prekolumbián indián törzsek közt (melyekre az Avatár reflektál), nem haladta meg a negyven évet.

Ugyanígy egyfajta hamis elvágyódást fogalmaz meg a na'vik békeszeretete. De ez megint csak arra jó, hogy levegye a felelõsséget a ma embere válláról. "Ó, igen, háborúk folynak, tombol a terror, de ez nem a mi hibánk, hanem a civilizációé. Ha visszatérhetnénk a természet lágy ölébe, mi is békések lennénk."
Csakhogy ez nem igaz! Egy civilizáció békés vagy harcias volta nem a fejlettségi fokától, a természettel való "harmóniájától" függ! Ott vannak a dzsungellakó, civilizálatlan törzsek, a dayak fejvadászok, a polinéziai kannibálok, az egymással harcoló pápua törzsek. A természethez az átlag-amerikainál jóval közelebb álló aztékok tömeges emberáldozatokat mutattak be, hogy megnyerjék isteneik (a természtet jelképezõ esõisten meg a többi) kegyét. Õk is intoleránsak voltak, a különbség csak annyi, hogy õk nem foszforbombával és napalmmal irották az ellent, hanem lándzsával és íjjal-nyíllal. Aki hajlamos a kegyetlenkedésre, az hajlamos rá, viseljen bár ágyékkötõt vagy Versace öltönyt.

Na, most, hogy kipufogtam magam, azért megjegyzem, hogy Cameron megalomániája még mindig szimpatikusabb, mint Michael Bay egyre lefelé tendáló Transformers-sorozata (de kár azért a franchise-ért! Sokkal többet ki lehetett volna abból is hozni!), mert bár elfogult és hatásvadász módon, de legalább megpróbálkozik a társadalmi kérdések boncolgatásával. Igaz, hogy csak a felszínt kapargatja, de ez is több, mint a semmi. A látványvilág, a felépített univerzum pedig tényleg nagyon jó - kár, hogy nem hozták ki belõle a maximumot. Ebbõl lehetett volna egy valóban sokatmondó film - így csak egy jól sikerült közönség-mozi vált belõle, exxxxxxtra box office-szal. :/

Kieg.: akkor már inkább a Cannibal Holocaust, ami szintén a természet/társadalom/civilizáció témakörét feszegeti, és bár az is hajlamos átcsúszni hatásvadászatba, valahogy sokkal õszintébben - és kisebb költségvetésbõl - teszi ezt.

Kire milyen hatással van,ez teljesen egyedi,a film látványvilágát az alkotók teremtették meg,próbáltak minket belevinni egy olyan tökéletes világba,õsközösségbe,ahol mindenki egyforma,senkinek sem kell több,mint ami másnak van,ahol akkora az összetartozás érzése és hatalma,amirõl mi szánalmas emberiség csak álmodozunk....ha ez valakinek nem mond semmit,sõt fikázza,nos Õt csak szánni tudom.....

Menjél nyugodtan a saját fejed után Roah. Ha falnak mész, legfeljebb Para elkap és majd megsimogatja a buksidat. Avatarral kapcsolatban muszáj volt elolvasnom egy kritikát, mert ahogy már írtam, nem emlékeztem a filmre, olyan ócska volt, csak annyi maradt meg bennem, hogy a fickónak valami nem stimmel ... nem is tuodm, az értékeivel? Szóval ahogy a kritika megfogalmazta.

Derûs délutánt.