Türelmetlenség?

Törölni kéne a trágár szót. nem vagyok rá kíváncsi. Zavar.

"Senki nem hallja, vagy nem is akarja hallani. Senki nem érti, senki nem érzi....pabadam, pabadabadam...." - Ez egy kib4szott remekmû, akár egy Chagall festmény, akit ez nem köt le, az keresse más szinten az örömforrásait. Elgondolkodtató, mûvészien fényképezett, magas szinten rendezett alkotás, kiváló színészi játékkal. Ilyen filmekért járunk moziba!

érdekes, én SEMMI értelmiségi szálat nem láttam a filmben.

Tudod, az Élet a legjobb iskola. Csak magas a tandíj.

Most töltöm a filmet, még nem láttam, de szinte biztos, hogy igazad lesz.

És mi van, ha egy (két há' stb) nem "álértelmiséginek" is tetszik? Persze, ha mindenkit álértelmiséginek nevezel, akinek ez tetszett, akkor nem mondtál semmit (csak létrehoztál - definiáltál - egy saját, más által nem használatos és nem használható fogalmat).

Megnéztem újra. Gondoltam jár egy második esély, mert van az úgy, hogy nekünk kell megérni, felnõni...

Jobban fájt, mint elsõre.

Szokásos, álértelmiségeknek való film, talán egy-két kivétellel.
Fõleg akkor tökéletes, ha valaki szerepet akar túljátszani, esetleg "értelmiségi" szerepben tündökölni, de csak óvatosan, mert ha rákérdeznek, hogy mit miért, akkor nehogy csak habogás legyen a vége és kiderüljön, hogy kóklerek vagyunk és csak blöfföltünk.
A látvány meg az egész kimerül abban, hogy a hangot kikapcsolták a film 90%-ban(tehát cipõkopogást meg köhögést nem igazán lehet hallani) és csak valami komolyzene megy általában vagy az se, ja meg felvettek valami töröttkezû operatõrt, aki sose azt veszi ennek köszönhetõen, amit kellene.
Ehhez hozzájön még egy szintén amatõr teremtés jelenet, ahol hol ezt, hol azt mutatnak(sejtek, medúzák), nekem Fatboy Slim Right here c száma jutott eszembe.
Jah és persze nyakon van öntve "hatalmas" Coelhot megszégyenítõ megmondásokkal, mint például a "vagy szépen élünk vagy odaverünk másoknak" meg egyéb okosságokkal, amit ugye ha nem mondtak volna el, akkor hülyén haltam volna meg.
Szal fentiek alapján gondolom nem kell nagyon ecsetelnem, hogy nem voltam hasraesve a filmtõl.
Ellenben szinte tudtam, hogy ha feljövök ide csak a szokásos, jól begyakorolt ctrlv+c hozzászólásokat fogom olvasni, hogy "mindenki hülye, aki nem érti", "mert ha csak fele olyan okosak lennétek, mint mi, akik itt sztárolják akkor" meg stb önsztároló hozzászólások.
Még jó, hogy sokan itt értelmiséginek vallják magukat, de képtelenek felfogni, hogy van, akinek nem tetszik és kész.
A legjobb pedig, hogy 10 épkézláb, önálló gondolatuk nincsen, csak a szokásos mellébeszéd.
Valaki linkeelt egy kritikát vagy mi akart az lenni.
Kezdésnek megy, hogy mekkora király a rendezõ, a film, majd hogy BP mekkora király, van teremtéselmélet, majd megint leírja, hogy minden idõk legjobb filmje és kész.
Ez igen, ez oszt igen.
Kíváncsian várom, hogy mi az, amin annyit tudtak gondolkodni, illetve melyik jelenet váltotta ki azt a hatalmas katarzist?
Illetve mi volt az a szöveg, amitõl szintén ki kell bukni a székbõl meg napokig nem tudtak egy jót szarni?
Van egy olyan érzésem, hogy nagyon nem fog menni a válaszadás:)

UI: Ugye az önsztárolás egyik alapvetõ formája az, hogy ostorozzuk az ország népét, hogy mert a színvonal, mert a bla bla bla, hát már ránéztem, hogy mit bír az IMDB és hát bizony ott is ennyivel szerepel.

Találó megfogalmazás - valóban vannak filmek, amelyek inkább mûalkotások, hirtelen a Cinema paradiso jutott esszembe, de akár Visszatérõ József többi filmje is.

Van aki pihenni vagy szórakozni szeretne, amikor leül megnézni egy filmet. szerintem ez is teljesen rendben van. és az is, hogy NEKI nem tetszik az a film, amelyiken pihenés helyett gondolkodni kell. kb mint a nyaralás: van aki albániai hátizsákos gyalogtúrára vágyik, van aki punnyadásra a tengerparti homokon.

Egy kedves ismerõsöm a szüleivel való egyre súlyosabb konfliktusok közepette próbálja megõrizni az egyéniségét (amelyet persze a konfliktusok torzítanak, sajnos, bár pont nem arra, amerre a szülei szeretnék). Na neki semmi szüksége egy agyalós filmre, inkább a bosszúfantáziáit akarja kidolgozni.

Teljesen egyetértek az elõttem szólóval. Több ilyen rendezõ kellene. Mûvészeket a filmmûvészetbe.
Hogy nem tipikus hollywoodi film Az élet fája? Hogy nem készült werkfilm sem ehhez az alkotáshoz, sem például Az õrület határánhoz? Nem tudom, hogyan fogok aludni az este... Mélyen, békésen és derûsen.

Igen, szóval olvastam róla egy kritikát valahol, ahol azt írta a szerzõ, hogy ez nem is film, hanem mûalkotás. Gyakorlatilag az én gondolataimat fogalmazta meg. Terrence Malick nem is filmes igazából, hanem mûvész. Nem csoda, hogy kivonja magát a mai filmipar világából. Interjút nem ad, werkfilm nem készül a forgatásain, fesztiválokra nem jár el. Több ilyen alkotó kellene, mint Terrence Malick, és több ilyen alkotás. Nagyon féltem ettõl a filmtõl, pontosan a megosztó megnyilatkozások miatt, három évet vártam, mire rászántam magamat, hogy megnézzem, de azóta hatása alatt vagyok.

Igazából az a kérdés merül fel bennem, mikor olvasom az értelmesebbnél értelmesebb hozzászólásokat, (mint pl. 'ez egy fos", "arra jó, hogy elaludjak rajta", 'nincs semmi értelme") hogy ezek az emberek, akik valószínûleg az érzelmekkel és gondolatokkal teli mûvészfilmek helyett az akciófilmeket, vagy vígjátékokat szeretik, egyáltalán minek néznek meg egy ilyen nagyszabású, talán mondhatni kísérletezõs mûvészfilmet? Aztán ha nem értik meg, tetejében kemény negyedórás filmnézés után adnak rá 1 pontot... Hiába van megannyi jó kritika a filmrõl, hiába van Arany pálma, ami azt jelenti, a maga kategóriájában ez egy zseniális film.
Ha ízlésetek ellen való a film, akkor inkább ne nézzétek meg...

Aki szerint ez rossz film, az nem sokat tud az életrõl.

HAZUGSÁG.

Nincs szükségünk semmiféle istenre, pláne nem Yahvéra!

Soha, sehol, semmikor, semmilyen körülmények között!

PS: amúgy a filmet én is lesz*rom.

Lehet a saját vállat veregetni, hogy ilyen nyitott gondolkodás, meg olyan nem sablonos ítélkezés, szabadjára engedett elme az, aki végig tudta ezt szenvedni, de ez a film rossz. Méghozzá nagyon. Fölöslegesen hosszú, és erõlködni kell, hogy mégis belemagyarázzunk valamit, ami mindezt indokolja. A zsenialitásról nekem más elképzeléseim vannak.

Minden értelmezési kísérlet megengedett Az élet fája kapcsán rossz, jó csak a közömbös nem.
Próbára teszi nyíltságunkat és mozinézõi képességeinket.
Saját filozófiai tartalékaink hol az univerzum bonyolultságnak, hol pedig a hit mentén történõ megnyugvás kísérleteit
próbálja értelmezni.
A film nekem montázsok halmaza mint életünk is, apró történet darabkákból áll össze hol kedves, hol pedig drámai "filmtekercsek". Úgy, itt is ezeket látjuk ha kellõ érzékenységgel közeledünk ehhez az alkotáshoz.
Az pedig , hogy mennyire nem új a gondolat és képi megvalósítás sem, azt egy kis búvárkodással külföldön élõ magyar mûvész is tanúsíthatja.:

"A kortárs amerikai kísérleti filmesek közül Scott Nyerges New York-i absztrakt filmes Autumnal címû munkájából használtak néhány másodpercet, a hosszú evolúciós szekvenciához. (Egy interjúban az alkotó ironikusan utalva a kísérleti film marginális helyzetére azt mondta, hogy több pénzt kapott ezért a „vételért” mint az egész pályafutása során együttvéve.) Nyerges még a kilencvenes években a legendás Stan Brakhage tanítványa volt a coloradói Boulderben, akinek a lírai montázsai és absztrakt munkái több tucat fiatal alkotóra voltak hatással. Az élet fája sok szempontból a brakhage-i életmû házilag gyártott egyszemélyes avantgárdjának millió-dolláros kiterjesztése."

Hangsúlyozom , hogy nekem azt a jólesõen hátborzongató érzést teremti meg film , hogy akár az univerzum, akár a hit, akár a világ a szobám ajtajánál kezdõdik.

elõzõ hsz-em téged is érint.

üdv.

perry és kosheen01 hozzászólásait olvastam, talán sokaknak rajtuk kívül nem tetszett a film.

Számomra megdöbbentõ élmény volt. Ritkán sikerül az, hogy egy filmtõl nagyon magas nívót várok, és a mû végül tényleg nagyon magával ragad. Ebben az esetben ez mégis így történt, és ez nagy örömmel tölt el.

Egy szerettünk elvesztésének fájdalma olyan momentum, amelyet mindenki megismer elõbb vagy utóbb. Kérdés, ki hogyan éli meg, ki hogyan reagál. Az elvesztésnek sok olyan paramétere van, ami befolyásolhatja az "elengedés" nehézségi fokát, és jelen esetben a film a lehetõ legtragikusabb lehetõséget szemlélteti, gyermekünk elvesztését. A korbeli különbségek okozta távolság ill. közelség mérvadó lehet fájdalmunk mértékét illetõen, de ez csak egy szempont a sok közül. Egy gyermek elvesztése a szülõnek több téren okozott tragédiát fakaszt fel; tudni azt, hogy felelõs vagyok érte; (függõen a gyermek korától) minden pillanatot vagy a legtöbb pillanatot vele töltöttem; testembõl származik, részben engem visz tovább; fiatalít, mert az eljövendõt vélem látni benne; az élet teremtett rendje, hogy õ temet el engem és az is, hogy utódot nemz; és sorolhatnám végeláthatatlanul. Ezek mindegyike hathatósan mélyíti a fájdalmat, amit egy ilyen esemény okozhat életünkben.

A film számomra bemutatja, hogy miként reagál egy Istent félõ család - mely véleményem szerint az emberiséget szimbolizálja, szimbolizálhatja - a váratlanul bekövetkezett halálesetre. Talán nem jól érzem, amit Malick át szeretett volna adni - de elõadó- és alkotómûvészként tudom, hogy nem mindig az a lényeg, hogy én mit akarok átadni, hanem sokszor az, hogy amit átadok, alkotok, az gondolatot ébresszen, kérdést vessen fel, válaszútra tereljen; tehát nem mindig az üzenet konkretizált átadása a fontos, hanem egy esetleges keresztkérdés beszúrása az (ál)individualizált, szociális téren közönnyel fertõzött hétköznapokba -, de a kétségbeesés pillanata és a gyötrõdés szakasza közé beépített evolúció-szemléltetés a lázadó ember(iség) bosszú-reakciója Istennel szemben, amiért akaratával nem egyezõ cselekmény sorolt az életébe. Pontosabban az ember Istent elpusztítani akaró hadjáratának egyik oszlopos pontja, ami egyértelmûen kudarcot vall, és ezt egy alázatos embernek fel kell ismernie, ám az esetleges fel nem ismerés nem jelenti, hogy a tény megváltozna.

Érzésem szerint, a film végén bekövetkezõ "elengedés" visszavezeti az embert Istenhez, a Megváltó, Jézus Krisztus keresztfáját is megoldásként fedi fel egy pillanatra, mint ahogy annyi rezdülést csak egy pillanatra villant fel, csak magát a lelkiállapotot szemlélteti, csak azon idõz el.