A filmet az ötlet viszi a hátán, ezért nincs miért többször is megnézni.
Jó ötlet, jelentéktelen megvalósítás.

OMG...

No, ezen a filmen látszik a leginkább, hogy mennyire buták is azemberek és mennyire okosnak képzelik magukat akik esztétát játszanak. Ez a film egyszerûen zseniális, mégpedig azért, mert bemutatja az õrületet, a megõrülést, azt, amikor az agy egy trauma hatására végtelen ciklusba kerül. Egyszerûen félelmetes pontossággal írja le a pszichiátriai kórismét, megadva ehhez a legfontosabbat: Az öldöklõ angyal, pusztító anyal, AZ ELMEBAJ, amikor Isten teremtménye egy ösztönlény szintjére zuhan vissza.

A legszebb az az egészben, hogy tökéletesen végig lett mutatva a különbözõ stádiumok halmaza, az, ahogy szép folyamatosan hergeli bele magát a butaságába valaki, abba a tévképzetbe, hogy nem bír kimenni az ajtón, azaz a:

Tagadás,
harag,
alkudozás,
depresszió
elfogadás.

És amikor jött az elfogadás, jött is a megoldás, hiszen a higgadt, nyugodt agy képes gondolkodni és az egy szál értelmes hang rendbe tud tenni mindent.

Az égész képi megvalósítás egy metafóra. A ház MAGA AZ AGY, az agyban pedig az adott személy személyiségeit látjuk. Ezért nincs igazi jelentõsége a szereplõknek, csak annak, ahogy egymást erõsítve zavarják össze a gondolatok egymást. Látható az is, hogy kívülrõl hiába is próbálkoznak, "nem lehet behatolni az agyba", mert ha belül zavar van, akkor kívülrõl nem lehet rá hatni. Éppen ezért izolálják az "agyat", a "pszichiátriai beteget", valójában nem cisnálnak vele semmit, pontosan leírva ezzel a pszichiátriát. Ugyanakkor, benne van az is, ahogy vissza tudnak térni oda az agyban a gondolatok, ahol A TRAUMA megtörtént, és amint látható, a trauma nem szükségszerûen észervehetõ, nem is biztos, hogy tudatosul, egyszerûen csak megjelenik. VANNAK elõjelek (a cselédek távozása a józan ész kiesését jelzi), de azzal senki sem törõdik, hagyják eszkalálódni a helyzetet. Mondjuk magyarul: "ELMEGY AZ ESZE - elment az esze!" A cselédek, a józanság, az egyszerû józan paraszti ész távozik, helyette az entellektüell gondolkodás marad, az, hogy aki menni akar, azt visszahúzzák, ideológizálnak, ezoterikáznak, de nem keresik a megoldást, egyre kevesébé keresik a megoldást, a végén már el is felejtkeznek arról, hogy meg kellene oldani a problémákat.

Amikor tehát megnyugszik az agy, azaz visszatérnek oda a szereplõk, azaz a személyiségek, amikor a trauma történt, hirtelen csend lesz, és nyugalom, akkor hirtelen ki lehet billenteni az agyat, és hirtelen minden visszakerül a helyére és egyszerûen kilép a "végtelen ciklusból az agy" és képes lesz továbblépni. Nincs ideje a személyiségeknek morfondírozni, ellentmondani, egyszerûen megteszi az agy azt, amit bármikor megtehetett volna, egyszerûen kilép a bezártságból, kinyit a világ felé. És amikor ez megtörténik, senki sem érti, hogy valójában mi történt, hiszen látszólag nem történt semmi sem.

Na ehhez adódik hozzá az utolsó két jelenet, az egyik az, hogy a templom sem jobb a "világi hatalomnál", a megoldásoknál, mert az ugyanúgy a végtelen ciklusba tud kerülni, itt nagyon fontos megemlíteni a szimbólikát, azaz a félrevert harangot, hogy az érzelmek, hit irányából nézve vannak jelek kifelé, de azzal ugye a világ nem törõdik, a templom körül nincsenek emberek, sõt, el is zavarják õket onnan, ha kell fegyverrel (vö mai keresztényellenesség), és így ugyanaz a feldolgozatlan trauma ugyanazt a helyzetet eredményezi, jelen esetben azt, hogy amikor a zene (mise zenei része) végetér, akkor az felhoz egy traumát, így például azt, amikor valaki menekül egy fegyveres konfliktus, egy háború elõl és nem akar azzal szembenézni.

Hihetetlen precíz képi megvalósítása az elmebajnak. Úgy feldolgozva, hogy valójában nem tudjuk meg, hogy mi a trauma és pont ezen van a lényeg, amig nincs meg a trauma tárgya, ami kiváltja ezt az agyi állapotot, addig ez mindig be fog következni, és enélkül meg sem lehet oldani, viszont ha a jeleket megtanítják a betegnek (megy el az ész, lásd feljebb), aki odafigyelve azokra NEM MEGY BE A SZOBÁBA (nem megy bele ugyanabba a gondolatmenetbe), akkor ugyan meg nem oldódik a trauma és a probléma, de legalább nem okoz problémákat.

Egyebekben pedig jó kérdés, hogy ezzel az egésszel hogyan volt ilyen hihetetlen mértékben és mélységben tisztában Bunuel? Akkoriban, amikor a film készült, ezek még nem igazán voltak kutatva, levezetve, szakirodalomba rendezve... még az sem kizárt, hogy a saját agyáról, gondolatvilágáról szólt ez a film.

Ezzel szemben azt az álentellektüell süketeléseket lenyomni, amiket itt olvastam, hogy burzsoázia, meg társadalomkritika... OMG.

Ez nem mûvészfilm volt, hanem egy pszichiátriai tananyag, egy oktatófilm, amit a leendõ pszichológusoknak, pszichiátereknek kellene megnéznie és értelmeznie.

És ez mutatja leginkább a "kritikusok és mûértõk" égbekiáltó ostobaságát és talmi értéktelenségét. Még azt sem látják, ami a szemük elõtt van, mert úgy el vannak telve a saját felsõbbrendû fingjuk reszelgetésével.

Én csak 20. percig bírtam, sajnálom. Azért, mert nem ért senki, még nem vagy mûvészfilm. Az asztal alatt bénázó hangtechnikus (8:40 percnél) kifejezetten nevetséges.

Jobban bejött, mint az Andalúziai kutya, az alapötlete zseniális volt és külön mosolyogtam mikor eszembe jutott, az Éjfélkor Párizsban c. film azon jelenete, mikor Owen Wilson találkozik Bunuel-ékkel és pont errõl a filmrõl beszélnek. :) Kéne neki a HD, mert gyengécske minõségben láttam.


8/10

Nem is volt a filmben kísérõ szöveg. Úgyhogy tényleg a francia krimit kellett volna nézni. Egyébként egyszer egy olyan krimit megnéznék, ahol a végén nem magyarázzák el, hogy ki a gyilkos, hogyan tette és miért tette. Ha ez másfél óra alatt nem derül ki, akkor felesleges idõpocsékolás volt az egész.

Ha jó TV-rõl felvéve: krokedit@citromail.hu

A vacsora az Édenkertet szimbolizálja, a bárányok pedig arra utalnak, hogy az ember áldozat volt az Édenkertben.

A második színben, a templomnak a mondanivalója is egyértelmû - az Édenkert után az Egyházak tartják fogva, és "kebelezik" be az embert. Az ember az Egyházakban is áldozati bárány.... - Szeretném DVD-n megvenni, de eddig még nem sikerült találnom.

Így van, a kedvencem a zseniális spanyoltól, kétszer láttam már és másodjára fogott meg igazán. Fekete komédiának is beillik, kacagtató alkotás, ami mélyen inkább elszomorító. A vége ennek is briliáns.

Az meglehet, hogy ez a film elavult, unalmas és félresikerült. Maga Bunuel mondta, hogy szokásától eltérõen ezt a filmjét többször is megnézte késõbb és sajnálta, hogy a forgatásra nem állt rendelkezésre több idõ és pénz.
A hasonlatod azért igencsak sántít, én nem ájultam el az olvastán, inkább csak kuncogtam egy jót.
A helyedben azért én kevesebb Bunuel-t néznék, az sohasem árthat meg.:)))

A jó mûvészfilm nem unalmas ez pedig egy idõ után sajna azzá válik.Attól még ,hogy Bunuel csinálta nem remekmû,hacsak nem akarunk úgy járni mint azok az emberek ,akik egy majom pingálmánya elött ájuldoztak ,mert azt hitték ,hogy a nagy mûvész festette õket,és a kép a maestro zseniális életérzését tükrözi.

"azóta pedig temérdek alkalommal átélni is kényszerültem a film által bemutatott lehetetlen élethelyzetet"
Ugye, másnak is ismerõs ez a helyzet. Nekem is sokszor eszembejut ez, amikor pl. (meggondolatlanul) Bp-re megyek autóval, vagy amikor már nem is tudjuk hogy kerültünk egy kínos helyzetbe. Az sem túl ritka eset, hogy mindenki a másikra vár, 'Hadd vigye el a balhét valaki más'. Jó, hogy nem a saját életünkrõl készült filme(ke)t) kell néznünk. Én belepusztulnék!:))

Aha. Remélem az én hozzászólásom megfelel az elvárásoknak.

Érdekes, hogy ehhez a Bunuel filmhez szóltak hozzá legtöbben. Ennél sokkal szórakoztatóbb filmeket is csinált, lásd az utolsó három filmjét. Egyébként Bunuel gondolkodásmódja és ateizmusa roppant egyszerû. Miután befejezte tanulmányait a jezsuitáknál, felismerte, hogy a világot valójában két alapvetõ jelenség határozza meg: a véletlen és a misztikum. Ennek szellemében készítette filmjeit.
Gondolkodását egyetlen pillanatra sem változtatta meg. 'Ateista vagyok. Hál' Istennek!' - mondta sokszor. És jókat mosolyoghatott azokon, akik megpróbálták cáfolni a nézeteit, (félre)magyarázni a filmjeit. Ami megmagyarázhatatlan, az úgy a legjobb. Aki ebbe belenyugszik, annak ajánlom Bunuel filmjeit. Aki nem képes ebbe beletörõdni, azokat sajnálom. Egy ici-picit!:)

A topci, gondolom elütés volt, de nagyon tetszik, ha megengeded, használom. :)

Csak nehogy az legyen a vége, hogy mind letakarodunk a tereprõl :(

[color=red:7f3393ec62][b:7f3393ec62]Hányszor léptek még bele ugyanabba a cipõbe?[/b:7f3393ec62][/color:7f3393ec62]
(Cinemaki vagy éppen mi.) Át kell ugrani oszt annyi.

furcsa, sajátos hangulata van,
ahogy bunuel legtobb alkotásának
de maradandó élmény, zseniális film

durva film

volt/van a herskó jánosnak egy filmje, amelynek éppen ez a címe: nn, avagy a halál angyala... 1970 óta. címazonosság lenne, bár ebben nyilván bunuelé lene az elsõbbség. de utánanéztem, az alapmûnek számító gregor-patalas-féle filmtörténet (a film világtörténete, 1966-os kiadás) is már az öldöklõ angyalként említi et a filmet, én is ezzel a címmel láttam elõször, kb. 1980-ban, egy bunuel-sorozatot vetítõ vidéki filmklubban. akkor még voltak ilyenek is...

azóta pedig temérdek alkalommal átélni is kényszerültem a film által bemutatott lehetetlen élethelyzetet..:))