A film egyáltalán nem nagy szám, ugyanakkor különösebb probléma sincs vele, egyszer nézhető, aztán hamar felejthető. Érdekes a történet, ami valósághűnek tűnő módon mutatja be, hogyan figyelik meg a terroristaveszélyt jelentő személyeket. Nagy pozitívuma, hogy nem fél a film kockázatként beállítani a muszlim bevándorlókat. Vagy beszélni arról, hogy miként jutnak a segélyek terrorszervezetekhez. De tegyük hozzá, hogy 2014-es a film, az igazi migrációs hullám ezt követően indult be 2015-ben, köszönhetően a Wilkommenskultur-nak és a liberális, azóta is érzékenyítő szemléletmódnak. Ez a film ma már nem is lenne PC, ma a hasonló filmek arról szólnak maximum, hogy a hatóságok és szélsőjobbosok hogyan zaklatják szegény bevándorlókat. Nem hiszem, hogy megengedhető lenne ma is olyanokat kimondani egy filmben, hogy a hatóságok fenyegetéssel, zsarolással, stb. érnek célt a felderítés érdekében. Láthatjuk az eredményét az azóta eltelt tíz évben mennyire sikerült vagy sem elhárítani Európában a terrorkockázatot. Ugyanakkor az is érdekes a filmben, amikor arról beszélnek, hogy miért nem kapják el rögtön a gyanús elemeket, mert ez jól magyarázza azt, amit a hírekben értetlenül hallunk "a terrorcselekmény elkövetője már régóta a hatóságok megfigyelése alatt állt". Itt kapunk legalább némi magyarázatot arra, hogy miért csak figyelgetnek ilyen elemeket, amikor tudott, hogy kockázatot jelenthetnek. A szubjektív véleményem, hogy aki tisztességes, az beáll szépen a sorba és kér magának engedélyt, hogy beléphessen. Valószínűleg akkor kevésbé fogják vegzálni a hatóságok. De aki illegálisan, a szabályokat megszegve idejön és zavarja, hogy vegzálják, az miért nem megy haza (valaki kényszeríti, hogy itt kitegye magát ennek)? A film bár érdekes történetet mutat be, a sztori lapos (és nem Bondot, Bournet vagy Bauert) hiányolom. Hoffman karaktere jó, mindenki másé semmilyen. Nem vágyok rá, hogy még egyszer megnézzem, így maximum erősebb közepes lehet.

A filmet érdemes megnézni, kikapcsolódásnak teljesen jó, érdekes, izgalmas, gyorsan eltelt a közel 2 óra. Tetszett a szereposztás, a történet, a helyszín, a szinkron is. Rachel McA-nek, Philip S. H-nak (kár, hogy már nem láthatjuk új filmekben) jól állt a szerep és jól is játszottak.

Bár a Suszter, szabó, baka, kém jobban tetszett, ez sem volt rossz, csak egy negyedórával rövidebbre kellett volna venni a játékidőt. A színészek jók voltak, bár a történet egyszerűbb, mint a fent említett filmben. Fokozatosan kapunk újabb és újabb információmorzsákat, ahogyan történet lassan gördül előre. Az utolsó negyedórában a rendező igyekezett kissé feszültebbé tenni a hangulatot, mire eljut a csúcspontig.

S amint azt alább mások már leírták, a valóság bizony gyakran elég ocsmány.

Ennél azért sokkal jobb kémfilmek léteznek (és most nem annyira a James Bond mesékre gondolok).
A zsáner kedvelőinek tudom ajánlani a Homeland sorozatot a Netfixen.

9 pont - most épp nem enged a rendszer pontozni.

3/10

Ez tényleg unalmas, lassú és vontatott volt. Elaludni jó csak rajta.

(Nagyon jó film, csak ajánlani tudoim, ám mindenképp türelem és figyelem kell hozzá).

---- SPOILER! ----

A jeleneteknek, amiket kifogásolsz, nincs igazából nagy jelentõségük, és amúgy majd mindnek megvan a célja és értelme.

- A kocsmai jelenet pofonja tényleg meghökkentõ, ám ettõl még hozzáad Bachmann sokrétû karakteréhez, konkrétan ez is utal a benne bujkáló feszültségre és stresszre.
- Az ügyvédnõ kihallgatása nem pont így ment, ahogy te itt leírod (keménykedõ ügynök be-ki, puhább ügynöknõ be-ki, kemény ügynök be, puhul, ki, ügyvédnõ ki): eleve nem három, hanem négy ilyen jelenet van, és még ha nem is részletekbe menõen, de épp elégséges módon elmagyarázzák neki a helyzetet, az alternatívát, és hogy õk mit is szeretnének tõle. Volt ideje mindezt átgondolni, nagyjából fél napot tölthetett ugyanis a cellában, nem pedig perceket-órát, ahogy az számodra feltételezhetõen lejött.
- A háztetõs jelenet kritikája jogos, valóban semi különöset nem mutatott odafent a srácnak az ügyvédnõ, tényleg kitalálhattak volna valamit a készítõk, ám ennek igazából tényleg semmi jelentõsége nincs, ettõl egy hangyafasznyit nem lett rosszabb a film. Tökmindegy-kategória.
- Bachmann és a CIA-s nõ második jelenetében (a kilátóbeli-kávézós jelenet) kiderül, miért nem bízik Bachmann a CIA-ben: mert meg van róla gyõzõdve, hogy a libanoni ténykedése a CIA miatt lett kudarcos (és ezt a nõ késõbb be is vallja neki). Továbbá nagyon is ennek megfelelõen viselkedik vele Bachmann: alig árul el neki részleteket, érdemi válaszok helyett visszakérdez, faképnél hagyja, szóval nyilvánvalóan teljesen bizalmatlan. A nõ megfigyelése pedig teljesen irreális gondolat, erre nem is írok semmit.
- Amit az ügyvédnõ és a "bedobtam a csalit" kapcsán írsz: attól, hogy bizonyosságot nyer számára az, hogy a srác valóban fanatikus, attól még emberként abszolút szimpatizál vele - sõt a férfit is meglátja benne -, pláne annak önzetlen, óriási gesztusan után, hogy simán odaadja jótékonykodásra a millióit. És fõleg, hogy amúgy semmi nem utal arra, hogy a srác nem pusztán menedéket akar.
- És hogy mit is akar a srác, Issa Hamburgban/a kontinensen? Ami biztos, arra Bachmann jól rá is tapint: valójában fogalma sincs, mit is akar. Nincs terve arra nézve, hogy amennyiben megkapja, mihez kezd a banktól kapott rengeteg pénzzel: többször is felmerül ez kimondatlan kérdésként, ám egyszer sem válaszolja meg. Szó nélkül odaadja annak, akinek akarja Bachmann, hogy adja. Utóbbi szerez neki útlevelet és tartózkodási engedélyt, aztán az õ részérõl hagyná a srácot a saját útját járni, pontosan tudva, hogy Mohr és/vagy más illetékes szervezet amúgyis megfigyelés alatt fogja tartani.

A film mondanivalója szempontjából ugyanis lényegtelen, mi Issa valódi célja (vagy hogy mit is fog majd tenni késõbb). Ha tudnánk, az csak elterelné a figyelmet a lényegrõl. Arról, hogy valójában alig tanultak valamit a hatóságok 9/11 tragédiájából. A különbözõ hírszerzési és titkosszolgálati szervezetek közt enyhén szólva továbbra sem zökkenõmentes az együttmûködés. A Berlinben befolyásos Mohr és a CIA képviselte vonal azonnali eredményeket, lobogtatható trófeákat akar, míg a terepet és a részleteket leginkább ismerõ Bachmann az alapos, kitartó, hosszabb távon nagyobb eredményeket hozó módszerekben hisz. És erre a teljes nézetbeli különbségre még rátesznek egy lapáttal a kölcsönös bizalmatlanság és a személyes (un-)szimpátiák.

Kiváló film, hiteles, rendkívül elegáns és végig van egyfajta hûvös hangulata, melankóliája. Seymour Hoffman nagyszerû, rá jellemzõ, utánozhatatlan alakítása, nagy kár, hogy több nem lesz már. Willem Dafoe érett, visszafogott, míves. A fényképezés gyönyörû. Nem akciófilm, aki erre számít, nagyot fog csalódni, viszont - vélhetõleg - kiválóan visszaadja a különbözõ titkosszolgálatok ocsmány valóságát. A Seymour által játszott Bachmann rejtett - és néhol mégis elõbukkanó - társadalomkritikája finom, pontos, szomorúan tárgyilagos.

Szegény fõszereplõ, ez a cigivel-piával fesztelenítõ figura biztosan hozzájárult ahhoz, hogy ne érje meg a következõ esztendõt.

kifejezetten tetszett.
a titkosszolgálatos filmek kliséihez képest ez elég hiteles alkotás volt, ebbõl jól megélhetõ, mennyi vívódás, háttérbeli érdek-huzavona, játszma mehet egy ilyen nehezen elõre vetíthetõ kimenetû nemzetbiztonsági kockázatot hordozó ügy körül.
hogy milyen kemény dilemma lehet azt mérlegelni, eldönteni, hol a határ.

philip seymour hoffman olyat alakított, hogy ha más nem is lett volna, a film akkor is üt.

Egyesekkel ellentétben én egyáltalán nem vártam pörgést, vagy tömény akcióhegyeket, nem is kaptam, nem is kellett. Viszont sok érdekeset se, közepestõl kicsit feljebb adok rá, mert azért vérszar nem volt. Ennek ellenére volt, hogy a hátamat kapartam.

***SPOILER***

Elõször 1-2 jelenet/szál:
Ott volt a kocsmai jelenet, amikor valami részeg megüt egy nõt, miközben fõszereplõnk és a sunnyogó amcsi nõ(erre még visszatérek) éppen bájolog. Erre odamegy a komához és pofon...Hogy ez milyen szinten nem illett ide, az elképesztõ. Nem értem, hogy ezzel mi lett volna a cél. A sunnyogót nem nyûgözte le, engem meg aztán végképp(a filmes megvalósítás se vert oda, de azt most hagyjuk). Mintha tölteléket adnának, hogy teljenek a percek. A hátam kezd pirosodni.

Aztán, amikor elrabolják az ügyvédnõt(a megvalósítás egyébként tetszett) és a kihallgatás megkezdõdik. Ügynök bemegy, kemény figura elõ, itt még rendben van minden. Elmondja mi a helyzet, rávilágít arra, hogy a csaj éppen a terrorizmust támogatja és ennyi, semmi gond. Leszámítva azt, hogy a csaj semmiféle terrorizmust nem támogat(ezt az ügynök is tudja), de a csaj csak hallgat. Semmiféle védekezés, hogy öreg, én semmirõl nem tudok semmit, mit keresek itt egyáltalán? Ügynök kimegy. Késõbb persze az ügynök felpendíti, hogy miért nem védekezett a csaj, de ez hülyeség, egyszerûen kevés indok. A legnagyobb gond megint a percek kitöltésével van, bemegy az ügynöknõ, elmondja, hogy segíteni akarnak, kijön. Megint bemegy az ügynök, már nem a kemény figura van, elmondja, hogy segíteni akarnak, kijön. Ügyvédcsajt nézzük, ahogy tépelõdik, telnek a percek, kopog az ajtón, vérzik a hátam.

És akkor jöjjön a romantika szál, mert az ugye "kell". Ez már az ügyvédnõ elrablása elõtt elkezdõdik, már nyúltam a hátam felé, de szerencsére hamar vége lett. A hölgyike kijön a ketrecbõl és visszamegy Issa-hoz, akinek tökéletes szerepléssel elõadja miért késett, aztán "gyere már fel a tetõre, mutatok neked valamit" dumával felmennek a tetõre, de hogy mi a bánatot mutatott neki, azt mi csak képzelhetjük, lehet dobott egy sztriptízt, vagy tényleg csak a naplementét bámulták. Ez alatt a kémek beterítik kamerával az egész házat. Na ez valami betyármód sz@rul lett megcsinálva. Annyira erõltetett és olyan szinten látszott, hogy ezt a készítõk végképp nem tudják másképpen megoldani...Holott szerintem egy kis agytornával lehetett volna valami találóbb indokot találni erre.

Most akkor a karakterek:

Ott van a sunnyogó amcsi nõ. Belép a háttérbõl egy idegen, aki a CIA-nek(de legalábbis az amcsi kormánynak) dolgozik, ügynökünk meg lerendezi annyival, hogy nem titkolja, nem bízik benne. Ezzel csak az a baj, hogy másmilyen módon nem derül ki, hogy nem bízik benne. A végén ugyebár simán átb@szták, akkor mi ez a duma, hogy nem bízik benne? Ez valahogy nagyon összeférhetetlen. Nem kellett volna tényleg úgy viselkednie, mint aki tényleg nem bízik meg abban a nõben? Legalább megfigyelés, vagy akármi. Akár tisztázhatta is volna a megfigyelés, de nem, az ég világon semmi nem történt. Õk lennének a kémek, nem? A végén meg akasztják a hóhért.

A legjobban viszont az ügyvédnõvel nem voltam kibékülve. Viszi az újságot Issa-nak, hogy áldozatok egy piacon, a koma meg jön az "Isten akarata" szöveggel. Ügyvédnõ erre kiakad, de azért rábeszéli utána, hogy vegye fel a milliókat és adja oda a rászorulóknak(már ez önmagában furcsa az Isten akarata szöveg után, de nem érdekel már...). Ez oké, ügyvédnõ szempontjából ez jó, mert ez lenne a fõ cél, ezzel bízza meg az ügynök. De amikor eljön onnan, kifelé menet odavágja az ügynöknek, hogy "bedobtam a csalit", mintha önmagát sanyargatná, hogy éppen elárulta Issa-t. Azt az embert, aki pár perccel azelõtt még azzal hadonászott, hogy "Isten akarata". Hát kutya legyek, ha ez normális. Ezek után le kellett volna pacsizni az ügynökkel, hogy na, megvan a terrorpista.
Ez a szimpátia nála valamiért a film végéig kitart Issa felé, holott se neki, se a nézõnek nem derül ki, hogy Issa valójában mi is lenne. Képes lenne bombát rakni a mellkasára és felrobbantani egy óvodát, vagy sem? Ez piszok jó húzás lehetett volna a filmben, ha a végén kiderül, hogy Issa kicsoda. De nem derül ki, ezt is elb@szták.

Ott marad a nagy kérdõjel, amit egy sci-finél díjazok(ha van folytatása), de egy ilyen kaliberû filmnél csak A Keselyû három napjánál fogadok el, ennél semmiféleképpen sem. Nincs olyan súlya, hogy elgondolkodjak rajta, nincs akkora mondanivalója, hiszen Issa vagy terrorista, vagy nem. És kb ennyi. Az õ karaktere ennyiben ki is merül, ami akár jó is lehetett volna.


Csak azért adtam 7 pontot ennek a filmnek, mert ezek ellenére voltak benne jó ötletek. Az egész fõ akció, ahogy ki lett tervelve és még sikerült is megvalósítani, az szerintem pazar. Nem lehet olyan egyszerû megfogni ezeket a támogatókat és itt nem csak a terrorizmusra gondolok, hanem minden olyan csalóra, akik a hit nevében szónokolnak, gyûjtik a pénzt és olyan dolgokra használják, ami a szónoklásukkal teljes mértékben ellentmond. Vannak erre magyar példák is, de ezt most hagyjuk.
Az ügynök jó karakter volt, ezt a végén lévõ baklövést leszámítva. Kicsit nehezen emésztem meg, hogy profi létére ne szimatoljon egy olyan valaki után, akiben nem bízik.

Hoffmant halálát sajnálom, sosem lehet tudni, hogy egy feltörõben lévõ, vagy éppen a csúcson lévõ embert milyen kétségek gyötrik. Nem hinném, hogy bárkinek is joga lenne olyasmiért ítéletet mondani a feje felett, amirõl semmit sem tud.

Ez nem mûvészfilm, hanem doku-dráma, te proli.

Még ekkora dohánylobbit mint ebben a filmben nem láttam! Nagyon akarják kompenzálni a kiesett bevételeket. Én ugyan 3 éve letettem, tudom milyen hatással van másokra, akik meg még most is szívják tuti 3x annyiszor rágyújtottak a film nézése alatt... Undorító! A filmrõl meg annyit hogy nekem vontatott volt és unalmas kicsit.

Te is beleestél a klasszikus sztereotípiába, hogy csak feketén-fehéren látod a világot: színes-szagos bárgyú popcornfilm kontra mûvészinek mondott tömény unalom! Hát van egy újdonságom: a filmvilág nem csak ilyen filmekbõl áll és vannak, akik pont azokat keresik - még ha manapság egyre kevesebb is a számuk!

Sokáig halogattam a film megnézését, mert olvastam pár kedvezõtlen véleményt. De én is megtanulhatnám már, hogy nem kellene adni Michael Bay filmjeit a világ legjobbjainak tartó, tanulatlan prolik véleményére. A film kiváló, hiánypótló, és akinek a szellemi szintje csak a vásznon látott robbanásokig és géppuska tûzig terjed, nos, az nem is fogja tudni értékelni ezt a filmet.

A bugyuta amcsi akciófilmek kedvelõinek ez a film lassú és talán unalmas, pedig ez sokkal inkább a valóság, mint az amerikai filmek. Szerintem szuper jó.

Kár érte, mert a történetbõl akár egy jó filmet is lehetett volna csinálni... de ebbõl csupán egy RETTENETESEN VONTATOTT és UNALMAS produkció született. De tényleg! Felháborítóan UNALMAS!

képi világa és hangulata remek, de sajnos a suszter-szabó lassúdadságát egy annál sokkal egyszerûbb és egyáltalán nem szatirikus történetre átvinni nem volt sok értelme, ahogy a korosodó fehér férfi középpontba állítása is avítt (és sok szempontból érdektelen), pláne hogy voltak sokkal érdekesebb karakterek is a filmben.
ez bizony csak közepes.
mondjuk az alapjául szolgáló regény is az.

Nyomokban spoiler!
A Suszter, szabó, baka, kém címû tömény dögunalom után ez most valóban egy valamivel izgalmasabb, de azért az unalomfaktort sem mellõzõ Le Carré adaptáció volt; a film elsõ fele nagyrészt ólomlábakon vánszorog, hallgatások, hümmögések, magvas gondolatnak szánt tõmondatok, a második felében már kicsit gyorsabbak az események, hogy aztán egy elszúrt fináléban érjen véget az egész, ami után jogos a kérdés: "WTF?! Azért ültem végig két órát az életembõl, hogy lássam Philip Seymour Hoffmant egy öreg Mercedest vezetni, utána meg elballagni??!" Ha abból a sok lényegtelen idõkitöltésbõl csak kettõt-hármat felcserélnek a sztori végének lekerekítésére most nem érezném becsapva magam! Félreértés ne essék, nem feltétlenül happy endre gondolok, csak valami magyarázatra, válaszra, indokra, effélére! A helyzet ugyanaz, amiért a 2001: Ûrodüsszeia is csak egy altatószer nálam. Nem tudok senkit biztatni a megnézésére (hacsak valaki nem Philip Seymour Hoffman rajongó), meg akit érdekel az úgyis megnézi, de földindulás szerû élményekre senki ne számítson! Hogy mégis lehet jó, élvezhetõ Le Carré adaptációt csinálni, arra remek példa az Oroszország-ház, amikor még tényleg pörgõs, valószerû dialógusokkal és nem hatásvadász, unalmas szünetekkel operáltak egy kémfilmben. Jó lenne visszatérni hozzá! Ja, hogy ahhoz tehetséges forgatókönyvíró is kell? Hát igen...

Erõsen túlértékelt film sztárparádéval, mindenekelõtt a zseniális Hoffmannal. Figyelemreméltó még a fiatal Grigorij Dobrigyin is.

Nagy kedvencem P.S. Hoffman, de ennél a sajnálatos halála elõtti utolsó filmjénél sokkal jobb szerepeivel (Capote, Charlie Wilson stb...) kápráztatott el bennünket. Ez a nemtúl bonyolult kémtörténet arra jó, hogy rájöjjünk milyen nagyon nagy veszteség korai távozása. Fájó szívvel néztem Bachmann figurájában az átható nézését, a suta mozgását, jellegzetes mosolyát, a mindig és mindenrõl sütõ magányát.