Jó lenne a film látvány, érzelmek, színészi játék, stb. vonatkozásában, de... nem tudok elvonatkoztatni a szokásos amerikai bûntudattal (indiánokért, õsi japán kultúráért) kevert "amagasabbrendûszabadságszeretõamerikaihõs" érzettõl.
Persze, hogy a (korábban indián-, majd japánölõ, de aztán megbánó, alkoholizmusba menekülõ kvázi áldozat) fehér(nyugati!) beilleszkedik egy idegen keleti társadalomba (ami pont az õ fajtája ellen küzd), mert a Nyugat expanzióját ellenzõ fõúr rájön, hogy a japán tigrisként harcoló amerikai az õ Neójuk (ööö, miért is?). Aki addig küzd az elõítéletekkel, amíg persze õ nem lesz a leghúzottabbszemû fakardforgató papírpáncélos lovag, a fõnök jobbkeze, aki megdöngeti a jónõt, és még a belsõ békéjét is megleli(=felmentõdik minden korábbi bûne alól). Majd - természetesen - az élen lovagol a dicsõ, de vesztes csatában, amit kb. egyedül él túl és még arra is van pofája, hogy a japán császárnak elmagyarázza, mint az õsi japán kultúra letéteményese és legjobb értõje (amerikai katonai egyenruhában azért...), hogy hogyan kéne igaz japánnak lenni. Aztán éli tovább nyugodt kis életét Japánban.
Akkor most hogy is van? Nekem az egész koncepció kicsit visszás és bûzlik az amerikai nacionalista pátosztól. Jobb lett volna, ha a fõhõs megmarad amerikai kiképzõnek, vagy az elsõ csata végén inkább kinyírják.
Persze a film mehetne tovább: japánok elbuknak, a vége szívszorongató tragédia - de legalább nem mételyezi meg morálisan ez az amerikai giccs.

Iszonyatosan tetszett a film, 17 éves fiú létemre elkönnyeztem magam. Nagyon átjárta a kultúrájuk mindenemet és elgondolkodtatott, hogy a szép dolgok lassan a feledésbe merülnek a modernizációval. Nálam 10/11

Ezen nem csodálkozom....:)

Oké, megbuktam japán töribõl :) De most komolyan kapcsolódik a film valami japán történelmi eseményhez? Surf rider köszönöm az építõ jellegû kritikádat, kár hogy semmit sem értem vele...

"nyugati ruhát" Amerika Japántól keletre van - nemde?

Itt a pont......

Igen, jobb lehet volna, ha nem szólsz hozzá......

:)

SPOILER - t tartalmaz!!!

Sokat törtem a fejem, hogy hozzászóljak-e, avagy sem, mert lehet az én tudásom is hiányos (sõt biztos), de szerintem ez a film történelmileg meglehetõsen pontatlan, TC végig 1876 körüli idõkrõl hablatyol, holott maga a sztori (gondolom én) a Bosin-háborút (1868-69) igyekszik feldolgozni (erõsen) a Tokugava sógunátust bemutatva pozitív oldalról, meglehetõsen megosztva ezzel a nézõket, én magam is gondolkodóba estem a film közben. Ennek a filmnek alapvetõen pacisifta mondani valója lenne, bár mindezt erõszakos eszközökkel igyekeznek kivívni. A pacifista felfogást erõsíti az is, ahogy a fõhõs (ismét TC) álmaiban az amerikai polgárháborúban indián nõket és gyermekeket gyilkol, utalva ezzel arra, hogy a katonák nem többek az állam által kiképzett legitim gyilkosoknál.
A filmet meghatározó két történelmi vezérfonal egyébként a Japán kizsákmányolást ellenzõ meglehetõsen konzervatív Tokugava sógunátus, akik modern fegyverek híján, mondhatni harmóniában élnek a természettel (Edo kor), és a modern Japán létrehozásán fáradozó Mucuhito (Meidzsi) császár, aki egyébként ezzel a háborúval, bár ez a filmbõl nem derül ki a császári hatalmat kívánta megerõsíteni, ami ugye elõtte nagyon sokáig a sógunok kezében volt egyfajta bábbá alakítva ezáltal a császári hatalmat.
Mesteri rendezõi munkára utál (pezsgõt Edward Zwicknek), hogy a Japán modernizációt elõsegíteni igyekvõ miniszter, akinek a neve most nem jut eszembe és úgy egyébként a császár és kollektívája negatív hõsként vannak feltüntetve ("hagyománytiprás", "szamuráj írtás" stb.) és nekünk ez a film nézése során természetes, hiszen azáltal, hogy Japán megnyitotta kapuit a "világnak" szabaddá téve a kereskedelmet, fellendítve ezáltal az ország gazdaságát gyakorlatilag mondhatjuk, hogy eladta a lelkét az ördögnek. Az egyébként korábban híresen természetbarát japánok jelenleg elkeseredett harcot folytatnak a környezetszennyezés ellen. Egyébként meg nem árt tudni, hogy Meidzsi császár okosan cselekedett, ha nem nyit a nyugat irányába és továbbra is elzárkózik és a konzervatív hagyományoknak élnek akkor a japán életszínvonal most köszönõviszonyban sem lenne a jelenlegivel és egész egyszerûen gyarmatosították volna õket, méghozzá az USA, akik egyfajta befenyítésként meg is tették hozzá az elsõ lépéseket.
No és akkor, hogy egyfajta keretbe zárjam a mondandómat és a történelmi pontatlanságokat említsem a fõhõs karaktere, bizonyos Nathan Algren. Soha nem létezett szerintem, viszont ha egy ilyen fiktív karaktert nem építenek be nem is lett volna ilyen nagyszerû a film. Utolsó és egyébként nagynak mondható hiba a film végén harakirit végrehajtó Katsumoto (alakítja: Ken Watanabe), aki egyébként szintén egy fiktív karakter és véleményem szerint neki az igazi megfelelõje az maga Tokugava Josinobu sógun, aki meg egyébként nem halt meg a Bosin-háború eredményeként, hanem majd csak 1913-ban. Még utólag megjegyezném, hogy Hans Zimmer is pezsgõt érdemel, hatásos volt a film közben a zene gyakorlatilag végig.

Ne értsetek félre, nem szõrszálhasogatni akarok, mert mindezek semmit sem vonnak le a film nagyszerûségébõl és ha tudnám hogyan lehet pontozni, adnék is rá egy 9-est. Fentieket félretéve az általam egyébként nem kedvelt Tom Cruise meglepõen jól alakított, Ken Watanabétól meg már megszoktam, nem is láttam még rosszul játszani.

Több mint 5 év után újra megnéztem, úgy hogy teljesen tisztában voltam a végével és a dolgok lefolyásával. ÉS MÉGIS óriási hatással volt rám, ami bebizonyítja, hogy mennyire csodálatos film is ez. A szereplõgárda tökéletes, Tom Cruise egyik legjobb teljesítménye, de Ken Watanabe még nagyobbat alakított. Tulajdonképpen a teljes stáb kifogástalanul dolgozott. Két jelenet van mindössze, amit mondjuk fel lehetne róni mínusz pontok miatt. Egyébként nincs mit ecsetelnem a filmen, csupán megbizonyosodott számomra, hogy spoilerek ide vagy oda, egy ilyen színvonalú drámát meg lehet nézni többször (nyilván nem minden évben), sõt azt kell mondjam, még nagyobb hatással volt rám, mint korábban. A zene (Hans Zimmertõl) is biztosan sokat hozzáadott, de tényleg nem éri meg senkit se kiemelni, mert ez egyik legjobb film, amit valaha láttam. 10/10.

Clavell könyve is tényleg remek de ez a film is megérdemli a 10 pontot. A harci jelenetek valósághüek, a drámai hatás sincs tulsprizázva de könnyedén érthetõ, a sztori is izgalmas.

Gondoltam ha Tom Cruise akkor jó nem lehet, de ennek ellenére nagyon jó volt benne, és ami a filmet illeti amit ki lehetett hozni egy olyan idióta témából hogy egy külföldi utolsó szamurájosdit játszik japánban hát azt maximálisan kihozta a rendezõ. Ez nem semmi teljesítmény.

[SPOILER]
Egyszer meg lehet nézni sokszor nem mert fájdalmasan bolondok voltak a szamurájok.
Ha lett volna valami minimális haditervük akkor meg is nyerhették volna csatát, de nem volt.
Az egész film realista benyomást keltett de maga a csata a film végén az teljesen szürreális volt.
[/SPOILER]

Most fut a magyar televizíóban az Acu hercegnõ címû 50 részes taiga. Ha nem is a fõszálban, de nyomon lehet követni az utolsó szamuráj (akirõl mintázták a filmbeli alakját) korai történetét az alacsony rangból való felemelkedéstõl a shógunátus megdöntéséig bezárólag.

Viszont kizárólag a Japán történelme( illetve romantikusabb alkatoknak) iránt érdeklõdõknek ajánlom, mert nem "szamurájos" film harcokkal - Acu életérõl szó, a szamuráj nõk útját látjuk a fõszálban.

Olvassátok el a Súgun-t (James Clavell), az jobb!
(hollywoodi közhelyektõl mentes)

szóval:Tom szerintem is zseniálisan játszott,ezt már írtam is vhol,hogy amennyire nem szimpatikus nekem,mint ember(a hallottak alapján) annyira kiváló színésznek tartom õt.Egyszerûen szinte minden filmjében szeretem.

Sok pénz miatt technikailag rendben van,de a történet az nagyon gügyécske :DDDD

Kihagyom a politikát, így egy hatalmas film, T. Cruise zseniális, lehet rá mondani bátmit, jó színész.

A kedvenc filmem lett.

Gyönyörû film és tökéletes. Minden virág tökéletes.