Számomra nagyon vegyes a film. Egyik oldalról nagyon jó, másik oldalról rémes. Például Brad Pitt karaktere zseniális és Brad játéka is. Nagyon jól bemutatja, hogy egy embert, hogy emel Hollywood a csillagok közé és aztán, hogyan dobja a szemétdombra. Nelly játéka nekem nem tetszik, sztem nagyon ripacs módon túl játszik jeleneteket. Például amikor a sznob, unalmas bulin kikel magából, az a rész rettenetesen nem eletszerű. A filmben az elmebetegség és dekadencia foka is túl van tolva. Ilyen a húszas, harmincas években nem volt. Legalábbis ezen a fokon biztos nem. Ahogyan a szereplők ordenáré módon beszélnek, az sem életszerű, mert a film korában ez egyszerűen nem így volt. A film tudatosan hazudja azt, hogy az a dekadens, teljesen erkölcstelen világ, amiben ma élünk, na az mindig is ilyen volt. Ez a film legnagyobb hazugsága.

Kétségkívül nagy film. Jó a forgatókönyv, a rendezés; a képi világ és a látvány szuper. A szereplők zseniálisak. A zene az elején tetszett, egy idő után idegesített. Talán több témával kellett volna gazdagítani, tekintettel a film hosszára. Az undi jeleneteket én is kihagytam volna, de értettem a céljukat, nem gondolom öncélúnak őket. A vége nem lepett meg, kb ezt vártam, nem is azért néztem végig, hogy megtudjam, hova tart a történet. Lekötöttek a jelenetek, a karakterek és ős-Hollywood világa. Tudtam, hogy hosszú film lesz, és eltettem magamnak egy pihenős estére. Megérte kivárni vele a megfelelő alkalmat.

Szereintem ez képességbeli probléma.

Elkezdtem nézni, de képtelen voltam értelmezni a látottakat, ezért a negyedénél feladtam.

Damien Chazelle szereti a zenés filmet, én nem annyira. Ettől függetlenül itt jó a zene és jó a buli még akkor is, ha nagyon emlékeztet A nagy Gatsbys bulikra. Brad Pitt kissé visszafogott, de Margot Robbie igazán elemében van, remek szerepet kapott. Amit nehéz megérteni: miért nem fogták kissé vissza magukat, miért kellett ezt a filmes tablót ennyire kinyújtani.

3 óra 01-perc plussz felirat... BraD Pitt-et kezdem nem kedvelni :) Margot Robbie néha megmenti a jeleneteket de összességében tipikus olyan film amire egy réteg SZNOB megtekintő belehazudja saját képébe hogy ez érték, egy stáb amibe például a rendező az elvontságával próbál igazi hozzáértőnek látszani... Ha a történetet nézzük ami még szólna is valamiről, minden egyes fejezetet a végtelenségig húzzák tekerik, unalmassá. Ha ez nem elég és vágysz a gusztustalanságokra akkor patkányevés, slejmköpés sokszor.... hát én szeretem a horrorfilmeket, de azok nem mozgatták igy megy a hasimat :) ...nulla érték, sok pénzért...

5 pecig élt majd halt-törlődött nálunk ez a termék. Talán még ennyi időt is felesleges volt rá pazarolni. Kár, hogy mínuszban nem lehet értékelni, tehát az egy az -1.

Már Mándy Iván is megmondta a film az élet és az élet olyan mint a film, sírunk és nevetünk bűnöket követünk el és benne vagyunk az életünk filmjében. Legyen az kis piszkos ócska mozi vagy puccos art kinó, mindegy élhetjük a piros szőnyegen vagy a Kökörcsin u. 7. alatt egy kis manzárd szobában égre nyíló ablakoknál.
De amikor kitekintünk az ablakon a szikrázó napsütés a miénk és a tenger is nekünk morajlik a vásznon és hol rajongunk vagy gyűlöljük a színészt, színésznőt mert belefeledkezünk abba amit színjátszásnak hívnak a színészetbe.
Hiszen melyikünknek ne lett volna ha csak rövid ideig is álma egy filmben játszani, kigyúlt reflektorok tűében izzani arcunknak és testünknek. Könnyed mondén életet élni féktelen bulikban élvezni az életet.
A Baylon nem kevesebbet kísérel meg mint egy hatalmas filmes enciklopédiát elénk tárni annak is az amerikai világát. Egészen a kezdetektől a némafilmes korszaktól közel napjainkig.

Ne szaladjunk azért előre mert a filmnek -ez hamar kiderül- először nem volt hangja és a színészek néhány perces szkeccseket adtak a filléres mozikban és varázsoltak a vászonra. A korszak tele volt bohémségekkel, szesztilalommal és féktelen orgiákkal -bár a film kissé morbid módon és túlzóan mint egy közjáték és elválasztó snitt fűzi fel erre a tartalom összekötését. Már mint ami a szereplőkkel történik. Mert bizony nem csak mai találmány a mitu. A lényeg viszont, hogy mindenkiből lehet mozi sztár ha tehetséges és akkor is ha nem annyira és a sznobizmus sem mai keletű. A filmszínész -sugallja a film- eszköz csillogó ékszer amely eladja a mozit néha önpusztító néha bigott vagy szertelen és imádni való.


Vegyük csak a két főszereplőt és a hölgyet illik először bemutatni.
Margot Elise Robbie Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjra jelölt ausztrál színésznő és filmproducert. A Time magazin 2017-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere, 2019-ben pedig a világ legjobban fizetett színésznői közé sorolta. Bizony nem véletlenül a kamera imádja a színésznőt képes beleszeretni és mi is abba amit Robbie teljesít a teljes átlényegülést, képes olyan eszközök garmadáját a vászonra varázsolni ami lehet őrült MARVEL figura de mint itt a filmben egy esendő női lény a frivolitás álarcában.

Míg sokáig azt hittük másik filmes világsztárunk Brad Pitt csaka könnyed férfi figurák csónakjában evez, addig mára kiderült zseniálisan játssza a karakter szerepeket is. Szokták mondani a kor csak érleli a jó bort és a filmbeli letűnt filmcsillaggal ellentétben olyan erővel sugárzik le a filmvászonról az idősödő férfi kor érzelmi és emberi kilátástalansága ami a felfedezés erejével bír.
Diego Calva számára jutott a leghálátlanabb és sajnos a legegysikubb karakter és csak asszisztál a többiek brillírozásához. A némafilmet felváltó hangosfilm pedig rengeteg régi sztárt elsodor a vászonról (Ének az esőben) és hűen mutatja a hangosfilm gyermekbetegségeit is míg nem az átveszi az uralmat ebben az iparban. Hiszen amint azt a pletyka rovat (mára a kritikus veszi át ezt a posztot vagy a pletyka lapok) vezetője kifejti: ...Mi már régen nem létezünk és el leszünk felejtve mikor te megszólalsz egy celluloid szalagról, az emberek tátott szájjal figyelnek és száz év múlva is fennmarad a neved.... . Ez a mozi és halandó színész örökléte. A film tisztelgés rengeteg filmes rendező óriás előtt is, mint Fellini, Orson Welles,Michael Curtiz, Alfred Hitchcock -t idézzem mindenfajta minősítés nélkül. Zárásként pedig egy igazi fűturista pszichodelikus filmetűdöt kapunk és a sikoltó lüktető jazz -t. A többi már csak rajtad múlik ha akarod a tiéd lehet....

Zene, tánc...szén durva!

Óriási film!
Top 10!

100% egyetértek.

Indokolatlanul hosszúra nyújtott film felesleges karakterekkel és túlírt jelenetekkel. Ha a filmgyártás hőskorára vagyok kíváncsi inkább megnézek egy dokumentumfilmet róla. Ha erotikára vágyom, akkor legyen rendes pornó. Ha romantikára, akkor ne fosson benne elefánt és ne hányjon senki a perzsára. Ha Bred Pittre, akkor megvan a Hetedik VHS-en. Szóval arra célzok, hogy ez az alkotás too much.

Idegesítő céltalan örjöngő káosz, tanulsága talán nincs is, de mondanivalója sem sokkal több. Az viszont plusz pont, hogy relatíve jók a szereplők és a történet azért valamilyen szinten bemutatja a korabeli filmtörténetet.

A történet, a filmzene, a ruhák, helyszín, a berendezés, a film hangulata, a szinkron tetszett. Nekem túl hosszú volt a film, 1-1 (felesleges) jelenetet nagyon elnyújtottak. Brad Pitt (megérdemelte volna a jelölést), Tobey M. (kár, hogy rövid szerepe van a filmben) alakítása tetszett, Margot R. többször is idegesítő volt.

ÖT/TÍZ és befejezésként felvonultatja a T2-t, ami egy mérföldkő volt a filmtörténetben, nem véletlenül.

„Én csak a része akarok lenni valami nagyobbnak, hogy a része legyek valami fontosnak, ami időtálló, ami jelent valamit.”

A mozi előtt tisztelgő, és a 20-30-as évek Hollywoodját kritizáló, szatirizáló őrült, kaotikus kokaintrip, Tobey Maguire-rel a háttérben, egyben a legemlékezetesebb mellékszerepben. Kissé hasonlít a Volt egyszer egy Hollywoodra (ráadásul itt van belőle Brad Pitt & Margó Robi), illetve Baz Luhrmann műveit is megidézi, főként az A nagy Gatsbyt (abban viszont megint csak Maguire játszott). A film baszottul pörgős, csak ritkán vesz vissza a tempóból, ezáltal viszonylag hamar elrepül az a bizonyos 3 órás játékidő. Az alkotás tele lett pakolva zülléssel, korabeli csapatásokkal, meztelenkedéssel, baszással, drogozással, elborult ötletekkel, altesti poénokkal, túltolt jelenetekkel- meg trágárkodással, továbbá szánalmas óbégatásokkal-ripacskodásokkal.
Az elvadult bulik mellett, kiválóan bemutatja a filmkészítés kulisszatitkait, a gyakran pattanásig feszülő idegeket, a sztárkultuszt, valamint a némafilm hangosfilmre cserélését. Karakterfejlődések nem igazán, helyettük felemelkedés-bukás, tündöklés-lejtmenet történetszálak láthatóak. Diego Calva figurájában benne lett volna a potenciál, de inkább egy nevetséges balfasz szintjére süllyesztették, ki egy drogos kurva miatt vágja haza az életét + karrierjét. Margó Robi kegyetlenül irritáló, ám ebben semmi újdonság nincsen. Maguire része egyszerre groteszk, feszült, nyomasztó, bizarr és deviáns.
Párszor fel lehet röhögni a látottakon, a fényképezés plusz a színhasználat pedig veszettül jó. A lezárás egyrészt egy látványos LSD-flash, másrészt egy erőltetett, hatásvadász baromság, amelyben klasszikusokból való bevágásokat mutogatnak.

Talán Tarantino Volt egyszer egy Hollywood c. remekműve inspirálta, de időben visszavitte a 20-30-as évek Hollywoodjába.....és kitűnően sikerült. Mindkét filmben főszerepet játszó Brad Pitt és Margot Robbie ebben is remekül játszik. Persze nem egyenletesen zseniális a film, vannak benne túltolt részek is, de többnyire nagyon ötletes, jó.

Akkora film, hogy a fal adja a másikat! Amúgy Hollywood hőskoráról, az álomgyár kialakulásáról(is) szól. Meg arról a beteg, perverz, dekadens világról ami talán azóta is tart. Telis-tele zseniális jelenettel( ami már lehet máskor már valahol felbukkant, de ez nem megy a film rovására). Margot Robbie mint mindig, most is tündököl.

"Igazán elmesélhetné valaki, hogy ennek a filmnek mi a mondanivalója"

lovefilms márc. 04. 23:04:26 másodperckor elmesélte,
már csak lejjebb kell görgetned..
de ne ijedj meg ha te nem így éreztél, akkor neked más film való
nem vagyunk egyformák, egyikünk tud zongorázni másikunk szépen csempézik