Kétségkívül nagy film. Jó a forgatókönyv, a rendezés; a képi világ és a látvány szuper. A szereplők zseniálisak. A zene az elején tetszett, egy idő után idegesített. Talán több témával kellett volna gazdagítani, tekintettel a film hosszára. Az undi jeleneteket én is kihagytam volna, de értettem a céljukat, nem gondolom öncélúnak őket. A vége nem lepett meg, kb ezt vártam, nem is azért néztem végig, hogy megtudjam, hova tart a történet. Lekötöttek a jelenetek, a karakterek és ős-Hollywood világa. Tudtam, hogy hosszú film lesz, és eltettem magamnak egy pihenős estére. Megérte kivárni vele a megfelelő alkalmat.

Szereintem ez képességbeli probléma.

Elkezdtem nézni, de képtelen voltam értelmezni a látottakat, ezért a negyedénél feladtam.

Damien Chazelle szereti a zenés filmet, én nem annyira. Ettől függetlenül itt jó a zene és jó a buli még akkor is, ha nagyon emlékeztet A nagy Gatsbys bulikra. Brad Pitt kissé visszafogott, de Margot Robbie igazán elemében van, remek szerepet kapott. Amit nehéz megérteni: miért nem fogták kissé vissza magukat, miért kellett ezt a filmes tablót ennyire kinyújtani.

3 óra 01-perc plussz felirat... BraD Pitt-et kezdem nem kedvelni :) Margot Robbie néha megmenti a jeleneteket de összességében tipikus olyan film amire egy réteg SZNOB megtekintő belehazudja saját képébe hogy ez érték, egy stáb amibe például a rendező az elvontságával próbál igazi hozzáértőnek látszani... Ha a történetet nézzük ami még szólna is valamiről, minden egyes fejezetet a végtelenségig húzzák tekerik, unalmassá. Ha ez nem elég és vágysz a gusztustalanságokra akkor patkányevés, slejmköpés sokszor.... hát én szeretem a horrorfilmeket, de azok nem mozgatták igy megy a hasimat :) ...nulla érték, sok pénzért...

Már Mándy Iván is megmondta a film az élet és az élet olyan mint a film, sírunk és nevetünk bűnöket követünk el és benne vagyunk az életünk filmjében. Legyen az kis piszkos ócska mozi vagy puccos art kinó, mindegy élhetjük a piros szőnyegen vagy a Kökörcsin u. 7. alatt egy kis manzárd szobában égre nyíló ablakoknál.
De amikor kitekintünk az ablakon a szikrázó napsütés a miénk és a tenger is nekünk morajlik a vásznon és hol rajongunk vagy gyűlöljük a színészt, színésznőt mert belefeledkezünk abba amit színjátszásnak hívnak a színészetbe.
Hiszen melyikünknek ne lett volna ha csak rövid ideig is álma egy filmben játszani, kigyúlt reflektorok tűében izzani arcunknak és testünknek. Könnyed mondén életet élni féktelen bulikban élvezni az életet.
A Baylon nem kevesebbet kísérel meg mint egy hatalmas filmes enciklopédiát elénk tárni annak is az amerikai világát. Egészen a kezdetektől a némafilmes korszaktól közel napjainkig.

Ne szaladjunk azért előre mert a filmnek -ez hamar kiderül- először nem volt hangja és a színészek néhány perces szkeccseket adtak a filléres mozikban és varázsoltak a vászonra. A korszak tele volt bohémségekkel, szesztilalommal és féktelen orgiákkal -bár a film kissé morbid módon és túlzóan mint egy közjáték és elválasztó snitt fűzi fel erre a tartalom összekötését. Már mint ami a szereplőkkel történik. Mert bizony nem csak mai találmány a mitu. A lényeg viszont, hogy mindenkiből lehet mozi sztár ha tehetséges és akkor is ha nem annyira és a sznobizmus sem mai keletű. A filmszínész -sugallja a film- eszköz csillogó ékszer amely eladja a mozit néha önpusztító néha bigott vagy szertelen és imádni való.


Vegyük csak a két főszereplőt és a hölgyet illik először bemutatni.
Margot Elise Robbie Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjra jelölt ausztrál színésznő és filmproducert. A Time magazin 2017-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere, 2019-ben pedig a világ legjobban fizetett színésznői közé sorolta. Bizony nem véletlenül a kamera imádja a színésznőt képes beleszeretni és mi is abba amit Robbie teljesít a teljes átlényegülést, képes olyan eszközök garmadáját a vászonra varázsolni ami lehet őrült MARVEL figura de mint itt a filmben egy esendő női lény a frivolitás álarcában.

Míg sokáig azt hittük másik filmes világsztárunk Brad Pitt csaka könnyed férfi figurák csónakjában evez, addig mára kiderült zseniálisan játssza a karakter szerepeket is. Szokták mondani a kor csak érleli a jó bort és a filmbeli letűnt filmcsillaggal ellentétben olyan erővel sugárzik le a filmvászonról az idősödő férfi kor érzelmi és emberi kilátástalansága ami a felfedezés erejével bír.
Diego Calva számára jutott a leghálátlanabb és sajnos a legegysikubb karakter és csak asszisztál a többiek brillírozásához. A némafilmet felváltó hangosfilm pedig rengeteg régi sztárt elsodor a vászonról (Ének az esőben) és hűen mutatja a hangosfilm gyermekbetegségeit is míg nem az átveszi az uralmat ebben az iparban. Hiszen amint azt a pletyka rovat (mára a kritikus veszi át ezt a posztot vagy a pletyka lapok) vezetője kifejti: ...Mi már régen nem létezünk és el leszünk felejtve mikor te megszólalsz egy celluloid szalagról, az emberek tátott szájjal figyelnek és száz év múlva is fennmarad a neved.... . Ez a mozi és halandó színész örökléte. A film tisztelgés rengeteg filmes rendező óriás előtt is, mint Fellini, Orson Welles,Michael Curtiz, Alfred Hitchcock -t idézzem mindenfajta minősítés nélkül. Zárásként pedig egy igazi fűturista pszichodelikus filmetűdöt kapunk és a sikoltó lüktető jazz -t. A többi már csak rajtad múlik ha akarod a tiéd lehet....

Zene, tánc...szén durva!

Óriási film!
Top 10!

100% egyetértek.

Indokolatlanul hosszúra nyújtott film felesleges karakterekkel és túlírt jelenetekkel. Ha a filmgyártás hőskorára vagyok kíváncsi inkább megnézek egy dokumentumfilmet róla. Ha erotikára vágyom, akkor legyen rendes pornó. Ha romantikára, akkor ne fosson benne elefánt és ne hányjon senki a perzsára. Ha Bred Pittre, akkor megvan a Hetedik VHS-en. Szóval arra célzok, hogy ez az alkotás too much.

Idegesítő céltalan örjöngő káosz, tanulsága talán nincs is, de mondanivalója sem sokkal több. Az viszont plusz pont, hogy relatíve jók a szereplők és a történet azért valamilyen szinten bemutatja a korabeli filmtörténetet.

A történet, a filmzene, a ruhák, helyszín, a berendezés, a film hangulata, a szinkron tetszett. Nekem túl hosszú volt a film, 1-1 (felesleges) jelenetet nagyon elnyújtottak. Brad Pitt (megérdemelte volna a jelölést), Tobey M. (kár, hogy rövid szerepe van a filmben) alakítása tetszett, Margot R. többször is idegesítő volt.

ÖT/TÍZ és befejezésként felvonultatja a T2-t, ami egy mérföldkő volt a filmtörténetben, nem véletlenül.

„Én csak a része akarok lenni valami nagyobbnak, hogy a része legyek valami fontosnak, ami időtálló, ami jelent valamit.”

A mozi előtt tisztelgő, és a 20-30-as évek Hollywoodját kritizáló, szatirizáló őrült, kaotikus kokaintrip, Tobey Maguire-rel a háttérben, egyben a legemlékezetesebb mellékszerepben. Kissé hasonlít a Volt egyszer egy Hollywoodra (ráadásul itt van belőle Brad Pitt & Margó Robi), illetve Baz Luhrmann műveit is megidézi, főként az A nagy Gatsbyt (abban viszont megint csak Maguire játszott). A film baszottul pörgős, csak ritkán vesz vissza a tempóból, ezáltal viszonylag hamar elrepül az a bizonyos 3 órás játékidő. Az alkotás tele lett pakolva zülléssel, korabeli csapatásokkal, meztelenkedéssel, baszással, drogozással, elborult ötletekkel, altesti poénokkal, túltolt jelenetekkel- meg trágárkodással, továbbá szánalmas óbégatásokkal-ripacskodásokkal.
Az elvadult bulik mellett, kiválóan bemutatja a filmkészítés kulisszatitkait, a gyakran pattanásig feszülő idegeket, a sztárkultuszt, valamint a némafilm hangosfilmre cserélését. Karakterfejlődések nem igazán, helyettük felemelkedés-bukás, tündöklés-lejtmenet történetszálak láthatóak. Diego Calva figurájában benne lett volna a potenciál, de inkább egy nevetséges balfasz szintjére süllyesztették, ki egy drogos kurva miatt vágja haza az életét + karrierjét. Margó Robi kegyetlenül irritáló, ám ebben semmi újdonság nincsen. Maguire része egyszerre groteszk, feszült, nyomasztó, bizarr és deviáns.
Párszor fel lehet röhögni a látottakon, a fényképezés plusz a színhasználat pedig veszettül jó. A lezárás egyrészt egy látványos LSD-flash, másrészt egy erőltetett, hatásvadász baromság, amelyben klasszikusokból való bevágásokat mutogatnak.

Talán Tarantino Volt egyszer egy Hollywood c. remekműve inspirálta, de időben visszavitte a 20-30-as évek Hollywoodjába.....és kitűnően sikerült. Mindkét filmben főszerepet játszó Brad Pitt és Margot Robbie ebben is remekül játszik. Persze nem egyenletesen zseniális a film, vannak benne túltolt részek is, de többnyire nagyon ötletes, jó.

Akkora film, hogy a fal adja a másikat! Amúgy Hollywood hőskoráról, az álomgyár kialakulásáról(is) szól. Meg arról a beteg, perverz, dekadens világról ami talán azóta is tart. Telis-tele zseniális jelenettel( ami már lehet máskor már valahol felbukkant, de ez nem megy a film rovására). Margot Robbie mint mindig, most is tündököl.

"Igazán elmesélhetné valaki, hogy ennek a filmnek mi a mondanivalója"

lovefilms márc. 04. 23:04:26 másodperckor elmesélte,
már csak lejjebb kell görgetned..
de ne ijedj meg ha te nem így éreztél, akkor neked más film való
nem vagyunk egyformák, egyikünk tud zongorázni másikunk szépen csempézik

És az egyetlen magyar szereplőre nem tudtak magyar színészt castingolni?