"Ja, persze, van, amikor a színházban is olyan pozícióból nézheti az ember az elõadást, amikor minden feltûnik. De a nézõk többsége számára sok részlet (jó vagy rossz) elvész, míg a kamera mindig mindent leleplez(het), mert akár centiméterekrõl nézhetjük a látványt, nem méterekrõl. És persze van olyan is, hogy valakinek végig kell játszania 3 órát. Van, hogy az ember 18-20 órát dolgozik egy nap, de álltalában nem ez a jellemzõ. :)"

Na igen, én hajlamos vagyok mindenbõl a végleteket kiemelni, talán mert magam is úgy élek, ritkán választom az arany középutat :)

Jó, ne vitatkozzunk a szereplõk elõéletérõl. :) Nem mondtam, és nem is mondom, hogy mindenki tehetségtelen, sõt, igyekszem elismerni azt amnit lehet. Viszont ezzel együtt az átlag szinvonal elég alacsony, sõt, nagyon alacsony. És nem csak a szereplõké, ahogy legelõször mondtam, nekem ennél sokkal nagyobb problémám a szemlélet, ahogy a sorozat készítõi a jellemekhez, a történésekhez hozzáállnak. Nem, ne térjünk vissza erre, csak jelezni akartam, hogy nekem nem elsõsorban a szereplõk játékával van bajom, az olyan, amilyennek máshol is lehet látni, legalábbis nem jelentõsen alacsonyabb szintû. És persze itt belép az, mekkora értéke van a színházi foglalkoztatottságnak. Sajnos az elvárások olyanok, hogy annak (szakmai szinten) nem lehet túl nehéz megfelelni, így ennek nincs is nagy értéke. Arról sincs sok értelme vitatkozni, hogy pusztán a szereplõk ismertségéért néznek-e emberek darabokat. Ez még engem is befolyásol. Ha választhatok, és nem kifejezett okból akarok megnézni valamit, hanem teljesen ismeretlenül, akkor inkább nézem olyan színészekkel, akikrõl tudom, mit várhatok tõlük. (És ez persze nem csak magyar filmekre, elõadásokra érvényes.) Aki meg tehetségesnek tartja pl. Tónit a Barátok közben, az tehetségesnek fogja tartani a színházi produkciója alapján is, tehát az õ szemszögébõl úgy néz ki a dolog, hogy a tehetségéért kíváncsi a játékára. És itt megint visszajutottunk az elvárásokhoz. Ha a nézõk elkerülnének olyan darabokat, ahol a színészek ilyen-olyan szempontok alapján nem nyújtanak megfelelõ teljesítményt, akkor ez a megnövekedett nézõi elvárás, arra késztetné a színházi embereket, film- és sorozatkészítõket, hogy a nézettség szinten tartására õk is nagyobb elvárásokat támasszanak a szereplõk felé. De amíg a nézõknek jó az, amit kapnak, addig nem is lesz változás a szinvonalban.

El sem hiszed, mennyire hálás vagyok a linkért :))))))))))))

Miután szóba került, egész délután ezt kerestem, hogy újra megnézzem, de eredménytelenül :(

Köszi-köszi-köszi-köszi :D


Csajok, ne csak hallgassátok, a látvány se semmi :)

Nem tartok semmit meddõ vitának, ami valakinek új szempontot képes adni. (Nincsenek nagy igényeim, ha egy embernél képes erre - esetleg nem is annál, aki részt vesz a vitában -, az nekem már elég. :) ) Nyilvánvalóan azt akartam megmutatni - ezért Déri János bevonása a témába -, hogy amikor tehetségrõl, befutott pályáról beszélünk, az nem ugyanaz, mint a nyugati színjátszás esetén. Sajnos nem tartunk ott, hogy azonos mércével lehessen mérni egy magyar színészt, és akár csak egy agyonbecsmérelt hollywoodi sztár is (megint csak ritka kivételtõl, és alkalomtól eltekintve). Mert ami számukra teljesen természetes, az kiveszett, kiölte színészeinkbõl az említett (elõzõ rendszerbeli) korság. És ami borzasztó, hogy nem elég, hogy a jelenlegiek ilyen hátrányokkal rendelkeznek, de õk tanítják az utánpótlást is. Persze mi másra, mint amivel maguk is rendelkeznek.

"EZ A DOLGUK, EZÉRT VANNAK OTT, és nem a szövegtudásukat kell becsülni és nagyra értékelni, mint ahogyan írtad is. Engem sem értékel senki azért, mert a megkövetelt munkát rendesen ellátom. Ez a dolgom. Ha valami plusz-t leteszek az asztalra, azért értékelhetnek." - Másrészt viszon épp ez itt a lényeg.

Ja, persze, van, amikor a színházban is olyan pozícióból nézheti az ember az elõadást, amikor minden feltûnik. De a nézõk többsége számára sok részlet (jó vagy rossz) elvész, míg a kamera mindig mindent leleplez(het), mert akár centiméterekrõl nézhetjük a látványt, nem méterekrõl. És persze van olyan is, hogy valakinek végig kell játszania 3 órát. Van, hogy az ember 18-20 órát dolgozik egy nap, de álltalában nem ez a jellemzõ. :)

Akit érdekel a Banderas produkció, itt megnézheti:

http://anima.fileposta.hu/fi.do?file=DaF721D92e757410

Aki nem látta még, nézze ill. inkább hallgassa a hangtónusoknak a vers egyes részletei szerinti változását, és utána hozza meg saját következtetéseit. :)

Sõt, ha már itt tartunk, akkor onnan is megközelíteném a dolgot, ha már annyira tehetségesek, hogy színházban szerepelhetnek, akkor a sorozatban miért játszanak ilyen rémesen???

Na, csak beszálltam a vitába... nem akartam :)

Ez azért nem teljesen igaz... Már csak a jegyárakból is tükrözõdik, hol játszanak "sztárok"...
És elhiheted, hogy sok embernek (sajnos) kevésbé érdekes egy igazán tehetséges de "ismeretlen" színész játéka, szerintem Te is szívesebben beülsz egy olyan elõadásra, ahol ismert neveket látsz a színlapon. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy színvonalasabb elõadást látsz, mint bármely vidéki színházban, ahol fillérekért ismeretlen, de annál tehetségesebb SZÍNÉSZEK játszanak.

Jól illusztrálja a Madáchban jelenleg futó darab, fõszerepekben: Gáspár Laci, Puskás Peti... Õk hol végeztek színmûvészetit, vagy akár színitanodát? Könyörgöm, a Gáspár Laci még tisztán beszélni sem tud! ( énekelni viszont annál inkább, nem bántani akarom, csak nem értem miért nem tudják egyesek, hogy hol a helyük...)

Ezzel egyetértek, a dialógusok is mindig bénák, ettõl függetlenül sokszor megnézem, mert tetszik. Viszont szerintem a Barta Zsoltot játszó színész a legtethetségesebb a sorozatban, a többi nem nagy szám. Szerintem ha megerõltetném magam, így még én is tudnék játszani, annak ellenére, hogy sokszor nehezemre esik a kommunikáció, és nem vagyok túl "dekoratív", mint pl. Kingus, Noémi vagy Emma... stb...

A párom és én írországban,Dublinban élunk.Innen is figyelemmel kísérjuk a Mátyás tér lakóinak életét.Sajnos amikor vetítik,fomusoridoben,mi épp dolgozunk,de minden epizódót felveszunk és mikor hazaérunk,megnézzunk.
Az Illés Júliát alakító színészno,Mérai Katalin kisbabát vár,már az 5.hónapban van.Kíváncsian várjuk,vajon beleírják-e a sorozatba.

hát igen...
mért kell azokat kritizálni akik rajonganak a sorozatért?....olyan szánalmasak ezek az ANTI bk-sok..nyissanak egy másik topicot, amiket õk szeretnek, ott csevegjenek kedvükre azt kész..nem kell másokat bántani ezzel!...mi szeretjük, élvezzük:)):))

én nekem a kedvenceim:Nóri, Miki, Bartha, Juli,Kristóf.a többit is szeretem, de õk a legnagyobb kedvenceim...
ha neked tetszik, nem tetszik de ez van...:D
mindenkinek más az ízlése...

Na ne nevetesd ki magad! Ezeknek semmilyen színészi tehetségük sincs, nemhogy hiteles alakításuk! A Botond gyerek olyan nagy átéléssel ad elõ mindent hogy sunyin vigyorog mindenen, a Kinga mindig üvegszemecskékkel bámul, a Tilda csak hisztizni tud de azt se hihetõen, a többit meg nem is részletetném.

Bartha Zsolt, Juli, Orsi, Miklós (talán még András) ok. de a többi nem ér egy árva petákot sem!

Nem szeretnék ebbe a meddõ vitába beszállni, de mindenesetre vannak darabok, amiben adott színész végigjátssza a teljes három órát :)

Nem rég néztem egy ilyet, kétszereplõs, a felvonások közti szünet kivételével végig színpadon voltak és volt mindkettõnek szövege, sõt az elsõ sorból még a kiváló mimikát is jól láttam, de természetesen EZ A DOLGUK, EZÉRT VANNAK OTT, és nem a szövegtudásukat kell becsülni és nagyra értékelni, mint ahogyan írtad is. Engem sem értékel senki azért, mert a megkövetelt munkát rendesen ellátom. Ez a dolgom. Ha valami plusz-t leteszek az asztalra, azért értékelhetnek.

A sorozatbéli szereplõk játékára szerintem sem igaz, hogy nem mutatnak érzelmeket, nagyon is látszódik, hogy mennyire erõlködnek, hogy valamit ki tudjanak mutatni :D Rettenetesen erõltetettek, természetellenesek és túljátszottak a karakterek (...fõleg Tilda...borzalom...ssssszzz...).

A Banderas produkció valóban óriási volt. Kb. tíz éve, de tisztán emlékszek rá és azóta sem hallottam a Tiszta szívvel-t ennyire szépen (fõleg spanyolul :D).

Eredetileg napraforgó70 azt mondta, hogy olyanok kapják meg a szerepeket, akik valamilyen színészi képzésben részesülnek. Erre írtam én azt, hogy ez így nem igaz, nem azt mondtam, hogy egyiknek sincs köze a színjátszáshoz, bár biztosan vannak sokan, akiknek valóban nincs. De ha már ezt fírtatjuk, az se mindegy, hogy "mi volt elõbb". Elõbb szerepeltek valahol, és az ott szerzett tapasztalatokkal kerületek be a Barátok köztbe, vagy itt eltöltöttek néhány évet, és ezen felbuzdúlva léptek tovább színházi a pályán. Lehet, hoyg Tóni (Dósa Mátyás?) sehol nem játszana most, ha nem tölti az idejét a Barátok köztben. Ugyanígy lehet ez Csifó Dorinával is, vagy Farkasházy Rékával, mert a kutyát nem érdekelnék átlagos tehetségek, ha nem él elõtte ilyen elõéletet, és nem lehet jól eladni egy darabot az itt szerzett ismertsége okán. Mellesleg Farkasházy Rékát és Csifó Dorinát még tehetségesnek is tartom, de el fogja rontani õket az az igénytelenség, amit a szakmában látnak, és amelynek mindezt bizonyító jeleibõl néhányat leírtam 2169-es hsz-omban. Spec. Farkasházi Rékától Kertész Mónikaként, és Csifó Dorinától Noémiként láttam eddig talán olyat, amit egy-egy pillanatra maradéktalanul színjátszásnak lehetett nevezni, beleértve az összes agyonképzett hivatásos színészt is. Az alkalmi szereplõk, egyben hivatásos színészek közül pedig Laklóth Aladár volt ilyen. Aztán többet se tudok. Az meg, hogy színházi színjátszásban nehézséget jelent egy háromórás darab szövegét megjegyezni... Elõször is, ebbõl egy-egy szereplõ szövege csak töredéke a három órának. Másodszor, azért van ott egy súgó, aki kisegíti a színészt. Harmadszor pedig minden szakmának megvannak a maga alapkövetelményei. A színésznek ez az (vagy ezek közül az egyik), hogy tudja a szövegét. Ez nem is értékelendõ, ez az alap. Az 1960-as 70-es évek német labdarûgásában minden focistának le kellett tudni futnia 10 km-t. Ez volt az alap. Enélkül esélye se volt bekerülni még egy klubcsapathoz se, nem hogy a válogatottba. Ennélfogva aztán értékelésének nem is az volt a szempontja, hogy képes-e erre.

Nézzük a tehetséget meg a színpadi játékot! Igaz, hogy szinpadon nincs lehetõség a javításra. Cserében ott van az, hogy a színpadi elõadás sokkal toleránsabb a hibákkal szemben, mint a filmbeli. 20-50 méterrõl jó ha az alakokat lehet látni, nem az arcot. Míg egy film esetén a kamera belemászik a színész képébe, akár arcának minden rezdülését képes megmutatni. Kérdés melyik jelent nagyobb nehézséget. A javítás lehetõségének hiánya, amikor a hibák egy részét észre se veheti a nézõ, vagy a kamera jelenléte, amely minden pillanatban leleplezhet. Ráadásul egy film kritikus jeleneteit akárnányszor vissza is lehet nézni. A technika fejlettségének jóvoltából már az amatör nézõnek is olyan eszközök állnak rendelkezésére, amivel ízeire bonthat egy jelenetet, kikockázhatja, kinagyíthtja bármelyik részletet. Már csak az a kérdés, mit vesz észre az eredménybõl. ;)

A színészeink "nem kis tehetsége, nem akármilyen karrierje...": Mielõtt ennyire feltételek nélkül leborulnánk elõadóink nagysága elõtt, újból ajánlanám elolvasásra 2169-es hsz-omat. Az csak néhány példa volt, de százával tudnék hasonlókat említeni, még az átlagos elvárások szerint kifogástalan alakításokban is. Úgyhogy amíg látom, érzékelem ezeket a hibákat, addig engem ne akarjon senki meggyõzni, hogy milyen magas itt a szinvonat. De akkor nézzünk még egy példát! Töröcsik Mari jó színésznõ? Azt hiszem, kiegyezhetünk abban, hogy igen. Csakhogy olyan, mint a jó bor, minél öregebb, annál jobb. :) Kezdetekben (Körhinta) csak kedves, aranyos volt, színészi teljesítménynek alig lehetett nevezni azt, amit csinál, legfeljebb olyan színten, mint most mondjuk Csifó Dorináét. Láttam én a Rómeó és Júliát az Õ és Sztankay István alakításában. Úgy tördelte szét a mondatokat, hogy a 20. sorban is tisztán lehetett hallani, ahogy levegõt vesz két szó között. Aztán láttam pár éve egy ifjúsági sorozatban. Ott már idõsebb volt, és ennek megfelelõen jobb is. Manapság meg már egészen kiemelkedõ. Ma. Azaz ez a jelen állapota, de ez közel se volt miondig így. Csak amilyen az emberi emlékezet, az elmúlt hibákat nem látja. Persze én is azt mondom, soha rosszabbat, hiszen aki ekkorát tud fejlõdni, az minden elismerést megérdemel. Csak ezt ne keverjük össze azzal, hogy milyen színvonalas színész, ill. legfõképpen ne tekintsük érvényesnek pályája egész szakaszára. Mert nem volt mindig az. És valószínûleg akkor sem, amikor díjai egy részét átvette. Így aztán nem is ezek meg nem a hírnév, az általános örömújongás minõsítik a képzettségét, hanem csak és kizáról a produktuma. Méghozzá minden egyes produktuma külön-külön. Akkor mostmár általában ezekrõl az úgynevezett képzett színészekrõl, és az utánpótlásról, úgy mint pl. Farkasházy Réka, aki nem akármilyen karriert fut. ;) Déri Jánostól származik a megállapítás, hogy nem véletlen az, hogy Mózes elvezethette a zsidókat az Ígéret Földjére, de maga nem léphetett be oda. Ugyanis nem volt méltó rá. Szennyezett, fertõzött volt az elõzményektõl. Mit jelent ez a színjátszásra vonatkozóan? Volt nálunk a szocialista realizmus nevû rémség. A neve tökéletesen leírja a jelenséget. Olyan realizmus, ami a nevezett ideológiának megfelel. ;) Ennek pl. olyan mûvészi megfontolások voltak a következményei, hogy a fentebb említett Rómeó és Júlia elõadásnak összes díszlete néhány darab emberi magasságot meghaladó sötétszürke kocka lett. Nyomasztó az egész. Mindez pedig azzal a felkiáltással, hogy a díszlet ne vonja el a figyelmet a darab szövegérõl, mondanivalójáról. De ez a szocialista realizmus másban is megnyilvánult, áthatott szinte mindent, ami a szinjátszással (irodalommal, bármilyen mûvészettel) kapcsolatban állt. Eltorzított értékrendeket, kikezdte a mûvészet, és mûvészek iránti természetes elvárásokat, megítélést. Úgyhogy részben ennek következtében jó mélyen a béka alatt vagyunk. Pl. amikor nem akármilyen karrierrõl, és tehetségrõl beszélünk akkor az a mi szintünkhöz képest nem akármilyen karrier, és tehetség, mert tessék összehasonlítani ezeket a tehetségeket mondjuk egy Kenneth Branagh-al, és azonnal világosak lesznek a különbségek. Innen kell eljutnunk az ígéret földjére. De mi akik részei voltunk annak a kornak, nem léphetünk be oda, majd csak a következõ nemzedék, mert nem csak mi vagyunk hamisak, hanem tanításunk is, amivel az utánunk jövõket próbáljuk eligazítani. Persze nem csak a mûvészet tart itt, le van züllesztve a morál minden téren, minden szakmában. Errõl beszélt Déri János, és azt gondolom, nagyon igaza volt.

Pedig leginkább hétköznapi történeteket írok, vagy esetleg fantasy-t. A becenevem máshonnan van. XDDD

Na igen, pont ez az. Elmondják a mondatokat a forgatáson, de NEM színészkednek. Semmi játékot nem látok náluk, csak felmondják a szöveget, mint az iskolában a felelésnél. Valamint az arcukon nem látom az érzelmeket, nem látom hogy átéreznék a karaktert akit játszanak. Ez egy nagy hiba, mert így hogy akarják elhitetni hogy õk ott a sorozatban egy másik személyt alakítanak? Nem az egy színész dolga, hogy belebújjon egy karakter bõrébe? Szerintem az. De lehet csak én látom rosszúl. Különösen a szemük zavar, mert hiába nevetnek, hiába szomorúak, ha azt a szemükön nem látom, pedig tudomásom szerint a szem a lélek tükre.

Igen, az igaz, hogy a színházban nehezebb a dolog és nincs lehetõség javításra. De ezek az emberek akkor sem színészek. Csak a Gór Mária színitanodájába járt a 90%-uk és már színésznek vallja magát. Ez a legnagyobb gond.

Na meg a Tóni! HÁt az aztán... inkább nem írok semmit mert már megint a gyûlölet fog belõlem sütni az elmondásod szerint. Pedig nincs bennem gyûlölet, csak egyszerûen útálom ha tehetségtelen embereket már színésznek hívnak. Ilyen a Palcsó Tomi is aki még énekesnek is szar, de mert játszott egy filmben már színész. Itt mindenki színész aki játszott valamiben akár van végzettsége akár nincs. Ennyi erõvel én is lehetnék színész, meg a húgom is mert anno játszottunk egy-két iskolai darabban, mégsem mondjuk azoknak magunkat. Na ennyi.

**moderálva**A felhasználó nevére kattintva megtalálható a Privát üzenet küldése.**

Köszi!:)