Corpse Bride 2014 jan. 29. - 17:49:38
(1/1)
Különös életrajzi film egy huszonéves francia szobrász-mûvészrõl (Henri Gaudier) és a nála jóval idõsebb társáról, egy lengyel nõrõl (Sophie Brzeska), aki magát nemes családból származónak mondja és írással próbálkozik. A kor a múlt század elsõ évtizede, a helyszín Párizs. Henri Gaudier komoly vonzódása bizonyítékaként felvette barátnõjének nevét, így vált Henri Gaudier-Brzeska néven ismert. Rövid életét az I. vh egyik frontján fejezte be.
Szinte tapintható a mûvészet szabadsága meg az arra irányuló vágy, ami a mûvész megélhetésének mindennapos gondjaival párosul. Eksztatikus és gyötrelmes egyben. A történetben meglapuló tragédia teszi rendkívülivé a filmet, mely a szerencsétlen sorsú szobrász mûveinek bemutatásával ér véget.

Ken Russell nagyon izgalmas, megrázó élettörténetet mutat be a maga sajátos módján. A forgatókönyv vélhetõen elég jó, gondolat és érzelem gazdag, azonban a rendezõre jellemzõen most is sok dühödt-hangos pár/beszéd foszlánynak lehetünk fültanúi. A látvány dominál, számos emlékezetes jelenetben gyönyörködhetünk, de nagyon sokszor megy az értés rovására ahogyan a színészek 'ledarálják' a mondandót. Ez igen sajnálatos egy életrajzi filmben. A nézõk többsége biztosan szeretné ha a rendezõ lassítana, Ken Russell azonban most is rendíthetetlen. A saját igazában vagyis zsenialitásában való hite nem vált javára a filmnek. Elemzõ gondolatok, kételyek alkotói vágyról avagy személyes konfliktusról itt is szép számmal hallhatók, de ha a hangsúly rendre nem azokra kerül, akkor kár a sok szóért. Bõven maradt rejtett mélység és szépség kiaknázatlanul, szerintem. A témája miatt azonban mindenképpen érdemes megtekinteni. Nem lepne meg, ha más rendezõ is hozzányúlna ehhez a mûvész sors-tragédiához, kíváncsi lennék arra is.

Dorothy Tutin elképesztõen jó mint Sophie Brzeska. Henri Gaudier-Brzeska energikus megformálója Scott Antony. (Scott Antony mint fõszereplõ, maga a cím is ráutal, furcsa módon kimaradt a szereplõk névsorából.)