Nem szeretnék se veszekedni, se személyeskedni. Egyébként a Nils is bõven korábban ment. Én csak arra szeretnélek megkérni, hogy próbálj meg a másik tábor fejével is gondolkozni. Ha te pl. A rejtélyt, a Xena-t, az OUAT-ot, Bud Spencer filmjeit, a Tudorokat vagy a PLL-t magyarul (is) nézed/nézted, akkor ne állíts olyat, hogy animét csak és kizárólag japánul szabad nézni. Ez így elvtelenség, kettõs mérce és logikátlan hozzáállás. Egy anime semmivel sem lesz egyedibb, különb, "szentebb", mint egy amerikai sorozat, amit a magyar szinkron is korrekté tehet, míg egy animét nem. Ha az egyiknél mûködik a szinkronos hozzáállás is, a másiknál sem lehet/kellene elzárkózni. Azokban sem dolgoznak kevésbé értékes, másutt nem foglalkoztatott "szinkronszínészek". Egy szép nagy alomból lehet válogatni. Emma Swan-ról sem Kurama fog eszedbe jutni, pedig ugyanaz a magyar hangjuk.
A legjobb tényleg a békés egymás mellett élés. Ami engem nem érdekel, azt kár fikázni. Ma a lehetõségek tárháza van, mindenki úgy néz mindent, ahogy akar. Ha összejönne a szinkronos animebumm idehaza is, téged akkor sem kötelezne senki, hogy úgy nézd és idegeskedj miatta. Ettõl függetlenül is lenne sok-sok ember, aki nagyon örülne neki és elégedett lenne vele. Akárcsak az amerikai sorozatok hazai premierje után. :)

Ha objektíven próbáljuk megítélni a sima Dragon Ball, de akár a DBZ szinkronját is, akkor felemás az eredmény. Hatalmas elõnye az volt, hogy elképesztõen színes volt a színészskálája, vagyis azon személyek névsora, akik szinkronizáltak benne (pl. Reviczky Gábor, Kálloy Molnár Péter, Detre Annamária, Liptai Claudia - ma õket ilyenben tuti nem hallanánk). A fordítása viszont botrányos és röhejes. Ez a franciák hibája persze, amibõl csodát a magyar fordító sem tehetett, de pont te szoktad mindig mondani, hogy sok anime fordítását borzalmasnak tartod. Na most ha egy japánból/angolból fordított sorozatnál a borzalmas jelzõ jut eszedbe, akkor itt fokozottan azt kellene mondanod. Nem lehet mentség és megszépítõ körülmény az, hogy ez már milyen régen készült, sõt az sem, hogy mennyire kedveled. Egységesen kell megítélni mindent, a részrehajlás és a szubjektivitás nem mûködik. Sokkal kevesebb hibát lehetne találni mondjuk egy Death Note vagy Soul Eater fordításában, mint ebben.

"a Candy Candy, a Hosszúlábú apu, vagy a Nils Holgersson magyar szinkronja is minõségi lett"
Igen. De mikor készültek azok a szinkronok? Abban az idõben, amikor volt két állami tévé és kifújt. Nem volt 105 magyar nyelvû csatorna (aminek egy része sport- vagy zenecsatorna, amihez nem feltétlen kell szinkron), nem voltunk elárasztva a sorozatok, filmek tömegével. Sokkal kevesebb külföldi tartalom ért el hozzánk, mert el voltunk zárva. Ami viszont elért, ott ráértek pepecselni a munkával, a szinkronnal. Nem volt szinkronszínész-"képzés", hanem olyan színészeket alkalmaztak, akiket az átlag is ismert. Színházi emberek vagy az akkori magyar filmek, sorozatok szereplõi voltak. Könnyû volt õket ismerni, mivel egész egyszerûen nem volt más. Nem volt egy rakás kereskedelmileg kitermelt celeb, tehetségkutatós arc, valóságshow-hõs, akik ma a csapból is folynak. Színészek, mûvészek, írók, televíziós személyiségek voltak. Ma is vannak, csak a kereskedelmi korszak, a Blikk/Bors/bulvár idején a kutya sem foglalkozik velük, mert nem olyan értékesek. A szemléletmód változott meg. Azzal, hogy ennyi csatorna lett és ennyi import tartalom, a szinkronstúdiók száma és munkája is megnõtt. Erre mondják, hogy futószalagon gyártják a szinkront. Ehhez pedig emberek kellenek, lehetõleg sokan (ma az adatbázis szerint több ezer különbözõ (szinkron)színész van), különben minden sorozatban ugyanazokat hallanád. A megrendelõ ad rá egy keretet és egy bizonyos idõt, amennyi alatt el kell készülni a munkával. Ha a pénz kevéske, akkor "nagy" nevet nem igazán szerzel meg. Ha az idõ is, akkor a fordítás is összecsapott lehet. Szerencsére azért a legtöbb csatorna ma nem csapatja össze a munkát (a Viasat, az HBO és a Story4 munkái kellemes meglepetések), a közmédia is tud, ha akar, sõt még a két nagy kereskedelmi csatorna sem csak a gagyit adja ki a kezébõl. Persze mindez szubjektív, ugyanis a 80-as években bármi is volt, elfogadták, mert nem ismerték eredetiben, nem a neten nézték, ami után könnyû volt okoskodni, hogy milyen rossz az egész. Ma azzal, hogy sokan a külföldi premier után megnéznek valamit, helyzeti elõnybe kerülnek, és a legkisebb eltérés miatt is lehúzzák a szinkront. Az "otakukra" ez egyébként is jellemzõ, mert õk elvárnák a 100%-os hangegyezést, ami nyilván képtelenség, de az amerikai sorozatok kedvelõinél is ez van. Itt is megváltozott a szemléletmód a technikának köszönhetõen. Általában azok szólják le ma a szinkront, akik egyébként sem néznék magyarul, mert nézik angolul/japánul. Ez így azért paradoxon, mert olyanokért "aggódnak", akiknek magyarul is tökéletes az élmény.

Te azt mondod, hogy "10-bõl 8 esetben a magyar szinkron élvezhetetlen, márpedig egy vacak szinkron agyoncsapja az élvezeti élményt". Tiszteletben tartjuk a véleményedet, hiszen te így látod. De lehet, hogy én, egy barátom, egy tök random ember vagy egy egyszerû nézõ zseniálisnak tartja azt, amit te élvezhetetlennek. A vacak szinkron tényleg agyoncsapja az élményt. De mi a vacak szinkron? Vagyis kinek mi? Én arra szoktam érzékeny lenni, amikor egy bevált párosítást lecserélnek. Ott van például Dean Norris, akit a Totál szívásban Barbinek Péter szinkronizál. Elvártam volna, hogy A Bura alattban is õ legyen a hangja. Vass Gábor lett. Egybõl lehúztam az egészet, mert agyoncsapta az élményemet. Vagy a 24: Élj egy új napért! Yvonne Strahovski a Chuck-ban Mezei Kitty hangján szólal meg, itt meg megkapta Spilák Klárát. Ez is agyoncsapta az élvezetemet. Holott lehet, hogy egy másik ember szerint tökéletes és merész újítás mindkettõ, mert "a karakterre kell hangot választani". Ezzel sem értettem egyet sohasem. Ha én nem cserélgetem naponta a hangomat, akkor a szinkrontól is elvárnám az állandóságot.
Vagy ha emlékszel, te is megjegyezted, amikor A rejtélyben Walter hangja Rudas Istvánról Végh Péterére változott. Zavaró volt az is (bár Rudas Istvánt meg kellett mûteni, azóta sem szinkronizál, ha jól tudom, szóval ott kényszerû volt a csere).

"rajzfilm, ami gyerekeknek való" és így nem érzik a hajlandóságot, hogy élvezetes szinkront hozzanak össze"
Ez valamikor igaz volt. Amikor az RTL elkezdett animézni, akkor tényleg nem ez vitte el a költségvetésük jelentõs részét. Akkor még jórészt kezdõknek számító hangokat alkalmaztak. Viszont 10 év távlatából ezek a hangok a legprofibbak lettek, akiket nagyon sok más, élõszereplõs sorozatban is hallhatsz. Annak idején Molnár Ilona és Bogdányi Titanilla volt a két nõi "seiyū"-nk. Ma ott vannak pl. a Hazug csajok társaságában, amit szintén nézel (igaz, angolul). Vagy Markovics Tamás, aki annak idején telefonos játékot vezetett az RTL-en az animeszinkronok mellett. Ma õ lett mindenki Barney Stinson-ja (Így jártam anyátokkal). Damu Roland is sokat szinkronizált animékben, aztán Jóban Rosszban-színész lett, celeb. Csak "kicsit" elrontotta az életét. Szóval a máról visszanézve a múltba azért tudták akkor is, hogy kibõl lesz a cserebogár. Lehet, hogy az animéket csak gyakorlásnak szánták nekik, de én azokkal a hangokkal nõttem fel, akiket az A+on megismertem, és ma is õk a kedvenceim. Soha semmilyen gondom nem volt a szinkronokkal, mindet élveztem. Igaz, nem ismerem a nagy részüket eredetiben, szóval ez is szubjektív vélemény, de én imádtam. Nem azt éreztem, hogy monotonan olvassák a szöveget, hanem tényleg eladták a karaktert. Az Animax-es szinkronokat kevésbé ismerem, mert ott sok olyan sorozat ment, ami nem érdekelt. De biztos vagyok benne, hogy aki nem a neten nézte (2007 azért már mégsem 1980 volt), nem fedezett fel nagyobb problémát.

"Én pl. egy 4-6 éves gyereket nem ültetnék le elé"
Én sem. A korhatárkarikák sem véletlenül voltak. Akármekkora szemét gittegylet is volt az ORTT, tény, hogy bármit bármikor nem lehetett volna vetíteni. Nem való minden délelõttre és délutánra. A németek is vágnak, ha nagyon muszáj. Ettõl függetlenül a tiltást sem tartom sokra, mert én 13 évesen is simán megnéztem olyat, amire 16-os karika volt kitéve, mégsem lett semmi bajom. A mai világban, amikor fõmûsoridõben éri az embert a sok szemét, pont nem egy anime üti meg az ingerküszöböt. Meg sem kottyan az embernek. Aki a 12 éves kort elérte, azt nézhet, amit akar.

"akárki akárhogy károg, szerintem jó a magyar szinkron, jól eltalálták a hangokat és élvezetes a fordítás"
Épp ez a lényeg, hogy ez is szubjektív. Ha valaki ezt a mondatot egy olyan anime szinkronjáról mondja, amit te nem tartasz jónak, attól még neki is - a saját szempontjai alapján - igaza lesz. Itt nincs objektív igazság. Ezt úgy hívják, hogy ízlés. A fordító pedig ha elég kreatív, nagy szókinccsel rendelkezik, akkor a legnehezebb szöveget is átülteti úgy magyarra, hogy élvezetes legyen.

"megragadt a sztereotípia szintjén"
Ezen csodálkozol? Németországban 1993 és 2013 között nem volt olyan év, hogy egyetlen csatorna sem vetített volna animét a tévében. Aztán az RTL II becsukta a boltot, de a tegnap említett csatornák párhuzamosan nyomták tovább. Az emberek mindennapi részévé vált. Ugyanolyan átlagos dolgok, mint nálunk a nyomozós sorozatok. Nálunk mi volt? ORTT, botrányok, elsötétítések, a szocializmusból átörökölt betiltós, feljelentõs mentalitás. Ami nem tetszett a drága szülõnek, máris bepanaszolta, miközben a híradókban, esti filmekben látott erõszakosságok nem zavarták. Az RTL volt az egyetlen, aki itt érdemben próbálkozott. De amennyit csesztették õket ezért, nem csodálom, hogy abbahagyták az egészet. Az A+ is az õ érdekeltségük volt, de a Sony-nak kellett, hogy Animax-et csináljanak belõle. Az, hogy az A+ megszûnt, az hatalmas érvágás volt a hazai animepiacnak, mert az Animax-et - egy kis beetetés után - tudatosan a csõd felé kormányozták a tulajdonosai. Amekkora esélyük lett volna, hogy virágozzék a mûfaj, úgy rontottak el mindent. Ott nem a médiahatóság volt a ludas, hanem az inkompetencia, meg az, hogy a tulajdonosoknak az NCIS-rengeteg fontosabb volt, mint az animék megvásárlása. Az RTL kiszállt, az Animax megszûnt. Maradt a Viasat.
Ugye érezhetõ, hogy mekkora a különbség köztünk és a németek helyzete között? Ha valamit nem vetít a tévé, akkor az ismeretlen, zárt, fura dolog lesz. Azzal, hogy az emberek indavideon néznek valamit, még nem lesz elfogadott. Ahhoz, hogy itt siker legyen, olyan tévécsatorna kell, ami nem az isten háta mögött van. Az Animax esetén volt olyan szolgáltató, ahol nem is lehetett fogni. A Viasat6 viszont egy középmezõnyben teljesítõ kábelcsatorna. Jóval több embert ér el.
Végül: ha már említetted a South Parkot, de lehetne említeni az Amerikai fatert, SpongyaBobot, Archert, Firka villát, Furcsa amcsikat, Crash Canyon-t, Family Guy-t is, akkor azt is látni kell, hogy ezeket mind a németeknél, mind nálunk vetítik. Ráadásul nálunk a többségét a Comedy Central, mely az egyik legnézettebb kábelcsatorna, ergo sok embert elér. Ha valami régóta képernyõn van és sokan látják, akkor elfogadott, megszokott lesz. Az animéknél ez is hátrány és ezt kellene valahogy lefaragni ahhoz, hogy ne legyen sztereotípia. Én soha az életben nem tettem különbséget az amerikai animációk és a japán animék között. Ezért sem értem, hogy a társadalom miért fogadja el az elõbbit, és miért utasítja el az utóbbit. De ezen egy nézett csatorna animeblokkja idõvel segítene. Ezért támogatjuk a Viasat6-ot, mert más partnerünk most nincs.