jav: ...eltünt...

Nevezett nõi (?) egyedke hozzád intézett személyeskedõ útszélije asszem elünt, szerencsére.

Tóta bemásolt cikke (köszönet a közreadónak) több mint (telibe)találó: igaz. A vége pedig úgyszólván mottója lehetne ennek a topiknak is ÉS mindegyiknek, amelyben "kisebbségi" témák jelennek meg, érdemes még egyszer, kiemelés tõlem:

"Aki...nem képes felfüggeszteni a gyûlöletét és undorát, és akit nem érdekel a tõle különbözõk sorsa, annak nem való a film. Kizökkentené, aztán még a végén kiderülne, hogy a maga gyûlölködõ, egyszerû kis világa undorítóbb... Mindenki másnak erõsen ajánlott."

Terézke !
Az meg , hogy a higanyos HN1N injekciót illeti Antal Vali ez a "agyszerû" oldal linkje amire szíveskedtél hivatkozni itt van olvassa el az akit érdekel:

http://antalvali.com/hirek/europa-tanacs-vizsgalat-h1n1-vilagjarvany-who.html

Igyekeztem nem személyes lenni, de úgy látszik te az a fajta fórumozó vagy aki nem a beszélgetés vagy az eszmecsere miatt vagy itt sokkal inkább , hogy szadista hajlamaidnak kiélésére alpári módon nyilvánuljál meg. Azt megértem , hogy ez neked örömet okoz, viszont ne lepõdj meg ha mások meg abba típusba helyeznek el aminek neve: troll fórumozó.

A H1N1-el volt probléma, de ne vigyük félre, nem a higany, hanem az üzlet...nyilvánvaló, ma már elismert tény, hogy ekkora fesztivált azért kellett neki rendezni, hogy néhány jól helyezkedõ vakcinagyártó cég jól megszedhesse magát a pánikból.

Az ókori görög, meg római társadalomban pedig ára volt a férfihúsnak, sõt, a gyerekhúsnak nopláne. Ez bizony hajlam, születéssel érkezik, és vagy látens marad, vagy felbukkan. Mindig adott kor társadalmi szokásai húzzák meg a határokat, hogy mekkora teret enged a férfiszerelemnek, pedofíliának, stb. (ez utóbbival kapcsolatban pl. manapság zéró tolerancia van az elsõvel ellentétben, de ahogy írtam, nem volt ez mindig így, meg nincs is mindenhol így, de kifejezetten az euroatlanti kultúrkörben igen).
Az, hogy silány propagandatémává vált, elsõsorban a 60-as évektõl kezdõdõ, "politikailag korrekt" jelszónak, és az alá zsúfolt maszlagnak köszönhetõ. Be kéne látni, sõt, el kéne fogadni, hogy nem mindenki tudja elfogadni. Ez az egész toleranciahablaty addig igaz, hogy amikor eljutunk a felismerésig, hogy valamit tolerálni kell, a toleráltaknak is tudatosítani kellene, hogy ez nem mindenkinek megy. És ez nem a gyûlölködés kategóriája, az egy másik probléma, de ha van egy tulajdonság, ami szembemegy az általánossal, akkor mindig van ütközõpont, ezt meg a toleráltaknak kell tolerálni.

Ja, azt meg végképp el kell felejteni, hogy aki mereven elzárkózik a témától, esetleg gyûlölködik, az valójában saját ösztönei, vágyai elõl menekül, hogy valójában õ is az. Ez nettó baromság, többek között a "politikailag korrekt" esernyõje alá húzódott érintetteknek volt ez egy védelmi mechanizmusa, tudományosan már rég túlhaladott, és megcáfolt rossz érve.

Tévedtem. Elromlott az automata cenzorgép és benne maradtak olyan homofób kifejezések, mint pl. buzi.

Az õ jogaiért miért nem harcol senki? Talán betegség, ha valaki egy fába szerelmes?


Karinthy Frigyes: BUXBAUMNE, A FA

I

De nem halt bele: a golyót kiszedték a hasából, a spárgát szépen lecsavarták a nyakáról, mint egy spulniról, a villamos két centiméternyire megállt, és az utánaugró mentõ még a levegõben kapta el, mint egy labdát. Az intézetben nagyon szépen viselte magát: nem csinált grimaszokat a rácsnál, nem erõszakoskodott a zuhany alatt, és csak egyszer makacskodott az orvossal, hogy adjon neki vattát, mert a tüdeje hozzádörgölõdik a bordájához, és az neki fáj. Smirglit is kért, de errõl nem mondta meg, hogy mire kell.

II

A fát három hét múlva látta meg a reggeli séta közben. Eleinte nem törõdött vele, negligálta, ajkát biggyesztette, nem ment oda, elfordult. Aztán egyszer véletlenül rálépett a fa egyik gyökerére.

- Pardon - mondta hidegen. - Nem vettem észre.

III

Késõbb megállt elõtte, hátán keresztbefonta kezeit, és oldalról kicsit gúnyosan méregette.

- Szép fa - mondta az orvos, aki figyelte.

- Igen - mondta szárazon -, szép molett fa. Nagyon kedves. Tetszik önnek?

És ravaszul nevetett az orvosra.

IV

- Csakugyan szép fa - mondta másnap.

Most már sokat volt lent. Járkált a kertben, visszanézett. Az orvosra komoran tekintett, egyszer hirtelen megkapta az egyik ágát a fának, magához húzta, és megcsókolta a végét. A fa szemérmesen és kacéran visszarántotta magát.

V

Néhány napig nehezen aludt, reggel sápadt és zavaros volt, szemei karikásak. Néha éjjel leszökött a kertbe. Reggel fátyolos szemekkel nézte a fát, és titokzatosan mosolygott.

- Ó - mondta kötekedve -, ezek a bukjelgyökerek.

És mikor nem néztek oda, lihegve szorította magához a fát.

VI

- Hamar lesz õsz az idén - mondta az orvos. - Máris hullanak a levelei.

Szúrósan nézett az orvosra.

- Igen - mondta nyomatékkal -, nagyon hamar hullanak. És nézze csak - a gyanta... nem jön a gyanta. Nagyon sajátságos... És az évgyûrûk a szeme alatt...

Néha hirtelen, s gyûlölettel nézett a kert sarkára, ahol egy másik, totyakos fa állott. Megsértõdve fordult el tõle.

- Az is almafa - mondta az orvos.

- Tudom - felelt röviden. - Szegény öreg. Bánom is én. Mért nem vigyáz. Az ember vigyázzon a feleségére.

És hencegve, kötekedve és fütyürészve sétált el a másik fa elõtt, rá se nézett, rálépett a gyökerére.

VII

- Azt hiszem - mondta az orvos -, nemsokára lesz már rajta gyümölcs.

- Igen - mondta fölénnyel. - No és mit gondol?

- Hogyhogy mit gondolok?

- Mit gondol, fog hozzám hasonlítani?

- Az almafa gyümölcse az almához hasonlít - mondta oktatólag az orvos. - Ez almafa. Olyan, mint az a másik, a sarokban. Az is almafa.

Hangosan, gúnyosan nevetett.

- Azt hiszi? Azért, mert az ott almafa, ennek is olyan lesz a gyümölcse, mint az alma. Na jó, majd meglátjuk.

VIII

- Majd meglátjuk, kihez fog hasonlítani, doktor úr.

Õsz volt, és reggel homályos és nyirkos volt a kert.

- Készíttessen bölcsõt, doktor úr - mondta. - Azt hiszem, szükség lesz rá.

- Igen - mondta az orvos, és áttelefonált a D-osztályba, van-e ott hely, át kell majd szállíttatnia valakit innen a C-osztályból.

IX

Egy reggel hatkor ébredt az orvos, és ásítva eszébe jutott, hogy az almafán valószínûleg lesz már ehetõ gyümölcs, lemegy és megnézi.

Azonnal meglátta. A levelek közt lógott, kicsit összement, de már zöld volt. Csakugyan az õ betegéhez hasonlított.

Az orvos megcsóválta fejét és levágta. Aztán telefonált, hogy hozzanak bölcsõt, deszkából.

Tehát ezeket mind kipróbáltad és csak ennyire futotta, akkor nem bízom a gyógyhatásukban.

határozottan úgy emlékszem Te írtad azt a csúnya és homofób bejegyzést.
Elhatárolódom!

T.moderátor, köszönet a közbelépésért! Az én hszom, látom, bent maradt, így most az=az enyém lett a 1146-oska, de hiszem és remélem h minden ittlévõ olvasó és hszó tudni, érteni fogja h az "eredeti" 1146 (a "löttyenet") egy m á s i k hsz volt. Üdv ED

Csak simán, informálisan /Állítsátok meg Teréz anyut!/ 1991-ben az ENSZ egészségügyi szervezete a WHO törölte a Betegségek Nemzetközi Osztályozása chartájából a homoszexualitást mint betegséget.
Egyebek iránt Kosheen01 mini szociográfiai(:)) tanulmányával értek egyet.