valahogy így...

Sok ember attól melegszik be, hogy ilyen filmeket néz. Véletlenül kapcsoltam át a múltkor az RTL klubbra, pont ez ment és annyit láttam, hogy a sátorban homokoznak. Kicsit kevésnek éreztem azt a 12-es karikát fõmûsor idõben...

Oké, kezdünk belemelegedni a vitába - na nem "úgy", mielõtt bárki félreértené, aki olvas bennünket... )
Én örülök ennek, azért vagyunk itt, hogy megvitassuk a dolgokat, - bár a lentebbi, valamelyik hsz.-emben említett 1200 hozzászólásra való célzás nem volt véletlen, azzal csak azt szerettem volna jelezni, hogy mennyire élõ, - sajnos - és közérdeklõdésre számító téma, ami itt szerepel. Szinte úgy néz ki hogy mindenki, aki erre jár, hozzá akar szólni.
A két tábor közötti ellentét - ahogy én látom - nem csitul. Nem sikerül meggyõzni egymást, többek között neked se engem, és azt hiszem, nekem se téged.
Arra kéne rájönnünk, hogy ez vajon miért van így.
Kettõnk között egy különbséget azért sikerült felfedeznem EBBEN a témában, - bizonyára rengeteg van, de most maradjunk ennél, idõt takarítunk meg vele.
Te amerikai, külföldi példákra, játékfilmekre hivatkozol, én személyes tapasztalatokra.
A Milk c. film - szerintem nagyon gyenge, szájbarágós, tanmese jellegû, de errõl már írtam - egy amerikai meleg férfiról szól, aki a saját sorsából, a nemi orientáltsága miatt elszenvedett hátrányokból kiindulva lesz a "meleg mozgalom" élharcosa, zászlóvivõje, aki kétségtelen eredményeket ért el, és érdemelte ki emiatt, hogy egy filmben is megörökítsék az emlékét.
Buziverések - ahogy írtad, és gondolom, az automata kicsillagozza a megfelelõ részeket, - OTT elõfordultak, OTT embereket megöltek a nemi identitásuk miatt, nálunk EGYETLEN EGY ILYEN PÉLDA SEM VOLT ÉVTIZEDEK ALATT!!!!!
Szerelemféltés vagy rablógyilkosság miatti halálesetek, amelyeknek melegek estek áldozatul, - köztörvényes bûncselekmények - sajnos mindig is voltak, vannak, és lesznek is, de tisztán a meleg mivolta miatt senkit sem öltek meg eddig Magyarországon, kedves barátom! Hála az égnek! - teszem hozzá.
Azt mondod, a "mûvészvilágban rengeteg a meleg" - ez egy sztereotípia, - lehet, de én ezt tapasztaltam, errõl tudok nyilatkozni, másokkal nem kerültem kapcsolatba.

Amerikai példákat - hidd el, jóakaratúlag, barátilag mondom - nagyon nem szerencsés említeni, a két ország, a két kultúra, a két történelem gyökeresen eltér egymástól, mások a szokások, más a gondolkodás, minden más.
Te olyat soha nem láttál nálunk, hogy ki lett volna írva valahová, hogy "cigányoknak tilos a bemenet", miközben Amerikában még a 60-as évek közepéig is bizonyos déli államokban a feketéket így különböztették meg a többségi társadalomtól, négernek, sõt, niggernek titulálva õket, hivatalos helyiségek, éttermek, vécék, várótermek ajtajára kiírva! Nonszensz, elképesztõ, egészen hihetetlen!

Magyarországon tehát egyszerûen nem volt szükség arra, hogy meleg honfitársaink extravagáns viselkedéssel hívják fel magukra a figyelmet, és lázadjanak, és önérzetüket fejezzék ki, - ugyanis nem volt rá okuk, nem volt kivel szemben megtenni ezt.
Ha jól tudom, az ún. "Meleg büszkeség napja" - dátumokban soha nem voltam jó, de amúgyis a jelenség a lényeg - azért jött létre, mert annak idején, talán a 70-es években, egy melegek által látogatott San Francisco-i klubot egyszer szétvertek az amerikai rendõrök, és ennek emlékére hozták létre ezt a napot.
Kérdem én, kellõ tisztelettel, tud valaki nálunk erre példát???
Bármikor a rendszerváltás elõtt, vagy után?
Már arra, hogy egy meleg klubot, presszót, bárt szétvertek volna a magyar rendõrök, és az ott szórakozó embereket bevitték volna kihallgatásra, és zaklatták, verték volna õket?
Még a gondolat is nevetséges - mondanám, ha nem venném sokkal komolyabban a témát.:D

Ahogy - teljesen mellékes gondolat, csak most jutott eszembe az írás lendületében - a "néger" szó Magyarországon SEMMIFÉLE PEJORATÍV JELENTÉSSEL, FELHANGGAL NEM BÍR! - helyesebben, nem bírt a rendszerváltásig, aztán ez is megváltozott, bizonyos emberjogi megmondóemberek elkezdtek belekötni, és ma már valóban nem szabad használni, mert azonnal az ember fejére koppintanak.
Évtizedekig mondták rádióban, tv-ben, írták le komoly újságcikkekben, könyvekben, és senkit nem zavart, nem bántott, mert nem kapcsolódtak hozzá negatív tapasztalatok.
Négerbaba, négercsók, néger inas, néger atléta, néger dzsesszénekes, és hadd ne soroljam.
A két ország - ismétlem - gyakorlatilag semmilyen szempontból nem összevethetõ, sem a faji megkülönböztetés tekintetében, sem a melegekkel kapcsolatos hozzáállás tekintetében, ilyen szempontból - ez meggyõzõdésem, - mi sokkal jobban állunk!...:)
Remélem, erre a példára nem mondod, hogy sántít, mert a mozgássérültek nevében fogom kikérni magamnak...:)))LOL...

Utolsó(nak szánt) gondolat.
Soha nem értettem, hogy egy embernek a szexuális orientációját, vonzalmát, szokásait tulajdonképpen mi a fenének kell a nyilvánosság elé tárnia...:)
Miért kell vele kérkedni, miért kell büszkének lennie rá, - ez is külön tanulmányt érdemelne, hogy egy ilyen dologra miért kell "büszkének lenni"! Maga a fogalom is teljes agyrém, ha jobban belegondolunk!...
Teljesen mindegy, hogy hetero, vagy homoszexuálisokról van szó.
Kinek mi köze hozzá, hogy ki mit csinál a hálószobájában?
Ha egészen õszinte akarok lenni, ennek az egész dolognak nem kellene témának lennie, sokkal egyszerûbb, problémamentesebb lenne mindnyájunk élete - szerintem.:D

Utánlövés, némileg ironikus felhangokkal...:)
Én barna hajú vagyok, és szemüveges.
Egyszer a gimnáziumban leverték a szemüvegemet, ami leesett a földre, és összetört.
Én ellenálltam, lekevertem egy nagy fülest az illetõnek, meg is kaptam érte az intõt, ahogy kell.

Ennek a napnak az emlékére holnap meg fogom alapítani a "Szemüveges büszkeség napját!"...:)

Hát, tudtommal a nácik rendkívül hittek a hierarchiában.

Bele is haltak.

Nem csak sztereotípia. Közismert tény, hogy a melegek nagy része(nem mind persze) fogékonyabb az esztétikumra, fejlettebb a szépérzékük, és nagyobb bennük a vágy az önkifejezésre, extrovertáltabbak, mint a heteroszexuális fajtársaik. Ebbõl következõen nagyobb a reprezentáltságuk is a mûvészi, elõadói körökben.
Kell most megemlítenem a divat világát, a stylistok neveit? Akik 90%-ban férfiak, és amely férfiaknak 90%-a meleg?

Nyilvánvaló, tudományosan elfogadott téziseket ne tagadjunk már le! Küzdesz itt mindenféle megkülönböztetés ellen, emberi jogi megfontolásokból, csak közben vakká és süketté leszel, mert annyira védõügyvéd vagy. Vannak tények, ezek mentén mozogjunk!

A felsorolásomban nem szerepelt a csókolózás, nem véletlenül. Ott húztam meg a vonalat, illetve elõtte.
Egy homoszexuális legyen tisztában a saját korlátaival! Mit enged meg a társadalmi környezet, mire van lehetõsége, és mit értelmetlen kikényszeríteni belõle. Egy vak ember nem akar moziba menni, egy térd alatt amputált nem megy Vietnámba vagy Afganisztánba (maximum onnan jön), egy süket nem komponál zenét (kivéve, ha Beethovennek hívják).
Egy homoszexuális tartsa falak között a magánéletét, még annál is jobban, mint egy heteroszexuális teszi. Nem születünk ugyanolyannak, nem születünk egyenlõnek (reklamálni istennél, a géneknél vagy a kémcsõnél lehet), ugyanakkor mindig van egy általános, ebbe kell integrálódni. Rengeteg féle-fajta defektus létezik, ezt a vele megvert illetõnek kell tudnia kezelni, és ha ezt megtanulja, akkor beilleszkedik, ha nem, akkor deviáns lesz, önsorsrontó, egy megkeseredett torzó. Aki pedig ennél is tovább megy, és az általánosra rá akarja erõszakolni a saját devianciáját, bármilyen sérelmét erre fogja (mint Balotelli a rasszizmusra), felvonulgat, hittérítget, az meg is érdemli, hogy adott esetben lebuzizzák.

Miért lenne "zsákutca"?
Adott helyzetben kifejezett elõnye van a dolognak a szaporodás kérdésében, nem is szólva az olyan fajokról, amik kifejezetten életmentõ céllal mûvelik.
Meg sem említce az olyan fajokat, ahol az egész egyszerûen elengedhetetlen része a szociális létezésnek.

Megint feladtad a leckét - nem postán, úgy késõbb kaptam volna meg, hanem csak így lazán, csevegõ formában itt a Fórumon (irónia faktor bekapcsol...:)
Bizonyos kérdésekre - ez személyes észrevétel, ha nem így van, javíts ki, azután megdumáljuk azt is - a szokásosnál mintha érzékenyebben reagálnál, sõt ez odáig megy, hogy mintha szándékosan elengednéd a füled mellett az észérveket, a nem indulatból, hanem racionális megfontolásból, jószándékkal írott hozzászólásokban rejlõ esetleges igazságokat is, - jelen esetben az enyéimet, hadd legyek ennyire szerénytelen.
Azért írtam, hogy "esetleges igazságok", mert egyáltalán nem biztos, hogy én látom jól a dolgokat, de én legalább nyitott vagyok, meggyõzhetõ, vitára kész, míg te ez esetben mintha bezárkóznál, és csak a saját szempontjaid szerint érvelsz, a másik oldalról jövõ gondolatokat nem hallod meg, illetve, mintha nem akarnád meghallani.

De akkor nézzünk néhány konkrétumot.
Én elég idõs vagyok ahhoz, - sajnos - hogy ne hallomásból, mások által elmesélt történetekbõl vonjak le következtetéseket, hanem azokról a dolgokról beszéljek, amiknek tanúja voltam, amiket láttam és tapasztaltam.
Homoszexuálisok, korszerûbb kifejezéssel élve, "melegek" mindig voltak - és lesznek.
Amikor gyerek voltam, a házban, ahol laktunk, volt egy meleg férfi.
Ápolt volt, udvarias, kedves, a lépcsõházban mindig elõre köszönt, soha senkinek semmi baja nem volt vele.
Mindenki tudta róla, hogy a saját neméhez vonzódik, de senkit nem érdekelt, elfogadták, nem is volt téma.
Én több mint másfél évtizedig dolgoztam az éjszakában, mint zenész.
Köztudott, hogy a mûvészvilág tele van melegekkel, érzékenyek, kreatívak, tele vannak alkotó energiával, rengeteg szép és hasznos dolgot köszönhet nekik az emberiség, a mûvészettörténet, a film, a tánc a képzõmûvészet, a zene.
Én úgy ismertem meg õket, mint nagyon kedves, mûvelt, barátságos, ápolt, igazán pozitív figurákat.
Soha, semmilyen atrocitás nem érte õket, fizikailag abszolút nem, de veszekedések, összeszólalkozások alkalmával sem jutott eszébe õket senkinek az identitásuk miatt bántani.

Hogy miért mondom el mindezt?
Mert jött a rendszerváltás.
És akkor következett valami furcsa dolog - te azt mondod, a dolog úgy kezdõdött, hogy a másik visszaütött.
Ezt nem magyaráztad el részletesebben, gondolom, te arra gondolsz, hogy a heterók társadalma - ha használhatjuk ezt a kifejezést, - kezdte a konfliktust, mert elkezdték bántani szegény melegeket, akik erre válaszul léptek ki a nyilvánosság elé, és melegfelvonulásokkal, parádékkal, extravagáns viselkedéssel vágtak vissza az õket bántóknak.
Én pedig máshová helyezném a dolgok eredõjét - gondolom, ebbõl lesz a legnagyobb vita köztünk.
Én ugyanis azt tapasztaltam, hogy a szabadság, a mindent átható, euforikus szabadságérzés hozta a felszínre a ROSSZUL ÉRTELMEZETT SZABADSÁGOT-SZABADOSSÁGOT, ami kontroll nélkül, gát nélkül szakadt ránk, és hozta elõ a melegek EGY RÉSZÉBÕL! a polgárpukkasztás, a provokáció, a "csakazértis" érzését és megnyilvánulásait.
És ezekre a provokációkra VÁLASZUL jött elõ a többségi társadalomból az ellenérzés, a tiltakozás, a rossz szájíz, a melegekkel kapcsolatos kellemetlen élmények kifejezése.

A tyúk, vagy a tojás... Évezredes dilemma, mindeddig megnyugtató válasz nem érkezett...

A rendszerváltás elõtti idõszakot, az akkori emlékeimet azért hoztam fel, mert akkor minden meleg élte a saját identitásának megfelelõ magánéletét, és miközben mindenki tudta róluk, hogy melegek, - ismerõsök, szomszédok, barátok, kollégák, - senki nem bántotta õket ezért, mert õk sem kérkedtek ezzel a dologgal.
Mindenki élte a saját életét, és ennyi...

Ez az egész ellentét a melegek és a nem melegek között a rendszerváltáskor került a felszínre, és erõsödött fel, és sajnos, kedves barátom, minden nyitottságom ellenére, azt kell mondjam, ez bizony 90 százalékban a meleg honfitársaink számlájára írható, helyesebben - ezt mindig hozzá kellene tenni, csak nagyon nehézkessé teszi az írást, - EGY RÉSZÜK, a provokatív, polgárpukkasztó részük számlájára.
Akik csendesen, nyugodtan, a legteljesebb magánügyükként élik meg ezt a dolgot, azokat a világon semmilyen bántódás nem éri, de a másságukat nyíltan felvállaló, országosan ismert és népszerû embereknek sem kell semmiféle atrocitástól tartaniuk - és ez mindenképpen pozitív dolog.:D

Miután a téma nagyon gazdag és kimeríthetetlen, egyelõre ennyi, ha akarod, folytatása következik...:)

Azért ez a több mint 1200 hozzászólás jelent valamit...:)
Azt hiszem, ebben a kérdésben véleményt lehet mondani, meggyõzni azonban a két oldal soha nem fogja tudni meggyõzni egymást.
Mégpedig azért nem, mert - ezen már én is sokat gondolkodtam, nem nagyon jutottam egy, minden kérdésre választ adó gondolatra, minden szempont újabb és újabb kérdéseket vet fel - a szexuális orientáció (azt hiszem) nem döntés kérdése, nem lehet rábeszélni, vagy éppen lebeszélni senkit, hogy ki iránt érezzen vonzalmat.
Éppen ezért, hiába hangzik el mindkét részrõl számtalan észérv, megfontolandó gondolat, állásfoglalás, alapjában véve érzelmi alapon történik a véleménynyilvánítás, mindenki a neveltetése, a belsõ késztetése, az ösztönei, hogy ne mondjam, a genetikai hajlamai alapján viszonyul a dologhoz.
Biztosan sántít a példa, de szerintem egy kicsit ahhoz hasonlatos a dolog, hogy valakinek a rántott hús a kedvenc étele, míg másnak a paprikás csirke, vagy éppen a mákostészta.
Az ízlés - az élet legkülönbözõbb területeire vonatkozó - kialakulása talán gyerekkorban történik, a késõbbiekben nem nagyon lehet változtatni rajta, - ha nagy butaságokat írok, az annak tudható be, hogy nem vagyok szakember, csak magyarázatokat keresõ, nyitott, érdeklõdõ ember.
Ugyanez lehet a homoszexualitással is, egyrészt van a genetikai hajlam - ez nem valamiféle "genetikázás" a részemrõl, manapság már tudományos folyóiratokban is olvasható erre vonatkozó tanulmány, - másrészt azonban nagyon is létezik a környezeti hatás, egy gyerekkori erõszak például, aminek hatására az abúzust elszenvedõ gyerek - az is, akiben nincs meg a genetikai hajlam, viszont a történtek olyan mély benyomást tesznek rá a legfogékonyabb korban, hogy szinte akaratától függetlenül, - személyiségváltozáson megy keresztül, és meleg lesz.

Én szerintem a bajok mindig akkor kezdõdnek, a viták akkor horgadnak fel ebben a kérdésben, amikor az egyik oldal, - az esetek 99 százalékában a meleg közösség - rá akarja erõltetni a saját véleményét, az identitását, az ízlését a másik oldalra, - provokatív viselkedésben, vitatható megnyilvánulásokban, - amire a heteró közösség tagjaiban azonnal felébred egy ellenállás, egy ellenreakció,- valahogy úgy, mint amikor valakire rá akarna erõszakolni valamit, amit az nem akar elfogadni.
Én még abba a korosztályba tartozom, akiknek kötelezõ volt orosz nyelvet tanulni az iskolában, négy évig az általánosban, és négy évig a gimnáziumban tanultam, egy szó nem sok, annyit sem tudok - sajnos...
Miért?...
Mert kötelezõ volt.
És az emberben ösztönszerûen mûködésbe lépett a tiltakozás, az ellenállás, a "csak azért se!" érzés ilyen formában történõ kifejezése.

Szerintem akkor tesszük a legjobban a dolgunkat, ha ebben a kérdésben békén hagyjuk egymást, és nem akarjuk a másik táborra erõltetni a véleményünket, identitásunkat, ízlésünket, orientációnkat - ugyanis nem fog sikerülni.
Provokációval, agresszivitással - ezt meleg honfitársaimnak mondom - többet ártanak az "ügynek", mint használnak, ilyen módon ugyanis még soha, senkinek sem sikerült megszerettetnie, vagy elfogadtatnia magát.:D

A "Túl a barátságon" szerintem jó film, mégpedig azért, mert nem lép túl egy bizonyos ízlésbeli határon, a színészi játék elsõrangú benne, az általa bemutatott élethelyzet pedig egy létezõ, valós problémát jár körül...:)
Akinek ellenérzése van ezzel az egész dologgal kapcsolatban, az egy jó játékfilm hatására valószínûleg nem fogja megváltoztatni a véleményét.
De a két oldal közeledéséhez talán hozzájárul valamelyest, és ez sem kevés.:D